2011. június 29., szerda

Érseki kastélyok

Szerdai szabadnapom két érseki kastély megtekintésére szántam. Kalocsa és Hajós jó választás volt, egy napba kellemesen beleférő programot állítottam össze.
Kalocsa főterén nyitott ajtókkal várt a barokk Főszékesegyház. Ámulatba ejtő munumentalitása, a barokkra jellemző túldíszítettsége lenyűgöző látvány volt.  A kalocsai érsekség az ország második legmagasabb rangú érseksége, melyet még I. István alapított.
Az Érseki Palota, mely közvetlenül a templom mellett található, 12 órakor volt vezetéssel látogatható, ezért addig megnéztük a tér túloldalán lévő Érseki Kincstárat, majd a Paprika Múzeumot is.
A három múzeumba kombinált kedvező árú jegyet lehet vásárolni, 1.500 Ft-ért.
A kincstár bőséges látnivalót tartogatott. A kedves múzeumi munkatárs szívélyesen kalauzult, a kiállított tárgyakról mindent elmesélt, így sokkal tartalmasabb, élménydúsabb lett a látogatás. A kalocsai érsekség 1000 éves történetét bemutató kiállítás mellett Grősz József egykori kalocsai érsek életét bemutató kiállítást is láthatunk. Mindszenthy bíboros nevét ismerem, de nem tudtam, hogy ő is koncepciós per áldozata lett.
A kincstár után néhány perces séta a tér másik oldalán lévő Paprika Múzeum. Az Alföld híres termékét és készítését bemutató kiállítás nem volt rám nagy hatással, de a gerendákon függő milliónyi füzér pirospaprika nagyon látványos volt, az illatok pedig belopták magukat az orromba.
Vettem igazi kalocsai paprikát, majd elsétáltunk az Érseki Palotához.
 Az Érseki Palota épületében található a Főszékesegyházi Könyvtár, melynek bemutatását izgatottan vártam. Egy fiatal hölgy vezetett bennünket Patachich Ádám érsek művészi ízléssel berendezett barokk olvasótermébe, ahol százával álltak a polcokon a szebbnél szebb régi könyvek.

A könyvespolcok kialakítása, rendszere lenyűgöző, az aranyozott bőrkötésű könyvek egészen a plafonig sorakoznak. Az üvegvitrinekbe különleges ritkaságok láthatók, egyik ámulatból a másikba estem a könyvek keletkezése kapcsán. Csodálatos kézi festéssel, egy fél életen át készült gregorián könyv, csillagászati kódexek, orvosi könyvek, tele anatómiai rajzokkal. Nekem legjobban az orvosi könyvek, illetve azok elkészülésének története tetszett. Az író, a Párizs környéki temetőkből és kivégzőhelyekről vitte a hullákat haza, hogy felboncolván megismerje az emberi testet, az emberi belsőről pontos rajzokat készítsen, hogy tudását később a gyógyítás nemes céljára használja. Sok sok izgalmas történetet hallottunk, és a könyveket magunk is kézbevehettük, de bárki tanulmányozhatja őket,  mert igazi könyvtárként is működik. Csak az a feltétel, hogy előre be kell jelenteni.
A negyven perces vezetés után átautóztunk Hajósra, ahol egy felejthető ebédet ettünk a Judit panzióban. Rövid sétát tettünk a  Hajósi Pincefaluban, ahol nem először jártunk. Szebbnél szebb pincék, szépen gondozott szőlők között jártunk. Találtunk egy nyitvatartó pincét, ahol kóstolással dönthettük el, hogy melyik finom hajósi borból vásároljunk a vacsora mellé.

A pincesor után a fő uticél következett, a tavalyi évben frissen felújított Hajósi Érseki Kastély megnézése.
Már a parkoló kialakítása is hatásos volt, mivel a kastély kertjében voltunk egyből. Szebbnél szebb ösvények, lugasok, növények vannak, gyönyörű barokk kertet varázsoltak ide a kertépítők.


A belépő nagyon baráti, családi jegy 1500 Ft két felnőtt és egy gyerek részére. Igaz fotózni nem lehet, és vezetés sem volt, de a kiállítás olyan interaktív módon van összeálítva, hogy nem is volt szükség rá.
A földszinten vadászati kiállítás, a hajósi szentbúcsú, és a borkúltúra került bemutatásra, valamint egy környékben élő festő csodás akvarelljei.
Az emeleten a főúri életformát próbálják visszahozni. Minden teremben találtunk prospektust melyet a magyar mellett angol, német és francia nyelven is olvashatnak a látogatók.
A szalonok, hálók, dolgozószobák, ebédlő, díszterem helységei korhű bútorokkal, vannak berendezve, melyhez finom elegáns anyagú függönyöket választottak. A falfestés kézi, szintén barokkra jellemző, nagyon szép finom virágokkal megfestett. A színek, árnyalatok ízléses összhatása dícséri a belső építészt.
Az 1740-ben érseki kastélyként épült, majd később árvaházként és gyermekotthonként működő épületet 15 éve láttam romosan, elhanyagoltam. Csodálatos a felújítás után, jó lenne minden szép kastélyunkat így megmenteni.
Igazi turisztikai vonzerő a pincesorral, és a közeli Kalocsával együtt.
Részleteket itt találtok: http://www.hajosikastely.hu/

2011. június 27., hétfő

Vasárnapi ebéd

Szeretek főzni. No nem mindent, csak amit finnyás gyomrom és válogatós tinilányom kedvel. Ma friss borsólevest készítettem, és csirkesültet, zelleres krumplipürével, római salátával.
Borsóleves: A friss borsót kifejtettem, az új répákat, zöldségeket karikára vágtam, és feltettem mindent főni hideg vízben, só, és csipet vegeta társaságában. A borsó kb. 20 dkg volt, a répa és zöldség 3-3 szál. Forrás után beledobtam egy csokor petrezselymet, majd miután megfőtt a zöldség, ezt ki is dobtam belőle. (Igaz halálos vétek, de főve nem szeretem) Kb. 20 perc alatt puhára főtt a borsó és a zöldség, gyenge rántást készítettem két evőkanál olívaolajból, és két evőkanál lisztből. Miután zsemleszínűre pirult, két mokkáskanál paprikát tettem bele, felengedtem hideg vízzel, és összekevertem a levessel. Közben egy tojásból, sóval, liszttel csipetkét gyúrtam, és belecsipkedtem (hiszen ezért csipetke) a levesbe. Összeforraltam, és kész.
Isteni lett, bár a lányomnak elég lenne csipetkelevest főzni, esetleg néhány szem borsó lehetne benne. :-)
Csirkesült: Fél kiló csirkemellet felszeleteltem, besóztam, tekertem rá borsot, és nagyon kevés forró olívaolajba dobtam. Átforgattam, majd Mivel enged egy kis levet, fedő alatt párolta puhára. Mikor elfőtt a leve, akkor lepirítottam mindkét oldalát.
Zelleres krumplipüré: Fél kilónyi krumplit meghámozttattam a tinivel, kockára vágva sós vízben puhára főztem. Közben angol zeller szárat összeaprítottam ici-pici kockákra. Miután megfőtt a krumpli, leöntöttem a levét, összetörtem, dobtam rá margarint, (vaj nem volt otthon) egy fél bögre forró tejet kevertem hozzá, és végül az apróra vágott zellerszárat. Pici sót még megkívánt, és kész. Épphogy csak ki lehetett érezni a zellerízt, és érdekes volt ahogy a puha pürében meg-megroppant egy-egy pici zellerkocka.
Római saláta: Fejes saláta híján római salátából készítettem el a salátát. Mivel keményebb mint a fejes saláta, a saláta levét felforraltam, és úgy öntöttem rá a levelekre. A lé: bögre víz, három evőkanál ecet, három evőkanál cukor, csipet só. A forró lében jól elkevertem a salátát, és hagytam kihűlni. Ropogós, jóízű saláta lett a végeredmény.

Éjszakai túra Bodajkon

Kellemes nyári estén indult a Bodajki éjszakai túra. Már 6 órától lehetett nevezni, de útközben leteszteltük a kiváló Fehérvárcsurgói Fagyizó meggy és vanília fagylaltját. Az értékelés jól sikerült, elégedettek voltunk.
Így fél hét után töltögettük a nevezési lapokat, melyen az útvonal mellett jóképű keresztrejtvényt is kaptunk feladatul. Kilépve a Vén Diófa kapuján mindjárt megoldottuk az első feladatot a tóstrand melletti szobornál . Aztán végig a falun, és a Gaja-völgyön az ismeretterjesztő táblákon és az út mentén is találtunk feladatokat. Kisebb-nagyobb sikerrel végül meglett a megfejtés, no de ne szaladjunk ennyire előre.
Végig gyalogoltunk a falun a piros, majd kék-piros jelzésen, egészen a sípályáig, ahol jobbra mentünk be az erdőbe. Hamarosan a romantikus Gaja-völgy tetejéről ereszkedtünk le a Varjú várhoz, ahol az első ellenőrzőponton finom ásványvizet kaptunk. Jó kis tömeg volt, elég sokan választották Szent Iván éji programnak a túrát. A Gaja szurdokban gyalogoltunk tovább, a terep már ismerős volt, és a túrán is találkoztunk ismerősökkel. Átkeltünk a Gaján az Ádám-Éva fánál, felkaptattunk a Vaskeresztig, ahonnan csodás kilátás nyílt a Fehérvárcsurgói víztározóra. Mintegy tengerszem úgy nézett ki innen a magasból, az erdők ölellésében. Vállig érő gazban kis ösvényen  ereszkedtünk lefele, s ahol a Gaja tóként kiszélesedik,  a horgász büfé mellett ismét ellenőrzőpont volt. Itt túró rudit kaptunk, amit persze el is kellett fogyasztani, nehogy megolvadjon.
Elhagytuk a kerítést, és az aszfaltos úton közelítettük meg a Fenyves tetőt, s miután megcsodáltuk ismét a kilátást a piros háromszög jelzésen haladtunk tovább. A víkendházaknál majdnem elvétettük az irányt, de régebbi túrámról emlékeztem a leágazóra, és meglett a helyes ösvény. Itt kissé benőtte a fán lévő jelzést a gaz, figyelni kellett. Hamarosan szentjánosbogarak villogtak a sötétedésben, gyönyörűek voltak a fényes pontok. Nemsokára átmásztunk a kerítésen, és a piros sávon gyalogoltunk tovább. Ez nem egy szép rész az erdők között. Miután ismét beértünk az erdőbe, elő kellett venni a fejlámpákat, és a piros jelzést követve hamarosan megtaláltuk a  halomsírokat is. Újabb feladatot oldottunk meg, és tovább gyalogoltunk a sötét erdőben. Szerencsére nem volt sok bogár, kellemes volt az esti túra. Beértünk Bodajk határába, és a szoborparkon át felgyalogoltunk a Kálváriára, ahonnan ismét remek kilátásban volt részünk. A falu más képet mutat az esti kivilágításban, és a magaslatról szépen látszott Csókakő, ahol a vár is külön ki van világítva.
Nemsokára megérkeztünk a célba, megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt, majd finom teát és zsíros kenyeret ettünk. A 12 km nem volt megterhelő, kellemes esti séta volt.

Bodajk: A település és környéke szép kirándulóhely, a Gaja-völgyben jó kis kirándulásokat lehet tenni, a völgy Fehérvárcsurgói végén tűzrakóhely, fedett padok asztalok vannak kialakítva. A falu már ősidők óta kedvelt búcsújáróhely, Mária napkor szeptember elején hatalmas búcsú van itt, a templom melletti Szentkút és Kálvária szintén szép látnivaló. A Vén Diófa panzióban szállást találhatnak a turisták, és a mellette lévő tó-strandon fürdésre van lehetőség. Híres még a Hochburg-Lamberg kastély, mely sokáig turistaszállóként működött. A klasszicista stílusú kastély ma már magánkézben van, sajnos nem látogatható.

Tihanyi piac, és levendulafesztivál. No meg Ultrabalaton...

Ezen a szombaton három legyet ütöttem egy csapásra azzal, hogy Tihanyba utaztam. Az első és legfontosabb az Ultrabalaton futóverseny, melyen egyre többen indulnak, csapatok és egyéni futók, hogy körbefussák egyhuzamban a Balatont. Barátaim 12-kor rajtoltak, ezért a fő cél a rajt megnézése, a taps, és hangulat élvezése, a barátokkal való találkozás volt.
Ennyi sportkedvelő embert, akikre méltán lehet büszke az országunk, nagyon jó együtt látni. A 212 km táv egybeni teljesítése őrületes teljesítmény, még csapatban, egymás váltva is, de egyben lefutni rendkívül nagy feladat. Ezúton gratulálok minden résztvevőnek, aki teljesített bármilyen távot. Régebben biciklis kísérőként magam is részt vettem a rendezvényen, de esőben szélben még tekerni sem könnyű, nemhogy futni, és az átlagember nem is vállalkozik rá. Egy kicsit őrültnek kell lenni az eféle sportokhoz, de ez szerintem teljesen helyénvaló.
A kiváló eredményeket itt tudjátok megnézni. http://www.ultrabalaton.hu/


Másik uticélom a Tihanyi piac meglátogatása volt, ami szombatonként déig van a kilátó előtti nagyparkolóban. A sok árus szép portékákat kínált, volt minden, ami szem-szájnak ingere. Mézek, szörpök, füstölt húsok, kolbászok és sonkák. De gyöngyök, ékszerek, palánták is voltak, és persze régiségek, amitől a piac mindig izgalmassá válik. Szerény pénztárcám miatt inkább a szememet hízlaltam, de azért egy jó kis kemencés lángos megkóstolása nem lehetett akadály. Friss volt, finom, sok szalonnával, hagymával és tejföllel. Épphogy kijött a kemencéből, amikor rákerült a papírtálcámra. Más finomságot is lehetett enni, a mangalica virsliért sokan álltak sorba.
Ettől függetlenül mégis kissé csalódott voltam, nagyon hiányoltam a finom házi kenyereket, és egyáltalán a piac hangulata volt valahogy merev. Kedvenc piacomon a Káptalantóti sarkán lélvő Liliomkert piacon egészen más a hangulat, nekem az az igazi, az etalon. (http://www.liliomkert.hu/)

A piac és a futóverseny rajtja között még volt egy csipet időm hogy megnézzem a Belső tó partján megrendezett levendulafesztivált. Gyönyörű termékeket árultak, és persze a levendula volt a fő téma, minden mennyiségben. Legjobban a csodás hal kerámiák tetszettek, sajnos a készítő nevét elfelejtettem.
A hal formájú kerámiák számtalan színben pompáztak, szívesen vettem volna egy párat, ha lett volna módom rá.
Az idő remek volt, néha kisütött a nap, néha beborult az ég, de összességében pont kellemes egy kirándulós naphoz.

Hazafele leteszteltük a 71-es úton Káptalantóti után a Felsőőrsi elágazónál lévő Határ étteremben a halászlevet. Közepes minőség, húzós árak. (Két ásványvíz és egy halászlé 2600 Ft-ért. Meg akartam nézni a honlapon a pontos árlistát, de sajnos nem működik a honlap több pontja) A kiszolgálás rendben volt, a kenyér ugyan friss, de átlagkenyér, morzsálódós, nem halászléhez illő. Ahhoz friss húzós, kovászos házikenyér illik.
A harcsa filés halászlére a 10 pontos skálán 6 pontot adnék. Az ár-érték arány nálam nem nyert.
Zavaró volt, a konyhából kiszűrődő hangos beszéd, amit vendég híján nem nyomott el a vendégek beszélgetése sem. Én, vendég lévén nemigen vagyok kiváncsi a konyháslányoknak adott utasításokra, hogy hány darab tányért kell elmosogatni, és mikorra. Ez legyen privát téma. Maga az étterem egyébként modern, jó a parkolás, kellemes a terasz, nekem a terítők színhatása volt nagyon szocialista. De lényeg mindig az elém tett étel. Itt most nem volt számomra nagy élmény.

2011. június 24., péntek

Rókusfalvy Fogadó Etyek

Tegnapi utazásom célja kútba esett, s mivel éppen Etyeken jártam, kipróbáltam másodszor is a Rókkusfalvy Fogadót. Most sem csalódtam, a séf minden dícséretet megérdemel.
Amíg vártunk a rendelésre, kis ízelítő falatkát kaptunk. Pici barna kenyér,  pici padlizsánkrém, épphogy csak az ízlelőbimbóink dolgozni kezdjenek.
Levesként a tárkonyos bableves lett kipróbálva füstölt hússal. Már a látványra is összefutott a nyál a számban, mikor megláttam a gyengéd frisszöld olívacsíkokat  és a könnyű tejfölhabszerű csodát a tetején. Az ízek emlékeztetnek a hagyományos bableves  ízére, modernebb sokkal könnyedebb változatban. A benne lévő hús és apró sonkakockák finomak, puhák voltak, a tejfölszerű habosított valamivel a tetején isteni. Nem tejföl volt, de nem is tejszín, valami könnyed keverék, ami finomabbá tette az összhatást.
A szalontüdő borjúból kifogástalanul finom, a szív-nyelv darabkák omlósak, a tetején pici reszelt citromhéj tette pikánssá. A zsemlegombóc kifogástalan, rajta ismét a kis habos tejföl-tejszín szerű finomság. Teteje gyengéden meglocsolva olívával, melynek fris szöld színére már kitértem.
Csirkemell májával töltve, sült zöldségekkel volt a másik fogás, itt sikerült találnom egy apró hibát, bár nagyon kerestem, és nem is mérvadó. A csirke picit lehetett volna omlósabb, de a májtöltelék finom volt, a sült zöldségek mellé kapott krumplipüré hibátlan, és a sült zöldségek fantasztikusan frissek, ropogósak. Újszerű volt a grillezett zöldségek között a retek, nagyon ízlett, a fehérrépa, rajtahagyva picit a zöldjét, és az édeskömény, mondjuk az talán nem annyira ropogós, de ízében kellemesen illik a kreációhoz. Volt még paradicsom és brokkoli is grillezve, és összességében nagyon elégedett voltam.
Mindehhez friss háziszörp, és régi divatú szódásüvegben felszolgált hideg szóda volt a kísérő.
A kiszolgálás figyelmes, a terasz tele virággal, a székeken kellemes puha szőnyeg, a toalett rendkívül tiszta, és a berendezés is nagyon ízléses, nem hivalkodó, de minden szeglet finoman elegáns.
Nem véletlenül kapta meg a Rozmaring díjat, amit a Virágos Magyaroszágért és a Magyar Turizmus Zrt. oszt ki minden évben annak aki a gasztronómiai kínálatával, és igényes környezetével régióján belül rászolgál.
Szerintem jó helyre került, a magam részéről én is osztok egy díjat a főszakácsnak.
Csak azt sajnálom, hogy a házigazda borait nem volt módom megkóstolni.
Az árak a minőséghez képest megfizethetőek, a leves és liter-szörp-szóda 990 Ft. a főételek 2390 Ft-ba kerültek.
Akinek kedvet csináltam, itt megnézheti hol is jártam: http://www.etyekfogado.hu/

2011. június 22., szerda

Vissza a középkorba - Bikalon jártunk

A múlt hét végén Bikalt terveztem be uticélnak. Annyi jót-szépet írtak róla az újságok, úgy gondoltam egy hétvégi kirándulást megér. Már előre tájékozódtam a neten, így előre foglaltam jegyeket is, mert a tájékoztatás szerint 1000 fő befogadására van lehetőség.
Az odautazás nem volt gondtalan, Dombóvárnál véletlenül sem találtam Bikal-ra mutató táblát. Pedig a nagyhírű Puchner Kastély szálloda is a szomszédságban van, így két legyet egycsapásra jó lenne egy útmutató tábla.
Végül Mágocs után megleltük, és szépen leparkoltunk a már tábla jelezte parkolóba. Volt még hely bőven, és ez a nap folyamán is így alakult, alig lézengtek a tematikus élményparknak nevezett középkori faluban.
A belépő ára elfogadható, vonalkódos, modern kiskártyát adnak. (Ennyit a középkorról)  Talán célszerűbb lenne valami frappáns középkori belépőt kitalálni.
Első utam a toalettre "Latrinába" vezetett, ami teljesen tiszta, középkori modell, mai technikai vívmányokkal persze. A nap folyamán később egy másik Latrinát is meglátogattam, nagyon tetszett a kővályú forma mosdó, valamint a fedeles wc, ami a régi falusi wc-kre hasonlít, alatta persze modern angolwécés szerkezettel. A tisztaságra, felszereltségre semmi panasz.
No, a "lényeges" dolgok után térjünk a többi látnivalóra. A falu kis házacskákból áll, úgy, mint kosárfonó, kovács, agyagozó, mindent ki lehet próbálni, persze plusz fizetés ellenében. A kovácsműhely ugyan nem volt nyitva, és a madaras színpadon lévő műsor sem volt igazán érdekfeszítő.
Az állatok, és állatólak tetszettek, láttunk szarvast, birkát, mangalicát, nyulat, tyúkot és libát. Igaz, a liba feliratnál kacsa szerepelt, talán a gyerekeket akarták megtéveszteni és vizsgáztatni.
Leghelyesebbek a disznó kicsinyei voltak, de a melegben erősen bűzlött az ól környéke.
Szagélményünk másutt is volt, a nemezelőnél mindenféle kellemes finom gyógynövények hevertek csokrokba kötve. A falut elhagyva következett a város várfallal körülvéve. Kellemes a kilátás a toronyból, a környező szép dimbes-dombos tájra. A város képe is megnyerő, színes, egymáshoz épült házacskák, alul persze műhelyekkel. A szobrász-kőfaragó nem volt nyitva, de a mézeskalácsos, és a pékség valamint szabóság igen. A pékségben kemencében sült finomságokat lehetett vásárolni, bár nem értem miért csak 5 db pogácsát lehet venni 200 Ft-ért. Vajon nem tudják a 200-at elosztani 5-tel?
Így aztán nem is vettünk, bár ínycsiklandóak voltak, inkább a középkori éttermet látogattuk meg.
Kipróbáltuk a tepsis krumplit, tepsis babot, tepsis csülköt, és a sáfrányos csirkecombot.
A bab finomnak bizonyult, a krumpli kissé átlagos, a tepsis csülök sem ropogós sem friss nem volt. A sáfrányos csirkecombon nem érződött sáfrány, még más fűszer sem nagyon. Viszont isteni hideg házimálnaszörpöt adtak, mai modern borsos áron. Ebből a nap folyamán többször is fogyasztottunk.
Bár az asztalok nem voltak letörölve, a tálácás rendszer sem emlékeztet középkorra, azért nem sorolnám a negatív élmények közé.
Jártunk még a jósdában, ahol ingyen lehet nézelődni, és különféle összegekért jósoltatni, rontást levetetni, stb. A jósnő szőke hosszú göndör hajú fiatal leányzó, cicásra festett szemekkel, rózsával a hajában, hosszú cigányos szoknyában. Én erős egyéniség lévén nem nagyon hiszek a jóslásban, de a körítés, a tárgyak, a szagok, a színek szépek, és tetszenek. Az egész városban szólt finoman és kellemesen a középkori zene, hangzásával lelassítva a városi tempónkat. Volt szőlőlugas, kerti padok, levendula, rózsák, virágok, a kertészt dícséret illeti. A nap végének megkoronázása a lovagi viadal megtekintése volt. Az udvari bohóc mint szónok remekelt, középkori ruhája is tetszett. A lovagok ügyes mutatványokkal szórakoztatták a köztönséget.
Összességében érdemes megnézni, de főként kisebb gyerekeknek ajánlom, és valami halvány érzés keringett bennem, hogy nagyobb a hírverés, mint a látnivaló maga. De az ötlet remek, lehet még fejleszteni, izgalmasabbá tenni a Bikali középkori falut.

Nyár, Siófok, hal és fagyi

Évek óta nem jártam Siófokon, ennél fogva nem láttam a pár éve megújult "Sétányt" sem. A parton friss négycsillagos hotelek és apartmanok épültek, van némi vérfrissítés a vendéglátásban is, de néhány régi étterem is talpon maradt.

Igazából fagyizni indultunk, de nem bírtam ellenállni egy jó kis hekk elfogyasztásának. Kár volt.
A sétány egyik kis büféjénél álltunk meg, sült hekk, kovászos uborka, kenyér volt a rendelésünk.
Vendég sehol, így a kiszolgáló kislány lelkes volt, még a selyem pólós, térdnacis tulaj is kedvesen köszönt.
Az eredmény: rémes. A hal kb. délelőtt sülhetett, nem volt friss, nem volt ropogós, teljesen ízetlenül csücsült a papírtányéron. Az uborka közepes, nem maradandó élmény, a kenyér max. tegnapi, de lehet hogy tegnapelőtti volt. Vagy tegnapi, csak azóta kint száradt. Lehangoló volt az élmény. Már csak azon gondolkodtam, hogyan öntsem úgy a kukába, hogy a tulajnak ne kelljen magyarázkodnom, miért nem ízlett. Hát, ha ezzel várják a vendégeket, külföldi turistákat, nem lesz túl jó hírünk.

A halas élmény után felsétáltunk a főúton túl lévő kedvenc fagyizómba. Régi kis pultos fagyizó, fedeles tetejű bödönökkel, hagyományos és isteni ízekkel. Nekem tetszik, ahogy egymás után emelik le és teszik vissza minden gombóc után a bödön tetejét. Katona Balázs cukrász most is remekelt.
A választék hatalmas, először a tejes fagyikból, aztán a gyümölcsökből kóstoltunk. Érthető, egyszerű jól bevált nevek és ízek. Volt csoki, vanília, tejberizs, puncs, aztán meggy, málna, eper, ribizli, sárgabarack, körte, nem is emlékszem a teljes választékra. Számomra a vanília és a málna volt a legízletesebb, eredeti krémes vaníliaízzel, nem túl édes, nem túl vaníliás, pont jó. A málnában visszaköszöntek a málnadarabkák, apró, a nyelvnek finoman kellemes módon.
A tölcsér friss, ropogós, a fiatal cukrász kedves, megéri leutazni egy fagyiért. Nemrég olvastam a stahl.hu honlapon, hogy Judit egy fagylalversenyen volt zsüritag, és kissé csalódott volt, hiányolta az eredeti régi ízeket és csicsa-micsa nélküli fagyikat. Nos, ezt neki is ki kéne próbálnia.
De tudok még ilyet, arról majd legközelebb.