2011. augusztus 29., hétfő

Bringával a Velencei tó körül

A nyár végi jóidő arra sarkallja az embert, hogy szabadnapját sportosan kellemesen töltse el. Nos, így gondoltam én is, ezért elindultunk biciklivel a Velencei tóra. Székesfehérvárról elvileg körbe vezet az új bringaút, így akadálymentesen eljuthatunk egy jó kis természetes strandra. Nos, azért nem volt minden gömbölyű.
A városból kiérve máris akadályokba ütköztünk, a bringaút fel van túrva, kerülegetni kellett, sőt le is kellett szállnunk a bicikliről. Jött a jó kis lejtő Kisfalud felé, de mivel ott nemrégiben csatornáztak, a helyreállítás még nem történt meg, ezért jókat döccentünk a gödröknél. A falu széli kocsma még nem volt nyitva, úgy látszik csak a visszafele érkező fáradt-szomjas biciklisekre számítanak. A vasúti átkelőnél le kell szállni, hogy a labirint korlát között át tudjuk tolni a gépet. Vonat ugyan már évek óta nem jár erre, azért a szabály az szabály. Legalábbis itt.

Pákozdig viszonylag jó tempóban tudtunk haladni, de a nap már erősen tűzött, az út szélére ültetett fák pedig még nem adnak árnyat néhány évig. Aztán jött maga a falu bicikliút szakasza, ami egyben járda is. Sőt, több helyen át kell kelni az úton is, ami nem volt túl jó tervezés. Az autósok egyáltalán nem álltak meg, mindig várni kellett. Végre kiértünk a faluból, a körforgalom után be az erdőbe. Ez egy jó rész, árnyékos, széles. Ezután emelkedő az aszfaltúton - Szúnyog-szigetre vezető közúton - a Doni kápolna felé, illetve előtte az Arborétum mellett halad az út.
Kissé dombos, változatos szakasz jött, nem rossz. Innen kezdődik a szerintem legjobb rész, jó minőségű széles út, végig lejtő, szép kilátással a Velencei tóra. Egy jó gurulás után a régi aszfaltos partmenti úton kellett továbbhaladnunk, ahol vendégünk parlagfű allergiája felerősödött. Nem csoda, az út mellett hatalmas gaz van, amiben persze burjánzik a parlagfű. Vajon kinek a feladata lenne erre odafigyelni?
Sok tekerés után végre odaértünk Velencére, le a partra, ahol ugyan már nem voltak gyomnövények, viszont a sok strandra tartó gyalogost alig lehetett kikerülni. Itt járda funkciót is betölt be a kerékpárút.

A part mellett haladva nemsokára elérkeztünk a tókanyarulatba, ahol a Velence kapuja projekt építkezési munkái miatt ismét a közútra kellett kitekernünk. Nem volt veszélytelen a nagy forgalomban az autók között evickélni. Alig vártuk, hogy átérjünk a Déli partrészre, ahol az alsó úton, szintén közúton tudtuk folytatni a tekerést. De ez sem volt jobb. Hiába a 30-as tábla, az autók száguldoztak, majdnem lesodorva a bicikliseket. Mert ugye egy-egy előzésnél nem várták meg a szembejövő kocsik elhaladását, muszáj volt a biciklisnek és két autónak elférni egymás mellett. Így néha úgy éreztem a térdemet már súrolják az autók.
Alig vártam, hogy végre a strandra érjünk.

Éppen időben, már jó meleg lett, verte a 30 fokot a hőmérő, mikor a Velencei szabadstrandra értünk. Általam nemrég fölfedezett kellemes szabadstrand, nagy fákkal, szemetesekkel, büfével, vécével, röplabda pályával. A tóra a lépcsőlejárat százezer éves, de nemcsak itt, szinte mindenütt. Ideje lenne a retrót lecserélni, frissíteni. Ez sem tudom kinek lenne a dolga.
Meg azt sem, hogy vajon ebben a melegben miért nem ürítik gyakrabban a kukákat, elkerülve ezzel, hogy a kuka mellett is szeméthegy legyen. A nagy melegben nagyon büdösek is voltak a kukák.

No de a víz... az finom volt, friss és tiszta. Megérte lejönni, jókat úsztunk, labdáztunk, és árnyékban is fogott a nap. A büfében kaptunk egy langyos sört, meg egy langyos üdítőt, nem is látogattuk meg többet a nap folyamán. Délután másutt kerestünk ebédelési lehetőséget, a jól megszokott, bevált helyünkre tekertünk Agárdra.

Novák büfé Agárd
Már kora tavasszal kinyitnak, és késő őszig lehet itt enni-inni. A hideg csapolt sör friss és finom, az üdítők kifogástalanul hidegek, a hekket mindig frissen sütik. Ettünk hekket, kovászos uborkával, kenyérrel, én pedig a rántott borjúlábnak örültem, amit ritkán lehet kapni. Ezúttal is nagyon finom volt, bátran ajánlom mindenkinek a halat is, a borjúlábat is. Ettem itt már finom pacalt, most a malacfarok pörkölt amit még kipróbálok legközelebb. Mindig friss az étel, a frissen sültek tényleg frissen sülnek. A tulajdonos és a személyzet kedves, barátságos. Igazi retró hangulat, amikor kikiabálják: "Egy hekk elkészült!"

Az ebéd elfogyasztása után ismét nyeregbe pattantunk, és hazafele vettük az irányt. Agárd végéig az alsó úton, közúton lehet tekerni, majd a régi bicikliúton. Na, ebben sem volt köszönet. Az út egy gyalogösvény inkább, benőtte, befutotta kétoldalt a gaz. Gyökerek dudorodnak ki, több helyen balesetveszélyes. Azt aztán végképp nem tudom, hogy ezt az utat ki és miért nem tartotta vajon rendben? Miért hagyták tönkremenni, mert így szinte teljesen használhatatlan.

Elérkeztünk a Dinnyési elágazóig, itt rátértünk a Pákozd felé haladó bekötőútra, majd hamarosan egy újabb kellemes biciklis szakasz következett. Végig folyó parton halad az út, széles, nemrég készült, még hibátlan. Zavaró csak a nagy meleg volt, a terep nyílt terület, a nap nagyon sütötte a tarkónkat, és lelassította a lábunkat. Alig vártuk, hogy ismét Kisfaludhoz érjünk, és tudjunk inni. A kocsma nyitva volt, párosával ittuk a jéghideg tonikot.

Innen már az ismerős, helyenként felbontott kerékpárút szakasz következett a város határáig.
Az élmény jó volt ugyan, - főként a fürdőzés - de a kerékpárút a tó körül még hagy kívánnivalót bőven.
Remélem az illetékesek között is vannak biciklisták.

2011. augusztus 24., szerda

Szakrális helyek a Vértesben

A Vértes erdeiben két nagyon érdekes és izgalmas műemléket kerestem fel vendégeimmel a múlt héten. Csákvár és Tata között helyezkedik el Majk, a 17 házból álló barokk műemlékegyüttes, mely a Kamalduli remeteség otthona volt. Erdők között, tavak mellett, ősi szakrális (természetfeletti) erők találkozási pontjánál helyezkedik el, és szépsége kuriózumnak számít. A premontrei prépostság helyén Eszterházy József alapította 1733-ban, a némaságot fogadott kamalduli, fehér csuhás szerzeteseknek. Köze volt a Rákóczi szabadságharc utáni lázadásnak a némaság megfogadásához, talán tiltakozásként. A házacskák arisztokrata családok adományaiból épültek fel, címereik ma is megtalálhatóak a homlokzatokon.

A majki tó feletti Mária kápolna már réges-rég megvolt, még a szerzetesek is oda jártak imádkozni, amíg nem volt saját templomuk. De a remeteségben később templom is épült, majd kolostor. Később Eszterházy vadászkastély épült mellette, ami a háború után posztó manufaktúraként, majd iskolaként működött.
Gyönyörűek  az egykori refektóriumban (ebédlőben) látható freskók, körbe lehet járni a felújításra váró kastélyt, melynek falán a lengyel kamalduli remeték fotókiállítása látható. Csendre, áhítatra hívja az embert a képekből arcokból áradó nyugalom, ami a mai embernek annyira hiányzik.


A gyógyító energiák amik a radiológusok szerint a dupla Szent-György vonalak itteni kereszteződésének találkozása miatt árad a földből, talán lassacskán érezhető bennünk is, ahogy körbe járjuk a területet.
Ma múzeumnak van berendezve az egyik házacska, az egykori remeték életét hitelesen megmutatva.
70 m2-es házaikban kis kápolna, műhely, háló és tisztálkodó hely is volt. Évente kétszer három napot szólaltak meg, Karácsonykor, és Húsvétkor. Akkor elhagyták szállásukat, és összegyűltek a családdal, egymással beszélgetni. A kiszolgáló személyzet adta be nekik egy kis ablakon keresztül az élelmet. Ha segítségre szorultak, gyertyát tettek az ablakba, azzal jelezték.
Kis kert is tartozik a házakhoz, melyben gyógynövényeket termesztettek. Most is tele van velük a kert, illatoznak, érezzük jótékony hatását.


A többi kis házat csendre, nyugalomra, kirándulásra vágyó turisták vehetik ki szállásként. Megnéztünk olyat is, nagyon puritán, de igényes a berendezés, két szoba, konyha, fürdő, és a régi csodaszép kápolnában az étkező. Kellemes, nem túl drága szállás.
A belépő nem drága, a kis boltban szép könyvjelzőket, levendulás zsákocskákat, képeslapokat lehet vásárolni. Vezetés óránként indul.


Majkot elhagyva Oroszlány felé vettük az irányt, és az erdőben megnéztük a Vértesszentkereszti kápolna romjait. A megtalálása nem egyszerű, autóval is lehetséges, de Oroszlánytól a piros jelzésen haladva, majd Gelencsér vár után a zöldre váltva gyalogosan is megközelíthető.
Az impozáns látványt nyújtó romok körbe vannak kerítve, a kerítés belakatolva lánccal, de beköszönés után egy furcsa kalapos lelkes férfi körbevezet minket, és elmondja a történetet is. Ott él, szívügye a kápolna. Gyorsan mondja a hely történelmét, figyelni kell. Szereti megspékelni izgalmas dolgokkal a vezetést, szellemekről, apácák visszajáró lelkéről beszél. Ez a hely talán a történetektől, a mende-mondáktól kissé félelmetes számomra, de szintén érezni a szakrális, természetfeletti erőket. Azt tartják, itt a jó ember jobb, a rossz ember rosszabb lesz. Remélem én az elsőbe tartozom. :-)


Nemcsak keresztény vallási műemlékek jelzik egy-egy hely szentségét, hanem ősibb kultikus építmények is. Az emberiség ősidők óta érzi a meghatározott helyeken a földből kiáradó energiát. Fogékony rá, a földenergiát mágikus, kultikus szertartásai révén gyógyításra is használja.
Ezeket a pontokat szakrális tisztelettel övezte, megjelölte, a helyeken oltárokat, szentélyeket épített. Így lehetett ez Vértesszentkereszttel is. Ahol templom épült, általában szent hely, ezért szívesen temetkeztek is ide őseink. Ma sem ritka a templom-temető kapcsolata. Vértesszentkereszten is temetkezési hely volt a romok mellett.

Maga a templom a román kori építkezés kiemelkedő épülete volt. A bencés majd dominikánus apátság  a Csák nemzetség ősi birtoka volt. A feltáráskor találtak templom és kolostor romokat is, melynek néhány megmaradt köve körbejáráskor megnézhető. A két idelátogató apácával kapcsolatos legenda csak még izgalmasabbá teszi a helyet. Állítólag a papok tudatmódosító gombákat ettek, és meggyilkolták az apácákat.Vezetőnk szerint az apácák visszajárnak a kápolnába.
Beleborzongtam a történetbe, megköszöntem a vezetést, és egy kis támogató összeg átadása után továbbindultunk.

Az ismertebb szakrális helyek nálunk a Mátrában, a Visegrád-Dobogókő-Pilis vonalon vannak, de a Lenti Termálfürdő Szent György energiaparkja is erre épült. A föld töréspontjaiból áradó energiák jótékony harmonikus hatással vannak ránk. De említhetném a Ság-hegyet is, vagy a Zemplénben Hercegkút környékét. De ilyen hely  Stonhenge vagy az egyiptomi piramisok környéke, kultikus, és természetfeletti.
Lehet benne igazság, gondoljunk csak arra, hogy a töréspontoknál pl. Oroszlány környékén a közelmúltban is volt földrengés. Sajnos a Majki Eszterházy kastély plafonjának szép freskója is megrepedt.

Még egy program maradt mára, a közelben lévő Tatabányán felmentünk a város jelképéhez a Turul madárhoz. A szép kilátás megcsodálása után tanösvényen 5 perc alatt megközelíthető Szelim barlangot néztük meg.
Itt, és a Ság-hegyen is forgatták az Eragon c. filmet, melynek témája éppen illik a természetfeletti erők ezen helyeihez.
A barlang maga egy hatalmas üreg, nagyon látványos, óriási terem. Megéri felkeresni.
Remélem kedvet csináltam egy Vértesben eltöltendő naphoz, a fotókat hamarosan feltöltöm.

2011. augusztus 21., vasárnap

Parkok és paloták

Még mindig Sopron a kiindulópont a kirándulásokhoz, de egy órányi járásra csodaszép kastélyegyüttes és óriási park található Laxemburgban. Közelsége Bécshez meghatározó volt, a  császár nyári rezidenciaként használta.
Mivel a sok talpnyaló nemest is szeretett volna a császár közelében lenni, így aki tehette kiköltözött ebbe a hatalmas, közel 280 hektár parkkal rendelkező császári lakhelyre. A kastély szíve, meghatározó része a kert, mely Mária Terézia idejében élte fénykorát, de nekünk most is fantasztikusan szép.Sissi hercegnő is nagyon szerette, itt töltötték Ferenc Józseffel a nászútjukat. Rudolf trónörökös is itt született. Sissi nagyon szeretett kilovagolni, és a park méretei alkalmasak voltak arra is.

Az eső éppen esett amikor itt kirándultunk, de még így is órákat töltöttünk el, mire egy részét bejártuk.
Egy szép tó van középen, minden irányban futnak kis patakok, van vízesés, megemelt folyószinttel, kis hidak, nagy barokk kőhíd, mely műromos szurdok fölött ível át a mesterséges szigetre.

Van itt kilátópont,  lovagi küzdőtér, Ferenc József régi lovagvár utánzatú kastélya, és még több palota és épület.
A parkba néhány euróért bejuthatunk, ezúttal ez volt a fő célpont.
Picit jobb időben akár egész nap el lehet bóklászni a parkban, minden szögletében találni érdekes szemnek finom szép dolgokat. Padokat találunk, sőt útba igazítást azok számára, akik lóval közlekednek. A pázsitot most is nyírták kis traktorral, gyönyörűen rendben van tartva.
Aki teheti, és erre jár, tegyen egy sétát, megéri itt tölteni egy délutánt. A tavon lehet csónakázni, a régi kastélyban múzeum működik, és a park előtt meglátogathatjuk a templomot is, valamint modern kiállításokat.

Laxemburgot elhagyva Badenbe mentünk, ahol a csepergő eső ellenére tettünk egy sétát. A főtér, a pici régi házakkal tele szűk utcácskák mind egy helyre visznek, Baden fő látványosságához a Casinóhoz.  A modern épületet csodálatos park veszi körül, mely már a hegyoldalba ér bele. Fölötte a hegyek körvonalazódnak, de lent még délen érezhetjük magunkat a pálmafák között.
A Casinot csak kívülről néztük meg, játszani nem volt pénzünk, és igaz, ami igaz, én még nem is voltam sosem kaszinóban, azt sem tudnám mit kell csinálni. Helyette maradt a séta, és a szépséges virágok látványa.

A Casino és park körbesétálása után egy rendőrtől, vagy lehet hogy parkőrtől megkérdeztük merre van Baden híres rózsakertje. Kedvesen elkísért minket, közben vad hegyi patakok hídján haladtunk át, és a járdán végig rózsák voltak felfestve, jelezve a rózsakert útvonalát.
Baden fürdőjéről híres, elhaladtunk a termál előtt, de van élményfürdője is. Ma nem volt ez a program tervbe véve, és az erős termálszagtól el is ment a kedvünk a fürdés gondolatától is. Bár az épület impozáns volt, és a lehetőségek a fürdő területén végtelenek.
Maradt a rózsakert, kis tó, kis hidak itt is, és közel 600 féle rózsa a világ minden tájáról.
Sajnos nem sokáig időzhettünk, a parkoló óra lejárt, be kellett fejeznünk a sétálást. Legközelebb a fürdőt is kipróbáljuk, ahogy anno a császár és környezete is tette. Itt gyógyíttatták fenséges császári ízületeiket, a híresen jó hatású gyógyvízben.
Baden nagyon szép kis város, rendezett, tele parkokkal, aranyos utcákkal, fölötte a hegyekkel. Megér egy sétát, egy kellemes délutánt.



2011. augusztus 20., szombat

Fel a Schneebergre

Soprontól egy órányi járásra sincs Puchberg, a hegyekkel körülölelt szép fekvésű osztrák városka. Alsóbbrendű utakon indultunk el Sopronból, a határ után az első körforgalomnál mindjárt balra Winerneustadt felé, majd onnan a Puchberg táblát követve. Igazán nincs messze, kellemes az út, hétköznap alig van forgalom, és nincs több 70 km-nél.
A városkába beérve hatalmas parkolók fogadnak bennünket, az autónk biztonságos helyen, ingyenesen maradhat az állomás mellett. Mert az állomás is itt van, ahonnan a Salamander vonat indul felfele a hegyre. A bátrabbak jól kitáblázott és kitaposott hegyi útvonalon gyalog is felmehetnek, sőt, akinek a térde jó, lefelé is vállalkozhat. Mi idő és jó térd híján vonattal mentünk fel. Az út kb. 50 perces, a menetjegy elég borsos, oda-vissza retúr 34 Euro. Gyerek- és családi kedvezmény persze itt is van. Mindenesetre megéri egyszer befektetni egy ilyen utazásra, hiszen életre szóló élményeket gyűjthetünk.
A vonatból csodálatos kilátás nyílik a völgyekre, szép panorámát láthatunk mindkét oldalon, ahogyan a kis fogaskerekű kapaszkodik felfele. Sissi is így jutott fel a hegyre, emlékére kis kápolnát építettek a hegytetőn, és még áll a fogadó, ahol időzött Ferenc József szép felesége.


A vonat több helyen megáll, egyik állomáson időzik néhány percet, és az utasokat német, angol és magyar nyelven is tájékoztatják erről. És arról a fontos tényről is, hogy itt lehet megkóstolni a friss még meleg schneebergi buktát. Természetesen mi is veszünk, és megállapítjuk, valóban finom.
A hegytetőre érve óriási szél fogad bennünket, a hőmérséklet 3 fok, nem tévedés, hideg van. Készültünk pulcsival, kabáttal, a csuklyák is felkerülnek, de elkelne még a kesztyű is. Állig begombolkozva indulunk túrázni, szemünk nem tud betelni a panorámával. Szépséges virágok nyílnak mindenütt, az alpesi legelőn tehenek legelésznek, tényleg minden mint a mesében.

A kápolna megtekintése szinte kötelező, beleéljük magunkat picit Sissi életébe, és elképzeljük nagy ruhájában, bundácskájában hogy sétálgatott itt a friss tiszta levegőn. Továbbindulunk, majd lassan meghódítjuk a csúcsot is, bár a széllel erősen meg kell küzdenünk.
A csúcs 2067 m, a mi Kékesünk kétszerese. Sajnos a nagy szél miatt nem tudunk annyit túrázni, amennyit szeretnénk, de így is élvezzük a hegyi levegőt, a kilátást, a törpe fenyőket, a csodaszép harangvirágokat. Igazából ez hiányzik otthon, bármennyit túrázunk szép hazai tájakon, azért 2000 m felett más az égbolt, más minden.
A sok turista miatt a jegyváltásnál előre meg kellett mondanunk mikor szándékozunk visszajönni, így időnk leteltével a vonathoz indultunk. Még megnéztünk az állomáson egy remek festménykiállítást, aztán búcsúztunk a Schneebergtől.
Jövőre veled ugyanitt....
A festő neve Voka. (Ejtsd: Foka) Színei élnek, friss fiatalos lendületes és nagyon színes képei vannak. Vidámságot, örömet árasztanak, nekem nagyon tetszettek.
A faluba visszatérve még tettünk egy kis kirándulást Puchbergben, aztán irány ismét Sopron, ahonnan másnap egy újabb csodát fedeztünk fel.







2011. augusztus 19., péntek

Eszterháza

A Fertődi kastélyról mindenki hallott, Esterházy "Fényes" Miklós fényűző kastélya jó kis program esős idő esetén. Fertőd csak egy ugrás Soprontól, végig kerékpárúton is megközelíthető. Meglepően sok bringás van a Fertő tó körül, és a legtöbb étteremnél kerékpártároló, kifejezetten várják a biciklis vendégeket.
A kastély csak vezetéssel látogatható, a pénztárnál az Úriember nem túl szimpatikusan ledarálta hogy mikor indul a csoport, beszedte a lóvét, és vártunk. A belépő 2000 Ft felnőtt esetén, gyereknek a fele. Van családi kedvezmény, és elvileg mondhatjuk, normál ár.

A csoport elindulása után az idegenvezető hölgy felhívta figyelmünket, hogy vakuval nem lehet fotózni, így csak pár kép készült a kastélyban, a többi kívül. Kicsit zavaró volt, hogy a másik csoport idegenvezetése áthallatszott, de azért nagyjából élvezhető volt a vezetés.
Sok szép részt megnézhettünk, pompás bútorokat, festményeket. Óriási a kastély, bő egy órás a körbejárása.

Ízelítőt kaptunk a főúri életből, ehhez egy kis filmvetítést is kaptunk, milyen volt hajdanában egy kerti parti.
Nos, a maiakhoz viszonyítva sokkal fényesebb, hiszen Haydn zene fogadta a vendégeket, finomabbnál finomabb étkeket és italokat szolgáltak fel, a hosszú abroncsos bögykirakós ruhákat pedig már akkor is megbámulták a férfiak. A parókák kalapok sokasága mind fölfele fordult, amikor Fényes Miklós tüzijátékot adott a kerti parti alkalmából.Ha Bécs megengedheti a luxust, megengedhetem én is - mondogatta - és így is tett. Viszont halálakor a fényűzésnek meglett az eredménye, 100 évre való tartozást hagyott az örökösökre.
A kastély bejárása után a kertet is érdemes körbejárni. Nagyon szépek a bokrok, a köztük lévő sugár alakú utak. Szép a hársfasor, és öröm, hogy rendben van tartva. Ottjártunkkor is éppen gereblyézték.

Jó lenne ha jutna uniós pénz a szomszédos - még a kastélyhoz tartozó - épületek felújítására is, hiszen úgy mindenestül igazi birodalom lenne, a kultúrára éhes kirándulók számára.








2011. augusztus 18., csütörtök

Sopronbánfalva

Sopronnal szinte összeépült Sopronbánfalva, kellemes bicikliúton meg is lehet közelíteni, a pályázati pénzből és művészeti támogatásokból frissen felújított épületegyüttest.
Már a lépcsősor is hangol a hely szellemére, végig szobrok kísérnek bennünket, s mire elfáradnánk, felérünk a sziklatetőre.
A pálos-karmelita kolostor temploma megkapó, a benne lévő hangulat, illatok, elvonulásra, csendre késztetnek. Dombon vagyunk, egykor ide települt pálosok, majd karmelita nővérek éltek itt, de szerepe van az Esterházy, és Nádasdy családnak is az átépítéseknél.
Jelenleg múzeum, kiállítással, szálloda, étterem és könyvtár kínál elvonulási, pihenési, szemlélődési lehetőséget. A gyönyörűen felújított épület hangulatos, a hely szellemének megfelelően berendezett és nagyon drága, igényes szobákat kínál, csodaszép kerttel, melyet szintén meg lehet nézni.
A kiállítás bemutatja a pálosok életét, érdemes elolvasni mindent az üvegtáblákról, mert érdekes és izgalmas világ volt az övék, még nekünk nem igazán vallásos kívülállóknak is.
De beszéljenek a képek a csendről, szépségről, hangulatokról.
A fotókat készítette: Károlyi Csilla.

A kolostorról és történetéről, jelenlegi szerepéről többet megtudhattok az alábbi linkre kattintva:
http://www.banfalvakolostor.hu/

A belépőjegy 500 Ft, a személyzet nagyon kedves, udvarias, jó volt itt lenni, jó volt körbenézni.

2011. augusztus 17., szerda

Egy hét a hűség városában

Nyaraláson voltam, ezért is nem jelentkeztem, de most annyi élményt szereztem az egy hetes Soproni nyaralásom alatt, hogy minden napra jut egy beszámoló.
Kezdem Sopronnal, a hűség városával, amiről már ezerszer elcsépelt leírásokat olvashattatok. Én is többször voltam, de mindig van még mit felfedezni, és ismét megállapítottam, csodás hely.
Szállásunk a Lővérekben volt, ahonnan gyalog is meg lehet nézni néhány érdekességet.
Elsőként említem a Sörházdombi kilátót, ahonnan csodás panoráma nyílik a városra, a Fertő tóra, és az osztrák hegyeket is látni. A kilátó maga jó erős, széles felépítésű, fából készült, tériszonyosok is nyugodtan felmehetnek. Minden irányból vezetnek ide kis ösvények, túristautak, könnyű megközelíteni, és jól ki van táblázva.


A Lővérekben található még a Taródi vár amit egy megszállott építőmester saját kezével épített, mert várúr szeretett volna lenni. Nos, sikerült neki, de aki látni akarja a művét, az siessen, és nézze meg a köveket, és a felhalmozott régiségeket, régi bútorokat, mert szerintem hamarosan összedől. Nekem nem volt jó élmény, inkább romhalmaz. Belépő: 400 Ft.

Sikerült idegenvezetéssel várost néznünk, mely minden vasárnap 10 órakor a Casinó mellől a Liszt Ferenc Kúltúrális Központ elől indul és szuper idegenvezető mesél a városról. A szervezés a Soproni Borháznak köszönhető, a túra vége egy ingyenes borkóstoló náluk.
A gyönyörű épületek, templomok, a hangulatos szűk utcák, minden a történelemről mesél. Megtudtam kik a ponchichterek (szőlőkereskedők) elmesélték, miért volt az Esterházyaknak és minden nemes embernek itt palotája, és még ezer egy érdekes dolgot.
A lényeg a bor, hiszen Sopron a kékfrankos fővárosa, itt már a középkorban is minden a szőlő és borkereskedésről szólt.
Az utcanevek magyarul és németül is ki vannak írva, és nem a túristák miatt, hanem mert a lakosság egy része német anyanyelvű már a kezdetektől fogva. Mégis magyarnak vallják magukat, ezt többször is bizonyították.
A Főtér kicsit feltúrt, mindenütt felújítások folynak, a Tűztorony jelenleg nem látogatható, de a barokk Kecske-templom már pompázatos, nevét az építtető Geisel Henriktől kapta, kinek címerállata volt (Geisl németül kecskét jelent). Ábrázolása az épületen máshol is fellelhető.
A borház előtt a Hűség kútját láthatjuk a téren, a soproniak kedvenc helyét, hűség a királyhoz, hűség a hazához, és hűség Európához.



A Borház kínálata vonzó, a kóstolt kékfrankos finom volt, az árak elfogadhatóak. Előzőleg szerettünk volna már bort vásárolni, sokat hallottam Luka Enikő finom Zweigelt-jéről, de sajnos az az árkategória számomra már nem elérhető. Így beértük más borászok termékeivel, melyek szintén nagyon finomak, és minőségi termékek.




A városnak még egy fontos nevezetessége van, ez pedig nem más, mint a Harrer cukrászműhely. Az isteni finom fagyikat, sütiket, egyedi gyártású csokoládékat nem lehet megunni, az árak pedig alacsonyak, egy gombóc fagyi 140 Ft, és a kanalat nem húzzák le.
A cukrászatban naponta kétszer 10 és 14 órakor tartanak csokoládé kóstolást, ahol mindent megtudhatunk a  csokoládéról. Kis filmvetítéssel kezdődik a program, majd végig lehet kóstolni az összes kakaóbab termelő helyről származó étcsokit, élvezhetjük a különbséget ízek és illatok között, majd végigkóstolhatjuk a műhely által készített csokikat. Ezután csokiszökőkútba mártott gyümölcsöket fogyaszthatunk, eredeti Harrer tejcsokival, és ha minden nem telített el bennünket, még egy pohár igazi forró csokit is kapunk.
A kóstolás ára 1900 Ft, de jó, ha telefonon bejelentkezünk előre.
A Soproni túrát egy környékbeli látnivalóval fejezhetjük be, érdemes ellátogatni Fertőrákosra, a Páneruópai Piknik helyére. Egy darab történelem az életemből, életünkből. Engem a képek, és az emlékezés könnyekre fakasztott. Tetszett, ahogy szülők, nagyszülők a tinédzser gyerekeknek mesélnek a képek alapján.
Innen pedig már csak egy ugrás Ausztria, hiszen a kapu nyitva, ez már igazi szabadság, és Európa.

2011. augusztus 4., csütörtök

Gólyafészek étterem Pápa

A Pápai kastély pénztárosának ajánlatára a Gólyafészek étteremben ebédeltem. A kerthelyiség tele virággal, az asztalok, és maga az épület is egyszerű, de kedves. A terítő hagyományos, de tiszta. A pincér azon nyomban ott terem, nem tolakodó, de kedves. Megkapom az étlapot, fárasztóan hosszú. Minden van, mindenfélével töltve, rántva, sütve, a haltól a vadig. Nem is bírom végigolvasni, már megkapom az italomat. Egyenlőre egy marhahúslevest rendelek, addig legalább lesz időm böngészni. Hagymás rostélyost választok, abban nem lehet sok meglepetés. Az étlapot nincs kedvem végigolvani. Szerintem feleslegesen hosszú.
Megérkezik a leves, forró, de épp jó, nem égeti le a nyelvem. Jóízű, finom, benne az apró májgombócok különösen finomak. Bár, szerintem nem marhahúsleves, csak húsleves. Ennek ellenére 5-ből 5 pontot adok rá. Hamarosan elkészül a főétel, igaz a terasz üres, kissé hűvös a szél, de a belső helyiség tele van.
Az ételt nagy fatálon kapom. A hús egyenlőre nem látszik, mindent beterít a sült hagyma. A hagymakarikák kifogástalanok, pont el vannak találva, ropogós, finom. A köretként rendelt főtt-sült krumplikarikák szintén nagyon ízletesek, hibátlannak ítélem. Egyenlőre a mennyiség az, ami nekem problémát okoz. Nagyon nagy adagot kapok, már most tudom, hogy ebből csomagolás is lesz otthonra.
Végre megközelítem a husikat. Két szelet hús, egy kicsit kemény, közepes minőségű. Erre már csak 3 pontot adnék, de a köret és hagyma mivel 5 pont nálam, így összességében jár a négyes.
A fél adagot udvariasan becsomagolják, a díszítés megmarad, hagyományos, paprika-uborka-paradicsom szeletke, nem kelti fel az érdeklődésem.
Ajánlom az éttermet annak, aki gyorsan finomat, és nagy adagot szeretne enni. Aki picit extrábbra vágyik, az válasszon más helyet. Összességében nem volt rossz, de mégsem csábít visszatérésre.

2011. augusztus 3., szerda

Románkori templomok Pápa környékén

Pápa környékén több románkori templomot találunk, s mivel van ilyen mozgalom, hogy románkori templomok (http://www.turabazis.hu/) én is megkerestem párat. A mozgalomban a kiírás szerint 8 felkeresett templom után szép kitűzőt kaphatunk. Érdemes benevezni, sok sok szép templomot láthatunk.
Ilyen volt a Lovászpatonán található fallal körülvett műemlék evangélikus templom. Már a faluba beérve rögtön látható a templom, és a régi fal, azonnal tudtam ezt keresem. A gondozott kertbe belépve kiírás található, és pár házzal arrébb egy kedves néni azonnal jött, és kinyitotta a XIII. században épült templomot. Az ilyen kicsi, falusi templomokat sokkal szívmelengetőbbnek tartom, mint a nagyokat. Áhítatos érzés, léleknek jóleső, körülnézni, és csendben bámészkodni.

A szószék elöl van, érdekes megoldás, és az oldalában lévő kis nyílás, ami befele lejt régészetileg nem megfejtett dolog. Ki tudja, talán valami gazdag embert temettek oda, és neki dobtak be ételt, italt, valamit. Ezek a rejtélyek még izgalmasabbá teszik régi templomainkat. 



A templom megtekintése után vetettem egy pillantást egy fotózás erejéig a szemközt lévő Somogyi-Esterházy kastélyra, amely sajnos zárva volt, ma iskolaként működik.

A falut elhagyva Téten keresztül Rábaszentmiklós volt a cél, ahol a XII. században épült háromkaréjos körtemplom egyedi építészeti megoldás. A három kör-karéj a Szentháromságot jelképezi.
Ezt a templomot is kinyitották, és nagyon kedvesen meséltek a történetéről.
Ennek a templomnak a belseje már modernizált, nekem a régi szúette padok a másik templomban jobban tetszettek. Ez, a Rábaszentmiklósi viszont formájában egyedi, és érdekes.
A templomgondnok ajánlotta figyelmünkbe a falu közepén álló Győri keresztet, melyet Győr töröktől való visszafoglalásának emlékére állítottak 1598-ban. Az ilyen képes kereszteket a Győrből kivezető útra tették, négy kép található rajta, mindegyik jelképez valamit.


Figyelmünkbe ajánlották még a közelben lévő Árpáson a románkori templomot, mely XIII. században épült. Építészetileg különleges, vörös téglás, a románkori tégla építészet ritka példánya. A templom kéttornyú, körben kálváriával. A Rába parton álló templom építésének köze van a Rába és Marcal egykori rév átkelőjéhez, bizonyítván, hogy egykor fontos központi szerepe volt a településnek.



Remélem sikerült kedvet csinálnom szép románkori templomainkhoz, és a Rába partján álló kis falvakhoz.



2011. augusztus 2., kedd

Pápa, a barokk kisváros

Esőben indultam Pápára, mai kirándulásom célpontjára. De  az időjárás kegyes volt, az enyhe szél elfújta az esőfelhőket, és igazi kirándulóidő alakult ki. A barokk kisvárosban már többször jártam, de valahogy nem sikerült felfedeznem szépségeit, leginkább átutazóban, illetve a Várkert Termálfürdőben jártam. A Főtér totálisan fel van bontva, épül szépül a város tere, a látványterv alapján autóközlekedés ki is lesz tiltva, szép térköves, padokkal fákkal komponált tér lesz belőle. Az építkezéseken áthaladva a téren álló szürke Római Katolikus Nagytemplomnál kezdtem a látnivalókat. A kissé izzadt fiatalember 500 Ft belépő ellenében lelkesen mesélt a templom történetéről. Esterházy Károly egri püspök építtette barokk stílusban. A tervezésben Fellner Jakab is részt vett, ugyanúgy mint a Csákvári kastély tervezésénél, illetve a Pápai Esterházy kastély terveihez is az ő neve fáűződik. (Ez a Jakab tudhatott valamit)

A barokk templom belső kissé furcsa, főként a szürke szín dominál benne. Sok süttői márványt láttunk, meg pápai ereklyéket, mely egy felékszerezett római katona csontváza, és malachit kegytartót, vagy valami ilyesmit. A templom szürkéje és tömjénillata nyomasztó hatással volt rám, nem beszélve a fiatalember illatáról. De ettől függetlenül élveztem az előadását, igaz, a 72 m magas toronyba már nem kísért el. Nem számoltam, de elvileg 105 lépcső van, persze csigalépcső. A többi látogató nem is vállalkozott rá. Szédítő volt felmenni, szó szerint. Igaz szép a kilátás, de engem jobban aggasztott a csigalépcső utáni szuvas falépcsők és gerendák állapota. Reméltem nem most adja meg magát.
A templom után a kastély meglátogatása következett. A belépő 1500 Ft, óránként indulnak csoportok, de a neten lehet tájékozódni. http://www.esterhazykastely.papa.hu/
A kastély szabálytalan kialakításáról megtudtuk, hogy a Garaiak által 1400-as években épült pápai vár az alapja, ezért ilyen a formája. Esterházy Ferenc, aki öröklés útján jutott a kastélyhoz, az 1700-as években építette át barokk stílusú pompás kastéllyá. A tervezőt már ismerjük. Sajnos a kastély 1945-ben a szovjet csapatok lakhelye volt, sorsa hasonló a csákvárihoz, enyészeté lett minden. Most az uniós pályázatoknak köszönhetően látogatható, szépen felújított részek is vannak már.
Az idegenvezető kishölgy rendkívül jól vezette a csoportot, szépen, érthetően és tagoltan beszélt, így élvezetes volt a kastélylátogatás. Először a felújítatlan termeket láttuk, majd lementünk a hatalmas barokk pincébe. A pince egészen a kastély alján húzódik, sajnos az is felújításra vár. A tervek szerint 2013-ra megszépül a kastély.  Fotózni csak 3000 Ft-os fotójeggyel lehetett volna, így csak pár külső képpel tudok szolgálni.


A pince után a kastélykápolnát néztük meg, gyönyörű volt, Europa Nostra díjat érdemelt. Jelenleg könyvtár működik benne.
Ezután az emeleti  felújított részeken folytattuk utunkat, nádor terem, nagyebédlő, ősök csarnoka. Nem tudtam, hogy a nemesek általában háromszor festették le magukat, gyermekként, ifjúként, és érett korukban. Mivel nagyon kevés bútorzat maradt meg, jópofa ötletnek tartom, hogy korhű ruhába öltözött színészekkel próbálják a grófi enteriőrt bemutatni. Rövid jeleneteket adtak elő, amint a gróf levelet ír, vagy éppen sakkozik. Az ötlet mindenképpen színesíti a programot.
Érdekes volt, és sajog az embe szíve, hogy mennyire kár volt így elpocsékolni értékeinket.
A kastélyt hatalmas nyitott park veszi körül, ahol remek sétákat lehet tenni az öreg fák között.
A kastély után rövid sétát tettem a főutcán, ahol szinte minden házon van műemlék tábla, vagy mert barokk vagy copf vagy klasszicista stílusú műemlék, vagy mert éppen benne járt Jókai, Petőfi vagy éppen Liszt Ferenc. Pápáról tudjuk hogy diákváros is, ezért fordult meg sok híres ember itt.

Sajnos a Református Nagytemplom nem volt nyitva, egyszer láttam régen, nagyon nagyon szép, azt mindenképpen érdemes megnézni.
A nap, a Gólyafészek kisvendéglőben ért véget, de az már egy másik bejegyzés lesz.

2011. augusztus 1., hétfő

Éjszakai túra a Velencei hegységben

Úgy látszik mostanában csak éjszaka érek rá túrázni, napközben lefoglal a munka, főzés mókuskerék, hétvégén pedig nyáron inkább kirándulok, fotózok (persze jobb géppel jobb képek születnének) és pihenek. De nemsokára beindul az őszi túraszezon, és több beszámolót kaptok gyaloglásról.
A Gyapjaszsák éjszakai túrán voltam társaimmal szombaton este. Kellemes idő volt, az eső megkímélt bennünket. A rajthelynél Sukorón a Művelődési Házban sok ismerőssel találkoztunk, befizettük a nevezési díjat, megkaptuk az itinert, és indultunk érintési pontokat keresni. Vezető és gyakorlott társunk térképpel a kezében indult hegynek fölfele, helyes kis víkendházak mellett. Hamar beértünk az erdőbe, és szinte hihetetlen, de a házacskáktól pár percre máris egy szurdokban találtuk magunkat. Izgalmas volt a sötétedés, 8 óra múlt, és az erdő sűrű fái közt szürkület volt rendesen. Kellemes tempót gyalogolva kerestük meg a kijelölt pontokat,  hol  fákon kódszámok voltak elrejtve. Közben besötétedett, előkerültek a lámpák, és mint a kis bogarak, imbolygó fényekkel találkoztunk a többi túrázóval. A Velencei tóra éjszakai is szép a kilátás, a fények csodásak, és közben csillagos volt az égbolt. Többször is megálltunk gyönyörködni. Néha elvétettük a jelzést, de azért nagyjából megtaláltunk mindent. A Likas kő sötétben is impozáns látványt nyújtott.
Pákozdvárnál csokit és külön kitűzőt kaptunk. Igaz, csak egy földvár, ami alig látható, egy kupac föld, de a történelem a lényeg.
Még felmentünk a Meleg-hegyre, ahol az antennák félelmetesen nyüszörgő hangja után jólesett az erdő csendje. Az erdőben sok túrázóval találkoztunk, mindenki a saját elképzelése szerint haladt, és annyi pontot keresett fel, amennyit akart. A lámpával nem világítunk ugyebár egymás szemébe, így nem is tudom hány ismerőssel találkoztunk, csak a lábakat és nadrágokat láttam.
Hamarosan visszaértünk Sukoróra, megkerestük a Gyapjaszsákot, lenéztünk mégegyszer a tóra, aztán a célban megkaptuk a kitűzőnket, és egy finom virslit, melyet azonnal elfogyasztottunk.
Egy bambi a kocsmában, és indulás hazafele. Kellemes esti program volt, némi sportértékkel fűszerezve.