2011. szeptember 26., hétfő

Túra három várromhoz

Hétvégén három Balatonfelvidéki várat kerestem fel a Várnak a várak sorozat túrájaként. http://ttt.tr.teljesitmenytura.com/egyeb/2010/Varnak_a_varak.pdf
Miután leteszteltem a székesfehérvári állomást (pontos info, kedves pénztáros) megvásároltam jegyemet (2300 Ft) a Bp. Déli- Nagykanizsa vonalon Balatonszentgyörgyig. Ott már vártak rám, hogy a túrát megtegyük autóval, és gyalog vegyesen. A vonatozás jól telt, szerencsém volt, éppen a szervezőkkel utaztam, így a két óra gyorsan eltelt. Ezután Keszthelyen át Rezibe indultunk, ahol a falu szélén, a kék jelzés, majd kék várrom jelzés elején hagytuk az autót, és a szervezőket. Innen 4,7 km oda és vissza is a Rezi fölött magasodó várrom. Kavicsos úton gyalogoltunk az őszi színekben pompázó erdőben, örömmel felfedezve, hogy más túrázók is vannak. Felérvén kellemes szalonnasütő hely várja a túrázókat, sok paddal és asztallal.

A várból ezt a kilátást láthatjuk.

Érdemes felkeresni a Zalaszántó közelében lévő Sztupát is, mely messze, szemben fehéredik. A panorámás képen látható szemben a Keszthelyi hegység 413 m magas bazalthegye, melyen a következő felkeresendő vár Tátika áll. De térjünk még vissza egy kicsit a Rezi várra. Történetét itt olvashatjátok el: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rezi_v%C3%A1r
Egyébként Rezi vára jelentéktelen vár volt, most sincs sok rom, de amiért mégis érdemes felkeresni az a csodás kilátás, jó levegő, és a környék szépsége, nyugalma. Sokan vettek részt a túrasorozatban, jó érzés látni, hogy szeretnek az emberek kirándulni, főleg ilyen szép napos őszi időben. Reziről nekem midig a katonaság jut eszembe, ugyanis a honvédségnek itt volt egy laktanyája, ahová apukámat gyakran behívták. Ma már csak a túraútvonal melletti betonút maradványai jelzik, hogy valaha itt igazi katonai terület volt. Nem is lehetett akkoriban a várat csak úgy látogatni, alaposan lecsekkolták a turistákat.

A második felkeresett vár Tátika vára, mely a Gersei Pető család magánvára volt. Előzőleg itt rejtették el a pálosok értékeit, de 1589-ben egy török támadás után a vár végleg lerombolt állapotban maradt. Megközelítése Zalaszántó felől a kék jelzésen, majd a kék vár rom jelzésen. Az aszfalt úttól 2 km fel, és le is. Itt több romot találunk, és a megközelítés is romantikusabb, szerpentines jellegű út, mely picit megizzaszt bennünket. de nem fogjuk megbánni.

Látszólag egyformák a vármaradványok, a kövek, sokan nem tartják érdemesnek a felkeresésüket, de én szeretem a természetet, a jó levegőt, a madarak hangját, az őszi erdő színeit, és mindig elolvasom a vár történetét, így őseinkről sokkal többet tudok meg. http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1tika-v%C3%A1r
A séta után továbbindultunk Sümeg felé. Az út dimbes-dombos, kisforgalmú, kellemes utazást ígért. Sümeg előtt már messziről láttuk a várat, kiemelkedik a várhegy a tájból.

A várat így egyszerű megtalálni, a parkolás is könnyű, és ingyenes. A bazár és büfé sor elhagyása után lépcső, majd nagy macskaköves szerpentinút következik, ezen jutunk fel a várba. A fájós lábúak 500 Ft-ért igénybe vehetik a vártaxit, de gyalog is kb. 8 perc alatt fel lehet érni. Kissé tériszonyos a felső része, de a kilátás itt is nagyon szép. A vár alatti Kapitány Hotel teljes panorámájában megtekinthető.
A várbelépő 1500 Ft, nem túl drága, és sok látnivalót kínál. A jelenlegi üzemeltetőnek köszönhetően az állagmegóváson túl szép kialakítású kiállításokat láthatunk, sőt nyaranta vasárnaponként színes programok is vannak.



Sümeg büszke a várára, mely püspökségi tulajdonban volt, és a török korban is jelentős volt szerepe. Bővebben itt olvashattok róla.
http://www.sumegvar.hu/a-sumegi-var
Örömmel fedeztem fel, hogy Sümeg központja több más városhoz hasonlóan szépül és épül. Jelenleg fel van túrva minden, remélem hamarosan elkészül, és a barokk városka tékessége lesz. Aki szeretne egy egész napot itt eltölteni, biztosan nem fog unatkozni, mert ahogy a vár honlapján is látható, érdemes felkeresni a Püspöki Palotát, a tanösvényeket, és a végén egy jó kis éttermet. Mi a vár alatti csárdát választottuk, ahol bár nem túl nagy a választék, és az árak sem alacsonyak, azért sikerült találnunk olcsóbb, és finom ételeket. A kiszolgálás gyors és kifogástalan volt, az általunk választott vadpörkölt ízletes, a sümegi fatányéros szintén. Az étkezést egy sümegi palacsinta kombinációval zártuk, ami szintén nagyon  finom volt.

2011. szeptember 22., csütörtök

Királyok városa II. rész

Ezúttal Székesfehérvári állomás térsége, a Vasútvidék - hivatalosan Búrtelep - kerül bemutatásra. Az állomás historizáló stílusú épületét a háborúban lebombázták, az újjáépítés 1952-ben valósult meg. Hatalmas oszlopok hívogatják az utazókat, mely szocialista-realista stílusnak mondható, klasszicizáló elemekkel. Ezeket a stílusokat elég nehéz még kimondani is, de aki megnézi, érti miről is van szó.

Az állomás épületével egyidőben mozdonyfordító korong is épült, ezt úgy kell elképzelni, hogy kör alakú sínpár épül csarnokon belül, itt tudják a mozdonyokat irányukban megfordítani. A járműjavító rész modernista, vörös klinkertéglás burkolatot kapott, aki utazik, mindezt megfigyelheti.

Az állomás a Deák Ferenc utcával van szemben, melynek sarkán emléktábla is látható a névadóról.
Lehet, hogy még az itt élők sem fedezték fel, csak elmennek mellette. Pedig nagy magyar volt, érdemes egy pillantást vetni az emlékműre ha elmegyünk mellette.

Szemben található a Béke téri iskola, mellette pedig az orosz katonai temető. Elhúnyt katonák emlékére, kissé méltatlanul elhanyagolva. Szerintem legalább az iskolásoknak kellene mesélni ezekről, néha kimenni, rendbe tenni, hiszen minden katona hős volt, a maga módján, hazájáért halt meg.
A temetőkről majd külön fogok írni egy bejegyzést, most készül hozzá a fotóanyag. Városunkban található egy német katonai temető is, a Szentlélek temető, (Sárkeresztúri úton) azt a német állampolgárok időközönként szépen rendben tartják.
Az orosz katonai temető mögött és vele szemben szép park van, a Béke téri parkban játszótér, szobor anya gyermekével, az út mentén pedig a fotón látható felszabadulási szobrot láthatjuk. A szobor mellett vadgesztenyefák, melyek épp most kezdenek potyogni. Sétáljunk el arrafele ha tehetjük, és a városban járunk, megnézhetjük a vasút környéki emlékhelyeket, szedhetünk vadgesztenyét őszi dekorációnak a lakásunkba.

Ha a vasúthoz közelítünk a város felől, a Deák utca helyett a Gyümölcs utcán is mehetünk, melynek platánsora is nagyon szép látvány.
Örüljünk a körülöttünk lévő apró szépségeknek is, és ne menjünk el mellettük. Jó sétát Székesfehérváron.

2011. szeptember 19., hétfő

Szombathely környéki románkori templomok

A románkori templomok c. mozgalomról már írtam, ennek keretében megnéztem a Szombathely környéki románkori templomokat is. Négy templomot néztem meg, az első a Sorokpolányi Nagyboldogasszony római katolikus templom volt. A kis templom tornya román, hajója gótikus eredetű. 1976-ban renoválták.
A második templomot már nem először láttam, de mindig áhítattal tölt el a látványa. A Jáki templomról van szó, melynek monumentális bazilikája a románkori építészet kiemelkedő alkotása. Épségben fennmaradt, bár történelme viharos.

Kívül-belül szépséges, belépődíja 300 Ft, mely nagyon olcsó, többet is megér a látvány. A templom a Sorok-patak völgye fölötti domb tetejére épült, a Ják nemzetség birtokközpontja volt. 1532-ben a szerzeteseket megtámadta a török, és barbár módon a szobrokat is lefejezték.


Nagyon sok apró és nagyobb szép részletet láthatunk a templomban, sokáig lehet gyönyörködni kívül is belül is, és valahogy mindig olyan békés, megnyugtató állapot, ha templomot nézünk meg.

A templommal szemben található a Szent Jakab kápolna, az is nagyon szép.
Ják után Balogunyom római katolikus templomát  néztem meg. A XIII. századi templomon minden nagyobb művészeti stílus nyomot hagyott, de a műemléki kutatások során több románkori falrészletet tártak fel. Ottjártamkor éppen szüreti felvonulás volt, ezért csak rövid ideig nézelődtem.

A negyedik románkori templom Dozmat faluban álló XII. századi római katolikus templom, mely Szent György tiszteletére épült, majd várbirtok volt. Ottjártamkor éppen a lábazatot újították fel.
A templom a temetőkertben áll egy dombtetőn, szép kilátással a környező dombokra.

Utolsó felkeresett templom Csempeszkopácson álló románkori templom volt, melynek szép bejáratánál készült a fotó.

2011. szeptember 18., vasárnap

Kőszeg környéke a határon túl

Amint átlépjük a határt Kőszegnél - amit már csak a kitört ablakú, elhagyott határőrségi irodák jeleznek - hamarosan Lékára érkezünk.  Egy csodaszép romantikus várat találunk itt, emlékeim szerint pár ezer forintnyi euro a belépő, de magyar nyelvű részletes leírást kapunk, mindenképpen érdemes megnézni. Ezt a várat most kihagytuk, mert már többször láttam. Most más volt az uticél, kis túra a határon túl, a kb. 50 km-re lévő síterepen, Mönichkirchenben. A felvonó 9 euróba került, és ezer m magasságba repített. Sok turistát csalogatott a jó idő, a hegyen lévő hütték is nyitva voltak. Mi felgyalogoltunk a csúcsra, a túraútvonalak jól ki vannak táblázva, a jelzések is jók, így akár térkép nélkül is bátran túrázhatunk. Ilyen panorámát fogunk látni.
Gyönyörű zöld minden, nagyon szép a szemnek a táj. A csúcson pár euróért élvezhetjük a síelésnél megszokott gőzgombócot, vagy az osztrákoknál szokásos salátát. Én sörre és salátára szavaztam, nem bántam meg. Az ebéd, és túra befejezése után jöttek az izgalmak.
Aki nem akart gyalog vagy felvonóval lemenni, ilyen rollerrel gurulhatott 2 km-en keresztül. Mi ezt választottuk, és nem bántam meg. A gurulás kavicsos terepen történik, a rollerek széles kereke ehhez van kiképezve. Csak ráállunk két lábbal, rogyasztunk, egyik lábunk a talpunk alatt lévő fék fölött, aztán jöhet a száguldás. A karokra jó kis terhelés hárul, nekem másnap izomlázam volt benne a rázkódástól. Nagyon élveztem, szinte veszélytelen, hisz magunk választjuk meg a sebességet. Gyereknek nyugdíjasnak egyaránt nagy élmény. Visszafele megálltunk Kirschlagban, ahol negyedóra alatt feljutottunk a várba, és megcsodáltuk a környező kilátást. Belépő nincs, megéri felmenni.

A várból szép kilátás nyílik többek között a falubeli temetőre, és kálváriára.



A határtól nem messze, kb. 40 km-re más irányban találjuk Lánzsér várromjait, ami már a másnapi programunk volt. (Landsee) Európa legnagyobb megmaradt várromja, a belépő 2,5 euró, minden ki van írva-táblázva magyarul is. Nagyon kúltúráltan lehet körbe-járni a hatalmas várat, két vizesárkon át vezet a pallóhíd, majd az egyik toronyba kiépített kilátóba is felmehetünk.
Története hosszú, és aki elmegy mindent el tud olvasni a rendkívül jól kihelyezett információs táblákról. Ami nagyon tetszett, hogy egyik legjobban védhető várnak alakították ki, de sosem támadta meg ellenség.
Több mint egy órába telt mire körbejártuk, de nem bántuk meg. Wc-t is találtunk, és szépen kialakított feljáratokat, átjárást a vizesárkon, stb.  Példamutatóan őrzik értékeiket, szépen rendben tartott a terület.

Ez a kép a toronyban lévő kilátóból készült, lefele nézve. A mélység szédítő, de a lépcsők biztonságosak, és a korlát még tériszonyosoknak is remek. Lánzsér romjai után szerettük volna megnézni a Kaboldi vízi várat, de sajnos csak egy telefonszámot találtunk a bejáraton, és dögmeleg volt, nem volt kedvünk felhívni.
Azért egy fotót itt is készítettem, mivel Lánzsértól 3 km kitérő, megéri.




Kirándulásunk a nyári meleg miatt Kabold-Oberpullendorf-Léka érintésével, Rechnitz-ben folytatódott. Ez a kis határfalu Bozsok túloldalán van, és érdemes felkeresni a hegyek ölelésében erők szélén lévő kis természetes tavát. A tó fürdőhellyé van kialakítva, létrák, stégek, öltöző, játszótér, toalettek, büfé, minden megtalálható a partján.

A gyerekeknek való játszótér, a vízben van, biztonságos kialakítással, a stégeken jól lehet napozni, a víz tiszta, bár elég hűvös volt. A többi részen mély, csak úszóknak ajánlott. Viszont tiszta a környezet, nincs belépő, és nagyon szép a környezete.

A rövid fürdőzés után immár Bozsoknál keltünk át a határon, és úgy érkeztünk vissza Kőszegre a bázishelyünkre. Még az utolsó nap beszámolója következik, hamarosan.










2011. szeptember 16., péntek

Látnivalók Kőszeg körül a határon innen

Ha Kőszegre utazunk, több napra érdemes menni. Kedves szomszédos falu Velem, ahova akár a Szabó hegyről végig erdőben vezető aszfaltos úton is át tudunk menni. Igaz, vannak gödrök, de nagyon romantikus. A falu híres a Szent Vid kápolnáról, túrautak vezetnek ide minden irányból. Érdemes megnézni a Hősök kapuját, az Alkotóházat, és van egy működő vízimalom is a falu szélén.
Velem és Kőszeg között találjuk Cákot, ahol műemlék pincék sokasága emlékeztet a régmúltra. Kiállítás szerűen régi paraszti eszközökkel vannak a pincék berendezve, és a gesztenye itt is potyog már.
Nagyon kedves hely, egy órás sétával bejárható. Az út mentén található Cáki Csikó Csárda finom ételeket kínál. Tovább haladva Bozsok következik, itt éppen most volt szüreti fesztivál. De ha nincs program megnézhetjük a Sibrik kastélyt, ami ugyan szálláshelyként működik, de szívesen beengednek bárkit, gyönyörű ősfás parkjában pedig jó kis sétát tehetünk. Ha nem fáradunk el, innen indulnak túrajelzések a Kalapos kövekhez, amik nagyon érdekes, kalapra hasonló képződmények. Közben friss levegőt haraphatunk az Alpokalja klímájából.
Jó szórakozási lehetőség a Holfényliget kalandpark Gyöngyösfaluban, ami a Szombathely-Kőszegi főút mentéről közelíthető meg.
Mi ezen a hétvégén a Vas-hegyre látogattunk Felsőcsatárba, és megnéztük a Vasfüggöny múzeumot.
500 Ft-ért végig lehet járni a magánlétesítményt, mely a szőlőhegyen a présház mögött helyezkedik el. A múzeumnak tekintendő tárgyak kissé kopottas elhelyezése nem feltétlen szívderítő látvány, de a törekvés mindenképpen az. Értékes és érdekes, sőt szomorú információkat olvashatunk a vasfüggönyről, a határ háború előtti és utáni  alakulásáról, véres aknamezőkről. Láthatunk szöges drótot, fölmászhatunk az őrtoronyba, megízlelhetjük a valódi történelmet.



Ezen a békés tájon nem volt mindig ilyen nyugalom. A határmenti falvakban lakók még a saját szőlőjükbe sem mehettek ki szabadon. Sándor a tulajdonos, a múzeum és emlékhely létrehozója, lelkesen mesél mindenről, s míg kicsi unokáját nevelgeti, sajnálkozva meséli, megszűnt nála a Busenschank. Német eredetű szokás, akinek saját bora van, kitesz egy fenyőgallyacskát az út mellé jelzésnek, hogy nála házibor kapható. Ha vörösbor van, vörös szalagot, ha fehérbor, akkor fehér szalagot. A házi borocska mellé jóféle harapnivalót is kínáltak, házi kolbászt, töpörtyűkrémes óriási házi kenyeret, finom házi májast. Sajnos a gyerekek felnőttek, családot alapítottak, Sándor már idősebb, nem vállalja, így csak osztrák oldalon tapasztalhatjuk meg, milyen jó kis dolog ez.
Van ugyan nem messze a Judit borozó, azt is tábla jelzni, de azt nem tudom hogy ételt is lehet -e ott kapni. Én csak ide jártam, évek óta, örömmel, és most csalódottan veszem tudomásul, az idő eljár efelett is.
A szőlőhegy tetején kedves kis kápolnát találunk, mellette vezet el a Pinka völgy turista útvonala. Sajnos nem tudjuk belülről megnézni, zárva van.
Búcsút mondunk a Vasfüggöny múzeumnak, ahol a Páneurópai Piknikhelyhez hasonlóan régi képek mesélnek nekünk a történelemről. Gyerekeinknek mindez csak múlt, régen volt, igaz sem volt. Ők már a szabad Európába születtek. Nekünk feladatunk a történelem eme szégyenletes szakaszáról szépeket, és igazakat mesélni.

2011. szeptember 15., csütörtök

Kedvenc városom Kőszeg

Kedvenc városom, az Alpokalja gyöngyszeme, Kőszeg. Szeretem a középkori városka hangulatát, klímáját, kellemes főterét, melyen virágok, szőkőkutak, kiülős teraszok, szemben pedig a Jézus szíve templom. Itt rendezték vasárnap a História futást, melynek a főtéren volt az eredményhirdetése. Különböző távokon lehetett indulni, a profik pedig pénzdíjat nyerhettek a végén.

A város már 1328 óta királyi város, legismertebb történelmi eseménye az 1532-es ostrom, amikor Jurisics Miklós kőszegi várkapitány megvédte várát a törököktől. A vár a városka jelképe, ma múzeumnak ad otthont, és mind a mai napig szép szokás, hogy Jurisics győzelmének emlékére Kőszegen 11 órakor harangoznak.
(A harangozási szokásokról itt találtam érdekes információkat. http://www.magyarharangok.hu/)
A város tele van történelmi emlékekkel, sok látnivaló akad, szinte minden házon találunk egy táblát, hogy mitől is műemlék. A helyiek igyekeznek szépen felújítani a középkori házakat, és rengeteg programot kínálnak a túristáknak. A városban jelenleg a sétálóutcák felújítása folyik, egészen a várig fel van túrva minden, jövőre viszont megújulva fogadja látogatóit. A Hősök kapuja, a Postamúzeum, a Kőszegi Borok Háza, megannyi látnivaló kellemes kikapcsolódást ígér.

Szeptember végén Kőszegi szüret, októberben Natúrpark ízei gasztronómiai fesztivál, most éppen íjász bajnokság van, mindig valami program, amiért érdemes hosszabb időt is eltölteni ebben a kedves városban.

Érdemes kirándulni a Hétforráshoz, az Óház kilátóhoz, vagy éppen a Stájerházakhoz. Sokat túráztam a környéken, a túraútvonalak rendkívül jól jelzettek, járhatóak, csodálatos bükkös erdők vannak errefele. Nem beszélve az ősz értékeiről, Kőszeg és környéke a vargánya, és a gesztenye hazája.
A városban jó éttermeket, és szálláshelyeket találhatunk, a város honlapján tájékozódhatunk ezekről. Zárójelben megjegyzem, még a honlapjuk is túristabarát. http://www.koszeg.hu/

Néhány kedvencem nekem is van, szállás és étkezés tekintetében. Kissé borsos árú, de remek hely a Portré (http://www.portre.hu/) ahol nagyon jól készítik a dödöllét, a tatárt csípős salátával, és a csirkés pennét is. Finom pizzákat lehet enni a Várkör 55. sz. alatti Rocco pizzériában. Kissé kopottas hely, de Rocco igazi olasz pizzákat készít, és a vár ódon falaira látunk a teraszról. Isteni rétest és főzött fagyit lehet enni Ibrahim-nál a főtéren, és mindenütt ki vannak rakva kis székeken a becsületkasszás termékek. Most például tököt árulnak, almát, paradicsomot, de hamarosan a gesztenye lesz a fő termék. Itt senki sem fél kitenni a portékáját, ez a becsületes emberek városa.

Jövő héten éppen túrahétvége lesz, ugyanis rendszeresen rendeznek mindenféle túrát a régen elzárt, most szabadon látogatható határmentén. Osztrákok és magyarok lepik el hegyeket, és boldog békességben élenek egymás mellett. A túrák részletes programját itt lehet megtekinteni: http://www.naturpark.hu/
A város főteréről szép látványt nyújt a Kálvária, mely a Csónakázó tó partjáról érhető el. A Kincs villa mellett szurdok található, a Gyöngyös patak partján kellemes sétaút van. Már itt is folyik a szépítés, új játszóteret sportlétesítményt építettek. De a hangulat az, ami nem leírható, amit érezni kell. Utazzunk Kőszegre, én minden évben megteszem, és sosem unom meg.

2011. szeptember 14., szerda

Hegyhát túra Vasváron

Szombaton részt vettem a Hegyhát túrán, egyéb okok miatt csak rövid távon, de így is élmény volt a jól szervezett teljesítménytúra. A vasvári camping-ből rajtoltunk, végig a város mögött kellemes napos időben gyalogoltam. Áthaladva a főúton egy erdőben, majd susnyásban folytatódott a séta, közben elhagytam az első ellenőrző pontot. Útközben nem sok látnivaló akadt, néhány kedves présházon kívül. Útitársaimmal megdézsmáltuk az éppen érő szőlőt, csináltam pár fotót az ősz kezdetéről, aztán a második etapnál begyűjtöttem a csokit, és végig a városon beérkeztem a célba.
A kitűző és oklevél átvétele után jó kis fürdést rendeztem a camping medencéiben. Ez is a túra része volt, ugyanis ingyen igénybe lehetett venni a melegvízű és az úszómedencét is. A ragyogó napsütésben élveztem az úszást, az izmok pedig jól lazultak a termálvízben.
Vasváron egyéb gyanánt nem sok látnivaló akad, a hosszabb távú túra érintette a római kori földsáncot, ami érdekesség. Meg lehet nézni a Szentkutat, és a Domokos rend szépen felújított épületében lévő kiállítást. Én már sokszor jártam itt, amit lehetett megnéztem, néhány óra alatt bejárható a város. Ami leginkább tetszik, az a gondozott, rendezett camping, a két hatalmas medencével, ápolt pázsittal, kedves személyzettel. Az árakat nem tudom, de az erdő alatt, kellemes helyen fekvő szálláshely teljesen csendes, alig van vendég, a szeptemberi napos órákban érdemes még felkeresni.
Lefotóztam Vasvár érdekes épületét is, történelmi jelentősége ugyan nincs, de formája miatt ide kívánkozik.

A túra után négynapos kirándulásra indultam, holnap következik a folytatás.

2011. szeptember 8., csütörtök

Esti séta Tatán

Egy fárasztó munkanap után mi lehet jobb egy esti gyaloglásnál Tatán a két tó körül. Permanens IVV túrára indultunk, melyekről itt olvashattok pl. (http://www.gyalogturasport.hu/fi/misc/ivv2011_magyar_program.pdf)
A túra kb. 10 km hosszú, bő két óra alatt bejárható. A kiírási lapot, térképet a Tatai edzőtábor portáján kaptuk, amit előre lebeszéltünk a rendezővel, (500 Ft) és elindultunk megkeresni a kódokat. Először az Öreg tó partjára vezetett utunk, ahol éppen a kajakosok edzettek.
A felső képen még az esti fények mellett is jól látszik a Deák Gimnázium kollégiumának patinás épülete. Mindig azt hittem, ez is Esterházy kastély.
A tóparton rengeteg gyaloglóval, futóval, bicikliző emberrel találkoztunk, jó látni, hogy ennyien sportolnak. A tó szép sétányon, gyalogúton körbe járható, és végig panorámás kilátásban van részünk.

A vár már messziről látszik, Mátyás király egyik szépséges rezidenciája, alagsorban múzeummal, tetőteraszon kávézóval. Romantikus az egész környéke, már sokszor jártam itt. Gyorsan lefotóztam a szerelmesek falán lévő lakatokat. Ide zárják szerelmüket a párok, hogy örökké tartson, és bedobják a tóba a kulcsot. Lassan több városban is divat lett ez, de én Tatán már sok sok évvel ezelőtt is láttam, szerintem ez az eredeti.
A parkos-virágos sétányon padok vannak mindenütt, jókat lehet itt ücsörögni, andalogni, akár kéz a kézben, akár csak saját örömünkre. A várról és a benne lévő kiállításokról itt tudhattok meg többet http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=465.
Érdemes a vár melletti Esterházy palotát is meglátogatni, hiszen szépen elkezdődött felújítása, és látogatható is. Egy jó kis éttermet is van a vár és a kastély között, még nem teszteltem, de kívülről szimpatikus. Ezen kívül is sok gusztusos éttermet láttunk a városban, pl. a Pikant nevűt, ami nagyon hangulatosnak tűnik.
A vár után fordulunk a tó túlsó oldalára, ahol a hajókikötő is van, és a vízben egy szép szobor. Ezt a kilátást láthatjuk.
Az út innen már nem járdán, hanem széles kavicsos ösvényen folytatódik, mellettünk stílszerűen lovasok gyakorolnak. Beérünk az erdőbe, és hamarosan elérjük az Által-ér hídját. Sajnos itt már eléggé szürkület volt, nem lehetett fotózni, de miután kiértünk ismét a nyílt tópartra, még készítettem egy fotót, ahol remekül látszik a parti sétány, a nádas, és a kellemes tó, melyben itt fürdeni is lehet nyáron, a homokos füves parti szakasznál.
Miután majdnem teljesen körbeértük a tavat, átmentünk a főúton, és pár utca után az Angol parkban folytattuk a sétát. Szürkület volt, de még mindig sokan futottak, és sétáltak. A borostyánnal benőtt parkban nemsokára elértünk a Cseke-tóhoz. Körbe jártuk, és lassan véget is ért a sétánk, visszaértünk az edzőtáborba, mire besötétedett. A Cseke tó mellett is klassz sétány van, műromokkal, romantikus látvánnyal.
Egyébként bővebben olvashattok itt egy korábbi túrabeszámolómban erről is. http://www.bebielefantok.hu/search/cseke+t%c3%b3/
Leadtuk a papírokat, és hazaindultunk, kellemesen elfáradva, de abszolút stresszmentesítve magunkat.
Még fülemben dübörgött a sárkányhajósok dobja, jó volt itt gyalogolni, szép házakat, növényeket látni, feltöltődni a mai munkára.
Ajánlom kirándulás céljára, sportolási célra, de még kisgyerekeseknek is, mindenki talál magának programot. Sok futóversenyt rendeznek a tó körül, a neten utána lehet nézni.