2011. szeptember 18., vasárnap

Kőszeg környéke a határon túl

Amint átlépjük a határt Kőszegnél - amit már csak a kitört ablakú, elhagyott határőrségi irodák jeleznek - hamarosan Lékára érkezünk.  Egy csodaszép romantikus várat találunk itt, emlékeim szerint pár ezer forintnyi euro a belépő, de magyar nyelvű részletes leírást kapunk, mindenképpen érdemes megnézni. Ezt a várat most kihagytuk, mert már többször láttam. Most más volt az uticél, kis túra a határon túl, a kb. 50 km-re lévő síterepen, Mönichkirchenben. A felvonó 9 euróba került, és ezer m magasságba repített. Sok turistát csalogatott a jó idő, a hegyen lévő hütték is nyitva voltak. Mi felgyalogoltunk a csúcsra, a túraútvonalak jól ki vannak táblázva, a jelzések is jók, így akár térkép nélkül is bátran túrázhatunk. Ilyen panorámát fogunk látni.
Gyönyörű zöld minden, nagyon szép a szemnek a táj. A csúcson pár euróért élvezhetjük a síelésnél megszokott gőzgombócot, vagy az osztrákoknál szokásos salátát. Én sörre és salátára szavaztam, nem bántam meg. Az ebéd, és túra befejezése után jöttek az izgalmak.
Aki nem akart gyalog vagy felvonóval lemenni, ilyen rollerrel gurulhatott 2 km-en keresztül. Mi ezt választottuk, és nem bántam meg. A gurulás kavicsos terepen történik, a rollerek széles kereke ehhez van kiképezve. Csak ráállunk két lábbal, rogyasztunk, egyik lábunk a talpunk alatt lévő fék fölött, aztán jöhet a száguldás. A karokra jó kis terhelés hárul, nekem másnap izomlázam volt benne a rázkódástól. Nagyon élveztem, szinte veszélytelen, hisz magunk választjuk meg a sebességet. Gyereknek nyugdíjasnak egyaránt nagy élmény. Visszafele megálltunk Kirschlagban, ahol negyedóra alatt feljutottunk a várba, és megcsodáltuk a környező kilátást. Belépő nincs, megéri felmenni.

A várból szép kilátás nyílik többek között a falubeli temetőre, és kálváriára.



A határtól nem messze, kb. 40 km-re más irányban találjuk Lánzsér várromjait, ami már a másnapi programunk volt. (Landsee) Európa legnagyobb megmaradt várromja, a belépő 2,5 euró, minden ki van írva-táblázva magyarul is. Nagyon kúltúráltan lehet körbe-járni a hatalmas várat, két vizesárkon át vezet a pallóhíd, majd az egyik toronyba kiépített kilátóba is felmehetünk.
Története hosszú, és aki elmegy mindent el tud olvasni a rendkívül jól kihelyezett információs táblákról. Ami nagyon tetszett, hogy egyik legjobban védhető várnak alakították ki, de sosem támadta meg ellenség.
Több mint egy órába telt mire körbejártuk, de nem bántuk meg. Wc-t is találtunk, és szépen kialakított feljáratokat, átjárást a vizesárkon, stb.  Példamutatóan őrzik értékeiket, szépen rendben tartott a terület.

Ez a kép a toronyban lévő kilátóból készült, lefele nézve. A mélység szédítő, de a lépcsők biztonságosak, és a korlát még tériszonyosoknak is remek. Lánzsér romjai után szerettük volna megnézni a Kaboldi vízi várat, de sajnos csak egy telefonszámot találtunk a bejáraton, és dögmeleg volt, nem volt kedvünk felhívni.
Azért egy fotót itt is készítettem, mivel Lánzsértól 3 km kitérő, megéri.




Kirándulásunk a nyári meleg miatt Kabold-Oberpullendorf-Léka érintésével, Rechnitz-ben folytatódott. Ez a kis határfalu Bozsok túloldalán van, és érdemes felkeresni a hegyek ölelésében erők szélén lévő kis természetes tavát. A tó fürdőhellyé van kialakítva, létrák, stégek, öltöző, játszótér, toalettek, büfé, minden megtalálható a partján.

A gyerekeknek való játszótér, a vízben van, biztonságos kialakítással, a stégeken jól lehet napozni, a víz tiszta, bár elég hűvös volt. A többi részen mély, csak úszóknak ajánlott. Viszont tiszta a környezet, nincs belépő, és nagyon szép a környezete.

A rövid fürdőzés után immár Bozsoknál keltünk át a határon, és úgy érkeztünk vissza Kőszegre a bázishelyünkre. Még az utolsó nap beszámolója következik, hamarosan.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése