2011. október 28., péntek

Szalonnás rizottó

Ha húsmentes kaját akarok, sokszor készítek rizses ételt. Ezúttal üres hűtő mellett kellett alkotnom, ezt sikerült az otthon lévő alapanyagokból, amik a következőek voltak:
rizottó rizs (két kis csészényi) két sárgarépa, egy vastag szelet kolozsvári szalonna, tyúkhúsleveskocka, só, bors, olívaolaj, egy darabka parmezán. A répát kis kockákra vágtam, és a leveskockával együtt feltettem főni egy liter vízbe. A szalonnát pici kockára vágtam, pici olíva olajban megpírítottam, majd rádobtam a rizst,és azzal tovább pirítottam (épphogy a rizs picit kifehéredjen) sóztam, borsoztam, aztán elkezdtem meregetni rá a leveslét.
Amikor beitta, megint meregettem, mindig úgy, hogy jól ellepje. Közben a répa is megpuhult, és a maradék lét répástól ráöntöttem a rizsre. Nem baj, ha kicsit tukmákos, pont úgy jó. Azt még másnapra a rizs úgyis beissza. Már ha marad belőle. :-) Amikor puha a rizs, kész, le lehet zárni a lángot alatta, és belereszeltem egy kis darabka parmezánsajtot. Mindent összekevertem, és így forrón tányérra mertem, majd a végén megöntöztem olívaolajjal.
Az olaszok fehér bort is öntenek a rizottóhoz, aki szereti kipróbálhatja, nekem anélkül ízlik.

2011. október 26., szerda

Túra Szomor környékén

Vasárnap az 56-os emlékezés túráját rendezték Szomoron. 23 km gyaloglást választottam a párás őszi időben. Szomor település a Gerecse és a Zsámbéki medence ölelésében van, a rajt a Kézdi-Vásárhelyi egykori kastélyból kialakított iskola tornatermében volt. Az útvonalat végig szalagozással jelölték, így csak a tájra és a látnivalókra kellett koncentrálni.



A falu emelkedő utcáján indultunk el ahonnan napos időben nagyon szép lett volna a kilátás, most azonban párafelhőbe burkolózott a táj. A szép új családi házak mellett hamarosan betértünk az erdőbe, ahol a színek kavalkádja fogadott. Egy régi boltíves nyitott pince mellett mentünk el, mely 56-ban az üldözöttek búvóhelye volt. Innen kálvárián bandukoltunk felfele, az út meredekké vált. Sajnos a kálvária szomorú szépsége megkopott, stációi üres kőfülkék csupán.
 Hamarosan szuszogva ugyan, de felértünk a Kakukk-hegyre, ahol az első ellenőrzőpontunk volt. Cukorkával kínáltak, majd erős lejtő következett. Sajnos a szép kilátás csak részleges volt, jó lett volna napsütésben gyönyörködni a környékben. Nemsokára az Anyácsai horgásztóhoz értünk, itt pogácsával várták a túrázókat.
A kis tavacskát félig körbe kerülve folytattuk utunkat, mezőkön, réteken át, majd egy aszfaltútra értünk, mely a Zsámbéki Színházi Bázishoz vezetett. Itt ismét ellenőrző pont volt, finom ropogós almát kaptunk. A bázis az egykori Földi Telepítésű Magyar Légvédelmi Fegyvernemi Múzeum is egyben, ahova most féláron tudtunk volna bemenni, de a szemerkélő esőben inkább kihagytuk a lehetőséget. Bővebbet erről itt: http://www.legvedelmimuzeum.hu/ Nyári időben biztosan meg fogom még nézni, azt tudom hogy 900 Ft a belépő, és október végéig látogatható, aztán majd tavasztól újra.
Zsámbék környékének legmagasabb részén jártunk, örültünk a színes bokroknak, cserjéknek, és ereszkedni kezdtünk a falu felé.
Hamarosan újabb ellenőrzőponthoz érkeztünk egy kellemes kis étteremhez, ahonnan szép kilátás nyílt a Zsámbéki Romtemplomra. Egy forró teával vártak minket, elfogyasztása után pedig a túra legszebb látványossága következett.


A romjaiban is lenyűgöző építészeti örökségünk meglátogatása a túrán részt vevő személyeknek ingyenes volt, egyébként 600 Ft a belépő, természetesen családi és egyéb kedvezményeket adnak. Sok sok fotót készítettem, nem lehet betelni a templomrom hangulatával, román és gótikus  íveivel, formáival.

A templom helyén már 1050 körül állt egy kőtemplom, aztán 1220 körül  IV. Béla bazilikát épített ide, mellette a premontrei rend kolostorával. http://www.romtemplom.hu/ A templom környékéről szép kilátás nyílik Zsámbékra és környékére. Zsámbékon van még több látványosság is, amit most a túra miatt nem néztünk meg, de mindenképpen érdemes egy kirándulásra. Van lámpamúzeum amit még én sem láttam, de a római kori emlékeket, és a Zichy kastélyt is érdemes megnézni, jelenleg Oktatási központként működik.A romtemplom megtekintése után egy pincesoron indultunk tovább, majd egy tanösvény elejére érkeztünk.
Megint erdőben, majd ismét a fennsíkon folytattuk utunkat, ilyen kis péncék mellett elhaladva.

A fennsíkon áthaladva fenyőerdőbe folytatódott utunk, majd végig a hegygerincen. Nagyon látványos kis gyalogösvényen mentünk végig. Megint sajnálkoztunk a párás kilátás miatt. Hamarosan elértük az óriások lépcsőjét, ahol ismét ellenőrzési pont volt. Nápolyival tömhettük meg pocakunkat.
Az óriások lépcsője tényleg lépcsős sziklák képződménye, örültünk hogy nem fölfele, hanem lefele kellett menni rajta. Itt már kezdtünk picit fáradni, és a következő pontig látványosság sem nagyon volt. A szeles tetőre érkeztünk, hideg volt, megettük a szendvicsünket, hogy energiát gyűjtsünk az utolsó kilométerekre.
Innem már nem volt látványos a túra, még egy ep volt, ahol almalével kínáltak minket, aztán már aszfaltos úton érkeztünk vissza Szomorra. A célban meleg tea, zsíros kenyér, szép emléklap és kitűző várt minket.
Jól szervezett hibátlan túrának voltunk részesei, köszönet érte a rendezőknek. A környék gyönyörű, sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk.


2011. október 25., kedd

Süss tököt és gesztenyét

Az ősz magával hozta a tökszezont, és az október vége már a gesztenyeszezont is. Nosza, ne legyünk restek megvásárolni a zöldségesnél, finom könnyű nassot készíthetünk pár perc alatt.
Kisebb sonkatököt vásárolok, melyből két-háromszori sütés lesz két főnek. Gesztenyéből fél kiló bőven elég. A tököt apró kockákra vágom, majd tepsibe rakom, és 230 fokon kb. 20 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha aranybarna a széle. Nem kell rákenni semmit, csak legyenek kicsik a falatkák.
A gesztenyék tetejére ixet vágok jó éles kis késsel, és a már forró sütőbe (előzőleg ott sütöttem a tököt) kb. 12 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha kinyílik szépen.
Kellemes nassolást kívánok!

2011. október 24., hétfő

Szúnyog-sziget, Mészeg-hegy

A Pákozd közeli Szúnyog-szigeten és Mészeg-hegyen jártam a múlt héten. Borongós volt a délután, mégis lelkesen sétáltam a sok látnivaló között. Először a második világháborús Doni emlékkápolnát néztem meg. A szép tervezésű kápolna belsejében mécses lobogott. A falakon elhelyezett apró táblák olvasása közben már potyogott a könnyem, hiszen vannak odaveszett katonák, melyekről csak annyit lehet tudni, hogy élt valahány évet, meghalt valahol a Doni harcokban. Szívszorító lehet, hogy a hozzátartozók csak ehhez a kis táblához tudnak jönni november elsején, hogy leróják kegyeletüket hősi halált halt gyermekük, férjük, apjuk, stb. előtt.

A borongós idő miatt picit sötét lett a kép, nem használtam vakut, de éppen a hangulathoz illő. Kellemesebb látvány ha innen az arborétum felé sétálunk, az őszi erdő minden színe. Itt egy klassz kis futópálya (erdei tanösvény) van, végig táblázva, kb. 3 km hosszú, dimbes-dombos, tetejéről jól látható a Velencei tó. Jó kis futóterep, erdei ösvény, kavicsos talajjal.



 Ettől nem sokkal feljebb találjuk a Pákozd-Sukorói arborétumot, mely 96 hektáron több mint 250 féle fal és cserje otthona. Az arborétum területén a sétautak mellett találhatunk fedett leülős helyeket, tűzrakó hellyel, és játszóteret is, jó kis lehetőség ez szalonnasütésre, kirándulásra.

Az arborétum nyitva naponta 9-től 18 óráig, hétfő kivételével. A tájmúzeum mellett kilátó is található itt, ahonnan belátni az egész környéket, Sukorót, Velencét, és a Velencei tóra is remek kilátás nyílik.
A belépődíj 600 illetve 300 Ft.
Az arborétumba a késő délutáni időpont miatt most nem mentem be, de már többször töltöttem itt kellemes napokat, osztálykirándulás, és baráti szalonnasütés keretében.
Visszaindultam a kápolnához, ahonnan néhány száz métert haladva az emlékmű obeliszkjéhez és a katonai emlékparkba lehet eljutni.
Az 1848-as csata helyszíne emléket nyújt a katonáknak, megtalálhatjuk itt a 13 aradi vértanú kopjafáját, van 1848-as múzeum, valamint az I. és II. világháborút bemutató lövészállás, és interaktív kiállítás. Gyerekek biztosan élvezni fogják a megújult emlékparkot.


A békefenntartóknak külön kis emlékhely van kialakítva modern szoborral.

Sok a látnivaló, órákat lehet itt eltölteni, és mivel dombtetőn vagyunk, a kilátás is fantasztikus. Már messziről - még az autópályáról is - látszik is az obeliszk, ami 1848-ra emlékeztet.

Helyet kapott itt a 48-as harcok parancsnokának Móga Jánosnak mellszobra, (róla utcát is neveztek el Pákozdon) valamint egyy lovashuszár szobor is.

A sok látnivaló után kellemes lehet lesétálni a Szúnyog-szigeti Halász csárdába, mely kora tavasztól késő őszig várja a vendégeket.
Finom halászlét, halételeket, de más ételeket is fogyaszthatunk megfizethető áron. A Halász csárdától már csak pár métert kell sétálnunk a nádasok között, és a Hajóállomásra érkezünk. Nyaranta áthajózhatunk Agárdra, egy kis tónézéssel egybekötve. Ha itt szeretnénk időzni, kellemes kiülőhelyet létesítettek, ahol ha bírjuk a szúnyogokat, pihenhetünk, mélázhatunk.
Természetesen most az őszi időben már nemigen vannak szúnyogok, így bátran sétálgathatunk. Szép tavunk és környéke sok kellemes percet ígér, és a Szúnyog - sziget, valamint a Katonai Emlékpark egész napos kirándulásnak is kiváló program.
http://www.kempp.hu/

2011. október 21., péntek

Velence Resort Spa welness, engedd meg magadnak....

Ha van rá keret, néha napján engedj magadnak meg egy welness estét- szólt hozzám fájós vállam, így történt, hogy a tegnap estét a Velence Resort Spa fürdőben töltöttem.
A hétköznap este (hétfőtől-csütörtökig,18 órától 22 óráig) kedvezményes 1900 Ft-os áron vásárolható jegy megér egy misét. :-)
Az emeletre szól, beletartoznak az alábbi szolgáltatások: kapsz egy lepedőt (ha kérsz) a recepción, használhatod az öltözőt, wc-t zuhanyzót, (van egy gyenge hajszárító is) valamint sóbarlangot, finn szaunát, szoft szaunát, (nem olyan forró a hőmérséklet mint a finn szaunánál, tehát kímélőbb)  tepidáriumot, (ez pihenőszoba langyos hőmérséklettel szuperkényelmes ággyal) gőzkabint, infra szaunát, merülő hidegvizes medencét, van jégköpő, és ivókút. Tehát már megéri. Ezen felül van két melegvizes medence, az egyik a 32 fok körüli pezsgőfürdős, a másik 34-36 fokos gyógyvíz, nyakzuhannyal. No, ez tette rendbe a nyakamat, és a kétszer félóra áztatás a gyógyvízben. Szuper jó volt, nem beszélve a fantasztikus esti panorámáról amit a tóra néző nagy üvegablakból láthatunk.
Az összes többi szolgáltatás, földszinti rész, csúszdák, gyerek és élménymedencék, kinti melegvizes és úszómedence és a gyönyörű tópart hozzá, megnézhető a honlapon, http://www.velencespa.com/ és még a szállodáról is mindent meg lehet tudni.
No de térjünk vissza az esti kényeztetéshez. A melegvizes medence tényleg szuper, a szaunaszolgáltatás is nagyon jó és bőséges az árhoz viszonyítva. Van kneipp hideg vizes sétáló a lábaknak, külső-belső térben lévő pihenőgyak, és terasz is. Ami nem tetszik, hogy nincs személyzet aki betartassa a szabályokat. Mert papírra ugyan ki van írva, és ki van téve, de úgy látszik nem mindenki olvassa. Két párocska hangoskodott,  simán törülköző nélkül ültek be a szaunába, holott ez tilos! Nem törődve a kiírással, locsolgatták olajakkal a szaunakályhát, persze engem például és a többi vendéget nem kérdezték, akarjuk -e, nem zavar-e. Fingjuk sincs a szaunázásról, behozzák a műanyag papucsot, nem rakják le kint, had párologjon a műanyag a melegben. Szóval a szaunakúltúráról még bőven van mit tanulni. De legalább a tepidáriumban csend és félhomály volt, nem zavarta senki a pihenést. És persze az összes többi szolgáltatás is rendben működött, kellemes volt. Azért az illetékesek figyelhetnének erre, és már jó előre a recepción szólni kell a szaunázás szabályainak betartásáról. Akkor nem kell később veszekedni a vendéggel, és mindenki elégedetten távozhat.
Összességében így is finom kis este volt, jól éreztem magam, ajánlom ezt az esti verziót másnak is, főleg  nyirkos szemerkélő esős időben.

2011. október 18., kedd

Túra a Vitányvárba

A Vértes hegység északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött a 417 m magas Nyerges-hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a kis területű vár romjait. A környező fák ejtik fogságba, csak akkor látható, ha közel járunk hozzá. A kilátás viszont kárpótol bennünket, amit a várból látunk a környező dombokra, Vértessomló és Környe falukra nézve.
Ezt a kis ismertetést Nyevrikel Zsolti "Várnak a várak" mozgalmából merítettem, ugyanis ide indultunk kirándulni a hideg csípős, ám napos vasárnap reggel. Autónkkal a 100-as úton a Birka csárdánál fordultunk be, és onnan egy tanya előtt hamarosan jobbra kavicsos úton közelítettük meg a Csákányospusztai turistaházat. Mivel gyerekekkel voltunk, elég volt innen felgyalogolni a várba, és vissza, kb. 10-12 km volt a táv, 2-300 méteres szinttel.
Innentől a túra egy része azonos volt a mai napon megrendezésre kerülő Tatabánya 20 és 30 teljesítménytúrával, így aztán a Mária szakadék fele indulva sok túrázóval találkoztunk.
 A szakadék igazából szép természeti látványosság, de simán gyerekekkel is bejárható, vannak sziklák, de az árok nem túl mély, víz nincs benne. Emelkedőnek indultunk és nagyon élveztük a Vértest, annak ellenére, hogy csípős volt a reggel, elkelt volna a kesztyű is.
Az út végig a kék jelzésen haladt. Hamarosan elértük a Körtvélyespusztai erdei temetőt, ahol elbámészkodtunk a régi sírok mellett.

A fába vésett Jézuska kép szép ugyan, de én azért nagyon sajnáltam a fát. A temető után hamarosan kiértünk egy erdészeti aszfaltos útra. Innen a teljesítménytúrázók balra indultak tovább, mi pedig jobbra, tovább a kéken. Változatos volt a táj, kis völgyekben, vaddisznó túrta részeken gyalogoltunk.

Nemsokára elértük az L alakú romjelzést, onnan már csak pár száz méter volt hátra, hogy meglássuk a vár romjait. A vár keletkezésének idejét nem ismerjük, de feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség építette a tatárjárás után, mint a Dunántúli várak többségét.

A romok megközelítése kis mászást igényel, de megéri a szép kilátás miatt. Felérvén megkerestük Zsoltit, megcsodáltuk a kitűzők sokaságát, megkaptuk a megérdemelt saját kitűzőnket és csokinkat, valamint egy szép színes, a várat ábrázoló oklevelet.

A nevezési díj 300 Ft volt, annak aki előnevezett. Aki nem, az 400 Ft-ot fizetett. Megettük a szendvicsünket, ittunk egyet, fotóztunk párat, és bámészkodtunk az erdő fölött. A vár egyébként több helyről is megközelíthető, Környebánya mellől másfél óra turistaljezésen, de Tatabányáról és Várgesztesről is ide lehet jutni.

A vár történetéhez hozzá tartozik, hogy adták-vedték az uralkodók, általában zálogbirtok volt, így több tulajdonos kezén is átment. A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Később visszafoglalták, majd felrobbantották, hogy a török ne tudjon befészkelni ide.
A XVIII. századtól - sok más birtokkal együtt - az Esterházy család tulajdona volt, anyagát más építkezésekhez használták fel. A vár régészeti feltárása és állagmegóvása nem kezdődött el, sorsa bizonytalan. Nagy kár, hiszen nagyon szép kiránduló környék, értékét nem becsüli az ország, pedig a turizmusfejlesztés fontos cél lett manapság. Megítélésem szerint szép turistaparadicsomot lehetne varázsolni a vár romjai körül, némi állagmegóvás, korlátok, biztonságos ösvények kialakítása lenne hozzá szükséges. No persze pénz biztosan nincs erre sem. Csak azt tudnám, ha semmire nincs pénz, hova lesz az a sok befizetett adó. :-)
No félre a politikával, maradjunk a túrázás élményeinél. Visszaindultunk a Csákányospusztai turistaházhoz, ahonnan én még tovább gyalogoltam Tatabányára, megtoldva kicsit a túra hosszát.

Tisztára mint Toscana, jutott eszembe a régi körtés gyümölcsöst látva, alatta olajfák, bár ennek bogyói nem azonosak az olasz fákéval. Látványnak azért ez sem rossz.

Nagyon élveztem a táj szépségét, az őszi erdő színeit, a napsugarakat, igazán kellemes kiránduló idő lett. Megéri felkerekedni, kirándulni, friss levegőt, és élményeket magunkba szívni. Utána úgyis a szürke munkás hétköznapok jönnek.

Az őszi kirándulásoknak amúgy is megvan a varázsa, a színes levelek szívet melengetőek. Piros, bordó, sárga, és ennek minden árnyalata amit látunk, és élvezhetünk.
A túra végén találkoztam sok teljesítménytúrázós ismerőssel, jót beszélgettünk, kellemes nap volt.

2011. október 17., hétfő

Gesztenyefesztivál Velemben

Hirtelen ötlettől vezérelve szombaton ebéd után indultunk el a velemi gesztenyefesztiválra. Számítottam rá, hogy nem egyedül leszek, de arra nem, hogy már Lukácsházától rendőrök irányítják a forgalmat, annyian választották mára ezt a programot. Igaz, az idő remek volt egy Alpokaljai kiránduláshoz, de mégis.
A tömeges dugó kissé elriasztott előre, kezdtem bánni, hogy eljöttünk. Aztán fél óra várakozás után végül sikerült a mezőkön kijelölt parkolóban helyet kapni, melynek 500 forintos parkolási díjával elvileg a helyi tűzoltókat támogattam.
Innen már csak egy km volt gyalogosan a falu, amit mi előre gondolkodva okosan kényelmes cipőben tettünk meg, ellentétben azokkal a cicákkal, akik magas sarkú topánjukban voltak kénytelenek először a mezőn, majd az aszfalton megtenni néhány km-t.
A falu elején belépőjegyet kellett vásárolni, 1650 volt egy felnőtt és egy diák belépő. Ez kis csalódást okozott, bár megértem okát. Így a benzinköltséggel együtt már nem is olyan olcsó kirándulásra jöttünk.
A belépést követően azonban minden gondról megfeledkezve élveztük és csodáltuk a gesztenyét, ahogy sütik a kis régi vaskályhák fölött, rázogatják ki a héját, majd kosárkába öntik, és mi vásárlók tömhetjük a szánkba.

A ronda neylont szép kis konyharuha fedte, és még szebb szakajtó, de belül a korom miatt kellett ez is. Így a fotó nem túl szép, de a lényeg benne van.
Az árusok végig az utca két oldalán km hosszan kipakoltak, nekem nem tetszett, és ide nem illőnek találtam a sok bucsus portékáját, műanyag játékokkal, lufikkal. De ebből szerencsére kevés volt. Volt viszont rengeteg hazai termék, igazi eredeti készítésű finomság. Árultak őrségi tökmagolajat, a  múltkor pont ilyet vásároltam én is az Őrségben.
Aztán volt sok finom sajt, finom kolbászok, sonkák, és mindent meg is lehetett kóstolni. Ízlett a zölddió lekvár, és a szürkemarha szalámi.
Süteményből, és mézes termékekből is hatalmas volt a választék, a frissen készült geszenye pürének sem tudtam ellenállni. Étkezős sátor is volt bőven, sok helyen kínálták a szokásos vásári kajákat, sült kolbász, csülök, kürtőskalács, stb. Én a tócsnit kóstoltam meg, itt cicerének hívják, de én berének is ismerem. Ízlett, enyhén borsos és fokhagymás ízesítésű volt, tetején finom házi tejföllel. 400 Ft-ért adták. Jóllaktam, tehát megérte.

Okosan kellett költekezni, hiszen mindent nem vehetünk meg, és a legfinomabb legellenállhatatlanabb (hű de hosszú szó) terméket választottuk. Így némi szürkemarha szalámi, sajt, zölddió lekvár és gesztenyepüré lapult a táskámban. Természetesen gesztenyét is vásároltam, az óriás fajtából, amiből isteni sült gesztenyét készítettem, és terveim szerint gesztenyével töltött pulyka is fog készülni belőle. A gesztenye kilója 400-tól 1000 Ft-ig terjedt.

Program gyanánt kiváló zenéket lehetett két színpadon is hallgatni, picit belehallgattunk a horvátok népi sítlusú játékába, de fő programunk a nézelődés, vásárlás, séta volt. A falu végén lévő alkotóház udvaráig sétáltunk, jó néhány túrán jártam már itt. Bájos kis falu, fölötte a Szent Vid kápolnával, egy kis ékszerdoboz.

Minden étel ínycsiklandó, az árak aránylag elfogadhatóak, viszont a tömeg már-már kellemetlen. Nyűgös férfiakat nem érdemes hozni a vásárba, ez inkább bámészkodó nőknek való szerintem. Ezt is láttuk, érdemes volt, de a sokaság miatt jövőre nem hiszem hogy kívánkozunk ide.

2011. október 14., péntek

Fasírt és joghurt ahogy én készítem...

A fasírtot évekig nem nagyon szerettem. Készítettem ugyan, de valahogy fűszeres volt, vagy a hagyma miatt nem tudom, de mindig visszaböfiztem, és nem lett a kedvencem. Mígnem egyszer véletlenül kihagytam belőle a hagymát. Láss csodát, a fasírt így is ízlett. Aztán tudatosan kihagytam belőle a fokhagymát is, így meg még jobban ízlett. Pedig a fokhagymát kifejezetten szeretem, de nem darált húsban. Így lett az én fasírtom teljesen natúr, és szerintem nagyon könnyed vacsora.
Hozzávalók: 50 dkg sertés darált hús, 2 db zsemle, 2 db tojás, só, bors, pici pirospaprika, őrölt kömény, zsemlemorzsa, és olaj a sütéshez.
A darált húst egy tálba teszem, a zsemléket vízbe áztatom, kicsavarom, és hozzákeverem a darált húshoz. (Emiatt kenyér nem fog kelleni a fasírt mellé) Két tojást beleütök, (a tojást mindig megmossuk, elvégre a tyúk fenekéből jön ki) sózom, borsozom, őrölt köménnyel megszórom, és kicsi pirospaprikát keverek bele. Ezt akár el is lehet hagyni. A serpenyőben nem túl sok olajat öntök, és amíg melegszik gombócozom a fasírtot. Egészen pici gombócokat formázok vizes tenyérrel, beleforgatva a zsemlemorzsába. Forró olajban mindkét oldalára átfordítva sütöm.
És íme az eredmény:
A vacsora után a reggelit is elkészítem előre, alábbi módon. Kell egy kis vödör (tesco-ban kapható fél literes) nádudvari natúr joghurt, és egy csomag fagyasztott eper vagy málna. Most eper volt. Az epret kiolvasztottam, a joghurtot tálba öntöttem.

Ezután turmix géppel összeturmixoltam a gyümölcsöt, néhány perc csupán, és összekevertem a joghurttal. Ízlés szerint porcukrot teszünk bele. Nem kell túl édesre, de anélkül túlságosan savanykás lesz.

Visszatöltöm a vödörbe, és éjszakára állni hagyjuk a hűtőben. Másnapra jól összeérik, és néhány napig eláll. Isteni. :-)

2011. október 12., szerda

Zalakarosi túra

Zalakaros. Zala megye legkisebb városát mindenki a fürdőjéről ismeri. Kevesen gondolnák, hogy a fürdésen kívül milyen kis túraparadicsom veszi körül a várost. Nem először jártam itt túrázni, a környék természeti értékei kiemelkedőek, a földrajzi adottságok kedvemre valók, dimb-domb, szőlők, gesztenyefák, vendégszeretetről híres emberek, és a Kis-Balaton közelsége. Mindig szerettem őszidőben szőlős helyeken túrázni, elkap valami furcsa melankólikus érzés, ha a szőlő-dió-geszenye, szüret-bor illatát magamba szívom.
Ezen a vasárnapon a Zöldgömb sportkör szervezésében (http://www.zoldgomb.hu/) egy 23 km-es túrát tettem Zalakaros környékén. Az idő napos, de nagyon szeles volt, ezért a 9 órás induláskor még a kesztyűhúzás gondolata is eszembe jutott, fáztam kicsit. Persze a tapasztalt túrázó tudja, hogy nem baj, ha induláskor kicsit fázunk, mert a gyaloglástól - főleg ha hegynek indulunk - úgyis kimelegszünk. A fő utcán indultunk el, ami híres a szép piros lándzsa virágairól. Végig a városon ilyenek vannak az út szélén.
Az egész városka gyönyörűen parkosított, szemét sehol, viszont gondozott porták, szép utcák annál inkább. Utunk végig vezetett  a takaros házak és nyaralók között, szinte minden második ház kiadó apartman.

A városka dimbes-dombos jellegéből adódóan hegynek fölfele zöld jelzésen baktattunk túratársaimmal, és egyre szebb lett a panoráma. A város határában sok helyütt van szőlő, vannak gesztenyefák, és potyogott a dió is az orrunk előtt.
A zöld jelzés mellett a piros kilátó jelzés a határban lévő kilátóhoz vezet, most nem arra vitt utunk, de már többször jártam ott, nagyon szép a kilátás, és a központtól nincs több 2 km-nél. Így is láttuk a távolban a fa-szerkezetű építményt.

Hamarosan beértünk az erdőbe, ahol igazi zalai vendégmarasztaló sár fogadott bennünket. Nem igazán örültem, de a táj, és a friss levegő, az erdő csendje kárpótolt. Hamarosan megpillantottuk a fák között Zalamerenye kis fehér templomát, nagyon szép látvány volt.

A túrista jelzések szépen fel vannak festve, ha valaki csak kirándulni akar, kb. 4 km Zalamerenye, érdemes átsétálni a zöld jelzésen. A faluba beérve a templom alatt pontőr fogadott bennünket. Sajnos nem volt időnk felmenni a Szent Mihály templomba, pedig csábító még a felvezető út is.

A kis falu csendes volt így vasárnap reggel, még a helyi kocsmát is zárva találtuk. Láttam szép régi kúria szerű házakat, nemesek lakhatták régen. Kár értük, nem sok jelét láttam a faluban építkezésnek, felújításnak, bár a falu már Szent István óta lakott hely. Thury György várkapitány rezidenciája is volt egy ideig. Az ő nevével fémjelzett túra tavasszal kerül megrendezésre. (http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/)


A faluközpontban hősi emlékmű áll az I. és II. világháború hőseinek emlékére. A falu látnivalói még egy kastély, a paplak és káptalanlak, az ótemető, a pálos malom romjai. Ennyi látnivaló arra csábít, hogy legközelebb is eljöjjek túrázni, és ezeket a látványosságokat is megnézzem. Az emlékmű rendezett kis parkban áll, mellette haladtunk el.
A falu szélén lévő tó jó időben kellemes horgászáshoz, sétához, most borongós volt az idő, nem időztünk sokat.
Megint erdőben folytatódott utunk, a következő ellenőrzési pontig, mely az Öröm-hegy alatt volt. Kis kitérőt kellett tenni a régi kőhídig, ahol megint pontőr várt minket, vízzel, keksszel, szőlőcukoral felszerelve. A nagy meglepetéstől elfelejtettem a kőhidat lefotózni. Innentől a sárnak is vége lett, hegynek indultunk tovább, ősrégi fák között. Nemsorkára felértünk a Postás kulcsosházhoz, ahol ismerősökkel találkoztunk. Kicsit pihentünk, ittunk, aztán a hegytetőn megcsodáltuk a panorámát. El lehetett látni egészen a Keszhelyi öbölig. Láttuk a Kis és nagy Balatont, de még a Tanúhegyeket is.
Nemsokára elhaladtunk a Rockenbauer kopjafa mellett. Nevét biztosan mindenki ismeri a Másfélmillió lépés Magyarországon c. ismeretterjesztő film miatt, amikor az országos kék túrát végig filmezték. Egy fotóval emlékeztem meg róla. (Nevéről túrát neveztek el, augusztusban rendezik a híres Rokit.)
Hamarosan ismét Zalakaros határában voltunk, még egy harmadik pontőrnél is lejelentkeztünk, és lassan közeledtünk a cél felé. A város határnál szép kis szalonnasütő helyek vannak kialakítva, hármat is láttunk útközben.

Ebből is látszik remek kiránduló környék, érdemes jönni nemcsak fürdeni. Egész hetet ki lehet tölteni a környék bejárásával, jobbnál jobb éttermek, cukrászdák vannak. Már csak pár utcán kellett végigsétálni, és beértünk a célba. Megkaptuk oklevelünket, kitűzőnket, volt zsíros kenyér, így a 700 ft-os nevezés már nem is tűnt soknak. Fájó szívvel intettem búcsút Zalakarosnak, s megígértem neki, hogy visszajövök hozzá.
Tavaly nagyon szép biciklitúrán voltam itt, körbe tekerhető a Kis-Balaton bicikliúton Zalakarosról indulva.  37 km, nem megerőltető, hiszen abban nincsenek szintek, viszont nagyon látványos.
Érdemes eljönni, Zalakaros mindenkit szeretettel vár.