2012. február 28., kedd

Cél: A Kopasz hegy

Hirtelen kitört a tavasz és alig vártam a hétvégét, hogy kirándulhassak. Vasárnapi úti célként a Balaton-felvidéket jelöltem meg, (ismét) hiszen számtalan látnivalóval vonzza a turistákat, és főként engem.
Mivel szerettem volna a Káptalantóti Liliomkert piacon vásárolni, így arra a környékre terveztem be látnivalókat. Egy részüket én már láttam, és meg akartam mutatni a velem utazó ifjaknak is. Nos, nekik is tetszett...
Elsőként Veszprém-Tapolca-Káptalantóti útvonalon leautóztunk a piacra, ahol finom házi dolgokat vásároltam. Házi szörpöt, kemencében sült házikenyeret egy kedves bácsitól, már bejáratott helyről füstölt sonkát, és isteni finom töpörtyű krémet. (Annyira habos, és könnyű de nem jöttem rá mitől) Vettem még kolbászt, kecskesajtot, és sajtkrémet, meg  őrségi tökmagolajat. A vásárlást egy kemencében sült friss langallóval zártuk.


Ezután elindultunk a falu határában lévő Sabar hegyi templomromot megkeresni, ami a temető mellett befordulva, majd a téesz major mellett balra induló kék rom jelzésen, kb. 6-800 méterre található egy kis dombon. Egyszer már kerestük, de nyár volt, és annyira körbevette a zöld növényzet, most észleltem, hogy elmentünk mellette. Most kissé kitakarították a környezetét, még padot, asztalt is találunk mellette.


A Sabar hegyi templomrom XIII. századi román-gótikus stílusú rom, az egykori Felső-tóti település temploma volt. Állapota eléggé elhanyagolt, de a szép kilátás miatt mégis érdemes ide felgyalogolni.


Következő állomásunk, eredeti úti célunk a Mindszentkállán található Kopasz hegy volt. Mindszentkállán a kocsma mellett balra befordulva találjuk a takaros kis templomot, mely mellett szintén balra kell elindulnunk, egy kis táblán található "Hegy" felirat irányába. Itt leparkoltuk autónkat, és gyalog indultunk a hegy meghódítására. Az első állomás pár száz méter után a Kisfaludi templom romja ami a régen két faluból álló település északi részének, Kisfaludnak volt a temploma. XIII. századi román stílusú rom, mely a falu feletti dombon található, a Kopasz hegy alatt. Innen indul a gyalogos meredek ösvény felfele.


Miután az első szintre felértünk és megcsodáljuk a kilátást, tovább haladunk, immár erdőben, és feltűnik a bazalt sziklákból készített 277 db lépcső, melyet aztán még 24 db falépcső egészít ki a hegytetőig. Így ha jól számoltam összesen 301 lépcsőfokon jutunk fel. Igazán izzasztó, és egészséges hegymenetnek leszünk részesei, míg a tetőre érünk. A tető egykor bazalttufa bánya volt, de a növényzet ennek nyomait ma már elfedi.

A Kopasz hegy 330 méter magassága nem kíván kilátót, így is fantasztikus körpanoráma tárul elénk. Két helyen is tábla jelzi az előttünk látható tanúhegyeket, így láthatjuk a Csobáncot, Gulácsot, Tóti hegyet, a Szigligeti várromot, és  még sok már környékbeli kisebb-nagyobb hegyet, melyet be tudunk azonosítani a táblák alapján. Kész földrajzóra a látnivalók sora. Igaz, a szél letépi a fejünket, de megérte följönni.
Szerintem az egyik legjobb hely a környéken, és azt gondolom, kevesen jártak itt. Nem kell megijedni a lépcsőktől, bár a térdet kissé megviseli, lefele pedig picit csúszósak is a mohás kövek, mégis szép lassan meg tudjuk csinálni a túrát, lehet kapaszkodni a lépcső fölé hajló fákba, és a gyönyörű kilátás miatt mindenképpen megéri! És persze dolgozik a szív, a tüdő, tágulnak az erek, friss oxigén jut a vérbe, izzadunk, ami felér egy méregtelenítéssel, szóval tisztára egészségtúrán érezhetjük magunkat.

A hegy meghódítása után szerettünk volna a Kékkúti nyílt ásványvíz forrásból inni egy jót, de fagyveszély miatt jelenleg el van zárva.

Így a 71-es főúton, a Balaton északi partján folytattuk utunkat, és Örvényesen tettünk egy kitérőt.
Ez a kis 170 lelket számláló falucska már az avarok és rómaiak idején is lakott volt. A Tihanyi Bencések virágzó gazdasága, a XI. századtól malmairól ismert, de a híres Örvényesi Felülcsapós Vízimalom jelenleg zárva van. Műemlékei közül áthaladtunk a Kétnyílású Kőhídon, melyen középen szép kis Nepomuki szobor áll, és a barokk templom melletti Forráskútból töltöttük meg üvegünket friss vízzel. A templom mellett szépen kialakított emlékhely van, az első és második világháború hőseinek emlékére.

Nagyon bájos falu, és ha betérünk a főútról - ami eddig még én sem tettem meg - nem bánjuk meg, szép dolgokat láthatunk. A falu temetője mellett a Malom fölötti dombon templomrom is található, így érdemes akár több időt is eltölteni itt. A falu honlapján olvastam, hogy az Örvényesi strand, ingyenes.

Utolsó állomásunk a tavaszias időben Tihany volt, ahol az Óvár és a Barátlakások megnézése volt a programunk. Örvényes felől érkezve a Tihany táblánál hagytuk az autót, és gyalog vágtunk neki a birkalegelőn át a kb. 4 km-es túrának. Az Óvárhoz frissen festett zöld kereszt jelzésen érkeztünk, megcsodáltuk immár sokadszor a panorámát, és nagyon tetszett, hogy a Tihanyi félsziget miatt, most öt helyen is láttuk a Balatont a hegyek mögött. Láttuk a Belső tavat, a Külső tavat, és a nagy Balatont elöl, ahogy körbeöleli a félszigetet. Kis erdőn keresztül lejtőnek, elég sáros úton közelítettük meg az Óvár keleti oldalában 20 m magas bazalttufa falába vájt Barátlakásokat, mely Közép Európa egyetlen fennmaradt remete telepe.

I. András királyunk által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek építményei. Az Apátságot alapító király hitvese, Anasztázia, kijevi nagyhercegnő ukrán földről hozta ide a görögkeleti szerzeteseket.
Az 1952. évi sziklaomlás betemetett néhány lakást, ma még 3 látható, és szerintem fantasztikus látvány.
Az ösvényen egyébként az erdőben jól jelzett ösvényen lehet lejutni tovább a Ciprián forrásig, majd onnan le a Balatonhoz.

A gyalogtúra befejezése futásba torkollt, jött az eső, épphogy megúsztuk.
A napot Balatonfüreden a Bergman cukrászdában egy isteni házi krémessel koronáztam meg.

2012. február 23., csütörtök

Giros házilag

Ha nincs túra, van főzés. De az minden nap. Most az általam készített házias giros receptjét osztom meg veletek. Kell hozzá fél kg, pulykahusi, (mellfilé, vagy medalion) amit előző este csíkokra vágva bepácolunk só, bors, olívaolaj keverékébe, és éjszakára hűtőbe tesszük. Veszünk zöldségeket, uborka, saláta, káposzta, sárgarépa, paradicsom, lila hagyma és paprika is mehet, ezt a kettőt én nem szeretem, ezeket nem tettem bele. Kell két pohár danone natúr joghurt, (más is jó lehet, ezzel bevált) két csomag saláta fűszerkeverék, egy kapros, egy joghurtos, és egy csomag giros fűszerkeverék. Meg krumpli, a hasábkrumplihoz.
A zöldségeket jó vékonyra szeleteltem, és egy tálban várta a szószt. A joghurtokba belekevertem a kapros és joghurtos salátafűszert, ekkor döbbentem rá, hogy túl erős, ezért még tettem fél-fél pohár joghurtot hozzá. Tehát szerintem három doboz joghurt fog kelleni.

Így már nem annyira karakteres de finom a szószok íze.
Eközben vokba pici olajba dobtam a pácban lévő husicsíkokat, (nyilván serpenyőben is készíthető) és kevergetve átsütöttem, 10-15 perc elég neki. Nem kell kiszárítani, túlsütni.

Rátettem a giros fűszerkeveréket, icipici sót, mivel szerintem a fűszer egy kicsit sós. Közben a frituban kisütöttem bő fél kg hasábra vágott krumplit, amitől büdös lett az egész lakás. :-)
Aztán már csak tálalni kellett a tányérra: husi, mellé saláta, rá a kétféle szósz, és a sok hasábkrumpli.
Isteni finom, nem túl kalóriadús, viszont vitaminos nyers zöldséges.
Már csak a lakást kellett két napig szellőztetni....


2012. február 22., szerda

Valentin napi muffinok

Igaz, már a múlté a Valentin nap, és nem is igazán magyar szokás megünnepelni, persze azért mindenki igyekszik kis szívecskékkel gazdagítani az életét vagy a szerelmét. Én speciel a családomnak készítettem muffinokat, helyes kis Valentin napi szívecskékkel díszített papírba. A süti nagyon fincsi lett, a recept Stahl Judit muffinos könyvéből való.
A sütés úgy indult, hogy kaptam karácsonyra egy kedves kollégámtól egy üveg csokis-meggyes lekvárt. Fogalmam sem volt, hogy mire használjam, ugyanis kenyérre kenve nemigen tudtam elképzelni. De miután ez a recept pont csokis- és meggylekváros, adta magát, és így készült a muffin. Két tálban kevertem a lekvárt illetve a felolvasztott étcsokit, amihez forró víz, és pici nescafé kellett. A lekvárhoz meg likőr, nekem speciel barack volt otthon.

Külön tálban kellett a lisztet sütőporral és porcukorral keverni, és még egyben amiben a tojások összevegyültek minden hozzávalóval. (A részletes és pontos recept is jön majd pótlólag!!)
Így nem árt, ha van mosogatógépünk, de Juditnak biztosan van, azért talál ki ilyen maszatolós recepteket.

Miután összeállt a tésztánk, amit egyébként rém egyszerű összerakni, belekanalaztam a sütőbe, amit természetesen előzőleg kibéleltem a gyönyörű szívecskés papírokkal.

A végeredmény fincsi muffin lett, de sajnos a papírok már nem nagyon érvényesültek így sütistől.
Azért az ízek kárpótoltak persze, és a süti mind egy szálig elfogyott.

És a recept:
Párizsi csokis muffin
10 dkg étcsokoládé
1 evőkanál neszkávé
15 dkg finomliszt
1 kávéskanál sütőpor
1 csipet só
15 dkg meggylekvár
1/2 dl brandy
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
2 tojás

1. Előmelegítjük a sütőt 175 fokra és kibéleljük a muffin tepsi 12 horpadását egy-egy papírkapszlival.
2. Az étcsokoládét nagyon-nagyon apróra vágjuk, hozzászórjuk a neszkávét, majd 1/2 dl forró vizet öntünk rá, és az egészet addig kevergetjük, amíg a kávé és csoki tökéletesen fel nem olvad. Ha megvan, félretesszük hűlni. Ezalatt egy kisebb tálban összevegyítjük a lisztet a sütőporral és a sóval, egy másikban a meggylekvárt a brandyvel. (nekem baracklikőröm volt otthon)
3. A tésztához a puha vajat (mikróban picit megolvasztottam, csak épphogy) és a cukrot robotgéppel 1-2 perc alatt összehabosítjuk, aztán egyenként beledolgozzuk a géppel a tojásokat. Most lassabb fokozatra kapcsolunk, és a cukros-tojásos vajhoz felváltva hozzádolgozzuk a brandys meggylekvárt, az olvadt kávés csokit és a sütőporos lisztet.
4. A tésztás arányosan elosztjuk a muffin tepsiben, és a muffinokat kb. 25 perc alatt megsütjük. Mint minden csokis süteményt, ezt sem szabad túlsütni, mert akkor kiszárad.
(Isten áldja Stahl Juditot!)

Jó étvágyat, ízleni fog...

2012. február 21., kedd

Bakonyújvár - Bakonybél

Hétvégén Bakonyújvár várába kirándultunk, és bevallom őszintén, bár magam is bakonyi leánka vagyok, még sosem hallottam róla. A vár Bakonybéltől kb. 3 km-re található, így a Gerence pusztai buszmegállóban hagytuk járművünket, és a kék sáv jelzésen, majd a házakat elhagyva hamarosan balra fordulva a barlang jelzésen indultunk el. Erősen emelkedett az út, erősen szuszogtam is hegynek fölfele. Hiába, a sok  fagyszabadság sok szabadidőt biztosított, ez pedig késztetett arra, hogy mindenféle dolgokat főzzek, és azt meg is egyem. A nulla mozgással ez kicsit megmalacosított, így elég lassan baktattam a helyenként 30-40 centis hóban a többiek után.
A téli erdő nagyon szépséges volt, a nap sütött, igazán kirándulásra alkalmas idő volt. No persze nem cél nélkül, hanem a Várnak a várak mozgalom keretében jöttünk várat látogatni. A mozgalom másik érintő pontja a Cseszneki vár volt, amit - lévén hogy ott nőttem föl - már sokszor láttam, és a többiek is, arról most nem írok részleteket, már van a blogban.
A hegynek egyszer csak vége lett, elértük a kék sáv elágazást, de kis kitérővel megnéztük a Likas-kői barlangot. Érdemes volt, téli havas formájában ritkán látható.

Hamarosan felértünk a gerincre, és a kék sáv jelzésen folytattuk tovább az utat. Mivel semmiféle nyom nem volt előttünk, legfeljebb a szarvasok nyomába léphettünk. Kezdett beázni a zoknim, néhol térdig süppedtem a hóban, de mivel jó idő volt, nagyon élveztem. A gerincen szép kilátás nyílt Bakonybélre, és minden oldalra, igazán fantasztikus a téli erdőben kirándulni.

Jó segítség volt a túrabot, igaz, kölcsönbe kaptam. Sajnos az enyém  a Szomor túra után eltűnt. Nem látta valaki a Fizan botomat??
Nemsokára becsatlakozott a kék rom jelzés, ahonnan megjelentek a szervezők, így egyszerre érkeztünk az egykori vár csekély maradványaihoz. Nem látványos, főleg így, hogy a hó mindent betakar.

A táblán elhelyezett infon kívül hosszabb leírást fogok eszközölni a várról, de előbb még a túra további részéről.... A kitűző és csoki, oklevél átvétele után hamarosan elindultunk lefele, immár másik útvonalon. Sajnos hegynek megizzadtam, a gerincen viszont fújt a szél, így nem lehetett tovább időzni. Lefele kedves ismerősök jöttek szembe, miközben a csodás sziklákat fotóztam.

Hamarosan elértük az aszfaltutat, majd átmásztunk a patak felett és a patak túloldalán folytattuk visszafele az utat. Ha jól emlékszem itt is a kék jelzést követtük, miután a rom jelzés megszűnt az aszfaltnál. Szépen tekergőzik a Gerence patak, és az út végig mellette halad. A jég alól itt ott kivillant a víz is, de a legtöbb helyen jeges volt még.

Kb. 4 km megtétele után beértünk a faluba, és a rövid túra után elindultunk anyukámhoz, mert vártak már ránk a finom fánkok.

Bakonyújvár - Podmaniczky vár
A Tönkölös hegy egyik kiugró nyúlványán 432 m magasan találhatók az elpusztult vár csekély maradványai. A vár két részből áll, miután a Tönkölösről lehúzódó 5-10 m széles hegynyergen át volt megközelíthető, az őskori földvár két 10 m széles sáncárka között építették meg a külső várat, ill. kastélyt. Erős falak, zömök kőbástyák, a kor divatja szerint. A lakóépületek a falakhoz simultak, az irásos emlékek szerint a Podmaniczky család várnagya és a vár őrsége számára készültek. Ez volt a vár stratégiailag legfontosabb része, ez lezárta a hegynyerget, így gyakorlatilag megközelíthetetlen volt.
A külső sáncárkon felvonóhíd vezetett, ami a várkapuba torkollott. E kapun át lehetett bejutni a külső vár udvarába. Itt kellett keresztül menni, hogy a szemben lévő várfalon nyíló második várkaput el lehessen érni. Itt ismét a sáncárok feletti hídon kellett tovább haladni, majd a harmadik várkapun át lehetett megközelíteni a várat. Szóval fő a biztonság...
A korához képest hatalmas, kb. 7000 m2  területű belsá vár alaprajza egy papucshoz hasonlított, megfigyelésre, őrködésre szolgált főként.
A kővárat 1530 körül építették a Podmaniczky család tagjai, aki királyi adományként kapták a "telket".
Valóságos rablófészek volt, különösen a Bakonybéli apátság kincseit, élelmét fosztogatták. Az egész vidéket rettegésben tartották, tehát mondhatjuk bátran, hogy rablóvár volt. Talán ezért is nem foglalkozik vele a történelem.
Végül 1543 körül száműzték a vár lakóit, és 1547 körül a királyi csapatok a várat lerombolták.
A XVIII. század elején még tekintélyes romok álltak a vár helyén, és az Esterházy családot említik birokosként. Mára alig maradt valami a várból, látogatásunkkor, a hó azt is elfedte. Persze az árkok látszanak, és így is izgalmasak.
Az infoért köszönet a szervezőnek, Nyevrikel Zsoltinak.

Bakonybél Figyelmetekbe ajánlom Bakonybél egyéb látványosságait, amit még én sem láttam, de tervezek itt egy hosszú hétvégét eltölteni, ahol a látnivalókat megnézem, és a környékbeli szépséges túraútvonalakon túrázok. Nagyon érdekes pl. a Monostor, itt a honlapja, ahol lehet tájékozódni a látogatásról, árakról, történetről, stb.
http://bakonybel.osb.hu/porta/porta01.htm
Bakonybélben található egy szép Szent kút, mellette kis tóval, több túra halad mellette, a Monostor honlapján is említik. A hegyeken barlangok, és persze nincs messze a legmagasabb pont, a Kőris hegy teteje sem. A Kőrisen kilátót, és egy messziről villogó gömb alakú katonai műholdszerűséget látunk.
Sok szép vendégházat, panziót találhatunk, mindenképpen érdemes ide kirándulni.
http://www.bakonybel.hu/koszonto
A közelben van Zirc, ahol éppen úniós pályázati pénzekből teljes rekonstrukció alatt áll a Ciszterci rend Apátsága, és temploma. Az is szerepel még az idei terveim között.



2012. február 17., péntek

Az én melegszendvicsem

Nem kell más egy jóízű vacsorához, mint pár szelet kenyér, sajt, kecsap, és retek, vagy anélkül is jó.
A melegszendvics sütőt előmelegítem, eközben a szelet kenyérre szelet sajtot teszek, és még reszelt sajttal is megszórom. Besütöm, és kicifrázom egy kis kecsappal. Friss retekkel isteni vacsora.

2012. február 14., kedd

Látogatás a Korda Filmstúdióban Etyeken

Vasárnap egy kedves meghívásnak köszönhetően látogatást tehettem Etyeken a Korda Sándor Filmstúdióban. Az animátor vezette csoport először Korda Sándor életét bemutató kiállításra invitált minket, ahol halovány és enyhén téves ismereteimet javítottam. A három testvér:
Korda Sándor a brit filmgyártás alapító atyja, Korda Zoltán rendező-producer  és Korda Vince a Korda fívérek legfiatalabb tagja, díszlettervező, képzőművész. Mindhárman külföldön lettek ismertek és sikeresek, s míg én abban a tudatban voltam hogy Korda Sándor filmrendező 56-ban disszidált, kiderült, hogy ő épp abban az évben halt meg. Tehát a dolog sokkal korábbi volt.
A kiállítás másik érdekessége számomra, hogy Korda úr 5 évig London egyik öt csillagos hoteljében lakott, mert számára ez volt kényelmes. No meg hát meg is engedhette magának. Elve az volt, hogy aki milliomosként él, az előbb-utóbb az is lesz. (Talán meg kéne próbálnom)
A szobáját bemutató képek ill. az én fotóm élethűek, nekem nagyon tetszett a gardróbja. Több tucat fehér ing, több tucat szuper minőségű fekete cipő, stb.
 
A kiállítás bemutat számos híres embert is, akivel együtt dolgozott a Pusztatúrpásztóról származó okos fiú.
A kiállítás után a stúdiómunkákat mutatták be,  számos masinát, és optikai csalódást okozó trükköt láttunk, a motorozástól a víz alatti jelentek forgatásáig. Legjobban a távolságnövelő folyosó makett tetszett.
Megnézhettük még a Honfoglalás c. film szereplőinek ruhatárát, az alkotó életrajzával együtt.
Minden trükkös dolgot ki lehetett próbálni, ennek főleg a csoportban lévő gyerekek örültek, bár ők egy idő után rosszul tűrtők a majd két és fél órás vezetést. Ami nekem meglepő volt, hogy a film készítése előtt aprólékos tervező munkával minden díszletet megcsinálnak kis papírmakettekből, ami egy-két millió forint. Hát akkor még az igazi....


Nagyon érdekes volt a "zajszoba" ahol filmrészletet vetítettek, hang nélkül, és lehetett az eszközökkel hangokat komponálni. A lódobogás például kavicson két pár fél kókuszdió kopogtatásával készül. Az esőhang ezzel a fém hengerrel "készül", amiben kavicsok vannak, és tekerni kell.

Láttunk rajzfilmkészítési technikákat, nagy kedvencem a Vuk volt a bemutató anyag.
Ezek után következett a szabadtéri bemutató, ahol az igazi filmdíszleteket lehett megcsodálni. A Borgiák c. sorozat díszlete a fantasztikus Római Szent Péter tér, a Colosseum, a szegénynegyed, stb. sajnos nem volt fotózható, mivel még folynak a forgatások, de nagyon élvezetes volt egy teljesen élethű várost láttunk.
A New York utca viszont megnézhető, bár a nagy hidegben nem voltam nagyon lelkes, majdnem egy órát töltöttünk kint. Érdekes volt a díszlet, "ezt látni kell" mondhatnám, de azért ízelítőül pár fotó is megteszi.
A sokak számára ismerős Hellboy 2. c. film hoteljét itt láthatjátok:

A bemutató tetszett, egyedi és érdekes, vagyis inkább látványos. A belépő nem olcsó, erről és a bemutatóról itt olvashattok bővebben:
http://www.kordafilmpark.hu/
Ajánlom figyelmetekbe, de ha lehet várjátok meg a tavaszt, sokkal jobban jártok. :-)



 

Kincsesbánya túra

Hétvégi egyik programom a Kincsesbányai túra volt. Kincsesbánya egy kicsi bányászfalu Székesfehérvárhoz közel, dombokkal erdőkkel övezett, és a közelében a Fehérvárcsurgói Víztározóval, szép fekvésű falu.
1941-től folyt itt bauxitbányászat 1999-ig, a bánya bezárásáig nagyon sok anyagot termeltek ki. Erről bővebben a falu honlapján olvashattok: http://www.kincsesbanya.hu/index.php?pg=sub_7
A túra az iskolából indult, a tavalyihoz képest egészen kevesen voltak, de betudható szerintem ez a nagy hidegnek. Reggel mínusz 14 fokban indultunk el. Én, gyávaságból (hogy nagyon hideg van) csak a rövid 10 km-es távon indultam, bár volt 20 és 30 km-es táv is. Mivel már mindkettőn voltam, talán nem nagy szégyen.
A hideg ellenére az első dombon már ki kellett zipzáraznom a kabátomat, mert azért ha mozog az ember nem fázik, vagy legalábbis nem olyan nagyon.
Az emelkedőn szép havas erdőben értünk fel a tetőre, a téli táj ritka kincs manapság.
Örüljünk a hónak, mert évek óta nem volt, ki kell használni a tél örömeit. Szóval a hegytető után a már ismerős úton haladtam tovább, szóba elegyedve egy Bakonybéli túratárssal. Közben elhaladtunk egyik bezárt nyíltszíni bányrész mellett, ezt le is fotóztam.

Most persze hó lepte a vörös földet. A dombtető után természetesen lejtő következett, majd hamarosan a tóhoz értünk, ahol egy turistaházban volt az ellenőrzőpont. Innen váltak szét a hosszabb és rövidebb távok. Eddig piros-kék jelzésen jöttem, ezután a kéken folytattam. A ház előtt pecsételtek a pontőrök, egyenlőre jól bírták a hideget. A ponton almát kaptunk, amit ezúttal én nem kértem. Még ráfagyott volna a számra. :-)
Percek múlva már a befagyott tavat csodáltam, nem is láttam még ilyen zordnak és szépnek.
Néhány száz méter után felértem a víztározó tetejéhez, innen rövid ideig aszfalton majd ismét erdőben folytattam az utat. Sajnos nagyon rövidke volt ez a túra, sajnálom nagyon hogy nem mentem hosszabbra. El sem lehetett fáradni, és nagyon jól ki volt szalagozva, a jelzések is nagyszerűek voltak, meg az egész szervezés. A célban oklevelet, nagyon szép kitűzőt vehettem át, majd zsíros, és vajas, valamint lekváros kenyeret lehetett enni, és meleg tea is volt. Az 500 Ft-os nevezési díjért megfelelő ellátást és jutalmat kaptunk.
Itt találkoztam Zsuzsával és Zsoltival, aztán órákat vártam Maci pajtásra, aki azért nagyon jó idő alatt teljesítette a 30 km-t. Csak Teve előzte meg, akinek Macival együtt ezúton is gratulálok!

2012. február 12., vasárnap

Ha hideg van, főzz kocsonyát...

Könnyű nekem, aki hetek óta fagyszabin vagyok, és kis túlzással mindenre van időm. Ilyenkor jön az ötlet, főzzünk kocsonyát. Kellőképpen hideg van hozzá, és kellőképpen sok idő kell rá. Vagy legalábbis nem árt, ha azon a 8 órán keresztül otthon vagyunk, amíg megfő.
A kocsonyát évek óta telente egyszer a kollégám szuper receptje alapján készítem. Numero egy. Legalábbis az övé. Az enyém szerintem numero kettő. De azért nagyon finom.
Hozzávalók: egy csomag kész kocsonyahús a spárból. (Ha nincs, az alábbiakat kell hozzá venni, 4 személyre, mert mondjuk amíg a kollégámnak 8 tányér lesz belőle, nekem mindig 5 tányér lesz. 3 db köröm, 1 db csülök, 2-3 db bőrke, esetleg egy kis farok.)
1 szál répa, 1 szál zöldség, só, bors, fokhagyma, vöröshagyma, pici vegeta, babérlevél.
A kocsonyát hideg vízben felforralom, amikor felforr, leöntöm róla a vizet. A husikat le is mosom, és új vízbe teszem fel, ez már lehet langyos. Ha forr, pici lángra állítom a gázt, és folyamatosan szedem le a habot róla. Egy óra múlva beleteszem a zöldséget, répát, kb. 20 db egész borsot, sót, ja, és egy darab füstölt szalonnabőrkét. Kb. 2 óra fövés után 2 fej (!!) fokhagymát, 1 kis fej vöröshagymát, 1 pici babérlevelet teszek hozzá. Ezután minimum 6 órát főzöm még, esetleg pici vizet hozzáadva pótlásnak. Levétel előtt fél órával 1 mokkáskanál vegetát teszek hozzá.
Ha kész, kicsontozom a cuccot, (vigyázat forró!) a bőkért, és fele cuccot amúgy melegében megeszem, a többit tányérokba osztom szét, (még a répát is) és rászűröm egy szűrőn keresztül a levet. Isteni lett, bár egy pici zsír maradt a tányér szélén. Azt finoman le kellett volna itatni papírtörlővel, de elfelejtettem.
Ha van energiátok, próbáljátok ki, aztán lehet virítani. :-)

2012. február 10., péntek

Eplény

Eplényt manapság mindenki ismeri, ha máshonnan nem a reklámokból, hogy van sípálya, és négyszemélyes felvonó. Én viszont már egészen apró gyermekkoromban jártam ide, az apukám vitte Csepel teherautóval a focistákat az Eplényi focipályára mérkőzésre a mi falunkból. Mindig vasárnap volt, így aztán apu fölpakolta az egész családot, és irány Eplény címszóval, sokat kirándultunk ott. Vannak is fotóim, ahogy a gyönyörű, erdők övezte sportpályán Erzsike kis szoknyájában szedi a virágot. Lehettem vagy 4 éves...

Manapság viszont nem kirándulni, síelni járok Eplénybe. Járok..... hát ez kicsit túlzás. Tavaly voltam egy napot, és most megint. A tavalyihoz képest most sokkal jobban éreztem magam, akkor nagyon sokan voltak, szinte csak a fekete pályán csúsztunk. (Ez nem vagizás, vagy mégis, a lényeg, hogy a fekete nem annyira fekete azért).
A bizonyos 3-as számú fekete pályán kívül van még a 2-es, piros, és az 1-es kék pálya. Reggel 9-re ott voltunk, és mivel röpke 50 percnyi autózásra van, már 9  órakor vettem a jegyeket. 4 órás jegyet vettem, árban nem vészes,hétköznap kedvezményes, és éppen elég is volt ennyi.

A Szent Sólyom felvonó fél tízkor kezdett, de az elsők között értünk fel az 509 méteres csúcsra, és nagy élmény volt a frissen ratrakolt pályán csúszni. Kiváló állapotú volt a kék pálya, kevesen voltak, nagyon élveztük. Jó hideg volt a csúcson, de sebaj, kárpótlásként sütött a nap.

A piros pályán amatőr síbajnokságot rendeztek, honvédségi szervezésben, így ott csak később tudtunk csúszni. De az is élvezetes volt, éppen kezdett a kék pálya jegesedni, így pont jókor lehetett a napos hármas pályára átmenni. Kicsit sajnáltam utólag, hogy nem neveztem, mert a "hüttében" láttam a szebbnél szebb kupákat.
Egész délelőtt nyomtuk, és nagyon jól esett kint lenni a friss levegőn, bár néha a csúcson eléggé süvöltött a szél, és érzésem szerint kb. mínusz 12 fok volt. (Lent volt mínusz 9).
Dél körül betértünk Holle anyó kocsmájába, ahol istentelenül drágán ittunk egy forró csokoládét habbal. A kettőért 1100 forintot fizettem. Nem érte meg! Pedig a kaják jól néztek ki, volt zöldbabfőzelék, tepsis krumpli, kolbászos bableves (ettől ihletet kaptam és ma én is azt főztem) stb. és minden 850 Ft-ért. Az szerintem megérte volna. No, késő bánat, megittuk és mentünk vissza a pályára, és egészen fél kettőig élveztük a tél örömeit.
Eplényben még az a jó, hogy anyuék 15 percnyire laknak, így az ebédet Holle anyó kocsmája helyett otthon fogyasztottuk el. Fánk volt, és krumplileves.....Anyu mindig fánkot süt, ha túrázni megyek arrafelé, így a jövő hét végén ismét fánkot eszek. Bizony sokat kell gyalogolnom, hogy meg ne látsszon rajtam. :-)

Eplény:  A település a Zirci-medencét és a Veszprémi- fennsíkot elválasztó dombháton fekszik. A faluról az első írásos emlék 1765-bõl származik. Kápolnáját Szent Bernát tiszteletére szentelték fel, iskoláját Vajda Ödön zirci Apát alapította.
A falu  fejlődése 1930-ban kezdődött, ugyanis 1929-ben ércbányát nyitottak itt.
Manapság sok szép vendégházat találhatunk a faluban, amit szerintem nem csak télen, hanem nyáron is érdemes felkeresni. Szép fekvésű, takaros község, a 82. sz. főúton lehet megközelíteni, ami Zircet Veszprémmel köti össze. Zircen sok látnivaló van, érdemes felkeresni, remélem bemutathatom majd itt a blogomban is, hiszen ott születtem.

A település egyéb érdekessége az éjszakai világítással is rendelkező sípálya. A sízőket az Ámos-hegyre 500 m hosszú síliftek viszik fel, amelyek reggel 9-tõl este 9-ig működnek, síelésre alkalmas időjárás esetén.
A sípályáról info és árak itt:  http://www.sielok.hu/siterep/epleny/

2012. február 8., szerda

Käsespätzle

Magyarul speciális sajtos.... az osztrák sípályák Hüttéiben kapható három speciális étel közül (gőzgombóc, kaisersmaren (smarni) és käsespätzle) a sajtos nokedlit készítettem el vacsorára.
Szerintem nagyon finom, gyorsan elkészül, és rögtön a havas hegyek között érezhetjük magunkat. Egy kicsit.
Szóval, ki kell főzni egy kis nokedlit (1-2 tojás, 20-30 dkg liszt, só, víz, forró vízbe beszaggatva, vízbe pici olaj) egy serpenyőben pedig egy szelet apró kockára vágott szalonnát pirítunk, majd zsírjában egy kis fej apróra vágott lila hagymát is. Egy rúd natúr krémsajtot belekeverünk, (ezt már nem pirítjuk tovább, mert megég) erre tesszük rá a nokedlit, és kész.

Tehetünk még hozzá kis tejszínt ha szaftosabbra szeretnénk, a tetejére pedig plusz reszelt sajtot.
Fincsi, gyors, és utálatos utána a mosogatás. :-)

A tél örömei

Beállt a tél, megjött a hó, kinek örömére, kinek bánatára. A fűtés számlák nem okoznak örömet, de a hideg, és szeles idő elmúltával vasárnap szánkózni mentünk Sukoróra.
A Gémeskút étteremmel szembeni domb pont megfelelő erre a célra. Pont jó meredek és pont jó rövid.
A szánkó nagyon csúszott, középen még dobató is volt, ahol könnyű borulni, ha nem vagyunk elég ügyesek.
Jót csúszkáltunk, azért persze egy-két esés a hóba belefért.


A domb tetejéről szép kilátás nyílik a környező hegyekre, és a Velencei tóra.

Ki kell használni ezt a kis havat, kisgyerekek, és nagy gyerekek örömére egyaránt.
Jó szánkózást mindenkinek!