2012. május 31., csütörtök

Pünkösdi Virágálom

Már sokadik alkalommal szépítik virágkötők városomat, Székesfehérvárt a Pünkösdi Virágálom rendezvényén Pünkösdkor.

A főtéren az Országalma, a Püspöki Palota, a szobrok, kutak, stb. feldíszítésre kerülnek a kreatív virágkötők által. Idén kisvonat, Süsü sárkány, katicabogár is készült.
Szebbnél szebb alkotások, jobbnál jobb ötletek születnek, szemet gyönyörködtető végigsétálni ilyenkor a városon. A virágcsodák versenyeznek is egymással, a nézőközönség szavazhat, és a virágkötők presztízst csinálnak abból, hogy kié a szebb, ötletesebb alkotás.


Mi látogatók pedig gyönyörködhetünk, csodálhatjuk a virágalkotásokat.
Aki idén lekéste, készüljön, jövő év Pünkösdjén újra virágba borul a főtér.



Ez az alsó kép pedig a városból hazafele sétálva a Lakatos utcában készült.

2012. május 30., szerda

Veszprémi Állatkert

"Jössz, vagy hoznak?" ezzel a szlogennel hirdeti magát a Veszprémi Állatkert óriásplakátokon. Gyereknap alkalmából én is elvittem a tinédzser korban lévő gyermekemet az Állatkertbe, egy felhőtlen nézelődésre. A Veszprémi Állatkert az utóbbi időben óriási lépést tett előre, én öt éve voltam utoljára, azóta rengeteg minden történt. Vannak új állatok, és a támogatásoknak köszönhetően új Savanna kifutó is létesült. Sok-sok újdonság, új majomház, zsiráfok, édes pandamaci Franciaországból, és még megannyi egzotikus állat, mely mosolyt csal felnőttek és gyerekek arcára egyaránt.
A belépő gyerekeknek féláron volt, ennélfogva óriási volt az érdeklődés, és a tömeg is. Nemrégiben elkészült az új bejárat az Állatkerthez, most már az elkerülő útról vadonatúj térkövezett úton lehet megközelíteni a parkot. Aki Körmend felől érkezik, az a város szélénél a benzinkút után balra figyeljen, aki Székesfehérvár irányából vagy a Balatonról érkezik, annak Körmend fele kell menni, és a Tapolcai leágazó után figyelni, s a táblánál jobbra fordulni. Hatalmas parkoló, és egy nagy szabad füves terület is várja az autósokat, és természetesen ennél a hátsó bejáratnál is lehet belépőket venni. (Felnőtt:1800 Ft, gyerek:1200, családi kedvezményt adnak) Itt elsőként rögtön a lámákba botlunk, békés nyugalommal bámulnak a pofánkba, és egyáltalán nem zavarja őket a tömeg.
Lefele haladva lesétáltunk az első bejáratig, hogy onnan nézzük meg az állatokat, sorban. Van mindjárt a bejáratnál egy játszóház, és néhány hüllő, de amint megláttam a combvastagságú sárga kígyót, már fordultam is vissza. Én undorodom tőlük, és amúgy is nagyon meleg volt itt. A kicsi gyerekek viszont felhőtlenül örültek a játszóház modern játékainak.
Én addig elszórakoztam szemben a 4 ormányos medvén, akik produkálták magukat a látogatóknak.
Mindenféle állatokat nézegettünk, fekete gólyát, hegyi kecskét, felsorolni úgy sem tudom. De ami tetszett, azokról csatolok egy képet. Pl. a medvék helyesek voltak, főleg az, amelyik megunva a meleget, nyakig merült a medencében.

Szerencsére a legtöbb helyen árnyékban, zöldben lehet sétálni, kellemes a környezet. Több helyen van játszótér, padok,  vendéglátóhelyek. Majmokat három helyen is találunk, a belépőhöz kapott térkép segít bennünket. Egy kellemes erdei tanösvényen keresztül sétáltunk az oroszlán és tigris lakhelye felé, ahol a helyes prérikutyákat is láthattuk.

Innen ismét a hátsó kijárat fele tartottunk, közben meg lehetett simogatni majmokat is, és ettünk egy jó kis tekerős fagyit is. A hátsó kijárathoz érve kis szakaszon elhagytuk az Állatkertet, majd a Szavannai kufutóhoz érkeztünk, ahol be kellett mutatni a jegyünket, és élvezhettük a többi állat látványát. Itt vannak zsiráfok, orrszarvuak, zebrák, stb.
Szép, kúltúrált terület, játszó lehetőséggel, padokkal, majomházzal.

A tevék éppen vedlettek, így nem nyújtottak gusztusos látványt, de összességében élveztük a napot. Az Állatkert után tettünk még egy rövid sétát a parkerdőben. 10 perc séta a Kiskilátó, ahonnan megcsodálhattuk a Viaduktot és a Várat is.

A Kiskilátó egy emeletes, kisebb gyerekekkel is bátran felmehetünk.  A ngyobb kilátó sok-sok emeletes, én kicsit tériszonyos vagyok, nekem picit sok is volt, de csak a csúcsról láthatjuk a várost és a környező hegyeket.

Innen újabb 10 perc a nagykilátó, aztán visszaérünk az Állatkerthez. Kellemes zöldövezet, fenyők, sétautak, érdemes körbejárni, és így fejezni be a napot.

2012. május 29., kedd

Túra a tanúhegyek körül

A hétvégi háromnapos ünnepen végre jutott időm ismét csavargásra, így több bejegyzés is fog születni. Elsőként a szombati Salföld 30 túráról, mely az ország egyik legszebb környékén vezeti a turistákat.
A túra pontos távja: 28,26 km, a megmászott szint: 1275 m.
Sokszor jártam már a Tanúhegyek körüli túrákon, ősszel is, tavasszal is, hóban is napsütésben is, mindig szeretem ezt a környéket. A napsütéses időben a 30 km-es túra remek programnak ígérkezett, és fotózással, nézelődéssel együtt közel 7 óra alatt teljesítettem.
No, de kezdjük az elején.
A nevezés simán ment, a szervezők profik voltak, a kis itinerfüzet pedig hibátlan. Benne a leírás, táv, szint, tények, jelzések, színes térkép, egyedül a látványosságok leírását hiányolom. De legalább lesz mivel színesítenem a beszámolót.
Badacsonytördemicről indulva mindjárt emelkedni kezdtünk a Badacsony teteje felé a Bujdosók lépcsőjén. Jó kis combizom torna.

A tetőn hamarosan az első ellenőrzőpontot is elértük a Ranolder keresztnél.

 A leírás szerint pazar a kilátás, és tényleg az! A Balaton legszebb arcát mutatta,  nem győztem betelni vele.

Ezután a tetőn kanyargó szépen jelzett ösvényen gyalogoltunk, (azért a többesszám, mert Betti volt a társam) végig erdőben, egészen a második pontig, ami a Hertelendy emléknél volt. Közben elhagytuk az Egry József kilátót, ami egy kis betonkocka pár lépcsővel, de fel sem mentünk, mert egyébként is sok helyen csodálatos a kilátás. A pecsétek megszerzése után a Badacsony hátsó oldala felé folytattuk utunkat, itt elhagyva a Kisfaludy kilátót, lefele ereszkedtünk, közvetlenül a bazaltömlés mellett, egészen a Klastrom kútig.

Innen becsorogtunk a faluba, Badacsonytomajra, ahol a Sörpatikában a pecsétünk mellé egy hideg üdítőt is kaptunk. Kellett is, a hegymászás izzasztó sportág.
Innen egy darabig aszfalton folytattuk az utat, de a rálátás a hegyekre innen is szép volt. Egészen a következő faluig sétáltunk a bicikliúton, ami Badacsonyörs volt, ahol elhagytuk a főutat, és ismét emelkedni kezdtünk.

Bettivel találtunk egy lakatlan nyaralót, aminek a nyitott kertjében egy nagy cseresznyefa állt, pirosló cseresznyékkel. Jól belakmároztunk, majd köszönetet mondtunk gondolatban a tulajnak.

Hamarosan a Varga Pincészet területére érkeztünk, ahol az ellenőrző pont pecsétje mellett borkóstolót is kaptunk a pincészet boraiból.


Következett a Folly Arborétum, amit sajnos még igazából sosem néztem meg, de szeretnék. Csak a kerítése mellett haladtunk, és láttuk a sok szép különleges fát, növényt. Megint erdei ösvény következett a hegy tetejére érve, ez nem annyira kitaposott, de jól járható volt. A tető után megint lejtő, majd a csodálatos erdei környezetben lévő Salföldi kolostorromban gyönyörködhettünk.

 Nem először jártam itt sem, sőt, igazából azért választottam ezt a távot, mert egyik legszebb része a túrának Salföld és környéke.
A pálos rend romjaiban is szép kolostormaradványa hatással van az emberre. Nem találom a jó szót a kifejezésére, de valamiféle áhítat, nyugalom szállja meg az embert a közelében. Előtte hatalmas tisztás, padok, sütőhelyek, amit a kirándulók ki is használtak. Itt pecsételtünk az ellenőrzőponton, majd földúton értünk ki az erdőből, a falu szélére. A vadszekfűkkel tele rét, a Kőtenger, majd Salföld főutcáján sétálva a szépen felújított parasztházak, az ápolt, gondozott porták látványa lenyűgöző, nem győztem fotózni.

A falu túlsó végén az ősmagyar állatok simogatója mellett ismét ellenőrzőpont volt, kaptunk pogácsát is a pecsét mellé.
Nemsokára elhagytuk a réteket, és tekergős ösvényen kanyarogtunk felfelé, beérve az erdőbe. A fák közül itt-ott kibukkant a Balaton, majd nemsokára a Tóti hegy lábához érkeztünk.
Ismét a Tóti. Kedvencem ez, annak ellenére, hogy meredek, ősszel-télen csúszós, fagyos, sáros, de mindenképpen nehéz terep fölfele is, meg lefele is. Botjaim sokat segítettek, bár most teljesen szuper volt a talaj, nem csúszott, könnyű volt mászni rajta. A csúcson pedig, minden fáradtságért kárpótol a páratlan kilátás. A tetőn lévő ponton ásványvizet kaptunk, ezúton is köszönöm a rendezőségnek, hogy felcipelték. Bizony jólesett. :-)

Pár fotó készítése, majd lefelé ereszkedtünk, és nemsokára az Istvándy pincészet ellenőrző pontjához érkeztünk. A kilátás innen is szép, a pincészet egész területe rendkívül ápolt, igényes, gondozott, és nagyon hangulatos. A pecsét mellé kínált zsíros és lekváros kenyerek fincsik voltak, a kóstolható bor igazán finom, (a túra végén vissza is jöttünk vásárolni belőle - 2010 Rizling) a toalett pedig mint otthon a fürdőszobám. Nagy tükör, rózsabimbó a vázában, stb. A túrázó nép nincs ilyen ínyencségekhez szokva, bár szerintem senki nem bánta hogy rendesen moshatott kezet, és extra puha papírral törölhetett.

Erőgyűjtés energiapótlás után elindultunk fölfele az utolsó hegyre, a Gulácsra. A mai időjárásnak köszönhetően itt sem volt probléma, száraz talaj, könnyen járható ösvény, annak ellenére, hogy keskeny, és köves. Probléma csak a szembe-jövő forgalom volt lefele- és fölfele is, de mindenki udvariasnak bizonyult.
A hegy tetejéről természetesen ismét csodálatos volt a kilátás minden irányban.

A hegyről lejövet már csak egy pár km választott el bennünket a céltól, ezt szőlők, présházak között kanyarogva tettük meg.
A célban várt a szép kitűző, az oklevél, és mákos, vagy dejós tészta közül lehetett választani.
Extra jólesett a végén a fürdés is, örülnék, ha minden túra végén lehetőség lenne rá.
A szervezés hibátlan, az ellátás szuper, a rendezőség remekelt, az időjárás pedig kitett magáért.


És most következzenek az útközben látott nevezetességek, tudnivalók.

Badacsonytördemic: A falu Esterházy birtok volt, hajdan Zala megyéhez tartozott. A területet nagy filoxéria járvány és jégverés sújtotta, későbbi felemelkedése a Bp.-Tapolca vasútvonal elkészültének köszönhető.

Badacsony: a 437,4 ma magas bazalthegy tele van kőfolyásokkal, kerülete 11 km,  tövében forgatták a "Ház a sziklák alatt" c. filmet például.

Bujdosók lépcsője:  464 lépcsőfok pihenőit a kurucokról nevezték el

Ranolder kereszt: a 400 m magasságban lévő klasszicista kőkeresztet 40 bivallyal vontatták fel, Ranolder János püspök állíttatta.

Folly Arborétum: A nagyapa Dr. Folly Gyula alapította Arborétum közel 3,06 hektár területű, botanikai és földtani értékek gyűjteménye. A legidősebb fák 90-100 évesek. 3 generáción keresztül 3 generációs telepítés található benne, jelenleg a két unoka, Folly Réka és Folly Judit folytatják a gyűjtést, gondozást. Fontos kutatási, ökológiai megfigyelések és kísérletek színhelye. Nyitva nyáridőben 8-18-ig, belépő: 700 Ft.

Tóti hegy:  cukorsüveg alakú 347 m magas, erdős tanúhegy bazalt alappal.

Gulács:  szintén tanúhegy, 393 m magas bazalt.

Varga Pincészet: érdekessége, hogy több mint 9 millió bort palackoznak évente, hatalmas ezüstösen csillogó tartályai óriáscégre utalnak, ahol nemcsak saját szőlőből, hanem felvásárlásokból készül a bor.

Hertelendy pihenő: Hertelendy Károly zalai alispánról kapta nevét, aki felkarolta a balatoni hajózást.

Egry József: a kilátó mely Egry József nevét viseli, a Balaton festőjéről lett elnevezve. Múzeuma Badacsonyban található.

Salföldi kolostorrom: 1263 körül Szent Mária tiszteletére szentelték fel a gótikus stílusú kolostort. Az  1440-es évek harcai alatt elnéptelenedett, majd az 1554-es török hadjárat áldozatává vált. Feltárásakor borospincét, élelmiszerkamrát, refektóriumot találtak  a régészek. Ez arra enged következtetni, hogy szőlőtermelés folyt a környéken, és a sápot beszedték. A templom falai nagyrészt még ma is állnak, láthatóak a gótikus ablakok.


Salföld Kőtenger:  A kőtenger a vulkanikus utóműködés idején alakult ki. A hévizes források hatására a homok kifehéredett, megkövesedett. Érdekes látvány, Kővágóőrs mellett még többet láthatunk. Sajnos sokat kibányásztak, de ma már fokozottan védett természeti érték.

Istvándy Pincészet:  http://istvandy-pinceszet.hu/modx-1/
Itt minden megtalálható, legjobban a vendéglátás menüpont étkei tetszenek. Szívesen jönnék ide borkóstolóra.

2012. május 25., péntek

Még mindig spárga

A héten még gyorsan készült nálam spárgás étel, mert lassan lejár a szezonja, és a bő egy hónap alatt amíg "terem" nem lehet eleget enni belőle.
Ezúttal baconba tekert spárga, sült csirke mellel, és sajtmártásal készült a konyhámban.
Hozzávalók: 1 cs. zöld spárga, 50 dkg csirkemell, 1 cs. bacon szalonna, némi olívaolaj a sütéshez, pici só és cukor, citromlé a főzővízbe a spárgához.
A mártáshoz: 10 dkg reszelhető sajt (nálam trappista volt) 1 dl tej, só, bors, csipet szerecsendió, negyed vaj, higításhoz tejszín.
A melleket felvágtam kisebb darabokra, sóztam, borsoztam, majd serpenyőben olívaolajban megsütöttem.
A spárgát előkészítettem:
letöröm a végét, ahol roppan, és a szárát kb. a közepéig hámozóval meghámozom. Ezután beledobom a forrásban lévő vízbe, melybe egy kiskanál sót, és kiskanál cukrot, meg egy negyed citrom levét tettem.
Két-három perc után kiszedem, félreteszem picit hűlni egy deszkára.
Ezután betekerem 4-5 db-onként baconszalonnába, és egy serpenyőben némi olívaolajat aláöntve átsütöm. Éppen csak addig, amíg a szalonna egy picit megpirul. Mindez néhány perc, nem szabad lottyadtra sütni, mert elveszíti frinom friss ízét és állagát. (Ha mégis túl sül, ki ne dobjuk, mert azért ehető, csak veszít értékéből)

Közben elkészítem a mártást, illetve kinek-hogy sikerül, utána is lehet. A mártáshoz negyed vajat felolvasztok, 1 púpos kiskanál lisztet elkeverek benne, nem kell nagyon pirítani, majd 1 dl felforralt tejet öntök hozzá, mellyel folyamatosan kevergetem, hogy ne legyen csomós. Miután rottyant egyet, sózom, borsozom (fehér bors előnyösebb, de én a feketét szoktam rátekerni őrlőből) majd belekeverem a reszelt sajtot - amiből egy kicsit félreteszek a diszítéshez - és ízlés szerint tejszínnel higítom, hogy mártásszerű állagot kapjak. Vigyázzunk, még sűrűsödni fog.
Tálaláskor a csirkéket rászedem a tányérra, mellé a spárgát, a husikat leöntöm a mártással, és még egy pici reszelt sajtot teszek rá.

2012. május 22., kedd

Kiskakas menü

Ritkán járok Székesfehérváron étteremben, de a múlt héten úgy adódott, hogy beültünk egy menüre. Nem először ettünk itt, ha van rá mód és alkalom, meg persze szabadságon vagyok és ráérek délben, akkor ide jövök menüt enni. No persze biztos, hogy azért nem főzök éppen, mert ezer a dolgom, nem pedig mert nincs kedvem. Főzni mindig jó.
Egyszer-egyszer viszont belefér egy menü, már csak azért is, hogy ötletet merítsek, új információkat szerezzek az éppen trendi tálalásról, éttermi divatról, stb.
A Kiskakas étterem sok sok éve van jelen a fehérváriak életében, s szerintem a színvonal semmit nem romlott, sőt, szépen fejlődik. Az ár nem a legolcsóbb, én jó középárasnak mondanám. A környezet kellemes, tiszta, a kiszolgálás kedves, és gyors, a dolgozók tapasztaltak, jó vendéglátósok.
A menü húsleves volt, borda tükörtojással, (szerintem holstein módra) és hasábburgonya, valamint káposztasaláta. (Ez csak a "C" menü volt, mivel későre járt, az "A" és  "B" elfogyott, de nem bántuk)
A levest külön tálban hozták, jó sokat, bőven lehetett meríteni belőle. Tészta, répa, szín, íz, illat, minden rendben volt vele. A husi két közepes szelet, sertésborda, ami picit talán túl száraz volt, a rajta lévő tükörtojás viszont tökéletes. A hasábburgonya is stimmelt, elég nagy adag volt, nem olajos, jóízű, friss, finom. A saláta is említést érdemel, káposztasaláta volt fehér káposztából, szerencsére hagyma nélkül. Jó nagy adag.
Az ételt nem bírtuk megenni, de természetesen elcsomagolták, korrekt módon műanyag dobozba.
Az étteremről csak jót mondhatok, máskor is szívesen jövök vissza.
Az étterem a Jankovich u. - Kelemen B. u. sarkán található. GPS kordinátákat nem tudok, de közel az uszodához, a Palotai útról nyílik.

2012. május 15., kedd

Csirkemell fűszervajjal, és spárgás rizottóval

A tegnap esti vacsorát még részben az Őrség ihlette. Egyikünk ugyanis a Határ étteremben fűszervajas csirkemellet rendelt, és bár az én rántott husim páratlanul finom volt, azért azt is megkívántam.
Hazafele be is vásároltunk, és mivel volt még friss zöld spárga, adta magát a párosítás.
Hozzávalók: fél kg csirkemell, 5 dkg vaj, pici petrezselyem, só, bors, kávéskanál dijoni mustár (sima is lehet, ezzel finomabb) olívaolaj, rizottó rizs kb. 10-15 dkg, zöldségek a levesléhez (2 répa, 2 fehérrépa, fél zeller, 1 fej vöröshagyma, só, egész bors, vegeta).
Először felteszem a zöldségeket levesnek főni - ezzel öntözöm a rizottó rizst. Amikor kezd forrni, kis lángra teszem, és hagyom, bőven teszek rá vizet, hogy legyen sok leve.
A csirkemelleket szeletelem, sózom, borsozom, és forró olívaolajon megsütöm. Amikor kifehéredik az olajon, megfordítom, fedőt teszek rá, párolom, amikor zsírjára sül, akkor ismét fordítok rajta, hogy mindkét oldala piros legyen. Most a pároláshoz mertem rá egy kis levest is, nagyon jó íze lett tőle.
A rizottó rizst pici olajon pirítom fehéredésig, aztán folyamatosan merem rá a zöldséglevest. Mindig legyen rajta lé bőven. Kb. 30-35 perc alatt fő meg, addig meregetem a levest, hogy jó főzelékszerű legyen.
A rizs után teszek vizet forralni egy kis lábosba, és ha forr, beleteszem a kis darabokra vágott spárgát. Sót, egy kanál cukrot esetleg, és pár csepp citromlevet teszek még a vízbe. Csak éppen 1-2 percig tartom benne, nehogy szétfőjön, és szűrőkanállal kiszedem, hagyom.


Én most répát is kockáztam fel, azt is bedobtam a spárga vizébe, és 4-5 percig hagytam, aztán kiszedtem a spárga mellé.
Amikor már majdnem megfőtt a rizs, belekevertem a spárgát és a répát, és reszeltem bele egy kis peccorino sajtot. Egy kis kanál vajat tettem még hozzá, és kész is.
A fűszervaj mindeközben el is készült, megolvasztottam kistálban mikroban egy fél csomag vajat, (félig folyósra, nem kell teljesen) hozzákevertem az apróra vágott petrezselymet (csak két szálat) egy kis borsot és sót tekertem rá, meg egy mokkáskanál dijoni mustárt kevertem hozzá. Ahogy összekevertem, meg is szilárdult. Ezt kentem tálaláskor a csirkére, nagyon illett hozzá.

Képek hamarosan jönnek étvágycsinálónak

2012. május 14., hétfő

Vendvidék

A Vendvidék 25 km-es túrájára készültem hétvégén. Már előző este megszálltunk a jól ismert Galambdúc vendégházban Őriszentpéteren. Reggel közelítettük meg a rajthelyet, Felsőszölnököt, ahonnan a túra indult. Az egész Őrséget kedvelem, imádom a nagy virágos réteket, főleg most májusban szép zöld minden. Alig vártam a túrát, hogy a Vendvidék szépségeit is láthassam. A kocsmából rajtoltunk el, kavicsos úton haladva a faluból kifelé, s mivel jó melegen tűzött a nap, örültünk hogy beértünk az erdőbe.
Természetesen addig is megcsodáltuk a nyíló virágokat, a szép régi házakat, a gondozott kerteket, és a "nagy tér nagy zöld" érzése lett úrrá rajtam.


A Hármashatárkő volt az első ellenőrző pont, egyszer már jártam itt, akkor szlovén oldalról közelítettem meg. Egy picit szebb volt az az út, mivel gerincen szép kilátással mentem. Most hegynek fölfele izzadtunk az erdőben, de a kő maga most is hatással volt rám. Milyen jó, hogy szabadon kószálhatunk bármelyik országban.

Szép erdőkben vezetett az út, kicsit Ausztriában, aztán ismét országunkban, szép kilátással a gerincről.

Nemsokára elértük a János hegyi kilátót, ahol nápolyit és szódát kaptunk. Én megcsodáltam a kilátást, és nagyon örültem az Őrségi túrának ismét. Olyan de olyan szép itt, és olyan nyugalom van, nagyon kell a városi nyüzsi után.
Az út továbbra  is jól jelzett, illetve szalagozott volt, nem lehetett eltévedni. Hamarosan elkerültek bennünket a hosszú, 75 km-es távon lévő társaink, Tamás és Maci. Kocogtak, mi pedig Anitával ballagtunk szépen tovább.

A következő ellenőrző pont a Katalin hegyen volt, ismét kilátónál, szörpöt is kaptunk, kellett is, mert bár sok innivalót vittünk, meleg volt nagyon. Éppen felhősödni kezdett egy picit, amit nem is bántunk, mert legalább 30 fok volt eddig.

Nemsokára a szlován határátkelőn gyalogoltunk tovább, a szabadság bő érzésével, majd letértünk az aszfaltról erdei útra.
Nemsokára házak közé érkeztünk, aztán lassacskán beértünk a faluba is - ismét, mivel már egyszer érintettük egyik oldalát a túrán - ahol a célban italbónt, zsíros kenyeret, szép kitűzőt, színes oklevelet, és már induláskor egy kis faérmét kaptunk. Sok szolgáltatás, jó szervezés, tetszetős itiner térképpel, és nem utolsó sorban gyönyörű vidék jellemezte a túrát. Részemről kifogástalan túra volt, nagyon tetszett.

A szállásunkat is ajánlom, nagyon barátságos hely, reggel őzikét is láttam a ház mögött: http://www.galambduc.hu/

A túra 25,4 km, 528 m szinttel, nem volt egészen 6 óra a teljesítése. Maciék kb. 12 óra alatt tették meg a 75 km-t és este 9-kor, mikor ömleni kezdett az eső, gondoltunk azokra, akik még kint vannak a sötétben.
Az Őrségben jó kis éttermek vannak, mi az Őriszentpéteren lévő Hársfa étteremben ettünk mindkét este, és árban, ízben nagyon tetszett.
Feltöltődve, pozitív élményekkel indultam haza.

2012. május 11., péntek

Szedres Halászcsárda és halászlékörkép

A két napos program egyik ebédjét a Szedresi Gyöngy Halászcsárdában fogyasztottuk el. A kiváló halételeiről és halboltjáról híres családi vállalkozás egyszerű családi házas környezetben található Szedres fő utcáján. A tulajdonos készséges, a pincérek kedvesek és figyelmesek, a halászlé pedig isteni.
A halászcsárda fő étkét, a szedresi ponty halászlét kóstoltuk meg. A halászlé bajai módon készül, alaplé nélkül, gyufatésztával.

A hallé kiváló volt, a gyufatészta hihetetlenül finom, kis csípőspaprikát én még tettem bele. Az íze, illata, állaga szerintem 10 pontos, a halat hozzá - csoport lévén - külön kaptuk, de elvileg benne van két nagy szelet az 1450 Ft-os árban, plusz ikra is gazdagon található benne.
Az én ízlésemnek ez az igazi halászlé. A külön hozzá kapott halszeletek kicsit zsírosak voltak, de természetesen finom részeket is találtam. Egyébként sem a hal nálam a lényeg, hanem az ikra, és a lé. A haltelejet is szeretem, most azt nem kaptunk. Viszont megállapíthatom, hogy a ponty íze finom, lévén, hogy Dunai hal, nem iszapízű.

Nemrégiben kóstoltuk a Baracsi halászcsárda halászlevét, de azt a tízpontos skálámon maximum négy pontra tudtam értékelni. Zsíros volt, nehéz, túl paprikázott, nagy csalódás. Legjobb elfelejteni.
De maradjunk még Szedresen, mert a halászlé után rendeltünk még túróscsuszát is. Igaz, kicsit várni kellett rá, de házitészta volt, frissen készült, finom szalonnapörccel, ahogy kell. Hibátlannak ítéltem. :-)

A márciusi szegedi utamon a híres szegeden lévő Kiskőrösi Halászcsárdát is tetszteltük, ott is csak jókat tudok mondani a halászléről, gazdagon belsőségekkel, haltejjel, ikrával, és halszelettel tálalták, szintén alaplé nélkül, nagyon finom volt.
Legközelebb a Dunaföldvári és Paksi halászcsárdát tesztelem, ha lehetőségem lesz rá.
Addig is menjetek Szedresre halászlét enni.


2012. május 10., csütörtök

Főzelék modernizálva

Nem igazán szeretem a főzelékeket, ill. szeretem, de valahogy szerettem volna modernebb, könnyedebb változatban elkészíteni őket. Ehhez kerestem a neten információkat, és Bíró Lajos nyomdokai alapján, valamint a zöldségesnél megjelenő friss tavaszi zöldségek csábítására így készítettem modernizált főzeléket:
Hozzávalók:  fél csomag spárga, (én mindig zöldet használok) két db répa, 4 db retek, 30 dkg újkrumpli, fél doboz főzőtejszín, só, bors.
A körethez: Egy szűzpecsenye, egy csomag bacon szalonna, pici olívaolaj a sütéshez, és só, bors ismét.
Az egész étel elkészítése picit talán macerás lehet másnak azért, mert a zöldségeket külön-külön készítettem el, de az egész történet egy óra alatt megvolt, és a végeredménynek nagy sikere lett.
A fenti mennyiségből 4 kicsi adag étel lett.
Először feldaraboltam a spárgát, répát, és a retket, az újkrumplikat mivel picik voltak, félbe vágtam. Közben feltettem vizet forrni a spárgának. Közben egy serpenyőben vajat forrósítottam, és rádobtam a répákat. Picit kavargattam, barnítgattam, szép karamell színűre. Felforrt a víz, beledobtam a spárgát, a vízbe sót tettem. (Lehet pici citromlét is hogy szép színe maradjon) Közben a répám készült, rádobáltam a retkeket, annak tényleg csak 1-2 perc pirítás kellett. Aztán lezártam a gázt a serpenyő alatt. Elkészült a spárga is, leszűrtem, és a szűrőben várta a folytatást. A forró vízbe beledobtam a krumplikat, 1-2 percre, nehogy szétessenek. Ezután egy újabb edénybe tettem vajat, abba forgattam bele a vízből kiszedett újkrumplikat. Némi petrezselymet is csippentettem hozzá, de ez elhagyható.
A kruplinak nagyobb edényt adtam, ezt terveztem a főzelékhez véglegesnek. Miután átforgattam a burgonyákat a vajban, hozzákevertem a spárgát, és a répát meg a retket is, megöntöztem egy kis tejszínnel, sóztam, borsoztam, és máris kész lett. Nem rotyogtattam, nehogy szétfőjön, friss ropogósra akartam hagyni minden zöldséget. Ezért kell figyelni, csak éppen pár percig pirítani-főzni őket.

Mivel gyakorlott szakács vagyok, én már eközben előkészítettem a husit, és sült, de kezdőknek most ajánlom elkészíteni. Tehát, felszeljük kis karikákra a szüzet, természetesen előtte levágjuk róla a zsíros, vagy inas részt, ha van rajta. A husikarikákat sózzuk, borsozzuk, majd körbetekerjük a bacon szalonnával. Magasabb karikákat vágunk a husiból, és állítva tesszük a serpenyőbe. Természetesen előtte már forrósítjuk az egy-két evőkanálnyi olívát. Kis lángon sütögetjük, forgatjuk, oldalra is, meg a tetejére is. (Azért kis lángon, mert a szalonna gyorsan pirul, és a husi még nem sült meg jól).

Amikor a husink kész, és szép piros minden oldala, tálalhatunk. Kis főzelék a tányérba, közepére egy-két huskarika. Nagyon finom, könnyed étel, megéri a kis macerát.
Igaz, a zöldségeknek a kis tejszínnel nem feltétlenül főzelék állaga van, de ez így jó.
Mivel a husi finom csemege, és maradt belőle pár guriga, másnap a következő szendvics készült belőle.
Kenyér megkenve lereszelt káposztával, amit majonézzel kevertem össze, (só nem kell) rá a felszeletelt szalonnás husi, kenyér a tetejére, aztán lehet enni. Ennek is nagy sikere volt, finom és végre nem unalmas szalámis szendvicset ettem.