2012. július 31., kedd

Carnuntum

Carnuntum a Római Birodalom Pannonia provinciájának fővárosa, katonai tábor és hatalmas polgárváros volt az ókorban. Alsó-Ausztriában található, tehát közel volt nyaralási helyünkhöz, és már régóta szerettem volna megnézni. Ha utazunk, keressük Bad Deutsch-Altenberg település mellett, a Duna parton. A határhoz kb. 25 km-re lévő helységet könnyen megtaláltuk, de az eligazító táblákon kissé meglepődtem, mert sok helyen voltak barna múzeum táblák Carnuntum felirattal. Nem is tudtam eldönteni hirtelen hová is menjünk. De aztán rájöttem, és már tudom, mivel ez egy hatalmas régészeti park, több helyen több látnivalót lehet benne megnézni. (Ezért is érvényesek a jegyek több hónapig!) Nos, a legszebb, és leglátványosabb részét Carnuntum Petronell-t kerestük fel, s akinek tetszik leírásom, ajánlom először ezt keresse.
A belépő nem olcsó, 10 EUR, de mindenképpen megéri. A régészeti park más részein látható diadalív, amfiteátrumból több is, templom és palota maradványok, és a Carnuntum múzeum is, (ott a feltárás során előkerült leletek láthatóak). Amit megnéztünk, az Petronell Carnuntum, a leglátványosabb rész, itt két villát, fürdőt, római kori játszóteret nézhetünk meg.
Azért látványos, mert az osztrákok tudnak valamit, az egykori római kori villákat ugyanúgy felépítették, berendezték, mint hajdanában volt. És ekkor ámulunk el teljesen, mert hihetetlenül gazdag kúltúrájuk volt, már időszámításunk előtt.
A bejáratnál - azt hiszem visitor center van kiírva - régi sírok megnézésével kezdődött a program.

Mivel katonai tábor, légió volt ezen a területen, nem csoda ha a sírfeliratokból kiderül, igen fiatalon haltak meg katonák, akik a légióban szolgáltak, és minden sírkőre felkerült a születési és halálozási időn kívül az is, hogy hány évig szolgáltak a légióban.
A történethez tartozik, hogy a római hódítások folyamán Tiberius idején (éppen most megy a Spektrumon egy sorozat erről) katonai tábort alapítottak itt, másnéven castrumot. Ez egyre bővült, kórházakkal, és a hadsereget kiszolgáló épületekkel. Aztán felépült a polgárváros is, így Traianus urakodása alatt ide vezényelték a légiót, és ez lett az állomáshelyük flottástul mindenestül. Időszámításunk után 170 körül járunk. Pertinax császár meggyilkolását követően 193-ban Carnuntumban a XIV. legio császárrá kiáltotta ki a tartományi helytartót, Septimius Severust és láss csodát, a város colonia rangra emelkedett. A Borostyánút menti város ekkor élte fénykorát, kb. 50 ezer lakossal.
260-ban Regalianus császárrá kiáltotta ki magát , majd négy császár osztozott a birodalmon, melynek felosztása is Carnuntumban történt meg. Később a barbár támadások miatt a város hanyatlásnak indult, majd a 4. század végén a lakosok elköltöztek. A bejárat mellett kicsinyített maketten láthatjuk az egykori város minden részletét, s látszik mekkora területet foglalt el a Duna partján.

Most pedig a kis történelmi kitérő után térjünk vissza látogatásunk színhelyére, ahol filmvetítéssel folytatódott a program. Három hatalmas kivetítőn egyszerre nézhető az egykori élet minden fontos momentuma, a zene pedig olyan felemelő, diadalmas, hogy teljesen hatása alá kerültem, és szájtátva néztem végig kétszer is a rövidfilmet.
Ez az interaktív kiállítás egyszerre hat minden érzékszervünkre, egyszerre láthatjuk a hadjáratokat, az építés folyamatát, és művészetét, valamint az étkezések örömeit, gyönyöreit. Fülhallgatón meg is hallgathatunk információkat, de csak németül és angolul, illetve szlovákul. Magyarul sajnos nincs kiírva sehol semmi.
A fantasztikus filmvetítés után kisétáltunk a területre, és megcsodáltuk a villákat, melyekben minden az eredetihez hasonlóan van felépítve. Annyira eredeti, hogy a tál zöldségek, almák mind valódiak voltak. El is csentünk egy-két almát, annyira csábító volt.
Bejártuk a konyhát, hatalmas keméncét, óriási serpenyőket és finomságokat láttunk, érezhető, hogy az evés kúltúrája már akkor is magas szinten volt. Ismerték a zöldségeket, káposztát, répát, fokhagymát, gyümölcsöket és mindenféle fűszert használtak. Csodás edényeik voltak, melyek még ma is megállnák a helyüket az ételkészítésben. Nem véletlenül hívják a cserép sütőtálat római tálnak.

 A konyha mellett igazi latrinát is láttunk, először azt hittem szauna, merthogy egymás mellett van több ülőke, és dézsák is voltak. Aztán rájöttem, hogy itt más dolgok folytak....:-)

Csodás helyiségek, lakószobák, dolgozó és pihenő helyek következtek, no persze furcsán kicsi méretekkel. Szűkek voltak a fotelok, rövidek az ágyak. Nem voltak méretes népek.

Még igazi római ruhába öltözött igazi hölgy is feküdt az ágyon, hogy jobban szemléltesse a hajdani pompás életet.
Mindenütt fantasztikus színek és minták a falakon, szép, és természetesen fotóra kívánkozó.
A villa minden részlete igényes, finom, árulkodik az itt élő népek igényességéről, és arról, hogy élvezték az életet minden mennyiségben. Az ételek, italok bősége mellett nagyon magas fürdőkúltúrával is rendelkeztek, volt szaunájuk, és olyan padlófűtés rendszerük kidolgozva, hogy majdnem meggyulladtunk a teremben.
Jellemző az erős színek alkalmazása, ami engem az indiai kúltúrára, főleg a Krisna völgyre emlékeztetett, illetve Pompei-re, amit volt szerencsém élőben látni. Azt hiszem azóta nem volt ilyen nagy élményem kúltúrális téren.  A rómaiak életében igen nagy szerepe volt a hadviselésnek, katonaságnak, magyarul a "szerzésnek". A szerzés örömét lám már az első században is élvezték a népek.

Megadták a módját a tárgyalásoknak, azt hiszem van mit tanulnunk tőlük. A villák és házak megtekintése után még élvezkedtünk kicsit a római játszótéren, aztán visszafele indultunk, és remélem, hogy az érvényes jegyemmel még vissza tudok menni őszig a többi szépséget is megnézni. Egyébként ezen a hétvégén, és szeptember első hétvégéjén szombat-vasárnap korhű ruhákban és korhű felszerelésekkel az arénákban gladiátori harcokat is láthatunk, ahol korhű zeneszerszámokkal szolgáltatják  a zenét. Biztosan látványos program lesz az is.

Carnuntumtól csak egy ugrás a határ, akár Hegyeshalomnál, akár Rajkánál visszajöhetünk, a közlekedés egyszerű, jól kitáblázott. Megéri elmenni megnézni, csodálatos kúltúrának lehetünk szemtanúi.

2012. július 30., hétfő

Kenutúra a Sziget-közben

Az egyik legjobb programunk nyaralás alatt a több mint négyórás kenutúra volt a Sziget-közben. Az előzetesen egyeztetett túrához nagy segítséget kaptunk a Vadvíz kemping kollégáitól, akik hozzáértéssel, szakértelemmel és aránylag szolid árakkal segítettek minket egy nagyszerű és felejthetetlen élményhez.
A kemping Dunakilitiben található, itt egyúttal megnéztük a duzzasztógátat is, átsétálva a hídon, nagyon érdekes. De ami a legszebb és legjobb az egészben, az a kenutúra, az ártérben, és kisebb ágakon, kiszállva, hajót átemelve, bedőlt fák közt bújkálva, hol szélesebb hol keskenyebb vizeken. Izgalmas, érdekes, mindenkinek ajánlom. Mi lányok picit féltünk, ezért a vezető hozzánk ült be, így viszont szuperül eveztünk, pontosan, ahogy kérte. Nekünk meg lett a biztonságunk, és teljességgel élvezhettük a látványt. Időközben elmúlt minden félelemérzet, mert ha az ember nem mozog, és egy picit ügyes, akkor nem lehet felborulni. Egyébként is mentőmellény volt rajtunk, tehát biztonságos. Szúnyogok nem voltak, viszont láttunk vizimadarakat, többségében kacsákat, és érintetlen szűz tájat.

Minden percét élveztem, még csatornák alatt is kellett átbújni, és zúgóknál kiszállni, a vízben térdig járva. De nem volt hideg a víz, és megoldottunk minden feladatot. Külön köszönjük a vezetőnknek, Endinek az élményt!
Elérhetőségük itt: http://www.vadvizkemping.hu/

2012. július 29., vasárnap

Kirándulás Pozsonyba

A Szigetközi nyaralás egyik előnye, hogy közel van az osztrák és a szlovák határ, így a kirándulóprogramjaink bővülhetnek határon túl is. Pozsonyt régi tervem volt megnézni, igazából összesen kétszer voltam, még a szocializmusban, kalap-kabát vásárlás céljából, meg kicsit nézelődni, de így több mint 25 év távlatából nem sok mindenre emlékeztem. De hát látni akartam, hiszen magyar város, és azóta önálló főváros lett. Az interneten találtam egy címet, ahol aztán néhány levél-váltás után megszerveztem az idegenvezetőt is. Mégiscsak más az, ha halljuk a szép épületek történetét, ha a fontos dolgokat szakemberrel tekintjük meg. Így találtam Júliára, akivel a Nemzeti Színház előtt beszéltünk meg találkozót. A GPS jó szolgálatot tett, így a kimondhatatlan nevű térre könnyen odataláltunk, s előzetes tájékozódás szerint célszerű volt a téren lévő Carlton Hotel földalatti parkolójában hagyni járművünket.
Így történt, hogy a föld alól érkeztünk  a főtérre.
A két órás idegenvezetés a hajdani négy városkapu egyikének bemutatásával kezdődött, amit a színház előtt kis üvegtető alatt találhatunk. Ezután kedves szobrot nézhettünk meg, a Kandit, melynek története, hogy aki megsimogatja a fejét, és kíván valamit, az valóra válik. Természetesen nem mondhatja el senkinek a kívánalmát. Megnéztük még a Paparazzi szobrát is, mely szintén a pozsonyi korzó kedvence.
Pazar kirakatokat, kellemes kávézókat láttunk, a város láthatóan fejlődik, szépül, az épületek megújulnak, igazi romantikus városmagban jártunk. Következett a Prímás Palota megtekintése, melyben múzeum is működik.
Szlovákia egyik legszebb klasszicista palotáját Batthyány József bíboros és esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása építtette. A palota Tükörtermében írták alá 1805-ben a a pozsonyi békét. A palotában található egy értékes gobelinsorozat, mely Leandrosz és Heró szerencsétlen szerelmét meséli el, és amelyet ma pozsonyi falikárpitokként ismer a világ.
Áthaladva a képen látható épület alatt, az igazi Fő térre jutottunk, ahol  nyüzsgés, igazi élet volt. Turisták, ebédelő bankárok, iskolaszünetben sétáló fiatalok mászkáltak, mi pedig megnéztük Napóleon szobrát.
A Fő tér mindig is az események középpontjában volt. Volt piactér, passiójátékok színtere, a polgárok gyülekezési tere, köszöntöttek itt uralkodókat, de helyszíne volt a nyilvános kivégzéseknek is.Mindig nagy tömeget vonzott a Fő térre a pompás koronázási menet, amelynek élén Magyarország új királya haladt. az útvonalon ilyen kis koronákat követve végig is sétálhatunk.
Megcsodáljuk továbbá az Országgyűlés épületét, ahol a magyar kormány ülésezett 1802-1848 között, a Glaminédesz és Roland szökőkutat, elhaladunk a Magyar Nagykövetség mellett,  majd a szerintem legizgalmasabb részhez a Mihály kapuhoz érkezünk.
Az ide vezető kis utca tele van éttermekkel, kávézókkal, egymást érik a kocsmák és pub-ok. Dombnak haladunk fölfele, aztán odaérkezünk a régi város négy kapujából épségben megmaradt kapuhoz. Kicsit a soproni tűztoronyra emlékeztet, talán még a város hangulata is hasonló.
Nagyon tetszik, élvezem a városnézést, annak ellenére, hogy a hőmérséklet emelkedik, dombnak kaptatunk fölfele, cél a Pozsonyi vár. Itt már láthatunk a szépen felújítottak mellett, romosabb épületeket is, kár értük, remélem erre is lesz majd forrás megújítani.
Elhaladunk a Szent Márton székesegyház mellett, és csak az idegenvezető elmondása alapján derül ki, hogy le akarták bontani, mikor az új híd épül. Tényleg rémesen közel van hozzá, otrombán, bántón, de azért így is gyönyörű és hatalmas épület.
A székesegyház alatt a híd oldalában látható a régi zsinagóga helye, melyet minden nyáron ideiglenesen felépítenek, és kiállításokat szerveznek benne. A zsidó negyed régen pompás városrész volt, ma már csak egyetlen ház maradt meg belőle, a Jó Pásztor háza.
A Zsidó utca alsó végén lévő házat joggal tartják Pozsony egyik legszebb épületének. Ez az 1760 körül épült ház feltűnően karcsú külsejével kiemelkedő példája a könnyedén finom rokokó építészetnek Pozsonyban. Nevét a ház sarkán lévő jelkép után kapta, mivel a kis szobrocska Krisztust, a jó pásztort ábrázolja. Az egykori polgárház mindegyik emeletén csak egy helyiség van. Innen további hangulatos de meredeken emelkedő kis utcán jutottunk fel a várba, melyet a közelmúltban gyönyörűen felújítottak.
A vár impozáns épületegyüttese egy,  85 méter magas dombon áll. Többször átépítették, a legnagyobb változáson Mária Terézia uralkodása alatt ment át. A vár Korona-tornyában őrizték a magyar királyi koronázási ékszereket.Mert Pozsony a mi Székesfehérvárunk mellett szintén koronázó város volt. A székesegyház tetején láthatunk is egy hatalmas koronát, ennek emlékezetére.
Fantasztikus a kilátás a Dunára, a városra, és a környező hegyekre. Innen csak egy ugrás az osztrák határ, így Ausztria hegyeit is látjuk. Az Országgyűlés épülete mellett itt láthatunk még magyar feliratot Árpád-ház Szent Erzsébet szobránál.
Visszasétálva a városba kihasználjuk az éttermek kínálta menülehetőséget, és 4.70 Euróért finom ebédet eszünk egy pub-ban. Kis lábosban póréhagyma leves érkezik, azután választás szerint csirkés nyárs, vagy lazacsaláta, de van még pörkölt tarhonyával is. Hozzá jár még egy ital,  de mi azért egy fincsi hideg sört is iszunk. Ezután kis vásárlás, nagy fagyizás következik, aztán elköszönünk Pozsonytól.
Köszönjük Júliának az idegenvezetést, olvasóimnak pedig bátran ajánlom, menjenek kirándulni Pozsonyba.
Júlia nagyon szakszerű vezetést tartott, kellemes stílusa, kedvessége, és hozzáértése  mindannyiunknak megszépítette a városnézést. Róla még annyit, hogy turisztikai szakember, szakterületéből doktorált, és persze magyar. Őt, az alábbi címen találhatják: http://www.posonium-a-z.sk/index.php
Lovisek Júlia idegenvezető elérhetősége: posonium.a.z@gmail.com

2012. július 27., péntek

Lébény csodás temploma

Az egyik esős napon a lébényi templom megtekintése volt a cél. Régóta szerettem volna látni a románkori kúltúra kiemelkedő építészeti alkotását. Hasonlóan a Jáki templomhoz, ez is gyönyörű, de talán mégis az az ismertebb. (Már írtam róla bejegyzést.) Miközben a kacskaringós utakon eljutottunk Lébénybe, azonnal megláttuk a műemlék táblákat, így könnyű volt megtalálni. A látvány azonban, ahogy hirtelen egy kanyar után előtűnt, elképesztő volt.
A Szent Jakab névre keresztelt templom lenyűgöző látvány, s miután felfedeztük a bejárati ajtóra kitett információt, és felhívtuk az illetékes hölgyet, körbejártuk a templomot. Megcsodáltuk minden oldalról. Az építészeti stílus remek, a monumentalitás pedig tényleg lenyűgöző. Jó messze kellett mennem, hogy az egész látványt befogjam a fotómasinámmal.

Közben alig tíz perc elteltével megérkezett Németh Imréné, Ilonka az idegenvezetőnk, aki az 500 Ft-os belépti díj ellenében csodálatos előadást tartott a templom történetéről. A templom az ország egyik legkorábbi monostortemploma, története az 1208-as évig nyúlik vissza, amikor Pot ispán testvéreivel együtt birokot adományozott a bencéseknek, és azon monostort alapított.
Még ebben az évszázadban az apátságot tatárok, majd a cseh királyi csapatok pusztították, a környező falvakat a törökök égették fel, szóval volt pusztulás, rombolás bőven.
A szerzetesek kényszerből Pannonhalmára költöztek (Szintén készült bejegyzés róla) a romos kolostort később a jezsuiták kapták meg. Helyreállítás, majd ismét török pusztítás következett, már 1683-ban járunk. Feloszlott a jezsuita rend, a birtokot a Zichy család szerezte meg, akik a templomot a falunak adták, így lett 1830-ban Lébény Plébániatemploma.
Egy újabb tűzvész után alakult ki a  barokkos sisakos kinézet.,(info a wikipédiából) majd a mostani végső formáját a 19. század második felében nyerte el, az ország első felújított műemléki templomaként.

Nagyon jó idegenvezetőnk volt, kedves, barátságos, nagyon hozzáértő, akinek látszik hogy szívügye a templom. Ezáltal a mi kirándulásunk is remekre sikerült.
A templom jelenleg felállványozott belsővel, de várja a látogatókat, s mielőtt elhagytuk, útravalót húzhattunk egy üvegből, kis idézet formájában. Azt hiszem mindenki a magának valót húzta, legalábbis engem megérintett!
Ilonka az apró részletekről is érdekesen mesélt, hogy az akkori jeles építőmesterek már abban a korban - akár egy feső - kézjegyekkel, vagy jelekkel látták el az általuk kifaragott követ. Láthatunk halat, omega jelet, stb. a köveken. De a templom elején golyónyomok is láthatóak, a háború és harcok Lébényt sem kerülték el. A fő és mellékbejárat csodálatos románkori jellemzői fotóra kívánkoztak.

A templom mellett felújított zarándokház várja a látogatókat, s megtudtuk azt is, hogy híres a lébényi búcsú.
Részleteket a honlapon találhattok: http://www.szentjakabtemplom.hu/
A lébényi templomhoz hasonló monostortemplomaink közül a Jákit, a Zsámbékit, és az Árpásit láttam már, blogomban találjátok a bejegyzéseket. Még nem láttam a Türjeit, de remélem azt is meg tudom nézni hamarosan, és beszámolhatok róla. Közös bennük, hogy háromhajósak, bazilikásak (a világítást a főhajóba vájt ablakokon kapja) és a nyugati toronypár is. Csodásak, szépek, építészeti remekműveink.

2012. július 26., csütörtök

Hédervár

Lipótról biciklivel kerekeztünk át a közeli faluba Hédervárra. Ez is takaros falucska egy gyönyörű kastélyhotellel. Előzetes tájékozódás alapján bátran betekertünk a kapun, és megcsodáltuk a kastélyt.


Egyenlőre beértük a kávézóban egy finom, és elegáns környezetben elfogyasztott kávéval, de vágyódtunk azonnal egy itt eltöltendő hétvégére. (Amit persze a pénztárcánk nem enged meg)
Finom elegancia jellemzi a hotelt, gyönyörű környezet, gyönyörű tárgyak. Nemgyőztem fotózni, annyi minden szépséget láttam.
A 470 éves reneszánsz kastély minden ízében a régmúlt időket idézi, s itt mi is kicsit grófok és grófkisasszonyok lehetünk. Ottjártunkkor nem volt sok vendég, ezért készségesen körbevezettek minket a földszinten, megcsodálhattuk a pihenő helyiségeket, az ebédlőt, a kápolnát.


Hédervár nevét a XII. századi Héder-nemzetség alapítójáról kapta. Hédervár műemlékei, történelmi emlékhelyei az ország történelmében egészen a XX. századig vezető szerepet játszó grófi családhoz kötődnek. A saroktornyos reneszánsz kastélynak gyönyörű a kápolnája, és még szebb az angolparkja, melyet kis patak határol.
A kastély - lehetőség szerinti - felfedezése után a parkot is körüljártuk, megcsodáltuk. Aki teheti, és pénztárcája engedi, jöjjön el ide pihenni, nem fog csalódni a környezetben.
A kastély után megnéztük az ország elvileg legrégebbi fáját, az Árpád fát, ill. maradványait, melyet a Pozsonyi csata Szigetközi emlékeként ültettek. Mellette a Boldogasszony kápolna búcsújáró hely is egyben.
Egyik részében modern kiállítás, másik fele a lorettói kápolna. Kertjében sírok, halálfejes motívumokkal, ilyet még nem láttam eddig.
Amint meglátták hogy a kápolna körül bóklászunk, egy kedves hölgy máris jött kinyitni, megmutatni, mesélni róla. Ebből is látszik, vendégszerető emberek élnek errefele, a Szigetközben megtaláljuk a nyugalmat, s akár Győrig elbiciklizhetünk a kerékpárúton.

2012. július 25., szerda

Mosonmagyaróvár

Ez a Lajta parti kisváros Győrtől 40, Pozsonytól 34, Bécstől 84 km-re az osztrák-szlovák határ közelében fekszik. Itt egyesül a Lajta a Mosoni Dunával, így nagyon kellemes romantikus sétát lehet tenni a városban.
Először a várat néztük meg, ami jelenleg az egyetemnek ad otthont.

István király alapította, a középkorban katonai jelentőségű vár volt, árkaiba a Duna vizét vezették. Hadi jelentősége, miután kapitulált a törökök előtt meg is szűnt. Árnyas parkjában jó kis sétát lehet tenni, közel a víz, de ráférne a környezetére a szépítés.
A várral szemközt nyílik a sétálóutca, ottjártunkkor álmos csendes kisvárosi hangulat uralkodott.
Temploma szép, környezete parkosított, sok virág, és szobrok tarkítják a főutcát.

Sokkkal több időt is el lehetne itt tölteni, van Lajta múzeum, van termálfürdő. A határ közelsége sok szlovákot idevonz, manapság olcsóbban tudnak itt lakást vásárolni, vagy akár családi házat, mint náluk.