2012. december 18., kedd

Hosszú hétvége Tauplitzban

Az évvégi őrületet megelőzve sikerült egy remek hosszú hétvégét töltenem Tauplitzban, besíelő "táborban".
Szuper hóbiztos terepre indultunk, s Ausztria eme kis szeglete nincs is olyan messze, 510 km, az A1 autópályán megközelítve Linz, majd Lienzen felé, bő 5 óra alatt odaértünk. A falu mint egy kis gyöngyszem fogadott, óriás hósipkák a házak tetején, mindenütt karácsonyi fények, mint egy alvó mesefalu.
A szervezőktől iránymutatásként kapott fizetős hegyi út feljáratát rögvest megtaláltuk, s elindultunk a nagy kaland felé...
Még nem tudtuk milyen út is vár ránk, csak mentünk mindig fölfele, egyre sűrűsödtek a kanyarok, a fenyőkön egyre nagyobb hóbundák voltak, aztán már csak a fenyők tetejét láttuk, aztán már azt sem.
Időnként volt egy-egy számozott tábla a hajtűkanyaroknál, de nem sok támpontot adtak. Az út keskeny volt, meredek, kanyaros, és persze havas. És csak mentünk fölfelé, egyre magasabbra, no persze hólánc nélkül. Igaz, nem is éreztük szükségesnek, az út jól le volt takarítva.
Kis elbizonytalanodás után félreálltunk egy szélesebb helyen, és felhívtuk a kapott telefonszámot, hogy vajon jó helyen járunk -e és soká érünk -e még a célba.
Szerencsére minden rendben volt, és már csak 1 km-t kellett fölfele menni hogy értünk jöjjön a szán a nagy parkolóba.
Pályaszállásunk volt, mindig álmodoztam arról, hogy majd ilyen helyen is síelek, elzárva a világtól, a fehér csöndben, és nyugalomban.
No, elzárva sem voltuk, csöndről nyugalomról meg nem beszélhetünk....
9 km-es hegyi út után - ami ebben a csigatempóban végtelennek tűnt - megérkeztünk végre a nagy parkolóba, ahol a kocsinkat hagytuk.
Ide érkezett a szállodából a szános ember, fölpakolta csomagjainkat, és már nyergeltünk is a szánra, és süvített a szél a nyakunkba, és már fönn is voltunk a csúcson.
Nemsokára a meleg szállodában élvezhettük a várakozás örömét, míg társaink megérkeztek busszal.
(Noiszen, ha elképzelem, hogy buszban ülve kell a hajtűkanyarokat kibírnom a keskeny úton, még a gondolattól is megremeg a lábam.)

Elhelyezkedtünk, kipakoltunk, és vacsorához készülődve már a lépcsőházban hallottuk a gitárszót, meg is változott minden egyből. Kellemes barátságos hangulat uralkodott el a szállodán, vidám kacagás és nótaszó verte fel a havas csöndet. Megjöttek a magyarok besíelni a hegyet. :-)
A kaland másnap reggel folytatódott. Amíg a barátnőm a kezdő pályákat vette célba, hogy megtanuljon síelni, addig én a fiúkkal bejártam az összes pályát, leteszteltük melyik milyen széles, milyen hosszú, és milyen meredek. Megállapítottam, hogy bár már sok helyen jártam síelni Ausztriában, és másutt is nagyon jó pályák vannak, itt is nagy köröket lehet tenni átsíelve egyik pályarendszerről a másikra, kellemes fenyőkkel övezett átkötőkkel, szóval összességében remek síterep Tauplitz.

A napot jól kihasználtuk, az időjárás nagyon szuper volt, egész nap napsütésben élvezhettük a tájat, és az 1994 m-es csúcsról a páratlan panorámát.
Van abban valami földöntúli csoda, amikor alattunk hatalmas hegyek, hófödte csúcsok, és a lejtők között felhőben úszik a táj.
És persze a síelés a legjobb stresszoldó, semmi másra nem gondol az ember, csak élvezi a siklást.
9-től 4-ig tart a felvonók munkaideje, van több csákányos pálya, a tanulópályák tányérosak, de van hatüléses, négyüléses felvonó, és sílécet lecsatolós buborék is, ha a hosszú kört választja az ember.
Este szaunázás, vacsora, aztán indult a buli, több gitár is érkezett a buszon, így koncerthangulat alakult ki esténként a szállodában. Volt minden, Piramistól Tankcsapdáig, és persze a torkunkat is igyekeztünk karbantartani.
A három nap alatt sikerült bejárni az összes pályát, bár másnap a hatalmas hóesés miatt előbb kellett befejezni a szórakozást. Az időjárás tekintetében mindenben részünk volt, napsütés, hóesés, köd, csodás fények, minden volt. A pályák jól karbantartottak, és mivel nem síeltek sokan, ki lehetett élvezni a ratrakolt pályákat teljesen.
Többféle társasággal vettem be a hegyeket, így alkalmam volt több emberrel is tesztelni a sítudásomat, talán nem kellett szégyent vallanom, a kondim pedig kifejezetten jó volt, sem izomláz, sem fáradtság nem kísérte a síelést.
Tauplitz-ot bátran merem ajánlani mindenkinek, kezdőtől vagányig megtalálhatjuk a nekünk megfelelő pályákat. Jó széles hosszú piros pályák vannak, sok kellemes erdei pálya, igazán remek síterep, és nagyszerű hétvége volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése