2013. január 16., szerda

Havas Budai túra

Január 13-án vasárnap Budai túrára indultam, még nem tudtam melyik távra, végül a rövidebbet választottam türelmetlenségből. A 20 km-es táv nevezéséhez annyian álltak sorba, nem volt kedvem fagyoskodni. Sajnos a pesti túrákra ezért nem megyek szívesen, mert bár a táj gyönyörű, nagyon sokan vannak, és általában sokat kell várakozni. Lehetne ezen segíteni picit jobb szervezéssel, picit több ember bevonásával, de nem akarok kritizálni, hisz más probléma tényleg nem volt. Jó szervezés, szép itiner, kellemes indulási hely az iskolában, a túra végén kitűző, oklevél, zsíroskenyér. No de kezdjük el a túrát.

A fotó szerint gyönyörű fehér havas tájon indultam a Normafa felé. Sajnos köd volt, a szép kilátást mellőznöm kellett. Az út az aszfaltot, és járdát elhagyva csúszós terepre váltott, fagyott volt, óvatosan kellett haladni. A zúzmarás, havas fákat öröm volt nézni, a túra egészén ez volt a legszebb.
A zöld jelzésen kezdődött az útvonalkövetés, hamarosan a Normafa e.p. következett, ahol kocsiból pecsételtek az ismerős pontőrök. A büfé már kezdett megélénkülni a kirándulók felébredtek, és szállíngóztak a gyerekekkel kicsit szánkózni, friss levegőt szívni. Elhagytam a Normafát, és a zöld jelzésről a kék kör-re váltottam, így az aszfaltos út keleti oldalán folytatódott a gyaloglás. Az egész túra rövid volt, így hamarosan már a Libegő felső megállójához érkeztem. Innen volt igazán szép a táj, a lépcsőkön fölfelé, piros jelzésen az Erzsébet kilátóhoz, a János hegy tetejére.
Csak egy picit volt hideg, túrázáshoz még éppen kellemes. A rövid emelkedőn is megizzad az ember háta, így nem nagyon siettem. Időnként nagyobb létszámú gyerekcsapatot is megelőztem, ebből is látszik, népszerű túra, népszerű a rövid táv, sok családot kicsalogat a természetbe.
A kilátó felé közeledve szép fotókat lehetett készíteni, szinte fekete-fehérek a felvételek.


A kilátónál ismét e.p., majd egy szendics elfogyasztása következett, kinéztem az első emeletről, de nem volt érdemes tovább felgyalogolni, ködben úszott a táj.
A kilátóról mindent megtudhattam az aulában kiállított információs képekről, épüléséről, számszerű adatairól, a felújításról, és főként arról, hogy nevét Sissi után kapta, akinek kedvelt helye volt a János hegy, ő volt a leghíresebb kiránduló a környéken.
Csak érdekesség képpen, pl. 101 lépcső vezet a csúcsra, és 40 ezer tégla kellett hozzá. Szép időben ellátni a Dunántúlra, Pilisbe, stb. A kilátó az 528 m magas János hegyre épült, 1910. szeptemberében adták át. Csak érdekességképpen megemlítem, hogy mivel nem volt kocsiút a hegyre, vasútvonalat fektettek az építőanyag szállításához. Kezdetben még toronyőr is lakott az alagsorban. A kilátót 2005-ben felújították, elsőként a rendszerváltás előtt a csúcsra helyezett - aránytalanul nagy - vöröscsillagot szedték le, mely a tetőszerkezetet megroggyantotta. Jelenleg szép állapotban látogathatjuk.
A nyáron üzemelő Libegővel, az Úttörővasúttal nagyon szép kirándulóhely.
A visszaúton a Libegőtől az aszfalt másik oldalán ismét a kér kör jelzésen haladtunk, egészen az első e.p-ig ami most a 3. ellenőrzőpontot jelentette. Innen már csak egy ugrás volt az iskola, de a Normafánál ekkorra nagy tömeg gyűlt össze, a városból mindenki itt tanult síelni, és szánkózni.
A célban nem kellett sorban állni, a túra kellemes volt, tetszett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése