2013. január 20., vasárnap

Vincézés-pincézés

A szombati túra előtt hatalmas hó esett a környékben, így Csókakő fehér menyasszonyi ruhába öltözve fogadott reggel. Bettivel és Vikivel indultunk a Vincézés-pincézés 25 km-es távjára a Bogi pincéből. Jó sok túrázó gyűlt össze a hideg és hó ellenére, ahol a túrázókat pálinkával fogadták. Sajnos a sofőröknek nem jár ez a kiváltság. Már a rajtnál jó érzés, hogy ismerősként fogadnak, Győriek, és persze Székesfehérvári túratársak. Az 1200 Ft-os nevezési díj befizetése után egy színes térképet, és egy ellenőrző lapot kaptunk, aztán már nyergeltünk is a hótalpainkra, amit én ezen a túrán egy vadiúj kamáslival egészítettem ki.

Nem öltöztünk túl, előre tudván, hogy hóban gyalogolni fárasztó, hamar kiizzad az ember. Azt még nem tudták a lányok, hogy a tempónak köszönhetően a túra második felén végig nekik kellett az utat kitaposni.
No, elsőnek a Csókakői várba mentem fel, ahol Nyevrikel Zsoltiéknál beneveztem a vártúra sorozatra, és csináltam pár szép fotót téli havas kilátással a várból. Újfajta kitűzővel bővült a repertoárom, amin már az újjáépített és frissen átadott várrészlet van. A várra most nem térek ki, már írtam róla (2011.november)
A lányok nem neveztek, így a kitérő miatt kicsit lemaradtam, de a gyönyörű havas erdőben kit érdekelt hogy egyedül megyek, nem győztem betelni a téli erdővel. A várból learaszoltam a hátsó lépcsőn, nem volt könnyű, de maga a túra sem ebben az időben. A Zöld L jelzésen felkanyarodtam szerpentin szerűen az útra, ahol szinte már giccsesen szép havas fák fogadtak. Itt hagytam el Cziráki Ágotát, és gyönyörködtem a csodás téli burokba öltözött erdőben, melynek ezen részét Buhin völgynek hívják.
Minden hófehér volt, az idő remek, talán mínusz 1-2 fok lehetett, ideális túrázni. Néha még a nap is kisütött egy picit, ezzel is emelve a fehér erdő szépségét. A jelfa mellett volt a következő ellenőrzőpont, ahol a rövid (15 km) és a hosszabb táv szétvált. Innen ismét gyönyörű erdő következett, szinte bujkálni kellett a fák alatt, mert a nagy hótömegtől földig roskadtak az ágak. Csak követni kellett a nyomokat, bár a terep teljesen ismerős volt, már másodszor jártam a hosszabb távon.

Friss levegő, néma csend, hófehér táj. Szemnek gyönyörű, léleknek pihenés, amitől feltöltődöm a szürke hétköznapokra. Boldoggá tett az erdő.Itt nincsenek gondok, nincs más csak a szépség, amit a természet ad. Megint ismerősökkel találkoztam. Balázsékat elhagyva immár lejtő következett, és hamarosan beérkeztem Csákberénybe, ahol a Vértes Gyöngye vendéglőben vártak a pontőrök, és Bettiék. Csokit kaptunk, már a másodikat, (Csókakőn is járt egy a vártúrás nevezőknek) és előkerült a termoszból a meleg tea, meg a szendvics is. (Csak megjegyzem, a toalettet szuperül felújították, bátran be lehet menni!) Kis pihenés után továbbindultunk, most már több srác csatlakozott a lánycsapathoz, de azért megengedték Bettinek a taposást.

 Csákberényt a zöldön hagytuk el, ismét erdőbe tértünk, emelkedni kezdtünk. A folyamatos emelkedőtől folyt a hátamon a víz, a sapka hol le- hol felkerült a fejemre, nehéz meló volt a hóban hegynek gyalogolni. (sokan voltak, akik nem is jöttek, hanem egyszerűen levágták ezt a nem rövid szakaszt és az autóúton mentek vissza a célba az Orondi hegy alatt!) A tetőre a Gémförtés völgyön át jutottunk, tetszik a neve, nem tudom honnan ered. Ez a szakasz más túrákról is ismerős volt, pl. a Csákberényi kilátó avató túráról.
A tetőn a zöld jelzést zöld pluszra váltottam, és megint mesebeli szakasz következett. Az összehajló havas fák látványa tisztára mesébe illő, hihetetlenül szép. Aki nem járt ilyenkor a szűz erdőben, el sem tudja képzelni.

 Innen tovább már lejtőnek haladtam, elértem a Piroska emléket, majd kikanyarodtam az aszfaltos útra, ami persze most szintén havas volt. A Sáfrán pincénél megint beértem Bettiéket, vígan poharazgattak. Igaz teával, bár bort is lehetett inni. Kaptunk egy sütit is, aztán tovább az Orondi pincék alatt, kissé kerülgetve a szőlők között nemsokára beérkeztünk Csókakőre. A célban forró tea, forralt bor, zsíros kenyér várt bennünket, és a már megszokott, verses oklevél mellett kis agyagköcsögöt kaptunk kitűző helyett.
Néhányan odavágtak a túrának, és a hóban hömpölyögtek a bortól, a hangulat a tetőfokára hágott.
Jó kis túra volt, fárasztó, nekem ma egész nap izomlázat okozott.
A Bogi pincében kolbászt és bort is lehetett vásárolni, én ezt a kolbászt kihagytam. :-)

2 megjegyzés:

  1. Ámulva olvasom - nekem száraz tavaszban sem menne ekkora túra, nemhogy ilyen hóban! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Csodálatos képek, nagyon magával ragadott a beszámoló, köszönöm.

    VálaszTörlés