2013. február 17., vasárnap

Elfelejtett régi magyar bányavárosok I. Selmecbánya

Selmecbánya. (Banská Stiavnica) Szerintem sokaknak azonnal eszébe jut ez a régi magyar bányaváros, ahol régen aranyat, ezüstöt bányásztak, ma pedig az iskolák, az ifjúság városa lett. Ki ne hallott volna a híres valétálásról, ami az erdészek, geósok, a selmeci iskolások különleges, egyedi diákhagyománya.
Régóta szerettem volna eljutni ide, s most adódott a lehetőség egy kis szabadságra, így Selmecbányát jelöltem meg úti célként, ahol az Óváros 1996. óta a Világörökség része.

A neten kikerestem néhány szálláshelyet, majd érkezéskor le is foglaltam egy kellemes szobát, ezután következhetett a városnézés. (A szállásról egy külön fejezetben írok)
A centrum táblát követve a régi városrész azonnal felismerhető a macskakő kezdeténél, és a hatalmas Akadémiai épületeknél. Itt találtam egy non-stop működő parkolót, (0,6 EUR óránként) ahonnan felfedezőútra indultam.
A városka azonnal megfogott, a lejtős-hegyes-dombos macskaköves utcáknak különleges hangulata van. Tél lévén nem voltak kirándulók, péntek volt, így kevés ember mászkált az utcán. A hatalmas hó miatt, meg a terepviszonyok miatt mindenki bakancsban és hócsizmában közlekedik. A járdákon nem divat a hóeltakarítás, így óvatosan kellett közlekedni. Igaz, nagyon élveztem a több mint félméteres hó jelenlétét, igazi téli hangulat volt.
Útbaigazítás nélkül elindultam fölfelé, és az előre olvasottak alapján azonnal megtaláltam a Fritz házat, mely az egykori Akadémia egyik legnevezetesebb épülete volt.

Nem messze található a Szentháromság szobor, melyet az 1710-es pestisjárvány megszűnésének emlékére állítottak.
A szobor felé tartva az iskolavárosban szövődött szerelmek emlékére lakatfalat is láttam, bizonyára sok mély érzést takarnak a színes lakatok.
 A Szentháromság-szobor fölött található - a sajnos nagyon rossz állapotban lévő evangélikus Lyceum - oldalán Petőfi emléktáblájával, jelezve, hogy 1838-39-ben itt járt iskolába. A meg nem értés miatt kicsapták ugyan az iskolából, Selmec mégis maradandó fejlődést hozott neki. A Lyceumban érettségizett Mikszáth Kálmán is, így bizton hihetjük, jó magyar iskola volt.
Ide már csak pár lépés az Óvár, kicsi városközpont van, minden egy helyen, gyalogosan is bejárható. Az Óvár alapjául szolgáló templomot a XIII. században a templomosok építették román stílusban. Mellette állt a Szent Mihály kápolna, mely most is megvan. A román stílus későbbi átépítések során gótikussá változott, majd a török veszély hírére várrá alakították. A vár hatszögletű, sarkait torony erősíti. A vártemplom harangtornya már barokk stílusú, itt helyezték el a város legrégebbi harangját a XV. században. Az Óvár leégett a múlt század végén, jelenleg múzeum működik benne. A 4 EUR árú belépőjegy mellé magyar nyelvű leírást is kapunk.




í
A vár körbejárása bő egy órát vesz igénybe, több kiállítást láthatunk benne, az udvar is nagy, a termekben emeletre is felmehetünk, a kápolnába külön, szóval van bőven látnivaló.


Selmecbánya címerében a várfal mellett két gyík látható, más helyeken szalamandraként említik, egyik aranyhátú másik ezüsthátú, utalva a két nemes fém itteni bányászatára.
Selmecbányán rendezték a világ első nemzetközi tudományos konferenciáját, de a város nevéhez fűződik az első nemzetközi tudományos szakegyesület megalapítása, az első műszaki felsőoktatási tanintézet megalapítása. Innen vált ismertté számos műszaki újdonság, és itt tanultak műszaki nagyjaink közül jó néhányan.
A hagyomány szerint már a régi rómaiak is bányásztak itt, és Szent István első magyar király is selmeci ezüstből verette dénárjait. II. András Tirolból és Türingiából telepített ide bányamunkásokat, ezért az Aranybulla kiadásakor (1222) a német nyelv uralkodott a városban, de a város körüli vidéken laktak  szlávok is.1425-ben Zsigmond király vámmentességet adományozott a városnak. A település előkelő jogállását, szabad királyi város voltát tükrözi a város címere a várfallal, toronnyal, bányászkalapáccsal és a mindezt két oldalról közrefogó gyíkokkal (a bányászbabonák szerint a kincsek őrzőivel).
A bányászképzésről szóló első adatok 1605-bol származnak, majd 1735. július 12-én a bécsi udvari kamara rendeletével megalakult a selmecbányai bányásziskola elsőként Európában.
Az ezüst- és aranybányászat ekkor élte fénykorát. 1740-ben több mint 680 kg arany és 26 000 kg ezüst volt itt az évi termelés, hatszor annyi, mint Erdélyben.
1780-ban már 24000 ember lakta a bányavárost, Pozsony és Debrecen után lélekszámban Magyarország harmadik legnagyobb városa volt. 
A következő látnivalóhoz érkeztem, a Klopacskához. Az épületből évszázadokon át hívták munkába a bányászokat, mégpedig úgy, hogy éjjel kettőkor a toronyban megszólaltatta a jávordeszkából készített kopogtatót. Negyed órán át két hangon előbb lassabb, majd gyorsabb ütemben - kétszer egyperces szünettel kopogtak. Ez volt az ébresztő kopogás, a városban mindenütt lehetett hallani. A Klopacska hangjára kigyúltak a fények a hegyoldalban a bányászházakban, és  a sok száz pislogó bányászlámpa mellett elindultak a bányászok dolgozni. A halottakat is így kísérték, temetéskor lassú gyászütemben szólaltatták meg a kopogót. Fájdalmas kopogás volt, mely az utolsó útra kísért.

A Klopacskában jelenleg teázó működik, kipróbáltam, remek réteseket és teákat lehet kapni. Színes bohém világa elvarázsolja a látogatót. A tea választék óriási, fehér fekete vörös gyümölcs és gyógyteák terén. Vásárolni is lehet teákat is, kellékeket is, de ha kedvünk szottyan vízipipát is szívhatunk, akár párnás teremben.

Fölfele tovább a szerpentinen visz az út, a Bányamúzeumot szerettem volna megnézni, így az ide 5-600 méteres távnak nekivágtam gyalog. Útba esett a Hegybányai kapu, melyet 1554-ben a török veszedelem idején építettek reneszánsz stílusban. Később barokk stílusúvá építették át, mára viszont feladatát teljesen elveszítette, az aszfaltos út mellette halad el.
A kapu mellett az egykori városfal maradványai is láthatók. Korábban volt még két városkapu, ezeket mára lebontották. Ez az egyet is tarthatnák kicsit nagyobb becsben, sajnos elég rossz állapotban van.
A Bányamúzeum sajnos nem volt nyitva, de a séta nem volt felesleges, pazar kilátás nyílik mindenütt a völgyekre.
 Innen csak egy ugrás az Újvár, más néven Leányvár. A belépő 2 EUR ha jól emlékszem, itt is van magyar nyelvű tájékoztató, amivel a három emeleten végigsétálhatunk.
Sok magyar emlékkel találkozunk természetesen, de van kiállítás a török korból, török teázási kellékeket találhatunk itt, tűzoltó történetet, és a lényeg, az emeleti ablakokból a kilátás, körpanoráma a városra.
Rövid meredek utcán jutottam vissza a központba, az Újvár előtt eligazító kis táblákat, és piros turista jelzést is találtam. Az Újvár rövid történetéről annyit, Rössel Borbála építette, mert nem akarta látni az akasztófát. Annyira gazdag volt, csak szórta, szórta a pénzét, mulatozott, hiába figyelmeztették. A végén a polgármester temettette el, olyan szegény lett, senkije sem maradt.
Sétámat egy kis kocsma ismerkedéssel zártam, a sétálóutcán számtalan sörözőt, pub-ot találunk, minden második ház étterem, penzió, kávézó, stb. Van választék, jó a kínálat, picit alacsonyabbak az árak mint nálunk, és biztosan tudom, a sör finom.

Selmecbányát mindenkinek csak ajánlani tudom aki romantikára, finom ételekre, egyedi hangulatra vágyik. Magyar kocsit egyet sem láttam, magyarul kevesen beszélnek, az angolt szinte mindenki tudja, néhol németül is értenek. De ellenszenvet nem tapasztaltam, sőt, kedvesek, barátságosak, vendégszeretőek a Selmeciek.  Ja, és a hó is nagy.....

5 megjegyzés:

  1. Tényleg szép hely. Egyszer én is megnézem, már "hivatalból" is kötelességem:-)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem Selmecen aranyat nem bányásztak, de erre most nem mernék megesküdni :-). A skanzent, pedig meg kell nézned, ha kinyit, mert tényleg megéri oda lemenni. Szintén érdemes lett volna még egy sétát tenni a botanikus kertben és hát Európa legnagyobb kálváriája is itt található (a várból, vagy a Leányvárból láthattad is). Aztán még sorolhatnánk. Selmec a világörökségi helyszínnek köszönhetően nyáron teljesen világvárossá alakul. Mindenképpen érdemes elmenni oda akkor is. És akkor még a környékről nem is beszéltünk. A Szitnyára felmenni, a bányatavakat megtekinteni. Gyönyörű túra helyszínek. És hát igaz, ahogy Mikszáth írta: Selmeczen vagy fönek megyen az ember, vagy lönek. Más választás itt nincsen :-). Örülök, hogy eljutottál ide Erszi és hogy tetszett :-D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt bizony aranybánya is volt. A Kálváriát messziről láttam, gyönyörű, sajnos nem volt idő rá, és még sok más látnivalóra sem. Dióhéjban ennyire futotta, remélem még visszatérek. A bánya múzeum is csak nyári szezonban van nyitva, és túrázni is jó lenne a környéken, és a vágott sört sem volt módom kipróbálni.

      Törlés
  3. nagyon köszönöm a beszámolót!

    VálaszTörlés