2013. március 5., kedd

Művészetek Völgye túra

A sok kihagyott hétvége után már nagyon vágytam egy kis tavaszi zendülésre, sárdagonyára, hóra és napra, de főként friss levegőre. Mindezt megkaptam a Művészetek Völgye túrán, melynek a 18 km-es távját választottam. A túra Pula autóbuszmegállóból indult, ahol a nevezési díj befizetése után rögtön egy almával indítottak a szervezők. Szép színes térképes itinert  és részletes leírást kaptunk, bár már a túra minden távján jártam, nem is nagyon kellett térkép. Ezen kívül kiválóan ki volt az útvonal szalagozva, így csak a jóidőt, a tájat, a Művészetek Völgyét kellett bámulni.
A faluból elindulva rögvest az erdőben találtuk magunkat, a patak partján haladva, majd dombnak föl havas úton.
Nemsokára egy szép mezőn átvágva érkeztünk meg az első ellenőrzőponthoz, a Kinizsi forráshoz.
Egy ellenőrző számot találtunk az egyik fán, itt pontőr nem volt. A környéken millió számra nyílnak a hóvirágok. A csodás látvány mellett szívet melengető érzés a tavasz közeledte. Az időjárás ennek megfelelően kissé szeles, hideg, de napos volt, kiváló egy kis gyalogláshoz.
A forrásból helyes kis patak folyt kifelé, mely a hó olvadásától még jobban megduzzadt. Szép kirándulóhely, a közelben a Tálodi kolostor romjainál padok, asztalok, érdemes kimozdulni ide.
A kolostort a Gyulaffy család alapította a XIII. század végén, a mellette található forrás bő vízhozamára támaszkodva. A XV. század végén pálos szerzetesei elhagyják és a nagyvázsonyi kolostorba költöznek. Ekkor települnek a helyükre a ferences szerzetesek. 1552-ben a törökökkel vívott harcok során elpusztul. A növényzet által benőtt, és elrejtett romokat Rómer Flóris találja meg a XIX. században.
A kis kitérő után a kék jelzésen kicsit vissza, majd hegynek fordultunk a nyiladékban, itt már erősen dagonyás viszonyok között.
Egy hosszabb sáros szakasz után végre egy kellemesebb erdei lejtőn folytattuk utunkat, mely hamarosan bevitt Vigántpetendre. A főutcán végighaladva megtaláltuk a második ellenőrző pontot a régi iskola épületében. A falu, jellemzően a környék összes falujához régi paraszti stílusú házakat, szép kőhidakat, patakokat őriz, kellemes kiránduló helyekkel. Öröm a szemnek a sok felújított, megmentett régi ház.
Az iskolában teát, zsíros kenyeret fogyasztottunk, majd továbbindultunk a templom felé. Felfelé haladva egyre szebb volt a kilátás, egy fotó erejéig meg is örökítettem.
Innen következett a túra legszebb része, mohos sziklák között, a magasban pedig bazaltoszlopokkal. Itt már a talaj is kellemes volt, nem volt sáros.
A Királykő felé meredek csúszós köves hegyoldalban kapaszkodtunk föl, nem volt kis feladat. Mindannyian bírkóztunk vele, végül sikeresen felérkeztünk a tetőre, ahol csodás kilátás és a pontőrök fogadtak bennünket. Csokit kaptunk a mászásért, majd elindultunk lefele. Patak mentén haladtunk, ugra-bugrálva a köveken, ez is nehéz terep volt, de persze nagyon vadregényes.

A lefele vezető út a sárga jelzés mentén haladt, nemsokára beérkeztünk a faluba, ezúttal Kapolcsra. Itt is a főutcán sétáltunk végig, itt is szép kőhidat láttunk, és a nyári nagy fesztiválhoz képest, csendes magányos falucskát. A falu végén fölfele egy birkalegelőn át baktatva jutottunk el az utolsó emelkedőhöz, majd innen már csak lefele kellett menni, szőlők között, szép kilátással. Így érkeztünk be a célba, Monostorapáti iskolájához. Emléklap, kitűző, és a túrának vége. Még váltottunk pár szót B. Feri feleségével, aztán hazaindultunk egy nagyon kellemes nap után.
A szervezés kiváló volt, talán egy kis leírást hiányolok a látnivalókról. Szerintem a túrázásnak a látnivalók megtekintése, megismerése is része kell, hogy legyen, így teljes a kép, így ismerhetjük meg apró részletenként hazánkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése