2013. március 25., hétfő

Tavaszköszöntő és Nyuszi túra Sukorón

Szombat reggel élvezhettem hogy sokáig alhatok, és még így is tudok egy rövidet túrázni, hiszen Sukoróra kiugrani negyed óra. Így aztán 10 órakor rajtoltunk a 10-es távon, ami pontosan 11,6 km,  270 m szinttel a Velencei hegység legszebb részein.
A rajthely a Művelődési Ház volt Sukorón. A nevezés gyorsan zajlott, 800 Ft-ért kaptunk egy itinert, benne térképvázlat, információk, jelzéses leírás, szerintem minden benne volt, ami kellett. Hamarosan már az első ellenőrzőpont: a Gyapjas-zsák felé robogtunk. Az idő kegyes volt, majdnem kisütött a nap, de csak majdnem. Maradtak a felhők, kissé hűvös idő, de mozgáshoz megfelelő, eső pedig nem esett szerencsére. Az első pontnál csak kódszámot kellett felírnunk, és miután megcsodáltuk a kilátást, tovább a sárga plusz jelzésen haladtunk. Innen váltottunk a piros majd később a sárga sávra, de minden elágazónál kiírták, melyik táv merre, így el sem lehetett téveszteni.
Fotót sajnos nem tudtam készíteni, elfelejtettem feltölteni a masinámat. :-( (Az útvonal nagy része a tavalyi Geo túra útvonalán haladt, az ottani képek érvényesek.)
A második pont előtt utolértük Mariannékat, és az ellenőrző pontig, a Meleg hegy aljáig együtt haladtunk, aztán szétvált a két táv, mi a piros háromszög jelzésen ismét kódszámért gyalogoltunk a Likas kőhöz.
A háromszögön kicsit vissza, majd innen a piros sávon folytattuk túránkat az Angelika forrásig, ami meglepően bő vízzel csobogott lefele patakként. Innen tovább a patak mentén a Velencei hegység legszebb szurdokában vezetett a piros sáv jelzés, néha picit sárosabban, de szép sziklák között. Sajnálom hogy nem tudtam fotózni, ezt a részt igazán érdemes. Így aztán inkább kocogni kezdtünk, behozni az elbeszélgetett időt. A jelzés egészen a Barlangkútig folytatódott, ahol a következő ellenőrző pontunk volt, ahol egy Balaton szelettel leptek meg bennünket. Innen tovább élvezetes hegynek föl-völgynek le hullámvasutazás következett a piros háromszög jelzésen, ami futva kicsit fárasztó volt. Miután a futás arra is jó volt, hogy a túrázós hangosabb csapatokat elhagyjuk, két szarvas vágott át előttünk az ösvényen. :-)
A szinteket leküzdve Sukoróra a felső részen érkeztünk be, kis kanyargás még a zöld sávon, és egy kis körívben megkerülve a falut 12 után picivel a célba is érkeztünk. Megkaptuk az oklevelet, szép kitűzőt, én immár ezüstöt, mert másodszor teljesítettem a túrát. Kaptunk egy kis füzetecskét, amiben szép Székesfehérvár környéki túraleírások vannak, természetesen számomra már egyik sem újdonság, de nagyon jópofa ötletnek tartom népszerűsíteni a környezetünkben lévő kiránduló útvonalakat.
A papírozás után jött az élvezetes rész, mindenféle zsíros és házi lekváros kenyerek formájában. Fincsi házi készítésű erőspista, eper alma-és bodzalekvár kínálgatta magát, jóféle tea kíséretében.
Így volt teljes a délelőttünk, kellemes élményekkel tértünk haza.

1 megjegyzés:

  1. Jó ötlet felrakni az emléklap/oklevél és kitüző/jelvény fényképét!

    VálaszTörlés