2013. április 1., hétfő

Jókai Mór Emléktúra

A hétvégén 40. alkalommal rendezték meg Tardonán a Jókai Mór Emléktúrát, mely egyben csapatverseny, és műveltségi vetélkedő is. Nézegettem a kiírást, és bevallom fogalmam sem volt, hol is van Tardona. Nosza, nekiálltam a térképet böngészni, és rájöttem, ez az egyik olyan hely, és környék, amely számomra még fehér folt Magyarország térképén. A Bükkben található, nem messze Szilvásváradtól, az "Élmények Völgyében".  http://www.elmenyekvolgye.hu/ A felfedezés öröme miatt elhatároztam, bármilyen messze is van, ezen a túrán ott a helyem. A kiírás szerint minimum 5 fős csapatok indulhattak, de a szervezővel Hankó Anikóval történt egyeztetés, levelezés után kiderült, nyugodtan indulhatunk a barátnőmmel, Bettivel alkotott két fős csapatban is. A reggel 6 órás indulás 9 órás rajtolást eredményezett.
A rajthelyül szolgáló épületnél leperkáltunk fejenként 500 Ft-ot, kaptunk egy menetlevelet, térképkivonatot, és azonnal a reggeliasztalhoz invitáltak bennünket, ahol zsíros kenyér és tea várt bennünket.
A fiatalemberek örömmel rajtoltattak, kaptunk indulási időt, és jelezték, hogy piros-fehér-zöld szalagokkal jelölték az útvonalat, de ne aggódjunk, ki lesz taposva a hóban az út. A Bükkben ugyanis előző napokban 40 centis hó esett, emiatt kénytelenek voltak lerövidíteni az amúgy sem hosszú útvonalat. Az Örvénykőre feljutni ugyanis balesetveszélyes volt. Ezt nagyon sajnáltam, de ez is egy ok arra, hogy újra vissza kell ide térnem.
Szóval elindultunk, és hamarosan már a havas erdőben ballagtunk, és nemsokára elérkeztünk az első ponthoz, ahol céllövészet volt a feladat.
Légpuskával kellett lőni a farönkökre rakott céltáblára. Nem ment rosszul, 5-ből 3 találatunk lett.
A lövészet után elindultunk hegynek fölfele, igazából a táv nagyobb része emelkedő volt, és a hóban bizony nem volt könnyű a járás. Az erdő viszont fantasztikusan szép arcát mutatta, nem bántuk a havat, hideg pedig egyáltalán nem volt.
Néhány csapatot elkerültünk, egy vidám fiúcsapat pedig összeállt egy fotóra. Íme a vidám Tardonai fiatalok:
Azt hiszem Tardonán ez a túra egy össznépi kirándulás, egy jó buli, ahol megmozgatják picit az embereket, és a természetjárást összekapcsolják némi közösség-kovácsoló játékkal. Szerintem jó ötlet, és hajlamos vagyok azt gondolni, nem kell mindig a teljesítés mennyiségére törekedni, néha kell a megismerés, barátkozás, szórakozás is egy túrán.
A fotózás után tovább baktattunk a havas erdőben, hamarosan meglelve a második ellenőrző pontot, ahol Tardonával kapcsolatos totót kellett kitöltenünk. Bevallom, kicsit szégyelltem, hogy nem készültem fel Tardona történetéből, szinte semmit nem tudtunk a totó kérdéseiből. :-)
Ezután lejtőnek lefele patak felé közeledtünk, megtörtént az első patakátkelésünk is.
Innen ismét hegynek föl, a harmadik ponthoz, ahol gránátdobásban jeleskedtünk. 5-ből 4 találat. :-)
Itt már elég sok csapat pihent, így megint elhagytunk párat, sajnáltuk is, hogy az idő igazából most nem számít. A játék nem időre megy, legfeljebb holtverseny esetén. A Farkasgödör nevű hely után fordultunk visszafele, innen lehetett volna a csúcsra felmenni, ha nincs ekkora hó. Megint egy pont következett, totó a Bükkről, ezt közepesre teljesítettük, majd kis gyaloglás után az utolsó ellenőrző pontot is elértük, ahol Jókairól kellett tesztet kitölteni. Szerencsére ebben azért jobbak voltunk, köszönhető annak is, hogy nemrég jártam Balatonfüreden a Jókai villában.
Azt tudni kell, Tardonán azért rendezi meg ezt a túrát a Tardonai Fiatalok Hagyományőrző Egyesülete, mert az 1848-49-es szabadságharc után Jókai is az üldözöttek listájára került, és itt ebben a szépséges hegyekkel körülvett kis Bükki faluban talált menedéket. Álnéven, segédlelkészként élt a faluban 4 hónapig a becsületes Tardonai emberek között, akik nem árulták őt el. Így lett a túra mottója: "Ha emberséget akarsz tanulni, eredj Tardonára!"
Az utolsó totó után a menetlevelet beszedték, a csapatverseny itt ért véget. Innen már csak vissza kellett gyalogolni a faluba, nagyrészt lefele, így hamar be is érkeztünk a célba, ahol természetesen "Jókai" bablevessel fogadtak minket. A leveshez puha kenyér, tea, forralt bor is járt, és lehetett repetázni is. Én nagyon finnyás vagyok, de mondhatom a bableves isteni volt, és jólesett a kínálgatás, kedvesség.
A rendezvény helyszínén az eredményhirdetésig lehetett kézműveskedni, nekünk ötletes nyuszit sikerült összeállítanunk némi anyag, és ragasztó segítségével.

A túra végén lehetett írni a 40. Jókai Túra vendégkönyvébe is.
Ezután a túra és verseny átment Falunapba, néptáncosok szórakoztatták a túrázókat, a Polgármester mondott ünnepi beszédet, nagyon jó hangulatban zajlott az egész.
Végül elérkezett az eredményhirdetés, minden csapat beérkezett, a szalagokat is leszedték a söprűk, és az ajándékok kiosztásra kerültek. Gyerekek és felnőttek csapata külön lett értékelve, az első helyezettek az ajándékcsomag mellé kupát is kaptak. Legnagyobb meglepetésünkre - mint legmesszebbről érkezett csapat a Fehérvár csapat - különdíjat kaptunk. De még ennél is nagyobb meglepetést okozott az ajándékzacskónk tartalma, mert nagyon gazdag csomagot kaptunk. A jóféle házi pálinkától kezdve a tábla szalonnáig, pár kolbászig sok mindennel megleptek bennünket. Így aztán tényleg jó emlékekkel, bőséges ajándékkal, és szép élményekkel indultunk haza A Tardonaiak emberségből ismét példát mutattak.
Mivel az idő elhúzódott, a Jókai Emlékmúzeum megnézése is elmaradt, de szeretnénk jövőre is visszatérni, akkor azt sem hagyjuk ki. A környékben remek kirándulási célpontok, barátságos vendégházak vannak, érdemes lesz hosszabb időre eljönni. Zárszóként pedig álljon itt a csapatindulónk, amit ígérjük a Tardonaiaknak, hogy be is tartunk.

Eljöttünk mi Tardonára, 
Jókai Mór túrájára. 
Hírét visszük Dunántúlra,
a Királyok városába.

Köszönjük a Tardonaiaknak a szívélyes fogadtatást, a jó túraszervezést, a finom ételeket, és az ajándékokat.












2 megjegyzés:

  1. Jövőre a kupát is el kell ám hozni:-)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok! Kár, hogy a Jókai emlékszobáig nem jutottak el...

    VálaszTörlés