2013. április 24., szerda

Széchenyi Zsigmond Kerékpáros Emléktúra

Ez a túra itt helyben, otthonomban Székesfehérváron került megrendezésre, 15 és 45 km-es távokon. Mivel családilag mentünk, a 15 km-t választottuk. A nevezést előre lebonyolítottam, bár az internet szerint családi távon 300 Ft volt a beugró, a helyszínen 400 per főt fizettem. :-(
Az idő remek volt, így nagy elánnal indultunk el az általunk jól ismert terepen, a Vadex székházától.
Először kikerekeztünk Sárpentelére, ahol remek parkerdő van, futóknak, sétálóknak egyaránt kiváló. Innen tovább bicikliztünk az aszfaltúton, lejtőnek, kisebb autóforgalom mellett. Nemsokára elérkeztünk a Szabadbattyán-Úrhida-Sárszentmihály irányú hármas útkereszteződéshez, ahonnan nekünk Sárszentmihály felé kellett fordulni. A hosszú távosok mindhárom irányban elmentek, mindegyik falut érintve jött nekik össze a 45 km. Nekünk egyszerű volt, Sárszentmihályra beérkezve, a Betekincs presszóban volt az ellenőrző pont, ahol egy kóla elfogyasztása mellett elkértük a pecsétet, és üdvözöltük a biciklis ismerősöket, akik a hosszú távon kerekeztek.
Innen tovább tekertünk egy sarkot, majd Sárpentele irányában fordultunk vissza. Rossz, gödrös út következett, kétoldalt tehenekkel, akik nagyon helyesen hagyták magukat lefotózni.



Áthajtottunk a hídon, és nemsokára beértünk Sárpentelére, ami csak néhány házat és egy hatalmas autóbontót takar.

Ezután következett Sárpentele fontosabb látnivalója, a kis kápolna, és Gróf Széchenyi Zsigmond egykori felújított kúriája.
Hamarosan célba is érkeztünk, a Pentelei Parkerdő tisztásán rendezett Természetbarát Találkozó helyére, ahol megkaptuk az oklevelet, és a biciklis kitűzőt, egy finom Cerbona szelet mellett.

Ezután szódával és hagymás zsíros kenyérrel élveztük a tavaszi jó időt, és megnéztük a Széchenyi Zsigmond emlékkövet is. Minden évben eljön a vadászíró özvegye, Hertelendy Margit grófnő, akivel néhány szót sikerült váltanom, és kedvesen megengedte, hogy együtt fotózkodjunk.
A grófnő remek asszony, akin nem látszik kora, (88 év) még mindig csinos özvegy, végtelenül kedves, jó humorú.

Remélem jövőre is találkozunk vele ugyanitt!
Megemlítem, hogy ugyanezen a napon rendezik a Sárpentele 15 teljesítménytúrát is, melynek rajta-célja ugyanaz mint a kerékpáros túrának. Áthalad a Sóstói tanösvényen, ami egyik kedvenc futóhelyem. De mivel ezt a túrát már többször teljesítettem, idén ki akartam próbálni a biciklis túrát is. Ajánlom mindenkinek, sőt lehetőség van a bátrabbaknak mindkét túra teljesítésére is, a szervezők rugalmasak.
A túrához egy nem túl jó térképet kaptunk, de pozitívum, hogy Gróf Széchenyi Zsigmondról rövid életrajzi leírás található az itiner hátoldalán.
Róla amit érdemes tudni, hogy 1898-ban született Nagyváradon, de gyermekkorát Sárpentelén töltötte.
Székesfehérvár után Budapesten tanult, de korán megmutatkozott szenvedélye a vadászat iránt, így miután kitört az első világháború, katonai szolgálatra vonult be. Jogi tanulmányait nem fejezte be, helyette zoológiát tanult, és a vadászatnak élt. Rendkívül sok expedíción vett részt, bejárta Afrikát, Alaszkát, Indiát, sok trófeát begyűjtött, de a természet szeretete, minden útján elkísérte, vadász és vad sajátságos összhangjában.
Sok sok könyvet írt vadászatairól, izgalmas, érdekes történeteket. Ismertebb kötetei a Csui, Alaszkában vadásztam, Nahar, Afrikai tábortüzek, stb.
Széchenyi nagy sportember volt, szigorú neveltetésének köszönhetően jól bánt a fegyverekkel, igen jó lovas és jó teniszező volt. München után Cambridge-ben is tanult, nyelveket tudott, első felesége angol volt, aki a 2. világháború kitörése után Péter fiukkal azonnal visszautazott hazájába.
A háborúban borzasztó veszteség érte, az Istenhegyi villája leégett, féltve őrzött trófeái odavesztek. Szülei Úri utcai házában élte túl a háborút, de a Pentelei kastély is rommá lett, édesapja a börtönben elszenvedett kínzásokba belehalt. Ezután még további megpróbáltatásokban volt része, kitelepítették, az Andrássy u. 60. majd sopronkőhidai börtön is élete része volt.
A szörnyűségek után egy Balatongyöröki özvegy tanítónő fogadta házába, onnan járt dolgozni Keszthelyre a Helikon könyvtárba, ahol megtűrt munkásként kutathatott. Itt ismerte meg második feleségét Mangi nénit, aki egy Zalai kúriában három fiútestvérrel nőtt fel, kiválóan lovagolt, teniszezett, szigorú nevelést kapott. Művészettörténetet, franciát tanult az egyetemen, és arisztokrata volta miatt, takarítóként, kazánfűtőként dolgozott a könyvtárban. A két ember a 27 év korkülönbség ellenére egymásra talált, sokat bridzseltek, fotóztak, kirándultak együtt.
A 60-as években állami expedíció indult, és Széchenyi Zsigmondnak újra lehetősége nyílt vadászatra menni, amit nagy örömmel fogadott Felesége segítségével sorra jelentek meg újra könyvei, és végre felköltözhettek Pestre is. Élete végig vezette vadásznaplóját, zsiráfra sosem vadászott, a vadászat etikáját kiválóan ismerte és alkalmazta. Könyvei színvonala messze felülmúlta korát, tisztelegjünk munkássága előtt egy biciklis túrával. Ha Pentelén járunk, emlékkövénél hajtsunk fejet a nagy vadászíró előtt.


1 megjegyzés: