2013. április 16., kedd

Vukov Péter emléktúra

Vukov Péter az ajánló szerint a magyar természetjárás emblematikus egyénisége volt. A róla elnevezett túrára indultunk szombaton reggel, kicsit megkésve ugyan, de ragyogó tavaszi napsütésben. A somogyi dombok párállottak az éjszakai esőtől, gyönyörű volt az ébredező táj. Fél 10 előtt sikerült Simonfára érkeznünk, ahol barátaim vártak. (Nekik nem is árultam el, hogy a késés egy Siófokon beiktatott reggeli kávézás miatt történt. Szuper kis kávézót találtam a Főtéren, reggel már 5.30-kor nyit, friss pékárukkal, nyami csemegékkel csábít.) A rajtolás gyorsan ment, mivel mi voltunk az utolsók, de persze nem okozott problémát a rendezőknek a kicsit késve indulás, amit hamarosan be is hoztunk.

Simonfa egy kicsi falu Kaposvár közelében, dimbek és dombok között megbúvó pici település. A templom melletti Meteor kulcsosház volt a rajt és cél, ahonnan lépcsőkön lefele kezdtük meg túránkat. Gyorsan végigtrappoltunk a falun, majd egy kis szakaszán a 67-es sz. főútnak. Ezután pedig egy széles sártengeres traktorút tett próbára minket, de persze a próbát sikeresen kiálltuk. Itt kezdődött az első hegynek fölfele menet, ahol a túra 180 méteres szintjét össze is szedtük. Innen már végig a gerincen haladtunk, csodás kilátással a környező dombokra.
Az út mentén apró virágok, mind a tavasz jelei, jó illattal, kellemes látvánnyal örvendeztettek meg bennünket. Innen egy darabig megint sártergerrel küzdöttünk, de strammul bírtuk, a "végre itt a tavasz" öröme sokkal fontosabb volt. Nemsokára elérkeztünk az első és egyetlen ellenőrző pontra, ahol a pontőrök nápolyival, ásványvízzel kínáltak bennünket.

Itt érkeztünk ki a Kardosfai aszfaltos bekötőútra, melyen folytattuk utunkat. Nagyon szép volt a táj, messzire el lehetett látni. Láttuk a Mecsek hegyeit, és ahogy visszafordultunk a 67-es utat keresztezve még a Badacsony és Szent György hegy is élesen kivehető volt. Nagyon élveztük a túrát, már kibújtak a piros csészegombák, medvehagyma zöldellt az erdőben, igazi tavaszi idő volt. Sajnos az ember bűnös és vétkes lény, hiába a tábla, a felszólítás, hogy ne szemetelj, védd a környezeted, szeméttel szórja tele az útmenti parkolót. :-(

Nemsokára egy szép lovastanyához érkeztünk, pacik és komondorok fogadtak bennünket, a morcos külső ellenére barátságosan a nyomunkba szegődtek. Ezután egy érdekes löszfalas út következett lefele, szerencsére  a löszös talaj beszívta a nedvességet, nem volt sár.
A löszfal után egy érdekes kereszt mellett haladtunk el, ilyen fajtát, formát még nem is láttam. Szeretem az útmenti kereszteket. Régen a találkozópontként, útjelzőként működtek, ma, nem is tudom mit gondol a túrázó, ha elhalad egy-egy ilyen mellett. A Magyar Turista újságban nemrég kezdte egy sorozatban bemutatni Orbán Imre az útmenti kereszteket, nagyon érdekes a szentek élete, és hogy miért is kerültek rá az útmenti keresztekre. Ajánlom figyelmetekbe, Imrének pedig köszönöm a remek és érdekes ismertetéseket.

Hamarosan beérkeztünk Simonfára, ezúttal felülről közelítettük meg a kulcsosházat. A célban megkaptuk az oklevelet, kitűzőt, majd teát és zsíros kenyeret lehetett fogyasztani, a 400 Ft-os nevezési díj keretében.

Jól nézett ki a választék, de barátainkkal való találkozás miatt egy pizzériában fejeztük be a túrát. Táv: 13 km, szint: 180 m. Kellemes túra volt, jó és lelkes szervezéssel, köszönjük.

1 megjegyzés:

  1. Csak a pontosság kedvéért:-)

    A képen is látható 1943-ban állított kereszt közvetlenül a lovas tanya mellett van azaz a löszfalas mélyút (horhó) előtt találkoztunk vele a túrán.
    Üdv: HZ
    http://hevesiz53.blogspot.hu/2013/04/vukov-peter-emlektura.html

    VálaszTörlés