2013. június 17., hétfő

Kőről kőre a Pilisben

Ezt a szép túrát választottam hétvégére, ennek is a rövidebb ámde nem gyengébb távját. Szombaton már négy órakor csörgött a vekker, hogy idejében elkészüljek a felébredéssel, és szendvicsgyártással. A fuvarosomnak ugyanis illik legalább pár szendviccsel kedveskedni, ha már ilyen rendes, hogy felfuvaroz Pilisszentkeresztre. Indulás ötkor, ébredés hatkor, szóval mire fél hétkor landoltunk a buszmegállóban, sikerült is magamhoz térni. A rendező, kedves ismerősöm, megkért hogy segítsek a rajtolásnál, így Imrével és Zolival hármasban indítottuk a szép számú túrázókat. Nagyon bátran, sokan elindultak a hosszabb 50 km-es távra, én így utólag is mindenkinek gratulálok a teljesítéshez. A lányoknak, asszonyoknak különösen, mert embert próbáló nehéz túra volt, és hozzá dög meleg.

A  nevezés ma reggel mindenkinek 500 Ft. volt, ha már eljött. Kicsi, de kellemes gesztus a rendező részéről. 
Miután elrajtolt az utolsó túrázó is, mi is nekivágtunk Zolival a hegynek, s hamarosan már Dobogókőn lihegtünk a melegben. Gyönyörű a kilátás, természetesen fotózni kellett.

Itt beértünk pár lányt, s mivel a söprű szerepét is magunkra vettük, természetesen velük együtt mentünk tovább. Hamarosan találkoztunk még két lánnyal, akik picit eltévedtek, aztán még kettővel, és így már 8-an  mentünk együtt a rövidebb távon, nagyjából a végéig. De itt még nem tartunk...

A lányok számára nem volt egyértelmű a leírás, de a rendező talán ezzel is szeretné nyomatékosítani, hogy vegyünk és vigyünk térképet magunkkal, ráirányítva a figyelmet a túrákon az öngondoskodásra. Ahogyan szolgáltatást sem ad, a környezet védelme miatt, illetve hogy mindenki gondoskodjon saját ellátmányáról. Egyébként ez nem hülyeség, ha pár túrán kipróbáljuk, hasznunkra hasznára válik az az ismeret, hogy egy-egy túrára milyen mennyiségű ételt, italt, és egyéb felszerelést kell vinnünk.

Dobogókőről miután kigyönyörködtük magunkat, a Thirring körút volt a folytatás, a csodás sziklák között, balról jobbra haladva a túraösvényen, a sárga körön. Útba ejtettük Hegedűs Robi kopjafáját, majd visszaérkeztünk Dobogókőre. Mivel nincs pontőr, útközben feladatokat kell megoldani,kódokat kell leolvasni, erre figyelni kell. Mi elfelejtettük, ezért vissza kellett menni, még szerencse, hogy Zoli magára vállalta a feladatot egy személyben.

Továbbindulva a gerincről lefele folytattuk utunkat, egészen a Király kútig. Víz ugyan nem volt benne, de szép mohos volt a környezete. Egy árkon átkelve haladtunk tovább, közben erősen emelkedve a Prédikálószékig. Nem volt könnyű a sok szintet megmászni ilyen melegben, és nekem mára izomlázam is lett a fenekemben. A gerincen egy darabig éppen a Komárom-Esztergom megy és  Pest megye határán vezetett az út. Közben számtalan harangvirágot, gombát találtunk, a természet csupa zöld, nagyon kellemes látvány.
Nem beszélve az itt-ott kibukkanó Dunáról, amit a hegytetőről lehetett látni, mintegy panorámaként.

A Prédikálószéken egy keresztet találunk, egy nagy sziklát, melyre ki lehet ülni, és gyönyörködni a kilátásban. Vannak padok, asztalok, mi is leültünk egy kicsit falatozni.
Nagyon sok turistával találkoztunk, látszik, hogy a Pilis népszerű kirándulóhely.
Sajnos viszont - ellentétben a teljesítménytúrázókkal - szemetelnek. :-(

Végre lefele kellett tovább menni, a hegymenetből elég volt már, a nap egyre jobban tűzött. S főleg akkor lett melegem, mikor a Vadállókövekhez értünk, és megláttam a tériszonyos fejemmel, hogy hol kell lefele menni.
Pedig jártam már itt, de akkor felfele jöttem, hátam mögött hagyva a kilátást, nem volt gond. Most azért kicsit paráztam, még jó, hogy Zoli segített, így azért egyre lejjebb jutottunk. A lányoknak is segítségére volt, igazi gavallérként, köszönjük is neki.


Fotózás következett, minden kiálló kőnél, árvalányhajnál, mert a kilátás páratlanul szép, a Vadállókövek pedig Magyarország egyik legizgalmasabb területe szerintem. És még félelmetes is, hisz annyira közel a perem, elég könnyű leesni. Csúszós, köves, apró kavicsos volt a talaj, a partoldal meg sáros, sehogy nem volt az igazi, de azért mindannyian épségben lejutottunk. Természetesen mindenért kárpótolt a panoráma, és a hely egzotikuma.

A gerincről leereszkedve a Szentfa kápolnához  érkeztünk, ahol a forrásnál pótoltuk vizünket, és lemostuk arcunkról a sót. Innen tovább a sárga-zöld-kék majd végül a zöld jelzésen közelítettük meg a Rám-szakadékot, ami megint nagyon látványos hely, mondhatni a túrák paradicsoma.
Kényelmesen lehet megmászni, jól használható korlátok vannak végig, a régi láncokat mind lecserélték. Az is nagyszerű, hogy hétvégén csak egyirányú, felfele menő a forgalom, lefele vissza a Lukács-árkon keresztül lehet jönni. Így nem akadályozzuk egymást, egészen jó tempóban lehet haladni.
Megszámoltuk a létrákat, megcsodáltuk a vízeséseket, fotóztuk a hatalmas sziklákat, és persze szuszogtunk az emelkedőtől.

Miután végig értünk hamarosan egy újabb forráshoz érkeztünk, ez a rész még teljesen ismeretlen volt számomra. Kellemes piknikező hely, de aztán megint emelkedő, mint a Pilisben oly sokszor. Most a Tost sziklához kaptattunk fel szerpentinen, de sajnos a pontőrünk már elment. Imre hagyott nekünk egy táblát, amit még vissza is kellett cipelnünk. (Itt megjegyzem, a beígért sört nem kaptuk meg érte!)

A sziklától lassú emelkedőn gyalogoltunk tovább a nyeregben, teljes rálátással a Vadállókövekre.
Fantasztikus volt.
Ismét kilátóhelyhez érkeztünk, ma egész nap csattogott a fényképezőgépem. Nem lehetett kihagyni annyira szép a kilátás.
Tovább haladva nem sokára ismét (ma már harmadszor) Dobogókőre érkeztünk, ahol - miután már a szintidőből kicsúsztak a lányok  - leültünk halászlét enni. Jólesett, finom is volt, és persze az utána fogyasztott pohár sör is csúszott rendesen.

Ezután végig lejtmenet következett, egészen a célig a kéken, útba ejtve  a Zsivány sziklákat. Ez a szakrális hely a Szent-György törésvonalak mentén van, jó földenergiákat sugároz a terület. Nem volt sok időnk töltődni, most már igyekeztünk a célba.

Köves úton jutottunk le a faluig, majd hamarosan már a célban voltunk. Szép emléklapot kaptunk, és kitűzőt. Nagyon klassz túra volt, szebbnél-szebb látnivalókkal, és bizony izmos kis szintekkel. Köszönöm Imrének a jó rendezést, Zolinak a segítséget, a lányoknak pedig a jó társaságot.

Nálam az idei év legszebb túrája volt., s ráadásul kőkemény. Táv: 28,44 km, Szint: 1397 m.






2 megjegyzés:

  1. Kedves Erzsébet! Nézzen be hozzám, várja egy kis meglepetés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.
      Díjat kaptam Kingától, a http://kulinarisizbombak.blogspot.hu/
      blog írójától. A díjat azok kapják, kiknek a követői nem érik el a 200 főt.
      Ezúton is köszönöm, megtisztelő, hogy rám gondoltál.
      Idővel én is továbbadom, de most még sütkérezek picit az örömben.
      :-)

      Törlés