2013. június 3., hétfő

Trianon emléktúra

A Hit Pajzsa Nemzeti Egylet Trianon emlékére szervezett túráján vettem részt vasárnap. Ezúttal Tihany volt a helyszín, ami minden évben más és más. Az idei helyszínt a Trianoni (IV. Károly) kálváriája miatt választották a rendezők, melynek történetét a beszámoló végén olvashatjátok.
A túra nagyon szép vonalvezetésű, Tihany legszebb részeit fűzi fel, történelmi emlékhelyekkel. A rajt az Aszófői Kövesdi templomromnál volt, ahol az előnevezés miatt, gyorsan és flottul ment minden. Igaz, sajnálatos módon nem volt tömeg, pedig ennél szebb helyet, és időt nehéz elképzelni a túrázáshoz.
Kicsit borús, néha napos idő volt, de az eső végig elkerülte a túrázókat. Miközben otthon jégeső szakadt, itt gyönyörű túraidőnk volt.
A Kövesdi templomrom az Almás forrás mellett található, a kis ér ami a Balatonba folyik, idilli hangulattal övezi a kirándulóhelyet.  A román kori templom valaha a Tihanyi Apátsághoz tartozott, kb 1211 körül említik először. Egyhajós keleti irányú egyenes szentélyzáródású templom volt, romantikára jellemző ívsor maradványok találhatók a bejárati rész fölött. A lóherés diszítés is kivehető, ami a Jáki templomra emlékeztet. A templomot és Kövesd település lakóinak pusztulását a török okozta 1552-ben. Ezt követően nem épült újra.

A romtól kerékpárúton gyalogolva jutottunk el az Apáti templomromhoz.
Az Apáti hegy lábánál fekvő szintén Tihanyi Apátsághoz tartozó egykori Apáti település egyetlen emléke ez a rom. Szintén 1211 körül említik először. A templom XII. századi, román stílusú, téglalap alapú. Az épület és a falu hasonlóan a Kövesdihez a török hódoltság alatt pusztult el. Elvileg néha tartanak benn misét, koncertet, gyakorlatban nem láttam erre utaló kiírást.

Innen felfele indultam a Csúcs-hegy irányába, a sárga jelzés mindjárt a rom mögött kezdődik. A nedves erdőben kissé haraptak a szúnyogok, és icipicit sáros is volt a talaj, de semmi más kellemetlenség nem volt a túrán. A Csúcs-hegyről mindkét irányba csodás kilátás nyílik a Balatonra, látszik ahogy körbeöleli a félszigetet.

Rengeteg fotót készítettem, a felsőn kifele látszik a Balaton, az alsón pedig a falu felőli részét láthatjuk. Fantasztikus a panoráma, örültem ennek a túrának. A Tihanyi Gejzirit megszűnése óta csak a Téli Tihany túrán jártam itt, és most végre újra bejárhattam szervezett túra keretében. Az 500 Ft-os nevezési díjért szép kitűzőt, emléklapot, és még egy oklevelet is kaptam, igaz a Hit Pajzsa túráin nincs szolgáltatás, de én végül is nem csokit enni, hanem túrázni jövök. Az sem zavar, hogy nincs pecsételés, csak ritkán, mert vannak ellenőrző feladatok, s aki túrázni jön, és tényleg, az úgyis végigjárja akkor is, ha nincs pontőr. Felfoghatjuk úgy is, hogy a becsületről szól, mindenki maga tudja és dönti el, hogy becsülettel lejárja a túrát, avagy nem.
A következő megálló ahol feladat volt, az Újlaki tempolomrom. Megint egy templomrom, és ismét románkori. Egyúttal a románkori templomromok mozgalomból három falatot be lehetett gyűjteni, akinek még nincs meg. Érdemes, mert nagyon szép kiírás, szép helyekre invitál. Nekem már mind az összes (10) megvan, sajnálom is, mert szép mozgalom volt. (Megtalálható a kiírás a www.turabazis.hu-n ) Ezen felül egy másik mozgalom kiírásába is jók a romok, a Templomromok a Dunántúlon mozgalomhoz. Megtalálható a teljesítménytúrázók honlapján a túrmozgalmaknál.)
Ez a templom Újlak révészfalu templomaként szolgált, valószínűleg az átkelés védelmére iderendelt nép lakhelye lehetett. 1267-ben említik, miszerint Szent Margitnak szentelték. A kis rom gótikus elemeket mutat, de a romantikára is emlékeztet. Tájolása északi, ami ritka az ilyen korai templomoknál. Kis, falusi,négyszög alaprajzú templom, gyönyörű kilátással a Balatonra. A rom környéke nagyon elhanyagolt, szerencsére a másik kettőé ápolt, gondozott. De az útjelző táblákon mindenütt szerepel. Nagyon jól jelzett az egész Tihanyi félsziget, szerintem lehetetlen eltévedni, bár volt akinek sikerült.
Innen picit visszamentem, majd a Kerek-hegy megmászása következett, mellette és környékén már tipikus gejzírkúpokat is láthatunk. Az antennák megszámlálása után az Akasztó domb felé vettem az irányt, most már a zöld jelzésen haladva. Az is tuti hely, mert remek a kilátás.
Innen még kis gyaloglás az erdőben, majd aszfalton közelítettem meg a Hajóállomást. Egy kávé elfogyasztása után tovább a zöldön a Barátlakások, majd az Óvár következett. Mindkettő fantasztikus élmény. Az Óvárról a gerincen gyalogolva megint csak panorámában gyönyörködve jutunk el a Trianoni Kálváriához. A szépen helyreállított kálváriának nehéz története van.

IV. Károly király magyarországi utolsó napjait Tihanyban töltötte, 1921 októberében. Innen száműzték Madeira szigetére, ahol meghal. A IV. Károly emlékbizottság kezdeményezésére valósult meg a Tihanyi Kálvária. A három kereszthez 14 stáció vezetett, rajtuk az adományaikkal támogató szabad királyi városok és vármegyék címereivel. A stációk Magyaroszág sorsát szimbilizálták, a nemzet keresztrefeszítését, és egyben a dicsőséges feltámadást sugallva. A keresztek előtti mellvéden belül a Trianonban elcsatolt vármegyék címereit örökítették meg a kőfaragók. A felszentelés 1927-ben történt.
Az 50-es években zarándokok és turisták szent helye volt, amit nem nézett jó szemmel a kommunista tanácselnöknő. Vandál módon leromboltatta a Tihanyi Kálváriát. Az első bontási kísérlet megkezdésekor a kivezényelt munkások megtagadták a munkát. Később egy lakatos és egy kovács elvállalta, őket azonban elkergette a népharag, vasvillával, furkósbottal. Végül másodszor a rendőrség működött közre, a stációk ledöntését traktorral végezték. A kereszteket a füredi hajógyár darujával próbálták kitörni, de ellenálltak. Mint egy páncélos csata helyszíne, olyan érzést keltett az emberekben. Ekkor már nyár volt, turisták ezrei jártak az apátság környékén, és szemtanúi voltak a barbárságnak. Fotókon örökítették meg, bár ez tilos volt. Orgonát, liliomot hordtak a ledöntött corpusokra.
2012-ben a corpusok másolatát újra állították a Kálvária dombon. Szépek, frissek, igazi Trianoni emlék.
A  kálváriát elhagyva egy fagyi elnyalása közben érkeztem az Apátsághoz. A szervezők jóvoltából féláron lehetett ma bemenni, ezt ki is használtam, megnéztem a szép oltárt, a templombelsőt. Az altemplomban I. András sírkövét, és a kiállítótermekben jó néhány kiállítást. 500 Ft-ért sokat nyújtott.
A falut elhagyva az Aranyház felé tartottam, gyönyörű panormával a Belső tóra. Itt picit nehézkesebbek a jelzések, de nekem nem volt ismeretlen a környék, ezért gond nélkül vágtam át a szőlők között. Igazi pannon táj, nagyon tetszik nekem. Innen hegynek fölfele csodás virágos ösvényen haladtam, a nap is sütött, igazi élményt nyújtva a túrához. Csak a fotózással ment el sok idő, egyszerűen nem lehetett kihagyni.
Hamarosan visszaérkeztem az Apáti hegyre, ahonnan megint gyönyörködni lehetett a szép kilátásban. Innen már visszatért az út a kezdetekhez, az Apáti rom majd a Kövesdi rom volt a végcél. Jó kis túra volt, szép útvonalvezetéssel, szép látnivalókkal, végig panorámával. Sajnálhatja aki nem jött el.
Táv: 22,58 km, szint: 768 m.

4 megjegyzés:

  1. Köszönöm a beszámolót. Jó szívvel olvastam.

    VálaszTörlés
  2. Az útvonal néhány pontján én is jártam, de az egész bejárása nekem - a korom miatt - már megerőltető lenne, azt gondolom. De lélekben én is túráztam..... köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök ha át tudtam adni az élményből valamit. :-)

      Törlés