2013. július 28., vasárnap

Egy hét Erdélyben...

Még sosem jártam, de már nagyon vágytam Erdélybe. Sok sok szépet hallottam a gyönyörű helyekről, országunkból kitépett földünkről, mely örökké fájó seb a magyar embernek. Egyszer-csak, mint mindennek, az Erdélyi utazásnak is eljött az ideje.
Szálláshelyünk a Zeteváraljai Balázs Panzióban volt, csak ajánlani tudom mindenkinek. A szíveslátás, vendégszeretet igazi példája, a gyomornak mennyei öröm, lelkünknek balzsam és gyógyír a kedvesség, figyelmesség, ami náluk természetes, emberi és állandó.
http://www.balazspanzio.ro/

A szállás kényelmes, modern, mindennel ellátott. Van panzió, teljesen felszerelt szobákkal, van külön házikó három szobával, két fürdővel, nappalival, szaunával, és étterem, ahol a fönséges reggeliket, vacsorákat szolgálják fel. Az áfonyapálinka mindennapos élmény, a vargánya, a töltelékes káposzta, az ordasajt, pisztráng, kürtős kalács, mind mind gasztronómiai élmény. A házigazdánk Matild, és kedves kolleginája Csilla lesték minden gondolatunkat.
Esténként meleg parajdi sós dézsában áztattuk magunkat, hallgattuk a szálláshely melletti patak zubogását, és élveztük a földi lét örömeit.

Első nap mindjárt súlyosabb autós kirándulásra indultunk, Zeteváraljáról nagyjából csillagtúraszerűen lehet sok fontos látnivalót megközelíteni. A cél Szováta és a Medve tó volt. Igyekeztünk még időben odaérni, mert a tavat délután 1 és 3 óra között el kell hagyni, pihentetik, hogy megőrizze természetes ásványait, állagát, és értékét. Kissé felhős idő volt, de megfelelő egy jó strandoláshoz. A víz kellemesen langyos, és nagyon sós. Ki kellett próbálnom az élményt, hogy nem süllyedek el. A bőröm mint a babáé, szép lett és finom. A természeti környezet gyönyörű, de a strandlétesítmények kb. a 60-as évekbeli szinten vannak. A wc-k, mosdók, öltözők hangulata őskori, higiéniájuk sok kívánnivalót hagynak, de a Medve tavat mégis meg kell nézni, ki kell próbálni gyógyító vizét. Belépő: 20 lej.

A strandot elhagyva az újabb szállodák mellett szép régi elhagyatott nyaralókat láttunk. Kár értük, egykor gyönyörűek lehettek.

Utunk innen visszafele Parajdon át vezetett, nem hagyhattuk ki a híres sóbányát. Nekem kicsit csalódást okozott. Parkolót nehezen találtunk, természetesen fizetni kell, általában 5 lej, ami nem sok. A belépőjegy 20 lej, és ahol megváltjuk, máris felszállhatunk a buszra, ami bevisz bennünket a sóbánya gyomrába.
Onnan meredek lépcsőn kell lemenni a föld mélyébe. A falazat a mennyezet természetesen só, és mindenütt csak só. Hatalmas terembe érünk, ahol családok játszanak, pihennek, beteg gyerekekkel töltik el itt az időt, hogy gyógyuljanak a sós levegőtől. Mászófal, játszótér, pin-pong asztalok sőt egész kalandpark van itt, hogy a gyerekek ne unatkozzanak, amíg itt kell lenniük.

Kávézó, büfé, pelenkázó, minden van, a wc tűrhető, az árak szolidak.
Van egy imahely, kápolna is, és természetesen képes leírás, múzeum gyanánt a sóbányászatról.

Visszatérve a lépcsőkön ismét busszal jutunk ki, nyári szezonban sűrűn járnak. A bejáratnál elkapott bennünket a vásárlási láz, sószappant, fürdősót, és étkezési sót is vásároltunk, no és persze az igazi kürtős kalácsot is meg kellett kóstolni.
Nagyon finom, 10 lej a nagy adag, és nem fogjuk megbánni.

Parajdról Korondon át vezetett az út vissza Zeteváraljára, hát egy kis nézelődésre megálltunk a híres fazekas városban. Szebbnél szebb kerámiák között válogathattunk. Legszebbnek a bazársor Zeteváralja felé eső végén, Józsa Jánosnál kaphatóak. Olcsóbbak, és mívesebbek, remekművek, ott érdemes vásárolni.

Az első napi élményeket este némi medve sör és áfonya pálinka társaságában dolgoztuk fel


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése