2013. július 4., csütörtök

Forrástúra Kőszegen

A Gesztenyekék Természetbarát Egyesület meghívására érkeztem hétvégén Kőszegre, a Vizek nyomában nevű forrástúrára. Ezt az útvonalat már egyszer végigjártam, de annyira szép az egész Kőszegi hegység, hogy bármikor szívesen túrázok itt. Remek napos idő ígérkezett, s bár korán kellett kelni, csodás nap és jó kis túra volt.
A rajthely stílszerűen a várban volt, ahol a nevezési díj befizetése után megkaptam az itinert, és kis leírást a forrásokról, melyet a túra útvonalára fűztek fel a szervezők.
A várból az oldal lépcsőn távoztunk, majd a Jurisics Gimnázium felé vettük az irányt, még egy-két utca és nemsokára megérkeztünk az első "forráshoz" a szénsavas kúthoz. Vasas víz, vasas szaggal. Tovább a Szabó hegy felé, majd balra a Pogányoknak tartottunk, át az erdőn, fel a dombra. A kilátás nagyon szép volt, az idő pedig egyre melegebb.


 Megint emelkedő, most már zártabb környezetben, mert beértünk az erdőbe, és a túra végéig ki sem jöttünk belőle. Így biztosított volt a kellemes és friss tüdőtisztító levegő ezen a túrán. Második forrásunk az Enikő forrás volt, ahol Balaton szeletet osztottak a pontőrök. Az ellátásra amúgy sincs panasz, ahogy a szervezésben sem találtam hibát. Az itiner tartalmazta az útvonalat, és még kis leírást is az érintett forrásokról. Miután elköszöntünk a kedves fiatalembertől, aszfalton folytattuk utunkat. Hamarosan letértünk egy  tarvágásba, majd megérkeztünk az Elektromos forráshoz. A forrás az erdő mélyén található, kis patakká alakul, tavaly itt találtam vargányát, most ez reménytelennek tűnt, hiszen teljesen száraz volt a föld. Van egy jó kis források tanösvény is, melyen keresztül szintén be lehet járni ezt a környéket. A túra maga mozgalomként is teljesíthető, bármikor, amikor éppen kedve szottyan az embernek Kőszeg környékén egy jót túrázni. (Táv: 27 km, szint: 1000 m) Információ: www.gesztenyekek.hu



 Az Elektromos forrás után érintettük a védett hatalmas cédrust, le is fotóztam.

Itt megint hegynek cammogtunk fölfele, majd hirtelen völgyek-dombok váltották egymást. A Cseke forrás és Borha forrás vizéből kis patak alakult ki, azon átkelve érkeztünk a következő ellenőrzőponthoz. Zsíros kenyérrel és szörppel vártak bennünket a pontőrök.


Nagyon jó kis társaság a Gesztenyekék, vidámak, fiatalok, lelkesek, szeretek a túrájukra járni. Ezúton is köszönöm a szervezést nekik, és főleg Briginek, akinek pocijában új kis túrázó növekszik. :-)


Aszfaltos útra visszatérve folytattuk a túrát, sok-sok bringással találkoztunk, akik ebben a melegben tekertek a Kőszeg-Velem hegyi úton folyamatos emelkedőn. Nemsokára érintettük a Gyertyán kutat, majd befordulva az erdőbe, ismét erős emelkedő következett. Egészen a Hörmann parkolóig hegymenet volt, de az út menti  fenyő, moha, páfrány feledtette a fáradtságot. A fenyők között sötétebb volt, ez egy nagyon szép szakasz, nagyon szeretem. Felérve láttunk néhány autós turistát, akik egészen a Hörmann forrásig kocsival mentek, nehogy sokat kelljen gyalogolni.

A forrásnál ismét ellenőrzőpont, ezúttal finom friss cseresznyét kaptunk. Innen már csak egy ugrás volt a Stájer házak, és végre lejtmenet következett. A közelben lévő Ciklámen forrást kihagytuk, az ellenőrzés a házaknál lévő placcon volt, ahol vidám turisták falatoztak, sörcsapon csapolva a hideg nedűt. A túrázók zsíros kenyeret ehettünk volna, de nem voltam éhes. Gyorsan tovább is álltunk, és megint aszfalton gyalogoltunk egy darabig.


Közben ideszúrtam egy fotót, - ezt még a Stájer házak előtt láttuk - egy kicsavart fáról. Ilyenből többet is láttunk, s most értettem meg, mit is jelent konkrétan az a kifejezés, hogy a vihar kicsavarja a fát. Nagyon szomorú látvány.


Aszfaltos útról lekanyarodva elhagytunk egy Mária képet, aztán átkeltünk egy kicsi patakon, majd dombnak emelkedtünk megint. Lassan összeszedve az 1000 m szintet, ami bizony nem is kevés. Nemsokára megérkeztünk a Szikla forráshoz, ahol kis Mária van a sziklába helyezve. Innen megint egy komoly - de talán az utolsó emelkedő következett, gyönyörű bükkösben. A Kőszegi hegységre amúgy is jellemzőek a bükkösök, azt szeretem bennük, hogy komoly szép törzsű magas fák, és nem nagyon van aljnövényzet. Átlátható kellemes látvány. Jó ilyenben gyalogolni. Az sem baj, ha kellemes útitársunk van, így az élmény megduplázódik.

Egy túrán mindig fontos, hogy a saját tempónkban tudjunk menni, ne nagyon, vagy ne sokat kelljen alkalmazkodni. Így sokkal jobban be tudjuk osztani az erőnket, és nem leszünk fáradtak a túra végére. Én nem is nagyon szeretek túra közben megállni, mert akkor nehéz elindulni, kicsit pihennek az izmok, és nagyobb a sérülésveszély is. Folyamatos tempót kell tartani, ami tempó, de még nem megerőltető. 
Miután felértünk a hegyre, csodás kilátás tárult elénk, láttuk Ausztria apró falvait, fantasztikus a táj. Itt járunk a határon, régen csak katonai kísérettel lehetett itt túrázni, vagy sehogy. A történelem szaga még a levegőben van, amellett hogy ilyen finom friss levegő Alpesi klímával nincs is másutt az országban.


Egy meredek lejtőn érkeztünk a gyönyörű Hét-forráshoz, melynek friss és bő a vize, ittam is az Ond-ból. :-)
A túra egész folyamán lehetett vizet venni, hiszen forrástúra volt. A Hét forrásnál ismét ellenőrzőpont volt, és rágcsálnivalót is kínáltak. Innen tovább megint csak emelkedő következett, most már tényleg az utolsó. Néhány km után beérkeztünk Kőszegre, ahol még megnéztük az újonnan kialakított Koronaőrző bunkert is.
Innen már csak egy ugrás volt a cél, ahol a szervezők kiültek a vár bejáratához, és vidáman fogadták a megfáradt túrázókat. Szép emléklap, és kitűző volt a jutalom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése