2013. július 9., kedd

Pozsonyi csata emléktúra

Már tavaly is készültem erre a túrára, így az idei évre bevettem a fontos túrák közé. Egyrészt, mert érdekel a Pozsonyi csata - mint történelmi tény - másrészt, mert ezen a környéken még nem túráztam. Tele van látnivalókkal, így nem volt kérdés, hogy megyek.

A túra Bad Deutsch Altenburgból (Németújvár) indult a temető melletti Boldogságos Szűz Mária templomtól, melyet Szent István alapított.  A rajthely Hegyeshalomtól kb. 20-25 km-re van, egyszerű odatalálni, és remek utak vannak.
A parkolóban gyülekeztünk, sajnos elég kevesen, pedig mind az útvonal, az érintett látványosságok, és a történelmi megemlékezés így együtt egy nagyszerű túrát alkotott. Voltak régi kedves futós ismerősök, és más kedves túratársak is. Fél kilenckor indult volna a túra - mely elvileg ugyan vezetett, de természetesen önállóan is lehetett teljesíteni. Mivel szakadt az eső, vártunk, hogy csillapodjon kicsit, így késve indultunk el. Nem is volt baj, legalább meg tudtam nyugodni, mert már a találkozáskor sokkot kaptam, hogy egy klassz kinézetű hosszú kígyó mászott a kocsim mellett. Néhány srác nem átallotta megpiszkálni, amitől még jobban megrémültem. Így volt időm megbarátkozni a gondolattal, és erőt venni magamon az induláshoz. Elállt az eső, elindultunk, én hanyagul nem vittem sem napszemüveget, sem naptejet, aztán persze később dög meleg lett.

Már a Duna partján jártunk, a szúnyogok éppen támadást indítottak ellenünk, így kentük magunkra a szúnyogriasztót, ahogy a nap folyamán többször is.
A parti bicikliúton gyalogolva láttuk a nagy fák törzsén, hogy milyen magasan öntött ki a Duna. Szinte a fejünkkel egy szintben voltak sárosak a törzsek, rémisztő volt és hihetetlen. Beértünk Hainburgba, ahol egészen közel mentünk a folyóhoz, elmentünk a városfal mellett, és fölfele az erdőben érintettük Röthelstein romos várát.

Kis fotózás, kis nézelődés majd tovább indultunk, hamarosan aszfaltos úton összekötve értünk a Barna hegy tetejére. (Braunsberg) A tetőn valaha egy kelta erődítés állt, a hegy nyugati oldalán. A hajdani földbárból egy rekonstruált részt találunk. A panoráma páratlan a Dunára, Hainburgra, és a Dévényi várra egyaránt. Alattunk folyik össze a Duna és a Morva, közel a szlovák határ.

 Megálltunk, vagy inkább megültünk egy kis ebédelésre, aztán fotózás, majd indulás lefelé.

A sziklás talajról és tetőről ismét erdőben folytattuk utunkat, a mai napi második kígyót már nem kellett látnom, a srácok elzavarták előlem. Leérvén a hegyről, a városka egy részén áthaladva ismét fölfele meneteltünk, ezúttal a Hainburgi várhoz. Meredek emelkedő, de szerpentines megoldásban, így kissé megizzadva, de gyorsan felérkeztünk. A romok nagyok, szépek, romantikusak, a környék rendben tartott, belépő nincs.

A Hainburgi várról annyit kell tudni, hogy a kelták telepedtek le a környéken, s a római birodalom korában Carnuntum (erről a blogban már olvashattatok egy régebbi bejegyzésben) vonzásterületéhez tartozott, területén áthaladt a limesút, erődítésrendszerével együtt. A város helyén az ókorban hatalmas erődítmények voltak, Carnuntumhoz tartoztak, s romjaik részben még ma is láthatóak. A város a Pozsonyi csata után (907. július) magyar kézre került, később azonban a Habsburgok tulajdonává vált. Hunyadi Mátyás király 1482-ben ismét megszerezte, majd 1683-ban a törökök feldúlták. A 19. században garnizonközpont volt.
 Természetesen innen is gyönyörű panoráma tárult elénk, minden irányban. A Duna kanyargása mellett Pozsony vára is látható.
Körbenéztünk, majd kis pihenés után meredeken ereszkedtünk le a másik oldalon. Kellemetlen, köves, csúszós út volt, és a nap is tűzött rendesen. Hainburg másik felét éppen csak érintettük, máris az erdőnek vettük az irányt, egy jelzetlen ösvényen.Megint emelkedő, megint szúnyogok, megint meleg. De kitartóan cammogtunk, mígnem felértünk, s a látvány megint mindenért kárpótolt bennünket. Evő-ivó szünetet tartva kis pihenés után tovább folytattuk a túrát, megint lefelé, de most egy nagyon kellemes, alpesi tájhoz hasonló ösvényen, sziklák és virágok között. Tetszett, hogy a hegy egyik oldala erdős, a másik pedig ilyen sziklás, virágos. Fölfele volt még egy érdekesség, régi évszámos köveket láttunk, olyat, mint nálunk pl. Kőszeg környékén a határt jelző kövek. Ezek régi birtokhatárt jelző kövek voltak, ezzel jelölték ki a magántulajdon határát.
A hegy, melyet bevettünk, a Hunok otthonának hegye, 480 m magas.

A Pozsonyi csatát 907 július 4 és 7. között vívták, ezen a környéken. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. Honfoglalásunk után a Frank Királyság egy döntő csatában akarta megsemmisíteni a magyarokat, hogy visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről. Mint tudjuk, a hatalmas túlerő ellenére a csatát elődeink nyerték Árpád és három daliás fia Tarhos, Üllő és Jutas vezetésével, akik életüket vesztették a csatában.
Így a honfoglalás e sorsdöntő csatájával az első honvédő háborúnkat vívtuk.

A szép sziklás ereszkedő közben egy sasos emlékmű mellett haladtunk el, mely ejtőernyős emlékmű.

A hegyről leereszkedve a Vörös kereszthez értünk, ahol forrás és padok vártak bennünket, hűs fák árnyékában. Jólesett a friss víz, és a rövid pihenő.A keresztet a Pozsonyi csatában elhunyt Diethmar érsek emlékére állították.
 Innen indultunk a hegy oldalában visszafele, egy erdős keskeny ösvényen. Hamarosan nyílt terepre érkeztünk, ahol látható volt a hegy réteges kőzete, majd megérkeztünk Günter barlangjához. Kis mászás persze kellett ehhez is, de megérte. A fotó ugyan nem sokat mutat, és a barlang bejárata be van rácsozva, ettől függetlenül mégis érdekesség.

Tovább indulva mezőkön, majd aszfaltos bicikliúton érkeztünk vissza a városba, a rajthelyre.
Tettünk egy kitérőt még a Templom dombra, ahol megtekintettünk egy kurgánt, mely a legenda szerint a Pozsonyi csatában halálos sebet szerzett Árpád sírja.
A Barna hegyről velünk tartott a Hazajáró stábja is, így egy filmforgatásnak is részese lehettem. A forgatás miatt a túra belecsúszott az estébe, de a filmes fiúk  Kenyeres Oszkár, Moys Zoli és társai, nagyon jó fej srácok, érdekes volt a velük való találkozás, beszélgetés.Így aztán élményekkel bőségesen gazdagodva fejeztük be a napot. (A film vetítése október körül várható)

Táv: kb. 23 km, szint: 850 m. A kitűző és emléklap korrekt, a nevezési díjtól a rendező nagyvonalúan eltekintett. Aki vette a fáradtságot, és kiutazott túrázni, megérdemelte.
Köszönöm a jó és színvonalas rendezést, a túrán részt vevő srácoknak a gondoskodást, és kellemes társaságot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése