2013. július 29., hétfő

Székelyvarság és környéke

Második napunkon Baksa Józsi vezetésével Székelyvarság környékével ismerkedtünk. Szállásunkhoz kb. 15 km-re lévő zsákfalu érdekes helység, hol vannak házak, hol nincsenek, és még mindig tart a település. Tetszik, hogy van hely, van levegő, nem lógnak egymás szájába a népek. Az utcán mindenki köszön, megkérdezik hova tartunk, hogy vagyunk. És tényleg érdeklő őket. Meghallgatnak, válaszolnak, beszélgetnek. Az emberi kapcsolatok itt igazán érvényesülnek. A Székelyvarsági ember Józsi szerint különleges egyedi nép. Magának való. Nehéz emberek, de őszinték, becsületesek, szorgosak.
Utunkat a falu közepéről kezdtük, néhányan gyalogosan, néhányan szekéren vágtunk neki a 10-12 km-nyi távnak, mely körbevitt a környéken.


Elsőként erdőn át hegynek föl, egy szép rétre érkeztünk, ahol föl lehetett mászni a kilátóba. Én nem merészkedtem föl, de a kilátás gyönyörű, a táj igazán harmonikus.


Réteken erdőkön át vezetett utunk, ahol szabad tartásban tartják a lovakat, teheneket, ahol birkanyájak vannak, egészen föl az Esztenáig.


Megnéztünk egy fejést, kecskék, juhok tejéből készítik az isteni finom sajtot. Előtte Jézus kútjánál ittunk forrásvizet, s utána a csodaszép Csorgókő vízeséshez tartottunk.


Páratlanul szép. A növényzet burjánzik, a víz csak úgy ragyog, ahogy sugarakban érkezik le a sziklákról. Néhány jó fotó kedvéért fölmásztunk a tetejére, nem veszélyes, de óvatosság feltétlenül szükséges.
Az erdőben bőséggel terem a gomba, rengeteg vargánya van, őzlábgomba, keserűgomba, meg még egy csomó fajta, amit nem ismerek.


A vízesés után én is felültem a szekérre, és mondhatom az is egy külön élvezet. Beszélgetni a kocsisokkal pedig egy másik élvezet, ízes beszédüket hallgatva, szinte elámul az ember, hogy így is lehet, s így milyen szép a beszéd.

Baksa Józsi Budapestről költözött le Erdélybe, beleszeretett a tájba, a népbe, tanyáját megtalálhatjátok itt:
www.baksatanya.hu
Szállást, ételt ad, túrát vezet, kirándulni visz, kinek mi az igénye. Az árak szolidak, az élmény hatalmas.
Meg is beszéltünk másnapra egy hosszabb gyalogtúrát.


Közben a szekérről leszálltunk a saját tanyájánál, ahol megkóstoltuk a hegyről hozott friss sajtot, házi kenyérrel, kolbásszal, és természetesen házi pálinkával,  fenyőszörppel.
Közben Bea asszony a kemencéből szedte ki éppen a frissen sült kenyeret, s megnézhettük hogyan kell a külső rétegét leverni, megreszelni friss ropogósra.
Nem bírtuk megállni, kikönyörögtünk Józsitól egyet, a sajtunkhoz.
Kedves olvasó, higgyed el, a frissen sült házi kenyérnél és friss házi sajtnál nagyobb élmény nem igen létezik. :)

Ezután meglátogattunk még egy régi vízimalmot, ismerkedtünk a régi eszközökkel, majd szépen szekérre ülve visszaszekereztünk autónkhoz.

Közben le-leugrottam a szekérről, mert olyan finom szamócák mosolyogtak az út széléről, hogy muszáj volt leszednem őket.

Ez a nap is remekül telt el, Matild a házigazdánk töltelékes káposztával várt bennünket, s bajban voltam, vajon űberelte -e a friss házi kenyeret és sajtot, mert annyira finom volt, nem lehetett betelni vele.
El is kértem a receptet, s majd ha megfőztem itthon, közreadom.


2 megjegyzés:

  1. Örülök, h rábukkantam erre a bejegyzésre, mivel anyuék most mennek a héten Erdélybe, és most szólt, h esetleg jó lenne vmi szekerezős kirándulás stb. Most keresem a lehetőségeket, remélem, összejön!
    Kicsit nosztalgiázok a bejegyzést olvasva, 5 éve nászúton voltunk arra, a Csorgokő panzióban szálltunk meg és onnan szekereztünk ide-oda. Nagyon jó volt, teljes kikapcsolódás!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajánlom szekerezéshez, és túravezetéshez is Baksa Józsit, aki Székelyvarságon él, és remek túravezető. Itt találod: www.baksatanya.hu
      Akár nála is megszállhattok, mi a Balázs panzióban szálltunk meg.

      Törlés