2013. augusztus 8., csütörtök

60 km 60 óra alatt - Kék túra akció

Még tavaly a Locomotiv TE a "60 éves az országos kéktúra mozgalom" kapcsán új jelvényszerző mozgalmat írt ki, melyben 60 km-t kell megtenni, bizonyítottan 60 óra alatt, egy szép jelvényért.

Nos, addig vacakoltam, míg a kiírás végére értünk, így nyaralás után - kipihenten - azonnal indultam kéktúrázni. A mozgalom 2012. március 3. - és 2013. július 28. között volt teljesíthető. Határidő lejárta előtt sikerült 60 km szakaszt legyalogolnom, mégpedig az alábbi szakaszokon.
Reggeli buszozás Veszprémen keresztül Zircre, és onnan az állomáson dátumbélyegzővel indulva, első szakaszként Bakonynána-Jásd-Tés érintésével Kisgyónig. Ott szállás a Pentele turistaházban, majd másnap kora reggeli indulással Hétházpuszta-Isztimér-Bakonykúti érintésével Bodajkig. Ott postai dátumbélyegzővel befejezve.
No de ehhez gyalogolni is kellett.
Ami nekem új volt, hogy nehéz hátizsákkal kellett gyalogolnom, vinni a kaját, és a másnapi cuccokat, némi piperét, és sok folyadékot. Nyomta is rendesen a zsák a hátamat, főleg, hogy ilyen célra nincs is megfelelő zsákom. Egy kis hát-és vállfájással és akarattal meg lehet azonban oldani.

Látnivalók is vannak természetesen, és néha nyitva tartó kocsma is akadt. Bakonynánán kiváló kávét ittam, a pecsételős kocsmában, majd - mivel vasárnap kezdtem - turisták tömegével találkoztam a Római fürdőnél. Szép és látványos, de az előtte lévő erdőirtás valahogy kopárrá tette a környéket.

A jelzések nagyjából jók, általában meg van a kék. Néhol kijártabb, néhol gazosabb, rövid nadrágban nem érdemes elindulni.
Nagyon meleg napokat fogtam ki, így a kalap le sem került a fejemről napközben, és a kis kendő mely nálam izzadtságletörlésre szolgál szintén a kezemben volt folyamatosan.
Viszont az emberek kedvesen mosolyognak a nagy hátizsákos turistákra, s ha csak tudnak, segítenek. Ez nagyon szimpatikus volt.
A Római fürdő után majdnem hanyatt estem a meredek hegyen, még szoknom kellett a zsák terheit, és az egyensúlyom helyét.
Lejtőnek majdnem orra buktam, hasonló egyensúlyzavarokért. Persze ezt is meg lehet szokni, és a cél a lényeges.
Jásdon a Szentkútnál leültem ebédelni, előkerült zsákomból a kis deszka, konyharuha, bicska, szalonna, kenyér. Sok mindent nem lehet vinni ilyen melegben, hisz az étel romlékony. Én szalonna és májkrém mellett döntöttem, nem is bántam meg.

A Tés fele vezető emelkedő emberes, de az erdő szép, és a szembejövő ismerős túratársnak nagyon meg tud örülni az ember. Körmöczy Rolanddal találkoztam, akivel a Kitörés túra egy szakaszát teljesítettem együtt.
Tésen egy hideg kóla a kocsmában a pecsét mellé, aztán tovább az erdőben. 5 óra után Kisgyónba érkeztem, ahol a megbeszéltek szerint várt a kulcsosházban a hölgy. Friss ágynemű, kissé kopottas zuhany, felszerelt konyha, jó kemény és kényelmes ágyak. Egy éjszakára teljesen megfelelő, az ár pedig 1500 Ft.
Tisztaság volt, csak ajánlani tudom.
A pecsét nincs meg Kisgyónban, és ragacs sem volt sehol!!

Kisgyónból a hajnali harmattal indultam tovább, persze a jelzés nem lett meg rögtön, kissé eltévelyegtem a házból kijövet. Cifra szavakkal találtam rá végre a kékre, aztán innen már nem volt gond. Meleg volt ezen a napon is, (júl.22.) a hegytetőre felérve pedig nagyon poros út várt.

A cipőm már rég tele volt vele, mire dél tájban Bakonykútiba értem. Alig vártam, hogy egy jó kávét ihassak végre, de sajnos sem bolt, sem kocsma nincs. A pecsét a helyén, a buszmegállóban, és a bolt melletti padokon meg is tudtam reggelizni.

Továbbindulva egy tanya mellett halad a kék, a birkák körül sok a légy meg bögöly, nem volt kellemes.
Ha figyelünk, a jelzés itt már jó, és frissen festett. Dicséret érte a Fejér megyeieknek.

Szép a kilátás a dombról, itt már jártam anno az azóta már megszűnt Keleti Bakony túrán. Nemsokára leérkeztem Fehérvárcsurgóra, ahol a meleg miatt egy jó hideg kólára vágytam a Becsali kocsmában, ahol a pecsét is található. Sajnos nagy csalódás ért, déltől kettőig zárva van a hely. Annak ellenére hogy a víztározó nagyon szép látványt nyújtott, szomjaztam a nagy melegben, s nem tudtam élvezni a tájat.

Morcos nyűgös lettem, így kitérőt tettem Fehérvárcsurgóra hogy egy jó fagyival helyre hozzam magam.
Innen már nem hosszú, viszont szép az út a Gaja völgyön át Bodajkig, és ismertem is.
A túra itt ért véget, még a postán beszereztem a dátumbélyegzős pecsétet. majd a templomnál dolgozó munkások nagy örömére, megmosakodtam az utcai csapnál.
Olyan koszos volt a lában, hogy öröm volt nézni.
Pólót cseréltem, és papucsra váltottam, így vártam a buszt.
Hát, ez is megvan, már csak a jelvényemet várom.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése