2013. szeptember 18., szerda

Biciklivel a Káli medencében

A Káli medence évszakok fotópályázatán nyert II. helyezésemmel két éjszakát nyertem Kővágóőrsön a Balogh apartmanházban. Ezt használtam ki, és biciklivel jártam körbe a varázslatos tájat. Igaz, az 55 km-es tekeréssel megfájdult a hátsóm, de megérte, nagyszerű helyeken jártam. Volt ahol sokadszor, volt ahol először. Csak ajánlani tudom mindenkinek, töltsön el itt néhány napot, telefon, internet és tévé nélkül. Nekem pozitív energiákat, feltöltődést, teljes kikapcsolódást nyújtott.
Igyekeztem a "Magyar konyha" c. újság ajánlása szerint a környékbeli jó evő- és ivóhelyeket felkeresni, párat talán sikerült is, igaz, az én ízlésem nem mindig egyezett a Magyar konyháéval.

Kővágóőrs kicsiny falu, ha a Balaton északi partján közelítjük meg, akkor Révfülöpnél kell lefordulnunk. Érkezésemkor esett az eső, így a falut és a vacsorázóhelyeket először autóval fedeztem fel, majd miután elállt az eső, és félig kiolvastam Fábián Janka egyik könyvét, gyalog indultam vacsorázni. A Káli ház étterem - mint ajánlott jó hely - nekem sem kint, sem bent nem jött be. Szürke-marhát ettem vadasan szalvétagombóccal. Szerintem nem volt friss egészen, bár jóízű volt, mégis felejthető. Vendég nem volt, így a pincér igyekezett jó hangulatot teremteni, de ár-érték arányban nem teljesített jól.


Másnap kora reggel kisétáltam a falu szélén lévő (Köveskál felé)  Kőtengerhez, és a Balatoni kék nyomvonalán tettem egy sétát az energiát sugárzó kövek közt. Szép kilátás, harmatos fű, pazar reggel.

A délelőtti édes semmittevés után nyeregbe pattantam, és elkerekeztem a falu másik szélén lévő (Kékkút felé) Mosóházhoz. A múlt nyomait felfedezni mindig jó mulatság, és kulturális élmény. Azért jobb, hogy ma már létezik mosógép. A mosóház már az 1700-as évektől működött, egy földalatti forrásból mostak hetente kétszer, 3-6 órát az asszonyok. A mosóház a Theodóra tanösvény része.

Kis tekerés, és máris a Kékkúti ásványvizet ittam, a forrás nyílt, a víz finom, a falu édes. Szép házacskák, dombok, kilátás, tuti falusi idill. Jó kis apartmant is láttam, mely pályázati pénzen szépült meg. Ilyenben szívesen laknék, nincs is más vágyam, mint egy takaros falusi ház domb tetején, erdő szélén, nagy terasszal, kemencével.

Kékkúthoz enyhe emelkedőn kellett tekerni, aztán egy mozdulattal a falu közepén lekanyarodtam a főútról, és jót gurulva máris a falu szélén legelésző lovak közt kerekeztem. Olyan szép látvány ahogy legelésznek, megbámulnak, körben a dombok, a réten virágok, s közben süt a nap.
Megint elkaptam a kék jelzést, aztán vissza a főútra, betekertem Salföldre, hogy itt is megcsodáljam a szép házacskákat, az állatfarmot, a templom süvegét.
Sokat túráztam a környéken, most nem tértem ki a temető melletti kőtengerhez, sem a Pálos kolostor romjaihoz.

Innen vissza a Kékkúti elágazóhoz, majd jobbra fordulva Mindszentkálla felfedezése következett. Egy kocsmába beültem egy kávéra, és az itt töltött félóra vígjátékba illő jelenetén még több órán át röhögtem.
A kocsmároslány feszülős pólóban, hasán zsírpárnával, haja lenőve, zsírosan, főzte nekem a kávét, miközben apja az udvaron lévő asztalnál pénztárgépblokkokat pakolgatott. A lány átment a házba vízért, közben apja mellett elhaladva elmormolt egy "utállakbaszdmeg-et". Aztán a szél feltámadt, a blokkokat szétvitte, apa káromkodik, lány beszól: én aztán nem szedem össze. Közben újabb vendégek érkeznek, kávét innának. A három suhanc türelmesen vár, majd a kész kávéhoz tejet kér. A csomókba összeugró tejeskávé látványához a lány csodálkozva kérdezi "vajon mi baja lehet a tejnek?" (30 fokban mi törtéhet a tejjel) Aztán hangosan kiált apjának: "rossz a tej baszdmeg!" Apa visszaszól: te aztán szépen megmondtad. Látszik hogy kocsmárosnak születtél.
No, a történet ennyi, a kávé szar volt, de a vidámság elkísért még egy darabon.

Végigjárva a falut megérkeztem nemsokára Szentbékállára, ahol leszálltam a nyeregből ismét, és a Kőtenger fotózására indultam. Megint kerülgetett a kék jelzés, nagyon szép útvonalon halad. A kövek érdekesek, remélem jó energiát sugároztak. Elég sok turista volt, köztük hollandok, németek és románok is.
A Kőtengernél táblákon leírás, és tanösvény, mely összeszedi a látványosságokat. Egyedül az a zavaró, hogy a szemetes tele, és nem ürítik időben.


Van itt templomrom, palotarom, és kilátó is, azokat nemrég láttam, és biciklivel nem igazán jó célpontok.
Maradtam az aszfalton, és egészen Köveskál határáig tekertem, ahol a Pálffy család borteraszán töltöttem jó pár órát borkóstolás címén. A borok finomak, a borász felesége tündéri, Pálffy Gyula pedig szimpatikus jó gazda, aki szereti amit csinál, és szerintem a végeredmény azt mutatja, jól csinálja a dolgát. A borok mellé kínált paraszttál tartalmas, ám kicsit borsos áron kínálják. A borok sem olcsóak, de minőségiek. Kedvencem az olaszrizling válogatás volt.
 http://www.palffypince.hu/



Köveskálról még egy hosszú tekerés következett, Káptalantóti, Nemesgulács és Badacsonytördemic érintésével. Sajnos az Istvándy pincészet meglátogatása elmaradt, ahogyan a Köveskáli Kővirág étterem is, de legalább lesz miért visszajönni.
Tekertem viszont szőlők között, gyümölcsfák alatt, a dombokról mindenütt a Balatont látni. Nagyon tetszett, élvezetes csendes ilyenkor a környék. Igazából egy sajttermelőt kerestem, amit nem találtam meg, de találtam helyette másikat, visszafele Káptalantótiban.
Kalamár János nagyon kedves vendéglátó, ilyet ritkán találni, ajánlom mindenkinek. Évike a felesége, igazi sajárusnak termett.  És még a sajtok is nagyon finomak. (Megtalálhatjátok őket szombaton a Köveskáli, vasárnap a Káptalantóti piacon. Isteniek a sajtjaik!) A kecskesajtot annyira jól csinálják, sem kecskeíze sem kecskeszaga nincs. Csak finom sajt, füstölve, köménnyel, natúr, érlelten, frissen, stb. A házigazda jó pohár borral is megkínált, így nem esett jól a visszatekerés, pedig sietni kellett, mert a nappalok rövidebbek.
Jó kis nap volt, tartalmas, gasztronómiai és kulturális élményekben gazdag.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése