2013. szeptember 2., hétfő

Börzsönyi kirándulás

Az augusztusi utolsó hétvégét a Börzsönyben töltöttem. Keveset jártam ott, túrázni is talán csak egyszer. Számomra még felfedezésre váró terület. Sajnos hosszabb túrát most sem tudtam tenni, mivel pont a teljesítménytúra szervezőjének segítettem, ettől függetlenül néhány szép helyet megnéztem a környékben.
Először is a Drégelypalánki várat, mely már régóta hiányzott a megnézett várak listájáról. A várba egészen hosszan fel lehet menni egy erdészeti aszfaltos úton autóval. Van kijelölt parkoló, és tábla is Nagyorosziból. Az út egészen jó minőségű, és nagyon szép erdőben halad. Szégyelltem, hogy nem gyalog jövök itt, de egyéb körülmények miatt, így sikerült. Azért a végső cél eléréséhez kellett egy kicsit gyalogolni is, kb. 2 km-t, hegynek fölfele, gyönyörű bükkös erdőben.

A vár közepes méretű, romjait egy bújós lépcsősoron lehet megközelíteni. Tetejéről csodás panoráma tárul elénk, a Börzsöny hegyvonulatai, erdei. Egyenlőre minden zöld, de már itt-ott kezdenek sárgulni színeződni a fák.
A romokat alul is körbejártuk, a várkódot is megkerestük, nagyon magasan van egy fán, a padok és asztalok fölött. Bár a környék ki van tisztítva a gaztól, azért ráférne némi szépítés, és állagmegóvás.

Maga a rom 444 m magasan fekszik, egy sziklaoromzat tetején. A többi végvárunkhoz hasonlóan IV. Béla építtette, 1285 körül. Történetéhez tartozik, hogy még az esztergomi érsek vadászkastélya is volt, valamint a török megszállás alatt hadászati jelentőséggel is bírt, a felvidéki arany- és ezüst bányák védelmében.
1544-ben Szondy György lett a várkapitány, aki hősiesen védte várát a török túlerővel szemben. A háromnapos csata végén halált megvető bátorsággal rohamozták meg a törököket, s csak a két apródja maradt életben. De ezt a történetet mindenki ismeri, s Drégely várát is ezzel azonosítják.
A szép történet adja a keretét a szép természeti környezetnek, s Drégely várát igenis látni kell!

Hasonlóan Horpácsra is érdemes ellátogatni. Ez a pici hegyek között megbúvó falucska volt Mikszáth lakóhelye, egykori kúriája ma múzeumként működik.

Mikszáth Szklabonyán született, ami nem messze esik innen, de Trianon óta a határ másik oldalán, Szlovákiában található. Ifjú korát Balassagyarmaton töltötte, majd Budapesten lett sikeres íróvá. Budapesten, írói munkájához kötődő lakhelyén, közéleti épületek, házak, utcák őrizhetik emlékét, de önálló múzeuma mégis Horpácson van, az író választott nógrádi otthonában.
1904-ben vásárolta meg a 420 holdas birtokot, és a földszintes öreg kúria mellé új kastélyt építtetett. Az épület elejét korinthoszi oszlopok díszítik, előttük található Mikszáth szobra.

A horpácsi kastély sem kerülhette el a történelem fordulóit, 1950-ben államosították, a leszármazottakat kitelepítették, de  megőrizhette irodalmi kegyhely jellegét, s így 1954 óta tölt be múzeumi funkciót, ma Magyarország egyedüli Mikszáth emlékmúzeumként.
Mindig is ez volt a menedéke, méltó helyen őrzik emlékét.
A belépő 400 Ft, nyitva 10 órától, érdemes megnézni.
http://www.museum.hu/m/Mikszath_Kalman_Emlekhaz_Horpacs/aktualis?f

A teljesítménytúra közben szépen haladt a Börzsöny más várai és földvárai között, a hosszú 50 km-es táv céljában, a Nógrádi várban teljesítettem szolgálatot. Ez a vár is érdekes rom, szintén sziklás dombtetőn épült, és innen is fantasztikus a kilátás.
A környék apró falvait is bejártam, de pl. Diósjenő nem nagyon tetszett, a horgásztavához vezető út lepukkant, tiszta gödör,  a régi szép kemping és strand bezárva, haldoklásra ítélve. Kb. 20 éve jártam itt, de fejlődést nem mutat, a falut megközelítő utak is borzalmas állapotban vannak. Pedig a táj nagyon szép, vonzza a turistákat, megérdemelné a fejlesztést.
A másik szomszéd falu Berkenye, ezzel szemben gyönyörű, a zsákfaluba vezető út mentén frissen telepített vérszilvafák, a faluban pedig végig rózsabokrok szegélyezik az utat. Ápolt kis sváb falu, szép házakkal, új lakóparkkal.  
A nógrádi vár romjai nagyjából mentve vannak, az egyik bástyán tető, s így kialakított kilátó van kiépítve. Lehetőségem volt még az esti panorámát is megnézni, amikor már sötétedett és felgyulladtak a fények, hiszen a hosszú távról elég későn értek be az utolsó túrázók. (Kemény túra volt, gratulálok a teljesítőknek!)
A várhoz itt is köze van a törököknek, hiszen nem tudták a védők megmenteni előlük, később felrobbant, s ezzel sorsa megpecsételődött.


A börzsönyi kirándulás még másnap is folytatódott, egy másik teljesítménytúra volt másnap, ezúttal további földvárak között. Egy rövid gyalogtúrát tettem a környéken, sajnos minden rettenetesen ki van száradva, az erdő nem a legszebb képét mutatta.

Viszont megismerhettem Nagybörzsönyt, ezt a szép fekvésű kis falucskát, ahol még sosem jártam.
Bár a falu minden utcája fel van túrva, és iszonyatosan poros, remélhetőleg szép megújult burkolatot kap.
Több étterem, boltocska található itt, meglátogattam a Lekváriumot, ahol jó drága pénzen finom lekvárt és nem túl finom szörpöt sikerült vásárolnom.

 A kemencés börzsönyi lángost nem sikerült kipróbálnom, egyrészt nagyon drágán adták, másrészt nagyon sokan álltak sorba. A falu képét rontotta a sok feketelábú, sajnos mindenütt jelen voltak, akár csak a rendőrök.
A falu szélén lévő Szent István templomot nem sikerült belülről megnézni, hiába hívtuk a jelzett telefonszámot, nem vette fel senki. És elvileg 10 órától nyitva, de sajnos gyakorlatilag mégsem. A templom román kori, és kívülről nagyon szép.

Egészen addig szolgált a falu plébániájaként, amíg Zsigmond király német bányászokat telepített ide a nemesérc bányászathoz. Ők a völgyben alakították ki lakóhelyüket, s ott épült meg az általunk is megtekintett (persze megint csak kívülről) Bányásztemplom.

Érdekessége a bejárat fölötti bányász címer.

Szálláshelyem a takaros kis Tornácos vendégházban volt, melyet mindenkinek szeretettel ajánlok. A régi parasztház modern felújításon esett át, kényelmes tágas terek, nagy ágyak, minden igényt kielégítő fürdőszoba található benne. Két nagy szoba, konyha, fürdő, wc-ből áll a ház, s a késői érkezés ellenére a házigazda Katika, házi pálinkával, és  friss házi meggylekváros palacsintával fogadott. Ennél kellemesebb fogadtatást el sem tudtam volna képzelni. Az ár pedig 3000 Ft/fő/éj, igazán megéri. Kedvesség, figyelmesség, igazi vendégszeretet jellemzi a házigazdákat, akik a szomszédban laknak.
Honlapjukat itt találjátok: http://tornacos-vendeghaz.hu/index.html

A nap végén ismét segédkeztem a túra szervezőjének, örömmel vártam a túra teljesítőit. Szerintem a kitűző is, és emléklap is szépen tervezett, az előző napi hosszú távosoktól különösen irigyeltem a különleges, ovális kitűzőt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése