2013. szeptember 23., hétfő

Kinizsi Pál emléktúra

A Kinizsi Pál emléktúra napján sajnos más elfoglaltságom volt, pedig már régóta készültem erre a túrára, mert sok szép látványosságot ígért. Így aztán nem volt más hátra, mint a túra másnapján túramozgalomként teljesíteni, mert így is lehet. A kiírás letölthető innen:
http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/sites/default/files/turamozgalmak2012/Kinizsi_Pal_emlektura.pdf
Csak ajánlani tudom, hiszen szép az útvonalvezetés, jók a jelzések, sok a történelmi látványosság, és nem utolsó sorban, nagyon tetszik a kitűző is. Az sem volt hátrány, hogy az előző napi túra miatt, jól ki volt taposva az ösvény mindenütt.
Még harmat volt, amikor Nagyvázsonyi vártól elindultam a kék jelzésen. A várat már többször láttam, így most csak megörökítettem egy fotón.


A vár mellett szép látványosság a fehérre meszelt kápolna is, kár hogy nem tudtam benézni. Van itt még postamúzeum, az is nagyon szép, de most inkább az erdőn át a következő ellenőrző ponthoz indultam, a Szent Mihály pálos kolostor romjaihoz, amit tábla is jelez.
A romoktól pici kitérőt tettem a temetőhöz, régi szép sírkövek vannak, s a reggeli fényben szép fotót ígértek.

A pálos kolostor romjai - amikor legelőször láttam - nagy hatást tettek rám, de még most is gyönyörűségesnek találom. Sok maradvány van, s szerintem lenyűgöző a látvány minden oldalról.




A monda szerint Kinizsi Pál egyik török rabjának váltságdíjából épült a kolostor, melyet a hadvezér az apósával alapított 1480 körül. A kolostor templomát Szent Mihály tiszteletére szentelték föl, s bár 26 személy eltartására is elégséges volt, a Veszprémi vár török kézre kerülése után megpecsételődött a sorsa. A kolostort lerombolták, felrobbantották, nehogy a török alapítson itt erődítményt. Kövei a várban, és a lakóházakban egyaránt megtalálhatók. Kinizsi Pált itt temették el, sírja feltárása után pedig a nagyvázsonyi vár kápolnájában vitték, ott található emlékköve.
A kolostor maradványain 1960-ban végeztek állagmegóvást, azóta - bár védett műemlék - nem törődik vele senki. A kolostorban hajdanán művelt szerzetesek éltek, máig fennmaradtak kódexeik.
A pálos romok után egy szép mezőn át visz az út, a reggeli harmatban gyönyörűek voltak az őszi kikericsek. Tele volt az egész mező.

Hamarosan - még mindig a kék jelzésen - a Szent Ilona templom romjaihoz érkeztem. Az Árpád-kori Tálod falu Szent Ilonának szentelt temploma a 13. század elején épült román stílusban. (A túra a román kori templomok mozgalmához is több pontot lefed!) Miután a települést elhagyta 1548-ban a lakossága, a templom pusztulásnak indult, s falaira rátelepedett az erdő. 1970-ben találtak rá a romokra, 2007-ben közel 37 év után történt némi állagmegóvás.




Tálod falunak még egy temploma volt, ahova ismét egy réten áthaladva jutunk el tovább a kéken. Ez a Szent Erzsébet kolostorrom, mellette a Kinizsi forrással. Ezt a romot más túrák is érintik, pl. a Művészetek völgye, így ez nem volt ismeretlen számomra.

Az állagmegóvás nagyon ráférne, elég cefetül néz ki. Alapítása a Gyulaffy család nevéhez fűződik, 1324 körül. A pálos rend ennek a kolostornak adta Tálod falut. Később a pálosok elköltöztek, s helyükre ferences rendiek jöttek.
Innen az erdőben folytattam utam, hamarosan kiérve a Vigántpetendi műútra. Már messziről hallottam a bőgést, rally verseny volt éppen, kissé elidőztem az autókat nézve.
A túra egy hosszú kavicsos úton folytatódik a Csicsói erdészházig, ahol padot, asztalt találunk, itt fogyasztottam el reggelimet, ami már ebédnek is megfelelt.
Még nyugtáztam, hogy a kék túra pecsét megvan rendben, aztán továbbindultam.Itt már a zöld jelzést követtem, egészen Szentantalfáig.


A falu határában szőlők mellett vezet az út, persze megkóstoltam néhány szemet, hiszen csábított nagyon. Sajnos a legtöbbje még éretlen volt.


Érdemes szüret idején, vagy utána is ellátogatni ide, hiszen a tábla szerint több pince is van itt, ahol jóféle Balatoni borokat lehet kapni.


Innen tettem egy kis kitérőt az Árokfői templomromhoz. Most ilyen jól ki van jelezve, pár éve többször is kerestük, nem találtuk meg. Most megvan, s a jelzést nem tudom ki rakta ki, de mindenképpen hasznos volt.


Maga a rom szintén elhanyagolt állapotban van. Egykor Ároktő falu megszentelt helye volt, és a veszprémi káptalan birtokához tartozott. Kb. XIII. századi, román kori. Feltehetően a török időkben néptelenedett el a falu, s vele együtt a rom is elpusztult.


Szentantalfán még mindig a zöld jelzést követtem egészen a Szent Balázs templomromig. Közben persze fotóztam, hiszen már mindenütt ellátni a Balatonig, s a napos időben csodaszép volt a kilátás.


A szőlőkben szüret kezdődött, a jó hangulat rám is átragadt. A Szent Balázs templomromot is többször láttam már, többek között az Óbudavár túra is erre halad. Nagyon szép és látványos rom, megvan a hangulata, és jóféle energiák uralkodnak itt. Érdemes kicsit elidőzni a rom előtti padon, nézni a távolban a Balatont, hallgatni a csendet. Igaz, jól is esett pihenni, eléggé kaptatós volt fölfele az út.

A templom elődje egy XII. századi fatemplom volt, ezután épült román stílusban a kőépület. Különösen szép a gazdagon díszített pálcatagos csúcsíves kapu. A templomot és a községet itt is a török pusztította el. Kezdek haragudni a törökökre, mennyi szép érték ment tönkre miattuk.

A Szent Balázs romtól nagyon szép a kilátás a Balatonra. Innen az erdőn át vezet tovább az út, a piros romjelzés leágazás után egy lejtős úton jutunk le Dörgicsére. A falun áthaladva az első romhoz megyünk, mert ezen a szép fekvésű településen három rom is van. Egyik szebb mint a másik, de legszebb talán mégis az első, amit érintünk, a Boldogasszony templomrom.

Egészen messziről látszanak a hatalmas maradványok, s a mellett elterülő falmaradványok. A terület már az Ókorban is lakott terület volt. Dörgicse három faluból állt, Alsó- Felső- és Kisdörgicséből. A rom a Gernye-hegy oldalában található, 22 m magas oromfala figyelemre méltó.  A rom mellett kiépített pihenőhely, padok asztalok találhatók.
Továbbindulva a piros jelzésen haladtam, gyönyörű levendula ültetvények mellett.


Hamarosan a Felső-dörgicsei romhoz érkeztem, hazánk egyik legérdekesebb épülete ebből a korból.
Nem sokkal a honfoglalás után épülhetett, mint első keresztény templom a környékben. Az építészeti különlegességeihez nem értek, de magában is nagyon látványos. Mellette egyik oldalt templom, másik felén temető, így együtt szép, és feltétlenül meg kell nézni alaposan.


Dörgicséről Kisdörgicse felé haladva régi barokk kőhidat találunk, mellyel szemben kb. 100 m-re a Bere patak rétjén látható a Szent Miklós tiszteletére épült kisméretű templomrom. Kb. XIII. századi. Sajnos lefotóznom nem sikerült, mint ahogy a további érdekességeket sem.

Itt már a sárga jelzést követjük a Kossuth kilátóig, s Mencshely irányába haladva megint a piros jelzést. A jelzések egyébként végig jók voltak, s a leírást is jól lehetett követni. Nekem tetszett a füzet kialakítása is.
A Vöröstói elágazást elhagyva még egy kis gyaloglás, aztán ismét Nagyvázsonyba értem, befejezve a 30 km-es túrát.
Szép és tartalmas túra volt, szerencsére remek időjárást fogtam ki, ami emelte a túra szépségét.
Köszönöm a romokról kapott információkat a szervezőnek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése