2013. október 24., csütörtök

Törökkoppány

Október 19-én Törökkoppányban vettem részt a Koppány 20 túrán. Szép őszi túraidő volt, igazán érdemes útnak indulni túrázni, kirándulni, annyira gazdag színekkel vár minket az erdő. Kissé messze volt a Somogy megyei kis falu, ahonnan a Szent Kristóf egyesület indította a teljesítménytúráját. Gyors rajtolás a falu közepén lévő Hangya Házból, 800 Ft befizetése után. Útvonal leírás, térképvázlat a kezünkben, s indulunk a faluból a Koppány folyó hídján át. A jelzések jók, az első emelkedőnél a kabát lekerül, hamarosan a pulóver is melegnek bizonyul. Jó idő van, nem kell sok cucc, bár már közel 300. túrámon leszek túl, mindig elkövetem azt a hibát, hogy egy plusz réteget viszek magammal. Meg kell tanulnom végre, az a jó, ha a túra elején kicsit fázunk.
Az első ellenőrzési pont előtt Balogh Laciékkal futok össze, rég találkoztunk, kicsit örülünk, aztán ők el, én meg fel a kilátóhoz. A nagy sietségben a kápolnát meg sem néztem, ezt egész végig bántam. De a táj szép, a dombok mindenütt velünk vannak. Löszös úton folytatjuk a gyaloglást, Zolival és Ferivel baktatok, még mindig jók a jelzések, beérünk a második ponthoz a Török kúthoz. A török hódoltság idején innen vezették a vizet agyagcsöveken a törökök épületeihez.

A pontőrök csokit osztanak, én az őszi erdőben gyönyörködöm. aztán ismét felfele erőlködök, de az előttünk átrohanó 6 nagy őz, feledteti az emelkedő kínjait. Vadakat, különösen őzeket látni egy túrán mindig nagy gyönyörűség. Miután felérünk a dombra, ismét lefele kanyarodunk, a második forráshoz, ahol egy kódot kell felírni. A Gyertyánosi forrás kis kutyaólhoz hasonlít, az erdő mélyén található.
Tovább ballagunk, élvezve a szép időt, a jó levegőt, és a csendet, amit csak a csicsergésem ronthat el. :-)
Az erdőben össze - vissza tekergünk, de az útvonal jól követhető. Hamarosan megérkezünk egy kis tóhoz, a Patkó kút mellett, ahol fedett asztalos, pados kirándulóhely található. Pecsételünk, fotózunk, összefutunk Vadmalacékkal, és bámuljuk a fakitermelőket. Erdészeti úton gyalogolunk, jó a vonalvezetés, nincsenek jelöletlen, járatlan ösvények. A tetőn ismét egy keresztbefordulás, itt találkozunk Lillával és Irénével, akikkel együtt folytatjuk immár a túrát.
A kilátás gyönyörű, bár olyan érzésem van, mintha mindig csak felfele mennénk. A 495 méteres szintkülönbség nem kevés, és a dombvidéken gyalogolni nem könnyebb mint egy-két meredek hegyre fel. Persze szépségében nem csalódom, főleg, hogy szőlők, pincék következnek, és egy újabb ellenőrzőpont. Almát kapunk a pecsét mellé, aztán megint fölfele, immár teljesen a gerincen gyalogolunk.
Szép a kilátás, élvezetes a túra, s lassan közeledünk a vége felé. A Koppány folyó mellé érkezünk, a patakparton folytatjuk utunkat. Ez kissé unalmas, és nem is jól járható a frissen kaszált gazon.
Beérünk a faluba, itt a cél, megkapjuk a kitűzőt és az emléklapot, én még veszek egy füzetecskét a Koppány környéki túramozgalomról. Így majd visszatérek, és megnézem a kimaradt kápolnát is.
A túra végén zsíros kenyér, vajas és lekváros kenyér a választék, és víz is volt mindig útközben.
Jól szervezett, remek túra, számomra ismeretlen környék, tetszett nagyon.
És persze a társaság is nagyszerű volt.

Törökkoppány a Somogy-Tolnai  dombság erdőkkel, rétekkel gazdagon tarkított vidékén, a nevében is történeti múltját hordozó Koppány folyó völgyében fekszik. Egykor szép vára volt, melyet a török megostromolt, és elfoglalt. A Koppányi Aga testamentuma c. könyv innen eredező történet.A törökök a vár mellett dzsámit is építettek, és más épületeket, majd 100 évig bitorolták a környéket.




2013. október 18., péntek

Töltött zsemle másképp

Az alábbi finomságot Stahl Judit receptje alapján készítettem el. Ez a töltött zsemle nem édes, így könnyű vacsorának, vendégvárónak egyaránt megfelelő, gyorsan kész, finom, és nagyon látványos.
Hozzávalók: 4 zsemle, 4 tojás, krémsajt (én 2 db budget natúr krémsajtot használtam ) 1 pár debreceni ( a négyesével csomagolt csípős vékonyat szeretem ), só, csili, bors., pici olaj.
A debreceni és a budget natúr sajt is a Sparban kapható.

Elkészítés: Előmelegítjük a sütőt. A tepsire sütőpapírt teszek. A négy zsemle kalapját levágtam, belét kivettem (ez megmaradt). A krémsajtot összekevertem sóval, borssal, és csilivel. Én csípős-rettenetes Cseszneki apró csilipaprikát használok, picire vágva. De ízlés szerint lehet adagolni, vagy kihagyni. Snidlinggel is el tudom képzelni.
Ezután megsütöttem a a debrecenit, s hagytam picit kihűlni, majd összekarikáztam apróra.
A zsömlékbe kentem a krémsajtot, rádobáltam a debreceni karikákat, s az egészre ráütöttem egy-egy tojást.
Só, bors, és ment a sütőbe. A végeredmény isteni. :-) Én salátát adtam hozzá.
Nem vagyok egy ételfotós, így nem sikerült jól a kép, de az étel finom, és jól is néz ki!

2013. október 16., szerda

"Kőkonyha"

Mindig vannak az országban olyan érdekességek, amikre rácsodálkozom, s én, aki szinte minden hétvégén kirándulok vagy túrázok, sosem hallottam róla. Szerintem kedves olvasóim közül is sokak számára ismeretlen helyet mutatok be, melyet a hétvégi ragyogó kirándulóidőben láttam. A kirándulásom célpontja a Kinizsi nyomában túramozgalom keretében a Somló hegy volt.
A túramozgalomról annyit, hogy megvásárolható füzetecske, melyben megjelölt célpontokat kell felkeresni, s túrákat teljesíteni ahhoz, hogy a végén beküldve és élményekkel bőven gazdagodva egy szép kitűzőt kapjunk.
Már többször jártam a Somlón, teljesítettem a Somló éjszakai 15 km-es túrát, voltam csak szimplán kirándulni, kilátót nézni, voltam vártúra kapcsán a Dobai várban, és teljesítettem az "Öt kápolna a Somlón" nevű túramozgalmat. Ez a mozgalom  sajnos nem került fel a blogomba, mert 2011. január 1-én teljesítettem, s a blogot csak az év júniusától írom.(képek találhatók viszont a bébielefántok blogban és picassa albumban) De nagyon szép mozgalom, érdemes megcsinálni.
http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/turamozgalmak
Most majdnem ugyanazt az utat jártam be, csak nem télen, hóban, hanem ősszel, színes falevelekkel tarkított tájon. Gyönyörű volt a Somló, néhol még lógtak a juhfarkak a tőkéken, sok helyütt most volt a szüret, remek érzés volt itt kirándulni. A hegyről amúgy is klassz a kilátás, most tiszta idő volt, s láthattam a Balatoni tanúhegyeket is. Nos, térjünk vissza a címadó látványosságra.

Ha a Somló derekánál járunk, (még autóval is megközelíthető helyen - nem messze a Szent Margit kápolna parkolójától) nagy táblára leszünk figyelmesek, melynél befordulva természetes kő lépcsőkön jutunk fel a hegy egyik érdekes bazaltképződményéhez.

Ez az úgynevezett Kőkonyha, amely az alatt elterülő dűlő megnevezésére is szolgál. Ez is jelzi a kőzet hőtároló és visszaadó képességét. A beszédes névvel akár borospalack címkéjén is találkozhatunk,de megnézni mindenképpen érdemes. Nekem nagyon nagy élmény volt felkapaszkodni a bazaltoszlopok közötti résbe, a különleges tájalkotó elemhez, ami bazaltorgonák közé ékelődő felülről nyitott, oldalról viszont zárt üreget jelent. Felejthetetlen élmény, konkrét megtapasztalása a talaj- és kőzettan tudományának.


A bazalt, mint uralkodó kőzet a finom Somlói borok záloga, itt aztán élesben körülölel bennünket.
A kőkonyha résein kiváló a kilátás, vagyis inkább lelátás a szőlőkre. Egyik legnagyobb élményem a hazai tájakon a Kőkonyha. Azért találtam ennyire izgalmasnak, mert a ház magasságú oszlopok közé zárva az ember törpének érzi magát, érzi a természet óriási és végtelen erejét, és elképzeli a múltat, az egykori vulkánok működését.

A vulkánok és maradványai amúgy is kedvenc témám, sok izgalmas helyen jártam a nyomukban. Gondoljunk csak a szépséges Balatoni tanúhegyekre, vagy Salgótarján közelében a Szilvás-kőre, de írhatnám itt a Ság-hegyet, és még sok más általam sem látott hazai csodát.

Ennyit a Kőkonyháról. A Somlón még jó pár látványosságot felkerestem, pl. a Taposó kutat. Ez a XIX.századi kút egy régi présház udvarán található, szintén közel a Szent Margit kápolnához. A dobban taposva, mintegy mókuskerékként lehet a vizet kiemelni, innen az elnevezése. Ma már nem működik, de látványosság.


Ejtsünk szót a parkolónál lévő Szent Margit kápolnáról is, mely barokk stílusú. Építői apácák voltak, Mátyás király idejében.

A sárga jelet követve eljutottunk a bő vizű Sédfő forráshoz, melynél bronzkori leleteket is találtak.

A hegyoldalban ismét fölfelé gyalogolva balról kerüljük meg a Somlót, érintve a Szent Ilona kápolnát. Kár érte, erősen felújításra szorul.A helyén álló templomot az 1300-as években a pálosok építették. Ezt a peremen álló fehér kápolnát láthatjuk a 8-as útról is.


Még tovább haladva a Szent Márton kápolnához érünk, mely mellett a szintén bő vizű Márton kútból ihatunk is akár. Ez a kápolna is szomorúan néz ki, az egykor szebb napokat látott téren már padot sem találunk, hogy leülhessünk falatozni. Pedig szép hely, remek kilátással, forrással, kár érte.

A hegyen visszakerülünk egy kicsit, s a Kinizsi szikla mellett megkeressük a kódot, majd az aszfaltos meredek kaptatón felbaktatunk Somló XIV. századi gótikus várromjaihoz. Az 1352 körül épült vár, birtokközpont lehetett, majd Kinizsi Pál tulajdonává vált. Utolsó tulajdonosai az Erdődiek szép kastélyt építettek Dobán, mely nem látogatható, valamilyen kórházjellegű intézmény. A várban jól bevertem a buksim, így a púpról még ma is a kirándulás jut eszembe. :-)

A vár minden irányból mást mutat, lentről messziről egészen kicsinek tűnik, a közelbe érve pedig hatalmas romokat találunk.

A vártól rövid emelkedőn jutunk fel a Szent István kilátóhoz, mely a Somló 432 m magas csúcsán áll. A kilátónál nyitva a büfé, de a 400 Ft-os belépőt most megspóroljuk, a panoráma így is nagyszerű.

Lefele is csodáljuk a látványt, bár a meredek, csúszós ösvényen a lábunk elé kell nézni. Hamarosan visszaérünk a parkolóba, magunk mögött hagyva a hegyet hazaindulunk. Nagyon szép és kellemes kirándulás volt, jó szívvel ajánlom.







2013. október 14., hétfő

Tündérek és boszorkányok

A szüreti barangolások másnapján egy nagyon szép és rendkívül érdekes túramozgalmat teljesítettem a Keszthelyi hegységben.
Csak az időrendiség kedvéért teszem ezt a bejegyzést, a leírás később következik. Most várom ugyanis a beküldött füzetkémet vissza, és a teljesítésért járó kitűzőt. Ha megérkezik, lefotózom, és jön a leírás is.

2013. október 8., kedd

Szüreti barangolások

Évekkel ezelőtt már jártam Zalaszentgróton, a Szüreti barangolások túrán, és nagyon kellemes emlékként maradt meg, ezért választottam hétvégére ismét ezt a túrát.
 Öröm volt autózni ilyen korai órán, sütött a nap már 7 órakor. Csípős reggel volt, a szél is fújt, de túrázáshoz nem rossz idő. A rajtnál kissé lassan ment a papírmunka, de sikerült fél 9 körül elindulni. Első látványosságként mindjárt a kastély mellett gyalogoltunk kifele a városból, a régi kőhíd mellett.

A Batthyányi kastély helyén egykor vár, majd erődítmény állt, 1654-ben került a család tulajdonába. A II. vh. után a késő barokk, és copf stílusú főúri kastély az Oktatási Minisztérium birtokába került, jelenleg gyógypedagógiai otthon található benne. Védett park veszi körül. A régi kőhíd a Batthyányi család egykori fából készült vámhídja helyén áll, mely kiemelt műemlék. Ez mondjuk nem látszik meg a környékén, s a Zala folyó medrét is elterelték alóla. Ettől függetlenül szép, és látványos.
Hamarosan hegynek fölfele kaptattunk a jelzésen, pincék szőlők között. Itt - ott csipegettem is egy kicsit, ahogy a többi túratárs is, hiszen szüret ideje van, érik a szőlő. Mezők, rétek következtek, kissé mélyebb utakkal, néhol kicsit sár is volt. Elhagytuk Csáford városrészt, megkerülve a kis haranglábat, aztán hamarosan elérkeztünk a Dabronyi tavakhoz. Most jöttem rá, hogy amikor pár éve ezen a túrán jártam, fordított volt az útvonal. Így a szép rész, amit kerestem, majd a végén lesz csak a túrának.

A sok tó között jobbra-balra vezetett az út, néha átváltott a jelzés, de jól követhető volt végig a leírás.
Szőlő, diófák, körtefák között nem nagyon marad éhen a túrázó, mindenütt csipeget egy kis gyümölcsöt.
Nemsokára ismét pincék között jártunk, folytak mindenütt a szüreti munkák. Egy lejtős telken lenézve szépen terített asztaloknál, fehér abrosz mellett ültek az emberek, és falatoztak. Gondoltam dél van, éppen ebédelnek a szüretelők. Aztán rájöttem, ez a mi ellenőrzőpontunk, s a falatozók a túrázók, és nagy örömmel ültem le közéjük. Szíves kínálás, vendéglátás, jóféle Zalai finomságok vártak az asztalon a Martincsevics pincénél.  Házi kenyér, zöldpaprika, tejfölös túró körözöttnek elkészítve, fokhagymás, tökmagolajos tejföl, töpörtyűkrém, és természetesen borocska, vörös és fehér is. Kis kóstoló a borból, aztán falatozás, jó étvágy, és jókedv következett. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm a házigazdáknak. Az viszont elkerülte a figyelmemet, hogy fizetni illik az étkekért, igaz, ki mennyit gondol, annyit tesz a kasszába.


 A takaros pince után felgyalogoltunk a tetőre, immár tele pocakkal, és onnan gyönyörködtünk a kilátásban. Mindenfele szép panoráma volt, a Zalai dombság legszebb részeit láthattam.

Az út továbbra is dimbes-dombos tájon vezetett, és csodás kis hegyi kápolnához érkeztünk. A Zalabér és Dötk közötti Szent Antal kápolna szépen felújítva várja a híveket, szüret táján hajdanán nagyanyámnál is volt mise a kis kápolnában, erre emlékeztetett ez a környék. Élveztem a túra minden percét, annak ellenére, hogy a cipő vízhólyagot gyártott a lábamra. 



A kápolna után lefele, majd ismét egy gerincre gyalogoltunk, ahonnan most a másik irányban csodálhattuk meg a kilátást. Nemsokára elérkeztünk a Léhárt pincéhez, (ellenőrzőpont egyben) ahol bár szívélyesen kínálták a zsíros kenyeret, már nem bírtunk enni. Csatlakozott hozzánk egy helyi túratárs, még gombát is szedtünk vele. Kedélyesen elbeszélgetve érkeztünk le a völgybe, majd több mélyúton mentünk keresztül.







Szép környék, kedves emberekkel, és igazából a gyökereim ide is kötnek apai ágon. Ez a tény is örömmel tölt el, jól érzem itt magam, mintha hazajönnék.


A túra végén a Budai pince volt a végállomás, ahol finom teát kaptunk a szép színes kitűző mellé. Jó kis túra volt, szerintem lelkes szervezés, jó ellátás, kellemes útvonal. Nekem tetszett, s a túra végén még a Kallósdi kerek templomot is megnéztük, hiszen csak pár km-re van innen.


2013. október 4., péntek

Monteverest túrasorozat Veszprém

Kis rövidke vasárnapi túraként Veszprémbe utaztunk, a Monteverest 8888 m-es túrára. A rajthely nem túl pontos megjelölése kis keveredést, és plusz telefonszámlát eredményezett, de végül odataláltunk a Veszprém völgyi apácák kolostorához, ahonnan a túra indult.

 A 10 órás rajtidőt ugyan már lekéstük, de nem okozott problémát. Kedvezményes 500 Ft-os nevezési díj után rövid leírást és itinert kaptunk, hát el is indultunk mindjárt a patak mellett gyönyörűen parkosított részen. Aztán át a kis fahídon, és meredek kaptatón felfele ki a városból. A 8-as főúton való átkelés nem volt veszélytelen, lévén, hogy nagy a forgalom, de azért persze nem torpantunk meg. Hamarosan már a völgyben jártunk, és egy kedves birkanyájat elhagyva ismét emelkedni kezdtünk a Csatár hegy felé.
Már láttuk a kápolnát, mikor utolértek bennünket Vadmalacék, akikkel egészen a kilátóig együtt mentünk.
Gyönyörűek az őszi színben pompázó bokrok, fák, muszáj volt fotózni.
A kápolna után még további emelkedés következett, le is kerültek a kabátok, egészen kellemes idő lett, bár reggel amikor Székesfehérvárról elindultunk, esett az eső. Még jó, hogy nem maradtam otthon, mert mire Veszprémbe értünk, már nem esett, kellemes, bár kissé hűvös idő lett. Hegynek fölfele aztán már nem lehetett fázni. A feladatként kijelölt lépcsősort megszámlálva érkeztünk fel a kilátóba.
A Csatár hegyi kilátóból természetesen minden irányba csodás volt a kilátás. Szemben Veszprémet láttuk, oldalt a Hajagig húzódó hegyeket, másik irányba Bánd, Márkó hátul pedig erdők látványa. Nagyon tetszett, és a kilátó is remek állapotban van, kellemes a föl- és le közlekedés.
A kilátó alatti padok asztalok jó célt szolgáltak egy kis ebédeléshez, elfogyasztottuk szendvicseinket, aztán lefele indultunk, innen már egy másik irányba. A csúszós köves úton óvatosan haladva megint kaptató következett, de nem volt hosszú.
Az egyik kis hétvégi háznál várt minket egy kedves úriember zsíros kenyérrel, és pecséttel.
Ezután végig egyenesen lefele kellett az utat követnünk, egy löszös dűlőben, ami nagyon kellemes is lehetett volna, ha nem így néz ki:
Úgy tűnt, az emberek a saját kertjük alá dobálják ki a szemetet, bár lehet hogy valaki annyira hülye, hogy ide felhozta. Nem értem miért nem lehet egy kukába dobni, miért kell így elcsúfítani a természetet. Nagyon elszomorodtunk a látványon.
A dűlőből ismét kis házak közé értünk, végig lehetett látni távolban a várost. Kiértünk a nagy rétre, ahol kőből kirakott nyilacska igazított minket útba Veszprém felé.
Elhaladtunk egy út menti kereszt mellett. Lefotóztam, mert nagyon szeretem ezeket a kereszteket, útjelzőnek, találkozási helynek, szép látványnak, elmélyülésnek, bármire jó, kedves és nekem nagyon tetszenek.

Most már lejtett az út szinte végig, és ilyen romantikus szurdokon is gyalogoltunk.
Nemsokára ismét kereszteztük a főutat, aztán hamarosan az erdő alatti Laczkó forráshoz érkeztünk. Bő és hideg vize van, körülötte tűzrakó hellyel, esőbeállóval, padokkal, asztalokkal, jó kis kirándulóhely.
A forrástól csak pár száz méter volt a cél, ahol megkaptuk az oklevelet, és kitűzőt. Három féléből lehetett választani, én azt választottam, amin Erőss Zsolt van. Így a Monteverest kapcsán rá is emlékeztünk.
Jó kis túra volt, a végén még nápolyit is kaptunk.
Kellemes városkörnyéki séta, ajánlom családoknak is, és sajnálom, hogy ilyen kevesen vettek részt.