2013. október 4., péntek

Monteverest túrasorozat Veszprém

Kis rövidke vasárnapi túraként Veszprémbe utaztunk, a Monteverest 8888 m-es túrára. A rajthely nem túl pontos megjelölése kis keveredést, és plusz telefonszámlát eredményezett, de végül odataláltunk a Veszprém völgyi apácák kolostorához, ahonnan a túra indult.

 A 10 órás rajtidőt ugyan már lekéstük, de nem okozott problémát. Kedvezményes 500 Ft-os nevezési díj után rövid leírást és itinert kaptunk, hát el is indultunk mindjárt a patak mellett gyönyörűen parkosított részen. Aztán át a kis fahídon, és meredek kaptatón felfele ki a városból. A 8-as főúton való átkelés nem volt veszélytelen, lévén, hogy nagy a forgalom, de azért persze nem torpantunk meg. Hamarosan már a völgyben jártunk, és egy kedves birkanyájat elhagyva ismét emelkedni kezdtünk a Csatár hegy felé.
Már láttuk a kápolnát, mikor utolértek bennünket Vadmalacék, akikkel egészen a kilátóig együtt mentünk.
Gyönyörűek az őszi színben pompázó bokrok, fák, muszáj volt fotózni.
A kápolna után még további emelkedés következett, le is kerültek a kabátok, egészen kellemes idő lett, bár reggel amikor Székesfehérvárról elindultunk, esett az eső. Még jó, hogy nem maradtam otthon, mert mire Veszprémbe értünk, már nem esett, kellemes, bár kissé hűvös idő lett. Hegynek fölfele aztán már nem lehetett fázni. A feladatként kijelölt lépcsősort megszámlálva érkeztünk fel a kilátóba.
A Csatár hegyi kilátóból természetesen minden irányba csodás volt a kilátás. Szemben Veszprémet láttuk, oldalt a Hajagig húzódó hegyeket, másik irányba Bánd, Márkó hátul pedig erdők látványa. Nagyon tetszett, és a kilátó is remek állapotban van, kellemes a föl- és le közlekedés.
A kilátó alatti padok asztalok jó célt szolgáltak egy kis ebédeléshez, elfogyasztottuk szendvicseinket, aztán lefele indultunk, innen már egy másik irányba. A csúszós köves úton óvatosan haladva megint kaptató következett, de nem volt hosszú.
Az egyik kis hétvégi háznál várt minket egy kedves úriember zsíros kenyérrel, és pecséttel.
Ezután végig egyenesen lefele kellett az utat követnünk, egy löszös dűlőben, ami nagyon kellemes is lehetett volna, ha nem így néz ki:
Úgy tűnt, az emberek a saját kertjük alá dobálják ki a szemetet, bár lehet hogy valaki annyira hülye, hogy ide felhozta. Nem értem miért nem lehet egy kukába dobni, miért kell így elcsúfítani a természetet. Nagyon elszomorodtunk a látványon.
A dűlőből ismét kis házak közé értünk, végig lehetett látni távolban a várost. Kiértünk a nagy rétre, ahol kőből kirakott nyilacska igazított minket útba Veszprém felé.
Elhaladtunk egy út menti kereszt mellett. Lefotóztam, mert nagyon szeretem ezeket a kereszteket, útjelzőnek, találkozási helynek, szép látványnak, elmélyülésnek, bármire jó, kedves és nekem nagyon tetszenek.

Most már lejtett az út szinte végig, és ilyen romantikus szurdokon is gyalogoltunk.
Nemsokára ismét kereszteztük a főutat, aztán hamarosan az erdő alatti Laczkó forráshoz érkeztünk. Bő és hideg vize van, körülötte tűzrakó hellyel, esőbeállóval, padokkal, asztalokkal, jó kis kirándulóhely.
A forrástól csak pár száz méter volt a cél, ahol megkaptuk az oklevelet, és kitűzőt. Három féléből lehetett választani, én azt választottam, amin Erőss Zsolt van. Így a Monteverest kapcsán rá is emlékeztünk.
Jó kis túra volt, a végén még nápolyit is kaptunk.
Kellemes városkörnyéki séta, ajánlom családoknak is, és sajnálom, hogy ilyen kevesen vettek részt.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése