2013. október 8., kedd

Szüreti barangolások

Évekkel ezelőtt már jártam Zalaszentgróton, a Szüreti barangolások túrán, és nagyon kellemes emlékként maradt meg, ezért választottam hétvégére ismét ezt a túrát.
 Öröm volt autózni ilyen korai órán, sütött a nap már 7 órakor. Csípős reggel volt, a szél is fújt, de túrázáshoz nem rossz idő. A rajtnál kissé lassan ment a papírmunka, de sikerült fél 9 körül elindulni. Első látványosságként mindjárt a kastély mellett gyalogoltunk kifele a városból, a régi kőhíd mellett.

A Batthyányi kastély helyén egykor vár, majd erődítmény állt, 1654-ben került a család tulajdonába. A II. vh. után a késő barokk, és copf stílusú főúri kastély az Oktatási Minisztérium birtokába került, jelenleg gyógypedagógiai otthon található benne. Védett park veszi körül. A régi kőhíd a Batthyányi család egykori fából készült vámhídja helyén áll, mely kiemelt műemlék. Ez mondjuk nem látszik meg a környékén, s a Zala folyó medrét is elterelték alóla. Ettől függetlenül szép, és látványos.
Hamarosan hegynek fölfele kaptattunk a jelzésen, pincék szőlők között. Itt - ott csipegettem is egy kicsit, ahogy a többi túratárs is, hiszen szüret ideje van, érik a szőlő. Mezők, rétek következtek, kissé mélyebb utakkal, néhol kicsit sár is volt. Elhagytuk Csáford városrészt, megkerülve a kis haranglábat, aztán hamarosan elérkeztünk a Dabronyi tavakhoz. Most jöttem rá, hogy amikor pár éve ezen a túrán jártam, fordított volt az útvonal. Így a szép rész, amit kerestem, majd a végén lesz csak a túrának.

A sok tó között jobbra-balra vezetett az út, néha átváltott a jelzés, de jól követhető volt végig a leírás.
Szőlő, diófák, körtefák között nem nagyon marad éhen a túrázó, mindenütt csipeget egy kis gyümölcsöt.
Nemsokára ismét pincék között jártunk, folytak mindenütt a szüreti munkák. Egy lejtős telken lenézve szépen terített asztaloknál, fehér abrosz mellett ültek az emberek, és falatoztak. Gondoltam dél van, éppen ebédelnek a szüretelők. Aztán rájöttem, ez a mi ellenőrzőpontunk, s a falatozók a túrázók, és nagy örömmel ültem le közéjük. Szíves kínálás, vendéglátás, jóféle Zalai finomságok vártak az asztalon a Martincsevics pincénél.  Házi kenyér, zöldpaprika, tejfölös túró körözöttnek elkészítve, fokhagymás, tökmagolajos tejföl, töpörtyűkrém, és természetesen borocska, vörös és fehér is. Kis kóstoló a borból, aztán falatozás, jó étvágy, és jókedv következett. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm a házigazdáknak. Az viszont elkerülte a figyelmemet, hogy fizetni illik az étkekért, igaz, ki mennyit gondol, annyit tesz a kasszába.


 A takaros pince után felgyalogoltunk a tetőre, immár tele pocakkal, és onnan gyönyörködtünk a kilátásban. Mindenfele szép panoráma volt, a Zalai dombság legszebb részeit láthattam.

Az út továbbra is dimbes-dombos tájon vezetett, és csodás kis hegyi kápolnához érkeztünk. A Zalabér és Dötk közötti Szent Antal kápolna szépen felújítva várja a híveket, szüret táján hajdanán nagyanyámnál is volt mise a kis kápolnában, erre emlékeztetett ez a környék. Élveztem a túra minden percét, annak ellenére, hogy a cipő vízhólyagot gyártott a lábamra. 



A kápolna után lefele, majd ismét egy gerincre gyalogoltunk, ahonnan most a másik irányban csodálhattuk meg a kilátást. Nemsokára elérkeztünk a Léhárt pincéhez, (ellenőrzőpont egyben) ahol bár szívélyesen kínálták a zsíros kenyeret, már nem bírtunk enni. Csatlakozott hozzánk egy helyi túratárs, még gombát is szedtünk vele. Kedélyesen elbeszélgetve érkeztünk le a völgybe, majd több mélyúton mentünk keresztül.







Szép környék, kedves emberekkel, és igazából a gyökereim ide is kötnek apai ágon. Ez a tény is örömmel tölt el, jól érzem itt magam, mintha hazajönnék.


A túra végén a Budai pince volt a végállomás, ahol finom teát kaptunk a szép színes kitűző mellé. Jó kis túra volt, szerintem lelkes szervezés, jó ellátás, kellemes útvonal. Nekem tetszett, s a túra végén még a Kallósdi kerek templomot is megnéztük, hiszen csak pár km-re van innen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése