2014. január 29., szerda

OKT - Gércétől a Szajki tavakig

A január eleji kezdés óta nem is túráztam, így már nagyon vártam ezt a hétvégét. Azonban az időjárás, a hó és fagyhelyzet miatt aggódva és idegesen indultam el autóval hajnalban. No, de semmi gond nem adódott, és megkezdhettem a túrázást Gércéről, mínusz négy fokban, reggel 8-kor. Szép tiszta idő volt, minden hófehér, nagyon klassz túraidő. Örült a lelkem a hónak, és bár rettenetesen le voltak fagyva az utak, mégis élveztem.
Gyalogláshoz nem volt hideg, hiszen van sapka, sál, kesztyű, szélálló meleg dzseki, nem lehet az időjárás akadály. Sokkal jobb volt így, havasan, fagyosan, mintha sár lett volna. Ezen a szakaszon sok földúton kellett menni, ill. szinte csak azon, így örültem, hogy megúsztam a sárdagasztást. A falut elhagyva, erdő, majd a főutat keresztezve megint erdő, és sok sok erdő egész végig. Az első pecsételőhely a Rózsáskerti erdészház, pecsét rendben a kerítésnél. Természetesen szarvastehén csorda is volt, ahogy az az erdőben illik. Ma nagyon sok őzet, szarvast, és rókát, láttam, vadban gazdag nap volt.
Az erdészház elhagyása után egy kis síremléket néztem meg, mint látnivalót, egy erdész és felesége sírját, akik itt éltek.
Ha nem járunk a kéken, ilyet soha nem láthatunk, ehhez ott kell lenni, át kell élni, meg kell csinálni. Nekem ezek az apró dolgok tetszenek, és azok a kicsi falvak, amelyeket elkerül a főút, de a kék - nem.

A Banyafa mint látnivaló, megint csak a kéken járóknak lesz az, mert ezek az apró dolgok nem vonzzák a turistákat. De a sok sok apró nagyot tesz össze, és ez benne a szép. No meg a fehér erdő, a csend, a jó friss levegő, és már megint észrevettem, hogy elmúltak a görcsök, elmúlt a feszültség, letettem a stresszt.
Hamarosan a Hidegkúti erdészház kerítésén lévő pecsétet nyomtam a füzetembe, amikor a vadászok nem engedtek tovább. Váratlan és jelzetlen vadászat volt, de csak egy félórácskát kellett várni. Addig is beinvitáltak a vadászházba, ahol kényelmes melegben ehettem meg a reggelimet.
Annyira kedvesek voltak, meleg teát, friss kávét hoztak. Várni sem kellett sokat, miután ettem, ittam, már mehettem is tovább. Szép erdőben, kisebb emelkedővel folytatódott az út, bár ebben a szakaszban nem sok szint volt. Gyönyörűen sütött a nap, jó volt gyalogolni. Nemsokára beérkeztem Káld-ra, ahol természetesen még nem jártam. Igaz, nem sok látnivalót kínál, de így tudom bejárni az ország minden zegét-zugát, ahogy a blog kezdetekor ígértem. A faluban a kocsmában pecsételtünk, aztán egy hosszú nyílt szakasz következett.
Szikrázott a nap, fújt a szél, fülig be kellett húzni a dzsekit. Mezők, rétek, határ, így fehéren nagyon szép volt.
Egy bácsival elegyedtem szóba, aki megkérdezte, honnan, hová tartok. Nagyon kedves volt, igazi tájszólással beszélt, és ha lett volna időm kitérőre, még egy pohár borocskára is meginvitált.
Sajnos nem mertem bevállalni, még nem tudtam mikor érek a szálláshelyre, és nem szerettem volna ha rám sötétedik. De jót beszélgettünk, és ez is feldobta a hangulatomat.
És lám-lám az egyszerű falusi ember nem ítéli el a túrázót, hiszen ő maga is gyalog jár a hegyre, a pincéjéhez.
Kis idő múlva már Hosszúpereszteg utcáit róttam, aztán átkelve a 8-as főúton, megkerestem a pecsétet a templomnál.
Egy kis kápolna mellett mentem el, aztán a templom is meglett a dombon. Ezután hívtam fel szállásadómat, aki a Heni vendégház tulajdonosa. Innen már csak bő óra a Szajki tavak, igaz, az út egyre jegesebb lett.
Sikerült is egy nagyot esnem a szálláshoz közeledve, egy jó kis púpot szerezve a bal térdemre. Sajnos, ez benne van a buliban, bár egyáltalán nem örültem neki.
A tóhoz érve még sikerült pár szép fotót csinálni, még éppen jók voltak a fények, fél négyre értem oda.

Megállapítottam, hogy a Szajki tavak remek hely, sok kiadó nyaralóval, halütővel, kiskocsmával. Egészen jól lehet itt lazítani, meg is fogadtam, hogy tavasszal mindenképpen visszatérek.
A vendégház a második utcában van, közel a tóhoz, és a kékhez. Kellemes, barátságos meleg fogadott, finom gulyáslevest is kaptam, kár, hogy nem tudtam többet enni. Egy egész fazékkal rendelkezésre állt.
A kis apartman nagyjából felszerelt, de egy éjszakára tökéletesen kényelmes. A házigazda nagyon kedves, csak ajánlani tudom. Szállás: 4000 Ft/éj, vacsora: 700 Ft.
A jóleső fürdés, cipőszárítás, és vacsora után, pihentető éjszaka következett, hogy reggel újult erővel folytassam az utat.
Mai teljesítés: 30,3 km, szint : kb. 160 m.

4 megjegyzés:

  1. Amikor mi jártunk erre szintén fújt a szél... szerencsére. Akkor agusztus volt, és 40 fok meleg. A szél mentett meg minket a mumifikálódástól.
    További jó utat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, jólesik, hogy figyelemmel követsz...

      Törlés
  2. Nemrég találtam ide hozzád, és üdítő történeteidet szívesen olvasgatom:)) Ha átkattintasz esetleg hozzám, meghívlak egy kis téli játékra:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megyek, igen. Örülök, ha tetszik, amit írok. :-))

      Törlés