2014. február 11., kedd

OKT Rezitől Keszthelyig

Megint hétvége, megint a kéken. Folytattam a túrát, ami az utolsó jeges, havas hétvége óta tavaszias kirándulássá változott. Reziben találkoztam társammal, és annak ellenére, hogy az odaúton végig szakadt az eső, az indulásra elállt, és csak néha volt csepergés. A kék túra ezen szakaszát nem ismerem egyáltalán, itt nem vezet semmilyen teljesítménytúra, így kíváncsisággal teli vágtam neki az útnak. A kék túra nem érinti a Rezi várat, így nem tettünk kitérőt, és már többször láttam is a romokat. Rezi helyes kis falu a hegyek ölelésében, bármelyik oldalán hagyjuk el, kereszttel találkozunk. Szentháromság szobor az egyik szélén, Madonna a másikon. A túráim során megfigyeltem, mennyi út-menti kereszt van, manapság már nem állítanak ilyeneket. Régen fontosabb szerep jutott nekik, most szomorúan látom, a legtöbb felújításra szorulna.
A falu szélén szőlők mellett haladva mindjárt szép kilátásban van részünk, ellátni a távoli dombokig.
Egy őzike keresztezi utunkat, aztán lejtős völgyben gyalogolunk, s nemsokára leérünk a Gyöngyösi csárdához. Két betyár sírja található itt, a nagy fűzfa alatt, Vak Illés és Kökes Pista nyughelye.
Ha nincs a kék, erről sem tudok. Apró felfedezések ezek, aminek örülni lehet. A csárda zárva, de úgy hiszem nyáron van benne élet. Mellette az oszlopon a pecsét rendben, és eddig a jelzések is. Átvágunk a főúton, és kis idő múlva befordulunk a mező felé. Hamarosan egy zsidó temető mellett visz az utunk, és a sár is társunkká szegődik.

Innen Hévízig szép erdőben hegynek gyalogolunk, a sár is eltűnik egy időre, majd beérkezünk Hévíz városába. Aszfalt váltja a gyalogutat, és meglátjuk az Árpád kori templomot, a temető mellett. Ezt is láttam már, nem egyszer,nagyon régi, nagyon öreg templom, sajnos most nem volt nyitva.
Ez az Egregyi városrész, a szőlőkkel, pincékkel nagy vonzerő a fürdőző turisták számára. Éttermek, borozók vannak mindenütt, hol gusztusos, hol giccses kivitelben.
Megkeressük az Egregyi u. 22-ben Kató nénit, aki lelkesen mesél, és közben pecsétel nekünk. Aranyos bájos néni, tele van tudással Hévíz történelméről. Még sokáig hallgatnám, de menni kell...
A kék végigvezet a Hévízi főutcán, kávézók, butikok, külföldi turisták jönnek szemben. Egy kis gyógyfürdőzés nekem is jólesne, de most marad a gyaloglás.


A fürdő környékén elvesztjük a jelzést, alig találjuk meg, lenne javítani való. Aztán ismét főúton haladunk át, keresztezzük a Hévíz patakot, melyen ilyenkor is remek kenutúrákat lehet tenni, vize langyos, gőzölgő.
Megleljük a Keszthelyre vezető bicikliutat, és innen már sajnos végig azon haladunk. Igaz, ősfák vannak mellettünk, de mégsem kellemes a lábnak az aszfaltot róni. Ma felvettem a szuper bakancsomat, mivel rövidebb a mai szakasz, itt el is kezd fájni a lábam.

Keszthelyig már egyhangú az út, biciklissel nem találkozunk, kirándulóval sem nagyon. Aztán keresztezünk egy bevezető főutat, a jelzés végig vezet a városig bennünket. Szépen kiépített biciklis pihenőket látunk, kár, hogy magát az utat nem tartják karban.
A városban hamar a híres Festetics kastélyhoz érkezünk, lefotózzuk, és itt kérünk pecsétet a füzetünkbe.

Csodás kastély, szépen felújítva, remek múzeumi résszel, és friss kiállításokkal. Ezt is láttam már, de szívesen megnézném újra. Most az időm és a pénztárcám nem ad rá módot, de hamarosan sort kerítek rá, hogy a frissen átadott résszel együtt újra megcsodáljam. http://helikonkastely.hu/hu/
A városon végig vezet a kék jelzés, most csendes utcákat látunk, az idő szürke, ismét csöpörgőssé válik.
Szép szakasz, szerintem kicsi a reklámja, megérdemelne több figyelmet.
A szakasz több látnivalót is mutat, a Rezi vár, a betyárok sírja, Hévíz gyógyfürdője, a kastély Keszthelyen, és  még sok más megnézésre alkalmas kiállítás, templomrom, épület, stb. és persze nyáron a Balaton. Megér egy jó kis kirándulást ez a környék, szállást pedig lépten-nyomon találhatunk.
Mai táv. 16,3 km.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése