2014. április 15., kedd

Kék túra Csókakő-Gánt

Április 12. szombat. Remek napos reggel, irány az erdő, folytatni a kék túrát. Csókakőn a kocsma zárva, de Gildo nyitva van a vár felé menet, és remek olasz kávét ad, remek olasz áron. Egyúttal a pecsételés is megtörténik.

Az indító dopping már megvan, ezúttal a várat kihagyom. Mivel sokszor láttam, nem mászok fel, és egyébként is díjat szednek már a parkolásért is, hiszen hétvége van.
Bevallom nekem amúgy sem tetszik a "felépítjük a várat" mozgalom, én jobb szeretem a romokat. A vár mögötti völgyben halad a kék jelzés, nagyon szép úton kissé emelkedve. A Csókahegyre felérve picit az aszfalton haladtam, elkerülve egy kiránduló gyerekcsoportot, akik közül jellemzően egyik sem tanult meg köszönni.
Mert hogy nekem nem, azt még értem, de hogy a velem tartó ifjú és csinos hölgynek sem.... Szóval megállapítottam, hogy kirándulók és nem túrázók voltak.
A jelzések remekül vezettek, a térképet nem is kellett elővennem, csak a biztonság kedvéért néztem rá.
Két őzikével is sikerült találkozni, de ők sem köszöntek, csak futottak gyorsan tova.
A tetőn szép erdőben folytatódott az út, bár kellemetlen hernyócskák lógtak a fákról, pókfonálon, igyekeztem kikerülni őket. Az idő kifejezetten kirándulásra alkalmas, mások is így gondolták, mert Kápolnapusztához közeledve két kéktúrázó fiúval találkoztunk. Őket meg bizonyára zavarba hozta az ifjú és csinos hölgy látványa, mert nagyon gyorsan továbbálltak.
Az valahogy látszik, ha kéktúrázik valaki, de a biztonság kedvéért meg is kérdeztem. Ők is kitérőt tettek, ahogy én, egy picit emlékezni Kápolnapuszta hősi halottaira.


Szomorú látvány a temetőben a fejfákon azonos dátum. Szép emléktáblák kerültek ide, mióta itt jártam, és ahogy olvastam az újságban, Gánt község meg is emlékezik minden évben a hősökről.
Visszatérve a jelzésre, egy darabig homokos úton gyalogoltam, aztán hamarosan már láttam is Gánt házait.
Nem volt nagy táv, 18,8 km, a szint is csak 400 körüli. Kellemes tempóban rövid idő alatt teljesíthető.

A falu közepén letértem a kékről, és Mary néni kocsmájában megkaptam a pecsétet is. Mivel sokat kellett várni a buszra, úgy döntöttem, egy ebédet megkockáztatok, jó ajánlatok voltak az étlapon. Nos, az egy személyes fatál garantáltan elég két személynek, az ára 2160 Ft, viszont a kóla jó drága.
A túra remek volt, a kéken megint haladtam egy kicsit. Jó élmények, szép tájak, pontos jelzések, ez a mai nap összefoglalója.





2 megjegyzés:

  1. Hát, ezek a mai fiúk!.... bezzeg az én időmben! :-)

    VálaszTörlés
  2. Most találtam rá a blogra, s garantáltan követni fogom, főleg, hogy a párommal mi is csináljuk a Kék Túrát.
    Az én blogom
    http://mintamokus.wordpress.com

    További szép élményeket Neked!

    VálaszTörlés