2014. április 4., péntek

OKT Kisgyóntól - Bodajkig

Újabb szakaszt jártam be a kéken, az óraállítás miatt korábban kellett ugyan kelni, viszont remek idő volt, és Bodajkon már nyitva volt a "Nemzeti dohánybolt" ahol finom kávét lehet kapni.
Megérdeklődtem, hogy nyitva lesz -e ma a Fenyő büfé, s az igen válasz megnyugtatott, lesz igazi kék bélyegzőm délután.
Kibuszoztam Kisgyónba, illetve az elágazóig, ahol megkezdtem a gyaloglást a gödrös bevezető úton. A nyalóka rendben, a kék jelet picit keresni kellett.
Az emelkedő és homokos földút nem sok örömet jelentett, Bakonykúti szép kis faluja annál inkább.
Csendes kis hely a hegyek rejtett ölében. Szépen felújított házaival, kis templomával nekem kedves hely.

A pecsét a falu közepén, a buszfordulónál rendben megvolt, kocsma nincs, bolt nincs, kávé nincs. Vannak viszont hamarosan birkák, a régi Keleti Bakony túráról ismerős környék. Meg tavaly nyáron is jártam itt egy kétnapos kéktúrán.
A tetőről szép a kilátás, de sietek, és ereszkedek le az erdőben. A jel megvan, a fák virágoznak, gyönyörű az idő.

Az erdő szélén az emberi nyomor jelei, lelketlen buta emberek ide hordják a szemetüket. Elszomorít.

Keresztezem az aszfaltot, aztán az ismerős úton hamar leérek a Fehérvárcsurgói tó partjára. Nagyon sima a víz, nagyon kék, és az égbolt is nagyon az. Csodás érzés bámulni a vizet.

A sziklás part alatt kerülve elballagok a Becsali csárdához, és a kitett pecséttel bélyegzek. Már nem számít a nyitva tartás, örömmel látom. Még elbeszélgetek a tulajjal kicsit, aztán fordulok is a tó part másik oldalára, a töltésen folytatom utam.

Horgászok a víz mellett mindenütt, mintha mindenki ma akarna halat fogni. Biztosan már a nagypéntekre készülnek. :-)


Hosszú a töltés, és a jelzések is haloványkák, ide ráférne a frissítés. Ismét aszfaltot keresztezek, aztán föl a dombra a nyaralók között.



Az út vége magánterületbe torkollik, nem is tudom hogy lehet majd kerülni, most véletlenül nyitva a kerítés, én átmegyek rajta. Jön az ismert fenyőerdő, szép kilátással a tóra. Fotó, aztán tovább már lefelé.

Megint az aszfalt, befordulok a Gaja völgybe.

A parkoló tele autókkal, turisták mindenütt, a tó melletti réten sütögetnek, főznek. Én  is leülök, elfogyasztom a reggelimet. Sonka, kenyér, paradicsom, egy kis kalács. Iszok, bepakolok a zsákba, és a kedvenc részemre koncentrálok.
Nagyon szép a Gaja völgy, ennek a kék túrás szakasznak a legszebb részén járok. Sokszor voltam már itt, ismerem kívülről minden méterét. Vannak kirándulók, de kevés, inkább csak kijönnek a zöldbe, de nem gyalogolnak.

A patak mellett megyek végig, aztán az elhagyott Varjúvárt megkerülve fölkapaszkodok a tetőre.

Erdei séta, aztán a sípálya, és már lenn is vagyok Bodajkon a faluban. A Fenyő büfé nyitva, pecsétet készséggel adja a kocsmáros. Jó kis nap volt, szép idővel, szép tájakkal.
Mai táv: 32,3 km, szint: 725 m. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése