2014. április 10., csütörtök

PIPIBABA túra

Vasárnap egy első rendezésű túrán vettem részt a Budai hegységben. A Pipibaba elnevezésű túra "BABA" 22 km-es távját választottam, és örömömre szolgált, hogy mire a rajthelyre érkeztem elállt az eső.
A Pálvölgyi barlang bejárata szolgált rajthelyként, mindjárt csalódást okozva, mivel nem volt nyitva a toalett. Ez a tény rosszul érintett, s bizony szorítani kellett az erdőig.
A nevezés gyorsan ment, bár egy kicsit "viseltes" kinézetű cetli volt a nevezési lap, ez nem zavarta a túrát.
A nevezési díj kedvezménnyel 900 Ft volt, az ezért járó szolgáltatás kétszer nápolyi, egy helyen szőlőcukor, és a végén szendvics, valamint szörp és szóda. Nekem elegendő, még sok is volt, bár útközben jobban örültem volna az innivalónak, mint a végén. Főleg, hogy nemcsak a nevezési díj, a szint is 900 m volt.

Szóval elrajtoltam, és a kapott leírást követve kétszer jobbra fordulva máris a szép villákat nézegettem hegynek fölfele. Jó meredek kaptatóval indult, hamar beérkezve az erdőben, és szinte végig ott is maradva folytatódott a túra. Hirtelen minden annyira zöld lett, nagyon jó volt kint lenni a természetben.
Az útvonal jelzett úton haladt, bár néhol egy-két szalag is ki volt téve.

Hamarosan újabb kaptató következett, aztán máris az Árpád kilátónál nézelődhettem.
Nekem erről mindig a Hegedűs Robi túra, és az érte gyújtott mécsesek jutnak eszembe.
Nem sokat időztem, hiszen sok szint várt még rám, haladni kellett.
A Kecske hegy alján végighaladva elszúrtam a sárga jelzést, így plusz km-eket is mentem. Egy nyugdíjas csoport mellett kétszer is elbaktattam, de nagyon tetszett, ahogy kijöttek sétálni, és tornáztak.

Visszatalálván fölkapaszkodtam az Újlaki hegyre, erről meg a tavaly téli éjszakai Kitörés túra jutott eszembe. No hiszen, akkor azért keményebb volt.
A hegyre szuszogva jutottam föl, de a kilátás szép volt, már a pára is felszállt.
A siklóernyősök kifutópályájának saccoltam a képen látható építményt. Jó lehet itt szálldosni.
A kilátás után meredek köves lejtő, majd a Virágos nyeregig, erről meg szegény Stelcz Albert jutott eszembe, aki pár éve itt halt meg a kezeim között. Úgy látszik, ez már a derék túrázókra való emlékezés napja lesz, de nem bántam.
Az első ellenőrző ponthoz érve pecsét, nápolyi, és az ösvény folytatása következett lefelé. Mindenütt virágok, szép zöld fák, bokrok, szemet gyönyörködtető volt a túra.
A leírást követve kék zöld, sárga stb. jelzéseken haladva sikerült megtalálni a Milleniumi rétet, ahol picit túlmentem az ellenőrző ponton, de hamar rájöttem, hogy ott várnak rám.
Pecsételés után kis falatozás, aztán tovább, immár hegynek visszakapaszkodva.
Mivel mostanában csak a kéken túráztam, örömömre szolgált a sok-sok sárga jelzés, és az ösvény is romantikus, keskeny, sziklás volt.

Az ismét fölfele vezető úton visszaérkeztem az első ponthoz, de ez most már a harmadik volt, egy hurkot tettem közben. A visszafelé vezető út másfelé haladt, csak a legvége volt ugyanaz, így sokkal izgalmasabb volt. Időközben alkalmi ismerősökre is szert tettem, Gabriellával beszélgetve érkeztem a célba.
Remek, de fárasztó túra volt, ismerős utakon, kanyarogva föl-le, sziklás, erdős terepen, szerintem kiváló egy jó teljesítménytúrához. Az apró hibákon lehet javítani, de összességében tetszett.
Jövő héttől ismét kék túra, akinek kedve van velem jönni egy-egy szakaszra, írjon, örömmel veszem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése