2014. május 21., szerda

A Vörösiszap katasztrófa emlékhelyén

2010. október 4-én borzalmas tragédia történt, tele volt a hírekkel média, sajtó, minden. Az emberek szíve összeszorult, és sokan segítettek, összefogtak az áldozatokért.
Én, mint kíváncsi turista, ellátogattam a Kolontárra, az áldozatok emlékére létesült parkba. Talán már ez is katasztrófa turizmus? Igen, kíváncsi vagyok, és ott az emléktáblák és tárgyi "emlékek" között szörnyülködtem.
Más élőben még akkor is, ha ma már eltűnt a vörös szörnyedvény nyoma. Más élőben. Szívszorító, olvasni az emléktáblákat, a segíteni vágyó halott fiatalemberről, aki szó szerint az életét adta. A házikón, amit meghagytak, felhívásként, még nagyon jól látszik a vörösiszap nyoma. Majdnem az ajtó tetejéig ért. És mindent vitt. Most évek után élőben csak a nyomokat láttam, mégis borzalmas volt.


Tényleg az embert a hideg rázza, főként ha elolvassa ezt a táblát.




Az emberi hanyagság és kapzsiság természeti és emberi áldozatainak emlékére.

Szomorú, és remélem tanulságos.
Kolontár amúgy egy egyszerű kis falu, közel a Somló, lehet kirándulni a környéken. Ehhez hasonló emlékpark létesült Devecserben is, de bevallom őszintén, semmi kedvem nem volt a látottak után a környékben kirándulni. Valahogy magába száll az ember, és elgondolkodik, és szégyen ide, szégyen oda, én is azon voltam, hogy minél előbb elhagyjam a környéket.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése