2014. május 13., kedd

Kéktúra Dorogtól - Piliscsabáig

Lehet kicsit unalmas a blogolvasóknak, hogy mindig csak kék túrákról írok, de a kék túra nem unalmas. Sőt.
Néha, mint május 10-én szombaton, meglepetésekkel is szolgál.
A sofőrszolgálat elszállított minket a Dorogi Vasútállomásra, ahol az ismétlő pecsét után megkezdtük a városból kivezető majd Kesztölcöt érintő unalmas szakaszt. Az izgalmasabb rész Klastrompusztánál kezdődött, ahol a Jóisten gondolt ránk, túrázókra.
A Pálos kolostor romjai nem túl látványosak, de szép a környezet, hatalmas erdő és sziklák vannak felettünk.
Ja igen, a pecsét Klastrompuszta első faházikós kocsmájában található, készségesen adta a gazda.
Nemsokkal a romok után el is hagytuk az erdőt, aztán egy rétet is, és ekkor jött a meglepetés, több tucat félmeztelen és rövidnadrágos terepfutó fickó képében.
:-)
A Terepszázas futóverseny résztvevői jöttek szembe, legnagyobb örömünkre. Voltak ismerősök is, és ismeretlenek is, de mindannyian futottak, és igen kemény férfiak, ha a száz km-t gyűrik terepen.

Csak jöttek jöttek, nem győztünk szurkolni és félreállni. És ez így ment jó sokáig. Közben kéktúrázóval is találkoztunk, egy kedves tetovált túratárs és a kutyája hagyta magát lefotózni a kedvünkért. Jó idő volt, kellemes a túrához, és így igazi élménnyé vált.
 Beérkeztünk Piliscsévre, ahol még szintén jöttek a futók, külön tiszteletem a hölgyversenyzőknek. A falun keresztül kanyarog a kék jelzés, láthatjuk a templomot, oldalában régi temetővel, a tájházat, és szlovák utcaneveket a magyar mellett.
Piliscséven eddig csak motor-cross versenyen jártam, van itt a határban egy remek pálya. Most kicsit ismerkedhettem a faluval, nem tudtam, hogy szlovák kisebbség is él itt. Egyébként kellemes, dombos fekvésű falu, körbevéve zöld erdőkkel. A futóknak ellenőrzőpont volt az erdő szélén, ahol modellt álltak a pontőrök nekem, pontosabba a Bátor család, Feri, Zsuzsa, és Bius.
Tök jó ismerősökkel találkozni útközbe. :-)
Na igen, és a futáshoz is kedvet kaptam egyből. Igaz, nem száz kilométerre.  Innentől kezdve egy homokos emelkedős löszúton gyalogoltunk, aminek nehézségét a környezet szépsége oldotta.Csodás virágok nyíltak mindenütt.





Egy külföldi kék túrázóval is találkoztunk, törte a nyelvet, de lelkesen gyalogolt. Hamarosan beérkeztünk Piliscsabára, ahol szép villák övezte utcán érkezik a kék jelzés az állomáshoz. Az állomást az akácok között fotóztam le.





A pecsét a mobilházban lakik, a hölgyek készségesen adták. Mai túra 18,6 km, 500 m szinttel. Nem volt nehéz, ám annál hangulatosabb.


2 megjegyzés:

  1. Jó ez a post, pár héten belül tervezem bejárni ezt a szakaszt :))) Köszi!

    VálaszTörlés
  2. Nahát, én tegnap voltam egyben Tokodtól Piliscsabáig :) Nekem így bő 29 km és 854 szint, futva négy és fél óra alatt, kemény volt! Az idő is felhősebb volt, az elején esett is, de gyönyörű. Nagyjából ugyanazokat állapítottuk meg, úgy látom :)

    VálaszTörlés