2014. június 19., csütörtök

Kéktúra Dobogókőtől - Visegrádig

A kék túra egyik legszebb szakaszát június 13-án jártam be. Már kora reggel felkeltem, nem volt túl jó éjszakám a turistaházban, de a ház mögötti kilátóponton ez a látvány fogadott.

Csodás panoráma, az ember lelke felszáll annyira szép nézni. Az idő is kellemes volt, jó túranapnak néztem elébe. Hamarosan Ottó is megérkezett, és elindultunk  a Duna felé.
A kilátópontnál lévő táblát sajnos leszakították, pedig a túrázónak kedvére valók az ilyen információk, élvezik, hogy jó nagy hegyeket teljesítettek, ahogy én is.



Az út Dobogókő sípálya tetején vezet át, erdőben folytatódik, és folyamatosan lejt. Gondoltam is, hogy meg lesz még ennek a böjtje. Nagyon szép volt a kelő nap, rétek, tisztások mellett haladtunk, a jelzéssel nem volt probléma.

Nagyon szép fotókat lehetett készíteni, bár picit felhős volt az ég, én nem bántam, mert tegnap túl meleg volt.  Az út során ma is többször találkoztunk pihenőhelyekkel, padokkal, asztalokkal, kiváló szakaszok ebből a szempontból. Az ösvény is kitaposott, jó utak vannak, legalábbis az elején.



Az első pecsétig szinte csak lefelé mentünk, vadkerítés mellett gyalogoltunk. Egy forrásnál megálltunk reggelizni, nagyon jól tud esni a falat, friss levegőn, szép rétekre nézve.


A Sikárosi erdészház mellett a pecsét rendben, a házat a kerítéstől és fáktól nem lehetett jól fotózni, de az erdőbe vezető út innen még kellemesebb lett. Egy elhanyagolt turista emlékmű, majd egy forrás következett, aztán az aszfaltot keresztezve emelkedni kezdett a terep.



Hamarosan beérkeztünk Pilisszentlászlóra, ahol a jelzett helyen, a Gesztenyés kocsmában nem volt sem pecsét, sem nyitva tartás. A hely már rég bezárt, nem érdemes idejönni. Picit távolabb, balra eső utca elején találunk egy boltot, és mellette ezt a jópofa szlovák kocsmát, a Jánosikova krcmát. Itt pecsételtünk, ittunk sört és kávét, a pultos hölgy nagyon kedves volt.


A falu központja is itt található, Szent László szobrával egyetemben.


A falu végén erősen emelkedtünk ismét, ez sem volt ismeretlen környék számomra, valamelyik teljesítménytúrán már jártam erre. Emlékeim szerint a Szurdok hosszú távja volt. Felérve kiértünk az aszfaltos útra, melyen egy picit kellett menni, aztán hamarosan a Pap-réti erdészházhoz érkeztünk.



A talicskát toló Úr nem engedte magát lefotózni, azért a talicska megmaradt fotó témának. A pecsét rendben a fán, és itt is vannak padok. Innen következett egy számomra nem túl kellemes, bár ismert szakasz, ezt a Visegrád 1000 éves évfordulójához kapcsolódó túrák egyikén jártam be. Meredek hegyoldal, nagyon meredek, és az ösvény amin járunk nagyon keskeny csík a hegy oldalában. Most száraz volt az út, de ha sár vagy hó van, nem könnyű. Előtte egy kis gazosabb rész is volt, és alig vártam, hogy ezen túlessünk. Vadkerítésen másztunk át, az Urak Asztala alatt haladva, majd végre elértük a Molli pihenőt, ahol erőt merítettünk a szép kilátásból.


Gyönyörű a gerincről a Duna, és a táj. Most már kevesebb volt vissza, ez biztató mindig hiszen már érzi az ember az izmait, és főleg a vállam fájt a zsák cipelésétől. A Nagy Villám előtti padokon ebédeltünk, jó kis szél fújt, majd megkerestük a következő pecsétet.

A pecsét a Vadaskerti csárda teraszán van kitéve. Egy finom kávé elfogyasztása után immár az utolsó lendülettel indultunk tovább. Egy kis erdei séta, majd a fellegvár előtt elhaladva meredek köves úton gyalogoltunk lefelé. Kálvária következett, meg erős napsütés, beérkeztünk Visegrádra. A mai legszebb fotómat itt készítettem el, az aluljáróban.

Nagyon tetszett az aluljáró díszítése, az iskolás gyerekek neve és kézlenyomata színesben. Remek ötlet, jópofa, vidám és főleg ilyen fáradt vándoroknak kedves. A kompnál a pénztárban pecsételtünk, és végre nyugodtan leülhettem, a pesti buszra várni kellett húsz percet. Reggel hat óta talpon voltunk, most, két óra tájban jólesett a pihenés.

Még nem tudtam, hogy bő két óra buszozás vár rám, zsúfolt zajos buszon. A fáradtságtól simán végigaludtam az utat, egészen jó volt. :-)  



A buszmegállóból szép kilátás nyílik a várra, ezt a fotót nem hagyhattam ki zárásként.
Pesten metró, aztán Népliget, aztán hazaút Fehérvárra. Mai táv: 24,2 km, 611 m szinttel.
Jól elfáradtam, nem is vágyom mostanában túrázni.






2 megjegyzés:

  1. A héten készüljük bejárni, köszi a leírást és a klassz fotókat!

    VálaszTörlés
  2. A Gesztenyéssel szemben lévő cukrászdában a lány segítőkész, nekünk előkerítette a pecsétet.
    Időnként kinyit a Gesztenyés is.

    VálaszTörlés