2014. augusztus 27., szerda

Pihenés Brac szigetén

Az idei nyári pihenőmet Brac szigetén töltöttem tágabb családi körben. Sok tervem nem volt, csak fürdés, napozás, döglés, azaz pihenés All Inclusive. Ezt sikeresen teljesítettem is, annak ellenére, hogy vittem futócipőt, egyszer volt a lábamon, egy rövid tengerparti körön.
A sok sportolási lehetőség közül (vizitorna, aerobik, zumba, stb.) csak az úszás volt porondon, igaz, az sem megerőltető módon. Szóval csak az édes semmitevés folyt és persze a gyomor aktív tömögetése.
A szigetre utazás elég macerás és hosszú, de ha már ott van az ember, elájul a nagy kékségtől. A csodás délszaki növényektől. A napfénytől. És azt is meg lehet szokni, hogy kinyalják az ember fenekét.
Nem sokat fotóztam, de hihetetlenül szép kék a tenger, és muszáj volt minden fényben megörökíteni.
Ezúttal nem érdekeltek a látnivalók, Supetarban amúgy sem sok minden van, de kiolvastam a rég vágyott könyveket, a feltornyosult újságokat, és ha nem is lettem csoki, kellemes barna azért igen. A nappal nagyon vigyáztam, kentem amit kellett, és a déli órák mindig benti lustizással teltek.  Vagy épp egy baldachinos fehér ágyban a parton. Meg lehet szokni a gazdagok életét. :-)
A szigeten rengeteg a magyar, de van bőven francia, lengyel, holland, stb. Természetesen csak a magyarok hagyták ott maguk után a szemetet. Nem voltam büszke a népemre.
A család ifjabb tagjai minden jó kis tengeri lehetőséget kipróbáltak, ha van vastag pénztárcánk, mehetünk Jets-kizni, vagy húzathatjuk magunkat banánon, gumifotelban, vagy éppen ejtőernyővel. Én már nem vállalok ilyen izgalmakat, de nézni is jó.
Az esti séták általában bámészkodással zenehallgatással teltek, a kikötőben majd minden este koncert volt, és persze bazár mindenütt.


Csodás pálmák vannak a parkokban, de az üdülőközpont és a part is bővelkedik benne. Citromfák, gránátalmák, olajfák, számtalan szebbnél szebb leander. Káprázatos, bódító illatokkal és persze a tenger sós illata is fincsi.
Azért a piacot itt sem hagytam ki, mint kis gasztromán, végignéztem a halfajtákat, zöldségeket, rengeteg finom gyümölcsöt. A füge minden formában kapható, kezeletlen citrom és narancs, helyi sajt, frissen készült olívaolaj azért jött velünk haza.
Az ételek egyébként is nagyon finomak, rengeteg hal és zöldség volt az ellátmányunkban. A választék igen nagy, kreatív húsmentes fogások, saláták, sok-sok zöldséges étel, rakott tészták, és pizza, grillzöldségek, sütik, piték, szóval nem fogytam semmit.
Egyszerűen ellenállhatatlanul jól néztek ki a kaják, és amit nem ismertem, igyekeztem megkóstolni. A friss halakat mindenféleképpen készítették, grillen, salátákban, rántva, sütve, paradicsomos szafttal, és ezerféle módon. A zöldségek szezonálisan, sok cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, hagyma, többféle módon, de főleg sütve és grillen.
Minden nap volt sajtos krumplis étel, azt reggelire fogyasztják, és többször ettem cukkinifánkot, nem hasonlít az itthonihoz. Sokkal jobb volt. Kedvenceim voltak még a gyümölcsös piték, végre fahéj nélkül készült az összes. Ettem almásat, szilvásat, meggyeset, és túrósat is. Igaz az nem gyümölcs. :-)

A pite csak egy egyszerű linzertészta, rajta a sok gyümölcs, és a tésztából rácsok a tetejére. Isteni.
Hoztam haza sok ötletet, már csak megvalósításra vár.
Szóval szép volt, jó volt, de hazajöttem, mert mindenütt jó, de legjobb otthon. A kompról még elköszöntem Brac szigetétől, és a mediterrán örömöktől.

Köszönet Ildikónak az útért. :-)







2014. augusztus 12., kedd

Vargánya szezon

Itt a vargánya szezon, a föld meleg, az eső mindennap ömlik, augusztus van, mi kell még. Irány a Bakony, ahol három év után ismét sikerült begyűjteni a családi vargánya szükségletet.
Természetesen Csesznek környékén kirándultam, célzottan a titkos termőhelyek körül.

Mivel már egészen kicsi gyerekkorom óta szedem a vargányát, 100 % a felismerés nálam, és gombát gyűjteni merő élvezet. Jobb a szedés a találás öröme, mint maga az evés.

Vasárnap reggel kora hajnalban indultam az első körre, csepergő esőben, szürkületben, s ahogy illik, gumicsizmában. Egy-két km gyaloglás után megtaláltam az első vargányát, és aztán jött a többi is sorban. Remek a termés, gyorsan megtelt a kosaram, és még az sem riasztott vissza, hogy csúszik a partoldal, a sziklák között mászok, az eső csöpög a nyakamba.

Kilenckor már anyunál reggeliztem, természetesen vargányát.

A tejfölös vargánya receptje:
A gombát össze szeleteljük, egy fej vöröshagymát szintén összevágunk. A hagymát zsíron megdinszteljük, rádobjuk a vargányát, és hagyjuk, hogy a folyadék elfőjön belőle. Sózzuk, borsozzuk, majd negyedóra fövés után két három kanál tejfölt keverünk hozzá.
Nokedlival isteni, de most kenyérrel ettem.

A folytatás fél tízkor következett, a cél a másik titkos termőhely felkeresése volt, ami egyébként jelzett turistaút környékén található. Így tulajdonképpen bárki találhat vargányát, ha arra jár augusztusban, csak jól körül kell nézni.
Az eső eléggé rázendített, miközben már a sziklák felé másztam, kosárral és késsel a kezemben.
Annyira esett, hogy a vízfüggönytől csak egy-két méterre láttam, szürke volt az ég, és hatalmas a zaj. De már mindegy volt, nyakamba folyt a víz, a csizmámba tocsogott, és csúsztam össze-vissza.
Kalandos volt, de megérte.

Bájos kis gombatönkök mosolyogtak rám, meg idősebb társaik, a kosaram telt és kit érdekelt az eső.
A második vízadag épp tíz perc múlva következett, így legalább tisztára mosott gombát viszek haza, vigasztaltam magamat.

Miközben a gumicsizmában csúszkáltam a felázott partoldalon veszélyes magasságban, arra gondoltam a via ferrata meg a teljesítménytúra semmi ehhez. Hiszen ott menő cipőkben, remek felszereléssel és szabad kézzel másznak, én meg gumicsizmában, kosárral a kezemben, aminek súlya is volt. Szóval szerintem remek teljesítmény tőlem. :-)

Két és fél óra küzdelem után bőrig ázva értem haza, jót kirándultam, gyorsan, nagy szintekkel, és szép volt a termés is. Szóval mozgás, szórakozás, gasztronómia így együtt.


A vargánya egyébként nagyon drága és nagyon finom gomba, szedése is korlátozott, fejenként két kiló a szedhető. Még jó, hogy sokan vagyunk a családban. 
Felhasználása sokrétű, frissen a kisebbek kirántva nagyon jók.
Semmi nem kell hozzá, de ha mégis, akkor egy kis majonéz és rizs.
A tejfölöst már leírtam, de finom levesnek is, és rizottót is készítek belőle.
A tartósítás elég meló, így egész délután gombát szeleteltünk a családdal. Anyukám a padláson szaunázott, amíg a szárítandó öregebb gombákat felszeletelte papírra, amit aztán forgatni kell többször, hogy jól kiszáradjon. Azután lehet tenni befőttes üvegbe, vagy vászonzsákba télire.

Másik tartósítás a fagyasztás, ez is melós, mert a fiatalabb szebb gombákat szintén fel kell szeletelni, nem túl apróra, azután forró vízben kiköveszteni, vagy ahogyan divatosan mondják, blansírozni. A forró víz után hideg vízbe tesszük, és szűrőkanálon csepegtetjük le, majd bezacskózzuk.

Felhasználása hasonló a friss gombáéhoz, és majdnem az íze is ugyanolyan jó.
De azért a frissnek párja nincs, vacsorára a kedvencemet készítettem. Pár szem rókagombát is találtam, azzal még finomabb lett az étel.

Friss vargánya fokhagymásan pirítva:

A sütésre szánt gombákat  -főleg a piciket, fiatalokat - felszeleteljük. Egy egész fej fokhagymát is felszeletelünk, és forró olajban megsütjük, előbb a fokhagymát, majd ha már pirul a gombákat is. Só, bors, és forgatás, pirítás. A nedvességet el kell főzni belőle, teljesen le kell, hogy piruljon zsírjára.
Ha készen van, pirítós kenyérre teszem.
Királyi eledel.




 

2014. augusztus 5., kedd

Megszépült a blog

Blogom harmadik születésnapját ünnepelte nemrégiben, így új ruhát kapott, megszépült, megújult, remélem tetszik és új színt varázsol nektek is olvasáskor. Nyáron kevesebb a történés, de hamarosan eljön a nyaralás ideje, és új kirándulóhelyek kerülnek fel.
Ősszel a kéktúra is folytatódik reményeim szerint.
Addig is jó szemezgetést a cikkek között, már a facebook-on is megtaláltok.
Jó pihenést, szép túrákat, élményeket és feltöltődést kívánok minden kedves olvasómnak.