2014. augusztus 12., kedd

Vargánya szezon

Itt a vargánya szezon, a föld meleg, az eső mindennap ömlik, augusztus van, mi kell még. Irány a Bakony, ahol három év után ismét sikerült begyűjteni a családi vargánya szükségletet.
Természetesen Csesznek környékén kirándultam, célzottan a titkos termőhelyek körül.

Mivel már egészen kicsi gyerekkorom óta szedem a vargányát, 100 % a felismerés nálam, és gombát gyűjteni merő élvezet. Jobb a szedés a találás öröme, mint maga az evés.

Vasárnap reggel kora hajnalban indultam az első körre, csepergő esőben, szürkületben, s ahogy illik, gumicsizmában. Egy-két km gyaloglás után megtaláltam az első vargányát, és aztán jött a többi is sorban. Remek a termés, gyorsan megtelt a kosaram, és még az sem riasztott vissza, hogy csúszik a partoldal, a sziklák között mászok, az eső csöpög a nyakamba.

Kilenckor már anyunál reggeliztem, természetesen vargányát.

A tejfölös vargánya receptje:
A gombát össze szeleteljük, egy fej vöröshagymát szintén összevágunk. A hagymát zsíron megdinszteljük, rádobjuk a vargányát, és hagyjuk, hogy a folyadék elfőjön belőle. Sózzuk, borsozzuk, majd negyedóra fövés után két három kanál tejfölt keverünk hozzá.
Nokedlival isteni, de most kenyérrel ettem.

A folytatás fél tízkor következett, a cél a másik titkos termőhely felkeresése volt, ami egyébként jelzett turistaút környékén található. Így tulajdonképpen bárki találhat vargányát, ha arra jár augusztusban, csak jól körül kell nézni.
Az eső eléggé rázendített, miközben már a sziklák felé másztam, kosárral és késsel a kezemben.
Annyira esett, hogy a vízfüggönytől csak egy-két méterre láttam, szürke volt az ég, és hatalmas a zaj. De már mindegy volt, nyakamba folyt a víz, a csizmámba tocsogott, és csúsztam össze-vissza.
Kalandos volt, de megérte.

Bájos kis gombatönkök mosolyogtak rám, meg idősebb társaik, a kosaram telt és kit érdekelt az eső.
A második vízadag épp tíz perc múlva következett, így legalább tisztára mosott gombát viszek haza, vigasztaltam magamat.

Miközben a gumicsizmában csúszkáltam a felázott partoldalon veszélyes magasságban, arra gondoltam a via ferrata meg a teljesítménytúra semmi ehhez. Hiszen ott menő cipőkben, remek felszereléssel és szabad kézzel másznak, én meg gumicsizmában, kosárral a kezemben, aminek súlya is volt. Szóval szerintem remek teljesítmény tőlem. :-)

Két és fél óra küzdelem után bőrig ázva értem haza, jót kirándultam, gyorsan, nagy szintekkel, és szép volt a termés is. Szóval mozgás, szórakozás, gasztronómia így együtt.


A vargánya egyébként nagyon drága és nagyon finom gomba, szedése is korlátozott, fejenként két kiló a szedhető. Még jó, hogy sokan vagyunk a családban. 
Felhasználása sokrétű, frissen a kisebbek kirántva nagyon jók.
Semmi nem kell hozzá, de ha mégis, akkor egy kis majonéz és rizs.
A tejfölöst már leírtam, de finom levesnek is, és rizottót is készítek belőle.
A tartósítás elég meló, így egész délután gombát szeleteltünk a családdal. Anyukám a padláson szaunázott, amíg a szárítandó öregebb gombákat felszeletelte papírra, amit aztán forgatni kell többször, hogy jól kiszáradjon. Azután lehet tenni befőttes üvegbe, vagy vászonzsákba télire.

Másik tartósítás a fagyasztás, ez is melós, mert a fiatalabb szebb gombákat szintén fel kell szeletelni, nem túl apróra, azután forró vízben kiköveszteni, vagy ahogyan divatosan mondják, blansírozni. A forró víz után hideg vízbe tesszük, és szűrőkanálon csepegtetjük le, majd bezacskózzuk.

Felhasználása hasonló a friss gombáéhoz, és majdnem az íze is ugyanolyan jó.
De azért a frissnek párja nincs, vacsorára a kedvencemet készítettem. Pár szem rókagombát is találtam, azzal még finomabb lett az étel.

Friss vargánya fokhagymásan pirítva:

A sütésre szánt gombákat  -főleg a piciket, fiatalokat - felszeleteljük. Egy egész fej fokhagymát is felszeletelünk, és forró olajban megsütjük, előbb a fokhagymát, majd ha már pirul a gombákat is. Só, bors, és forgatás, pirítás. A nedvességet el kell főzni belőle, teljesen le kell, hogy piruljon zsírjára.
Ha készen van, pirítós kenyérre teszem.
Királyi eledel.




 

1 megjegyzés: