2014. október 29., szerda

A finom sörök városa, Cesky Krumlov

Gondoltam meglepem a párom egy jó kis sörözős hétvégével. Kitaláltam, lefoglaltam a szállást, sörgyári kóstolást meg idegenvezetést szerveztem, és vártam az indulás idejét. Októberi hosszú hétvége, négy nap, szuper lesz. Hát az lett, csak kicsit másként.
A férjemnek dolgoznia kellett, a szállás már lefoglalva, fenekemben a mehetnék, az éppen nagykorúvá érett lányom ugrott be helyette. No, nem kellett azért könyörögni...
Három nap Cesky Krumlov csodás cseh kisvárosában. Anya és lánya. Tömény élmény. :-)


Az utazás kissé bonyolultra sikerült, mert nem szeretünk autópályán utazni, jobban szeretünk a kis falvak, városok mellett nézelődve nem sietve autózni. S ahogy kell, kényeztettük is magunkat, megálltunk egy fincsi kávéra, beugrottunk a Billába csokit venni, szóval Ausztria, Bécs mellett el, Tulln-nál át a Dunán, aztán fölfelé Bohémia irányába.
A reggeli fél nyolcas induláshoz képest jól elbámészkodtunk, végül a Cseh határnál kaptunk észbe, hogy 3 órakor idegenvezetésünk van, oda kéne érni.
Belehúztunk, és bár olyan szép erdők mellett mentünk el, mint a mesében, nem nézelődtünk tovább.
3 órakor Cesky Krumlov főterén landoltunk, azonnal megtalálva Horváth Tibit, akivel előzetesen lebeszéltem a városnézést.
Gyorsan parkolás a P3 parkolóba - mert itt a városban nem lehet megállni - aztán sürgős pisilés a rendőrségen (közel volt, és nagyon kellett) és már jöttek is Tibiék.
Egy helyes Kőszegi házaspárral együtt indultunk városnézésre.

A térkép mellett megismerkedtünk a városka történelmével. A Moldva parti kereskedő várost átszeli a folyó. Az 1600-as évekig a Rosenberg család a tulajdonos, majd eladni kényszerülnek. Később a Schwarzenbergek birtokolják a várat és a várost, egészen a II. világháborúig.
A főként németek lakta városka végül a háború után a cseh tartományhoz került, a németek nagy részét kitelepítették. A rendszerváltás után szépen felújították a középkori városkát, mely a világörökség része, Prága után a második leglátogatottabb turisztikai célpont.

Volt is magyar turista bőven. Meg sok kínai és japán, de őket nem tudom megkülönböztetni.

Séta közben folyton fotózhatnékom volt, ennyi csodás színes házikó panzió és étterem, folyó, híd, megint híd, vár, stb. igazán inspiráló volt. Készült is sok-sok kép, a girbe-gurba macskaköves utcákon, sikátorokon élvezetes volt a bolyongás.

Tibi révén megismerhettük az egyetlen felújítatlan utca történetét, miszerint fiatal művészek próbálkozásai láthatóak itt. Láttuk a régi polgári sörgyárat, aztán felsétáltunk a várba.
A várat a várárok lakói, igazi medvék őrzik. :-)

A macik jelképek, bár a hatvanas években volt egy szomorú 3+3 halálos áldozatot követelő történet.
Két barát érkezett egy itt szolgáló katonához látogatóba. Jól berúgtak a finom sörökből, a katona elaludt, a másik két fiú pedig az alkoholból bátorságot merítve bemászott a medvékhez. Nem jártak jól, egyiknek a karját tépte ki a medve, másiknak a hasában turkált. A rendőrség lelőtte a három medvét, hogy kiszabadíthassa a két fiút. Sajnos nem sikerült őket megmenteni.
A harmadik, mámorosan ébredve hallotta meg, hogy mi történt. Ő, felelősnek érezte magát a történtekért, ezért a szolgálati fegyverével lelőtte magát.
Szomorú történet, és igaz.

A macikkal egyébként ma jó kapcsolatban vannak a városlakók, minden év december 24-én medvekarácsonyt tartanak a várban. A lakosok ételeket visznek a medvéknek, a gondozó szépen elosztja a kaját, a lakosságnak pedig forró puncsot osztogat. Szép szokás, szép hagyomány.

Cesky Krumlov állandó lakossága 10 ezer körüli, a turisták viszont az évi másfél milliót is kiteszik.

Valami boldog hangulatos bódító az egész város, nagyon jó benne bolyongani, bámészkodni, és persze enni és inni is. Vásárolni egészen késő estig van lehetőségünk, minden üzlet nyitva van.

A bő kétórás városnézés után Tibi meghívott minket az üzletébe, ahol finom kávéval kínált, és némi helyi specialitást is megkóstoltunk. Karamellt,  és szárított húst. Mindkettő isteni, így vettünk is belőle.
Egyébként Tibort a neten találtam, és nagyon ajánlom mindenkinek. Csekély összegért remek vezetéseket tart.

A vezetés után megkerestük szállásunkat (a parkolás 100 korona volt) ami a város melletti hegyen helyezkedett el, Panoráma Panzió. Kellemes olcsó tiszta szálláshely, tíz perc gyalog a belváros, de bizony visszafele nagyon meredek emelkedőt kell megmászni.

Visszasétáltunk a városba, hogy végre megkóstolhassuk a sört, és együnk valami finomat vacsorára.


A főtéren több színvonalas étterem van, de mi inkább helyi kocsmát kerestünk, ami vidám hangulatú, és egyszerű. Sikerült is találnunk, tele volt vidám turistákkal. Megkóstoltuk a helyi sötét eggenberg sört, nekem annyira ízlett, csak ilyet kértem utána többször is.
Knédlit ettünk, marhasülttel, és vadashoz hasonló szósszal. Előételnek sajtválogatást kértünk, de akkora adag volt, maradt még bőven a sör mellé is.
Finom volt, olcsó, a sörök pedig rendkívül frissek és finomak.
Nem is tudtam, hogy szeretem a barna sört. :-)

Másnap reggeli a hotelben, fincsi dolgok, majd tíz óra körül ismét bevettük a várost. Lefotóztam mindent annyira kívánkoztak a képre az épületek, a folyó, a vár, de még a turisták is.
Először a Josep Shedel fotómúzeumot néztük meg. ahol több száz éves fotógyűjtemény található az eredetihez hasonlóan felújított szép kis házikóban.

Látványos, érdekes, viszont magyar nyelven még egy tájékoztató sincs.
Még jó, hogy a Csillát vittem magammal, az angol és német tudásának is hasznát vette.
Egyébként Csehországban illetve itt Krumlov-ban vegyesen beszélik a nyelveket, van aki németül tud, van aki angolul. Ez igaz az üzletekre, hotelekre, éttermekre is. Pedig többnyire magyar turisták vannak.

A múzeum után tömény bámészkodás, élvezetes séták, vásárolgatás, aztán kávé az olasz kávézóban.
Következett a vár meglátogatása, mely Csehország második legnagyobb vára. Nagyon szép, és igen jó a kilátás mindenhonnan. Van benne több múzeum, amit nem néztünk meg, és a toronyba sem másztunk fel, úgy láttuk tele van, és nem volt kedvünk csigalépcsőt mászni.
Így is remek látványos az egész.

Sok fotó ismét, majd a vár végén, fenn a hegyen, a barokk kert következett, ami megint remek látnivaló.

A városkát egyébként több helyen szeli át a Moldva folyó, körbe ölelik a hegyek, amik sziklásak, a sziklák mindenütt látszanak. Régen ezüstbányák voltak itt, még láthatóak a régi akna bejáratok is.

A vár látogatás után ebéd, az egyik remek étteremben. Sör megint, helyi, frissen csapolt, most világosat kóstoltunk. Ismét knédli, ezúttal a hagyományos sülttel és káposztával körítve. Ez egy picit előkelőbb étterem volt, de még így sem érte el a számlánk a négyezer forintot sem. (Jobb hogy a lányom jött velem, így elég volt féladag étel mindig. A maradékot pedig sörre tudtuk költeni.)

Séta vissza a hegyre, megpakolva sörválogatással, kis szieszta, szundika, aztán 6 órára az Eggenberg sörgyárba várt minket Tibor, egy látogatásra. Rajtunk kívül még vagy nyolcvan magyar akart sörgyárat látogatni. Így, kicsit rövidebb lett az idegenvezetés, de a lényeg megvolt, érdekes volt, és nagyon szórakoztató.
Utána a belépőjeggyel sörkóstolás a gyár melletti étteremben. Most a kedvenc sötét söröm után világosat és vegyes sötét-világos keveréket is kóstoltunk. Megkóstoltuk a helyi sörkorcsolyát a hermelint, melynek hazai változatát már én is elkészítettem.

Pácolt camembert sajt, póré, jégsaláta, paradicsom és uborka kíséretében, sok fűszerrel, olajjal.

Ismét séta, bámészkodás, vásárolgatás, helyi pálinkák kóstolása, majd hazasétálás a megvásárolt sörökkel, fel a hegyre.
De nem volt maradásunk, péntek este volt, sétáltunk még a hegyen, majd visszamentünk a városba, magunkba szívni utoljára a hangulatot, a romantikus város minden rezdülését.
Beültünk egy étterembe, ismét söröket inni, ezúttal pizzát ettünk, ellenállhatatlan volt. Az étterem ikea stílusban berendezve, cuki módon, tele szívecskékkel, színes párnákkal.
Akartunk mi rendes cseh kocsmában inni, de minden tele volt. Úgy látszik a helyi turisták is megérkeztek. Vicces volt egyébként látni, ahogy húzzák a gurulós bőröndöt a macskakövön.

Hideg volt mindegyik nap, de szerencsére eső nem esett, meleg cuccot meg vittünk bőven.
Tele hassal, boldogan baktattunk haza a szállásunkra, és éreztük, ide még vissza kell térnünk.

A hazaindulás napján bevásároltunk a városon kívüli Kauflandban, mintegy otthoni hétvégi bevásárlás. A választék sokkal nagyobb, finomabb, a hentespult összehasonlíthatatlan, ötcsillagos. És minden más is. Az árak pedig 20-30 %-kal olcsóbbak mint nálunk.
Olyan söröket vettünk, ami helyi, és még sosem láttunk ilyet. És mindegyik finom. Az országnak nincs igazán bora, viszont több mint ötszáz sörgyára van.
És már tudjuk, miből készül a sör. Hogyan készül az alkoholmentes sör. És tudjuk azt is, hogy az ízesített sörök, csak egy marketingfogás, hogy a nők is igyanak.
Nos hölgyeim, szerintem igazi finom rendes söröket kell inni, nem kell a meggyes citromos és egyéb. A sör az sör. És legyen sörizű!

Hazafelé még bementünk Ceske Budejovicébe sétálni, de Krumlov után merő csalódás volt.

A hazaút ismét kalandos, négy országon át. Csehország, Ausztria - Bécs mellet el, majd Hainburgnál át a hídon, utána Szlovákia, Pozsony, és Rajkánál haza.
Szép kirándulás, jó volt, és még visszavár Cesky Krumlov.







2014. október 21., kedd

Vendégváró finomságok

Előétel - pirítósra

Hozzávalók: 
A paradicsomos változathoz:

5-6 db pici koktélparadicsom, só, bors, snidling, pár szelet finom sonka (én pármait vettem)
 némi olívaolaj.
A gombáshoz:
25 dkg laskagomba, só, bors, petrezselyem, 0,2 dl tejszín, vaj a pirításhoz.
Cibatta, és 1 gerezd fokhagyma.

A paradicsomot apró kockákra vágom, hozzáadom a snidlinget, sózom, borsozom, olívával meglocsolom. Kész.
A gombát felcsíkozom, vajon pirítom, amíg a levét elfövi, só, bors, majd hozzákeverem az apróra vágott petrezselymet.
Amíg elkészül, megpirítom a cibatta szeletkéket. Mindet megkenem fokhagymával.
Ráhalmozom a paradicsomos és gombás cuccot. A paradicsomosra finom sonkát teszek.

Rosé bor illik hozzá.

Előétel: 
Kacsamellsaláta

Hozzávalók: 1 kacsamell (az ára húzós) fél zacskó saláta, (jégsalátát és rukkolát kevertem) a csomag kicsi mozzarella golyó. Olíva a sütéshez.
Öntethez: só, bors, méz, balzsamecet.

A mellekről leszedem a zsírt, (a bőrt nem) majd vékony csíkokra vágva 10 perc alatt megsütöm forró olívában. Ezalatt előkészítem egy csinos tálba a salátákat, belekeverem a mozzarellát, majd a sült kacsamell falatokat is. Rákerül az öntet, és kész.

A rosé bor ide is remek.




Főfogás:
Rakott karfiol
Hozzávalók 1 kisebb karfiol, 40 dkg darált hús, 2 bögre rizs, só, bors, 2 tejföl, 1 tojás, a kis fej hagyma, olívaolaj, 1 mokkás kanál piros paprika, 5 dkg vaj, némi morzsa.

A karfiolt rózsáira szedem, sós forró vízben pár perc alatt félig megfőzöm.
A hagymát összevágom, olíva olajon megpirítom. Hozzá keverem a piros paprikát, ráteszem a darált húst, só, bors, pici vizet teszek hozzá, és 35-40 percig főzöm.
Miközben a husi fő, forralok vizet, a rizst megpirítom fehéredésig egy kis olajon, aztán felöntöm kétszeres mennyiségű - azaz négy bögre - forró vízzel. Sózom, és kb. 12 perc alatt kész. (a bögre 1 dl-es).

Egy jénai tálat kikenek vajjal, kimorzsázom, félre teszem.
A megfőtt rizst alulra beleöntöm,  rá a készre főtt darált húst, majd rászedem a tetejére a karfiolrózsákat. Csinosan elrendezem.
A tojást kikeverem egy tálban a két doboz tejföllel, és a karfiolra kanalazom.
Sütőben pirosra sütöm.




Isteni. :-)
Nem egy új recept, nem is új ötlet, csak azért adom közre, mert annyira egyszerű elkészíteni.
Hidegen másnap is szeretem.

Desszert:
Gyors vajas linzer  körtével és dióval.

Hozzávalók: egy tante fanni édes linzertészta. (Ez maradék volt otthon, nem akartam hogy tönkre menjen, de jobb szeretek én gyúrni linzertésztát.)
Egy marék dió, két db érett körte, egy kanál méz.

A tésztát - mivel ki van már nyújtva - beleteszem a sütőedénybe. A maradékot rácsoknak használom.

Tíz percig elősütöm.

Eközben meghámozom a körtét, és felvágom szeletekre.

A tésztára rakom a körtéket, közé diót teszek. Mézzel meglocsolom. Ráteszem a tésztarácsokat.
Még húsz perc sütés. Kész. Finom. Kávé mellé remek.






Túrógombóc sütőben

Ezt a receptet Dolce vitától ötleteltem, valamelyik főzőújságból. Kis változtatás a saját ízlésemre, aztán íme az eredmény:

Hozzávalók: 2 doboz túró (én laktózmentesből készítettem) 2 doboz tejföl (szintén laktózmentes  - és elbírt volna hármat is) vaníliás cukor, 10 dkg porcukor, 10 dkg búzadara (vagy kevesebb) pici só, 3 tojás. (kettő is elég) Pici vaj.

A gombócokat összegyúrom, (túró, némi tejföl, só, és búzadara) és hagyom pihenni fél órát. A tojások habját felverem, és hozzákeverem.
Egy kis vajjal kikenem a sütőedényt, és belerakom egymás mellé a gombócokat.
A tojások sárgáját összekeverem a tejföllel és porcukorral. Ráöntöm a gombócokra. Megsütöm.
Ennyi.
Nagyon finom.
Remek ötlet, nem kell főzővíz, sok mosogatás, stb. Egyszerűbb és finom.



2014. október 13., hétfő

Sáfrán pince - Orondi szőlőhegy

A hétvégi Vári Vásár túrára nem jutottam el, de helyette délután kirándultam egyet az Orondi Szőlőhegyen. Ilyenkor ősszel csodás a környék, a Vértes fehér sziklái magasodnak a szőlők fölött. A Csókakőt Csákberénnyel összekötő keskeny, de aszfaltos út végig vezet az Orondi pincesoron, remek kilátást nyújtva minden irányban.
A szőlők levelei már pirosodnak, hasonlóan a fákhoz színes képet mutatnak. A rendezett pincék előtt mindenütt virág, tökdíszletek, igazi szüreti hangulat, bár a szüreten már túl vagyunk.
Lassan az új bor is elkészül, némelyiket már lehet is kóstolgatni.



Sajnos a pincesoron kevés nyitott pincét találtunk, de Sáfrán András pincéje kivétel.
Nála lehet kóstolgatni, vásárolni, ha előre megbeszélünk egy kóstolót, akkor még falatozni is.
 


Nem mai csirke, régóta foglalkozik borkészítéssel, és a családi tradíciót ifjabb Sáfrán András viszi tovább.

Fehér bort adó szőlőfajtái az Ezerjó, a Cserszegi fűszeres, Olaszrizling, Rajnai rizling, Chardonnay, Generosa, Tramini. Vörösbor Zweigeltből, Kékfrankosból és Cabernet Francból készül.
A friss rosét pedig már a Móri bornapokon is kóstoltam, üde, könnyed, nekem nagyon ízlik.
A kóstolás után az Olaszrizling, a Chardonnay és a Kékfrankos lett a vásárlás eredménye, de minden borát szívből ajánlom.

A pince remek hangulatú, kellemes helyiség, körben egy polcon találhatók az oklevelek és nyereménykupák, van belőlük bőven.

A kilátás is remek, jó időben kint is ülhetünk, és csodálhatjuk a panorámát.
Sáfrán András borai az én ízlésem szerint valók, könnyed, gyümölcsös borok, finomak, az én pénztárcámnak megfelelő árakkal. Nekem az is fontos, hogy szépek a címkék, így gusztusosak az üvegek, szívesebben választok nekem tetsző külsővel borokat.
Aki többet szeretne tudni róla, itt olvashatja:
www.safranpince.hu
Az Ezerjó borúton lévő pincébe biztosan elhozom vidéki vendégeimet egy borkóstolóra, melyet egy jó kis sétával is össze lehet kötni, hiszen a Csákberény környéke csodás túralehetőségeket rejt.
Az Orondi szőlőhegy más csodákat is tartogat, Catherine Dickens nyaralóházai a vastagabb pénztárcájú vendégeket várja.
Igaz, a jó ízléssel, remek hangulattal, szépségesre kialakított házacskákra én is vágynék, friss házi reggelikkel, levendulás fürdőhabokkal.
http://www.catherinescottages.hu/
Ha már megszálltunk, és ittunk is finom borokat, tegyünk egy látogatást Orondpusztára is, ahol remek házi sajtokat vásárolhatunk.
http://www.orondpuszta.hu/
Sajnos vasárnap nem volt nyitva, de szívesen jövök még egyszer, annyira szép ez a környék.
Ha pedig Csákberényből Csákvár felé vesszük az irányt, bizonyára nem álljuk meg, hogy ne szálljunk ki az autóból, és legalább az egyik dombra föl ne másszunk, annyira gusztusosak, és csábítóak.

2014. október 6., hétfő

Változások a blogban

Kedves Olvasóim!

Mivel már több hete nincs internetem, és bizonytalan, hogy mikor lesz, kérem türelmeteket az új cikkek elkészültéig.
Az e-mail cím is változni fog.
Hamarosan megoldódnak a technikai problémák, és jelentkezem túrákkal, utazással és frissen megfőzött receptekkel is.

Október 28-án kedden 19 órakor a Veszprémi Pannon Egyetem Világjáró klubjában tartok egy élménybeszámolót a Kék Túráról. Mindenkit szeretettel várok.

https://www.facebook.com/VilagjaroGTK/photos/a.385473758191594.89742.384928331579470/733681583370808/?type=1&theater