2014. október 29., szerda

A finom sörök városa, Cesky Krumlov

Gondoltam meglepem a párom egy jó kis sörözős hétvégével. Kitaláltam, lefoglaltam a szállást, sörgyári kóstolást meg idegenvezetést szerveztem, és vártam az indulás idejét. Októberi hosszú hétvége, négy nap, szuper lesz. Hát az lett, csak kicsit másként.
A férjemnek dolgoznia kellett, a szállás már lefoglalva, fenekemben a mehetnék, az éppen nagykorúvá érett lányom ugrott be helyette. No, nem kellett azért könyörögni...
Három nap Cesky Krumlov csodás cseh kisvárosában. Anya és lánya. Tömény élmény. :-)


Az utazás kissé bonyolultra sikerült, mert nem szeretünk autópályán utazni, jobban szeretünk a kis falvak, városok mellett nézelődve nem sietve autózni. S ahogy kell, kényeztettük is magunkat, megálltunk egy fincsi kávéra, beugrottunk a Billába csokit venni, szóval Ausztria, Bécs mellett el, Tulln-nál át a Dunán, aztán fölfelé Bohémia irányába.
A reggeli fél nyolcas induláshoz képest jól elbámészkodtunk, végül a Cseh határnál kaptunk észbe, hogy 3 órakor idegenvezetésünk van, oda kéne érni.
Belehúztunk, és bár olyan szép erdők mellett mentünk el, mint a mesében, nem nézelődtünk tovább.
3 órakor Cesky Krumlov főterén landoltunk, azonnal megtalálva Horváth Tibit, akivel előzetesen lebeszéltem a városnézést.
Gyorsan parkolás a P3 parkolóba - mert itt a városban nem lehet megállni - aztán sürgős pisilés a rendőrségen (közel volt, és nagyon kellett) és már jöttek is Tibiék.
Egy helyes Kőszegi házaspárral együtt indultunk városnézésre.

A térkép mellett megismerkedtünk a városka történelmével. A Moldva parti kereskedő várost átszeli a folyó. Az 1600-as évekig a Rosenberg család a tulajdonos, majd eladni kényszerülnek. Később a Schwarzenbergek birtokolják a várat és a várost, egészen a II. világháborúig.
A főként németek lakta városka végül a háború után a cseh tartományhoz került, a németek nagy részét kitelepítették. A rendszerváltás után szépen felújították a középkori városkát, mely a világörökség része, Prága után a második leglátogatottabb turisztikai célpont.

Volt is magyar turista bőven. Meg sok kínai és japán, de őket nem tudom megkülönböztetni.

Séta közben folyton fotózhatnékom volt, ennyi csodás színes házikó panzió és étterem, folyó, híd, megint híd, vár, stb. igazán inspiráló volt. Készült is sok-sok kép, a girbe-gurba macskaköves utcákon, sikátorokon élvezetes volt a bolyongás.

Tibi révén megismerhettük az egyetlen felújítatlan utca történetét, miszerint fiatal művészek próbálkozásai láthatóak itt. Láttuk a régi polgári sörgyárat, aztán felsétáltunk a várba.
A várat a várárok lakói, igazi medvék őrzik. :-)

A macik jelképek, bár a hatvanas években volt egy szomorú 3+3 halálos áldozatot követelő történet.
Két barát érkezett egy itt szolgáló katonához látogatóba. Jól berúgtak a finom sörökből, a katona elaludt, a másik két fiú pedig az alkoholból bátorságot merítve bemászott a medvékhez. Nem jártak jól, egyiknek a karját tépte ki a medve, másiknak a hasában turkált. A rendőrség lelőtte a három medvét, hogy kiszabadíthassa a két fiút. Sajnos nem sikerült őket megmenteni.
A harmadik, mámorosan ébredve hallotta meg, hogy mi történt. Ő, felelősnek érezte magát a történtekért, ezért a szolgálati fegyverével lelőtte magát.
Szomorú történet, és igaz.

A macikkal egyébként ma jó kapcsolatban vannak a városlakók, minden év december 24-én medvekarácsonyt tartanak a várban. A lakosok ételeket visznek a medvéknek, a gondozó szépen elosztja a kaját, a lakosságnak pedig forró puncsot osztogat. Szép szokás, szép hagyomány.

Cesky Krumlov állandó lakossága 10 ezer körüli, a turisták viszont az évi másfél milliót is kiteszik.

Valami boldog hangulatos bódító az egész város, nagyon jó benne bolyongani, bámészkodni, és persze enni és inni is. Vásárolni egészen késő estig van lehetőségünk, minden üzlet nyitva van.

A bő kétórás városnézés után Tibi meghívott minket az üzletébe, ahol finom kávéval kínált, és némi helyi specialitást is megkóstoltunk. Karamellt,  és szárított húst. Mindkettő isteni, így vettünk is belőle.
Egyébként Tibort a neten találtam, és nagyon ajánlom mindenkinek. Csekély összegért remek vezetéseket tart.

A vezetés után megkerestük szállásunkat (a parkolás 100 korona volt) ami a város melletti hegyen helyezkedett el, Panoráma Panzió. Kellemes olcsó tiszta szálláshely, tíz perc gyalog a belváros, de bizony visszafele nagyon meredek emelkedőt kell megmászni.

Visszasétáltunk a városba, hogy végre megkóstolhassuk a sört, és együnk valami finomat vacsorára.


A főtéren több színvonalas étterem van, de mi inkább helyi kocsmát kerestünk, ami vidám hangulatú, és egyszerű. Sikerült is találnunk, tele volt vidám turistákkal. Megkóstoltuk a helyi sötét eggenberg sört, nekem annyira ízlett, csak ilyet kértem utána többször is.
Knédlit ettünk, marhasülttel, és vadashoz hasonló szósszal. Előételnek sajtválogatást kértünk, de akkora adag volt, maradt még bőven a sör mellé is.
Finom volt, olcsó, a sörök pedig rendkívül frissek és finomak.
Nem is tudtam, hogy szeretem a barna sört. :-)

Másnap reggeli a hotelben, fincsi dolgok, majd tíz óra körül ismét bevettük a várost. Lefotóztam mindent annyira kívánkoztak a képre az épületek, a folyó, a vár, de még a turisták is.
Először a Josep Shedel fotómúzeumot néztük meg. ahol több száz éves fotógyűjtemény található az eredetihez hasonlóan felújított szép kis házikóban.

Látványos, érdekes, viszont magyar nyelven még egy tájékoztató sincs.
Még jó, hogy a Csillát vittem magammal, az angol és német tudásának is hasznát vette.
Egyébként Csehországban illetve itt Krumlov-ban vegyesen beszélik a nyelveket, van aki németül tud, van aki angolul. Ez igaz az üzletekre, hotelekre, éttermekre is. Pedig többnyire magyar turisták vannak.

A múzeum után tömény bámészkodás, élvezetes séták, vásárolgatás, aztán kávé az olasz kávézóban.
Következett a vár meglátogatása, mely Csehország második legnagyobb vára. Nagyon szép, és igen jó a kilátás mindenhonnan. Van benne több múzeum, amit nem néztünk meg, és a toronyba sem másztunk fel, úgy láttuk tele van, és nem volt kedvünk csigalépcsőt mászni.
Így is remek látványos az egész.

Sok fotó ismét, majd a vár végén, fenn a hegyen, a barokk kert következett, ami megint remek látnivaló.

A városkát egyébként több helyen szeli át a Moldva folyó, körbe ölelik a hegyek, amik sziklásak, a sziklák mindenütt látszanak. Régen ezüstbányák voltak itt, még láthatóak a régi akna bejáratok is.

A vár látogatás után ebéd, az egyik remek étteremben. Sör megint, helyi, frissen csapolt, most világosat kóstoltunk. Ismét knédli, ezúttal a hagyományos sülttel és káposztával körítve. Ez egy picit előkelőbb étterem volt, de még így sem érte el a számlánk a négyezer forintot sem. (Jobb hogy a lányom jött velem, így elég volt féladag étel mindig. A maradékot pedig sörre tudtuk költeni.)

Séta vissza a hegyre, megpakolva sörválogatással, kis szieszta, szundika, aztán 6 órára az Eggenberg sörgyárba várt minket Tibor, egy látogatásra. Rajtunk kívül még vagy nyolcvan magyar akart sörgyárat látogatni. Így, kicsit rövidebb lett az idegenvezetés, de a lényeg megvolt, érdekes volt, és nagyon szórakoztató.
Utána a belépőjeggyel sörkóstolás a gyár melletti étteremben. Most a kedvenc sötét söröm után világosat és vegyes sötét-világos keveréket is kóstoltunk. Megkóstoltuk a helyi sörkorcsolyát a hermelint, melynek hazai változatát már én is elkészítettem.

Pácolt camembert sajt, póré, jégsaláta, paradicsom és uborka kíséretében, sok fűszerrel, olajjal.

Ismét séta, bámészkodás, vásárolgatás, helyi pálinkák kóstolása, majd hazasétálás a megvásárolt sörökkel, fel a hegyre.
De nem volt maradásunk, péntek este volt, sétáltunk még a hegyen, majd visszamentünk a városba, magunkba szívni utoljára a hangulatot, a romantikus város minden rezdülését.
Beültünk egy étterembe, ismét söröket inni, ezúttal pizzát ettünk, ellenállhatatlan volt. Az étterem ikea stílusban berendezve, cuki módon, tele szívecskékkel, színes párnákkal.
Akartunk mi rendes cseh kocsmában inni, de minden tele volt. Úgy látszik a helyi turisták is megérkeztek. Vicces volt egyébként látni, ahogy húzzák a gurulós bőröndöt a macskakövön.

Hideg volt mindegyik nap, de szerencsére eső nem esett, meleg cuccot meg vittünk bőven.
Tele hassal, boldogan baktattunk haza a szállásunkra, és éreztük, ide még vissza kell térnünk.

A hazaindulás napján bevásároltunk a városon kívüli Kauflandban, mintegy otthoni hétvégi bevásárlás. A választék sokkal nagyobb, finomabb, a hentespult összehasonlíthatatlan, ötcsillagos. És minden más is. Az árak pedig 20-30 %-kal olcsóbbak mint nálunk.
Olyan söröket vettünk, ami helyi, és még sosem láttunk ilyet. És mindegyik finom. Az országnak nincs igazán bora, viszont több mint ötszáz sörgyára van.
És már tudjuk, miből készül a sör. Hogyan készül az alkoholmentes sör. És tudjuk azt is, hogy az ízesített sörök, csak egy marketingfogás, hogy a nők is igyanak.
Nos hölgyeim, szerintem igazi finom rendes söröket kell inni, nem kell a meggyes citromos és egyéb. A sör az sör. És legyen sörizű!

Hazafelé még bementünk Ceske Budejovicébe sétálni, de Krumlov után merő csalódás volt.

A hazaút ismét kalandos, négy országon át. Csehország, Ausztria - Bécs mellet el, majd Hainburgnál át a hídon, utána Szlovákia, Pozsony, és Rajkánál haza.
Szép kirándulás, jó volt, és még visszavár Cesky Krumlov.







3 megjegyzés:

  1. Remek hangulatú blog, nagyon élveztem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! Én meg az ilyen visszajelzéseket élvezem. :-) És köszönöm.

      Törlés
  2. Már háromszor voltunk Krumlovban , a jövő tavasszal szeretnénk újra elmenni és így bukkantam rá a blogra. Bele lehet szeretni ebbe a városkába ! Élmény volt számomra olvasni a beszámolót , mert minden úgy igaz , ahogy nagyon élvezetesen le van írva . Budejovice nagy csalodás volt , de a kastély - a közeli Hluboká nad Vltavou -n maga a csoda. Üdv. Mária

    VálaszTörlés