2014. december 14., vasárnap

Gaja part


Hétvégén mindig határjárásra indulok újabban, kell a kutyával sétálni. Felfedeztem végre a rejtekutat, amin a házikónktól sitty-sutty a Gaja partra érhetek. Csak átmegyek a főúton, és máris egy manók lakta erdőben vagyok.
Óriási mohos fák, lehajló indák vannak, és egy meredek lejtőn kell leereszkedni.
Mindenféle növények vannak itt, és indák mindenütt. Mintha tényleg manók laknának itt, annyira romantikus.



Minden mohás, és nagyon élettel teli. Még ilyenkor is van sok gomba. Indák, mindenféle szövevényes ágak között van a kis gyalogút, ahol ereszkedek lefelé.

Aztán leérek a lejtő aljára, és átkelek a kis patakon. Gumicsizma kell, mert utána lápos a rét is.

Ezek a nagy mohos fák a kedvenceim. :-)




A patak kicsi, de azért mély, van rajta átjáró eszkábálva, kis fadarabokból. Barninak jó ivóhely. 



A réten jó kis csipkebogyó bokrok vannak, tiszták, nem fertőzi semmilyen kipufogógáz. Szedtem is teának egy tálcányit.


A lápos rét is érdekes, bár kicsit félek az ilyen zsombékostól. Egyenlőre nem nyel el, és a hideg miatt nincsenek állatok, amiket nem szeretek. Csak őzek vannak, azt minden séta alkalmával többet is látok. 



Aztán máris a Gaja partra érek, és a töltésen lehet az úton menni oda-vissza irányba jó messzire. Több kilométert szoktam itt gyalogolni, sőt amíg nem volt ilyen korán sötét, futni is jártam ide. Itt már nincs sár, füves a rét.

A patakban jó sok víz van most, és mindenféle szép növények a szélén. 


A mai séta is volt jó pár km, szép idő volt, napsütés is egy kicsit. Imádom ezt a környéket, nagyon romantikus, jó kirándulásokat lehet tenni.

2014. december 2., kedd

Tókör - Fehérvárcsurgó

Szombat reggel ködszitálás, szürke égbolt, de nekem mehetnékem volt. Gyalogolnom kell, minden porcikám kívánja. Kell a friss levegő, kell a csend, az ősz utolsó virágait szeretném látni. És kell a lecsendesedés Advent előtt.

Nem nagy távolság Fehérvárcsurgó, hát oda autózok le, és a kék jelzésnél hagyom a járgányt. A kutya is jön, ő jobban vágyik a mozgásra, mint én.
Már az első métereken pirosló csipkebogyókat fotózok, még rajtuk van az eső nyoma. Ismerős út, a kéken már jártam itt sokszor. Most sár sincs, csak egy pici néhol, felcaplatok a töltésre a tó mellé.
Vannak máris virágok, lilák, kékek, a nedvességtől minden csupa zöld. A túranadrág és dzseki véd a széltől, hidegtől. Kesztyűt is húztam, nyirkos az idő. A nap nem süt ki, még csak nem is ábrándozok róla, szürkeség van. Eszembe jut, ez most itt a szürke ötven árnyalata.
Néhol horgászokat látok, csónakok vannak kint a tavon. A kutya boldogan rohangál, fácánok röpködnek föl a nyomában.
A töltés végére érek, kicsit gyalogolok az aszfalton, meglepően nagy a járműforgalom.
A növények még ősszel is szépek, fotózok bőszen, kéket, lilát, pirosat.

A csipkebogyók érettek, lehet szedni, a kecskerágók még jól mutatnak vázában. Lám, mennyi kincs, a természet mindig rejteget szépségeket.
A becsali büfében terveztem egy kávét, sajnos betegség miatt zárva. Gyaloglás tovább, a tóhoz érek, a sziklák alatt kerülök. 


A túlpart párába veszik, de mégis mennyi színt fedezek fel. Nem hoztam fényképezőgépet, csak a telefont nyomkodom, de szépen visszaadja a szürke és kék minden árnyalatát. A távolban látszanak a hegyek. A víz tiszta, minden kavics látszik az alján.
Mennyi jó emlék fűz ide, sok fürdés, meleg napok, mikor kitekertem ide bicajjal, és egész nap csak lógtam. Mindig jó ide jönni. 

A zsiliphez érek, nyálkásak a kövek. Három srác várja a kapást, még nincs sikerük.
A gát túlsó oldalán párás völgy, a Bakony oldala öleli. 

Aztán az erdő, és innentől a másik oldalon végig fák között haladok.
Az erdő már kopaszodik, még itt-ott mutatja őszi színeit. Az aszfaltot elhagyva földúton járok, nem nagyon sáros, kellemes az út.
Víkendházak között érkezem fel, fáradt rózsákat, szépen rendben tartott udvarokat látok. És sok-sok eladó házikót. 
Próbálok nem kimenni az aszfaltos útra, egy darabig párhuzamos földúton tudok menni. Kellemesebb, látványosabb. 
Végül a legkellemetlenebb rész jön, az aszfalton kell visszamennem. Nem bánom, nincs forgalom, belátok a házak udvarába. Pálinkáznak, őszi teendőket végeznek, füstölnek a kémények.
Belehúzok, elhagyom a Gaja völgy bejáratát, aztán már csak egy jó km, és visszaérek az autóhoz.
Jó kis séta volt, talán 6 km lehet. Megérte, tetszett, mint mindig. 
Szépek lettek a fotók, remélem kedvet csináltam nektek egy tókörhöz.