2014. december 14., vasárnap

Gaja part


Hétvégén mindig határjárásra indulok újabban, kell a kutyával sétálni. Felfedeztem végre a rejtekutat, amin a házikónktól sitty-sutty a Gaja partra érhetek. Csak átmegyek a főúton, és máris egy manók lakta erdőben vagyok.
Óriási mohos fák, lehajló indák vannak, és egy meredek lejtőn kell leereszkedni.
Mindenféle növények vannak itt, és indák mindenütt. Mintha tényleg manók laknának itt, annyira romantikus.



Minden mohás, és nagyon élettel teli. Még ilyenkor is van sok gomba. Indák, mindenféle szövevényes ágak között van a kis gyalogút, ahol ereszkedek lefelé.

Aztán leérek a lejtő aljára, és átkelek a kis patakon. Gumicsizma kell, mert utána lápos a rét is.

Ezek a nagy mohos fák a kedvenceim. :-)




A patak kicsi, de azért mély, van rajta átjáró eszkábálva, kis fadarabokból. Barninak jó ivóhely. 



A réten jó kis csipkebogyó bokrok vannak, tiszták, nem fertőzi semmilyen kipufogógáz. Szedtem is teának egy tálcányit.


A lápos rét is érdekes, bár kicsit félek az ilyen zsombékostól. Egyenlőre nem nyel el, és a hideg miatt nincsenek állatok, amiket nem szeretek. Csak őzek vannak, azt minden séta alkalmával többet is látok. 



Aztán máris a Gaja partra érek, és a töltésen lehet az úton menni oda-vissza irányba jó messzire. Több kilométert szoktam itt gyalogolni, sőt amíg nem volt ilyen korán sötét, futni is jártam ide. Itt már nincs sár, füves a rét.

A patakban jó sok víz van most, és mindenféle szép növények a szélén. 


A mai séta is volt jó pár km, szép idő volt, napsütés is egy kicsit. Imádom ezt a környéket, nagyon romantikus, jó kirándulásokat lehet tenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése