2014. december 2., kedd

Tókör - Fehérvárcsurgó

Szombat reggel ködszitálás, szürke égbolt, de nekem mehetnékem volt. Gyalogolnom kell, minden porcikám kívánja. Kell a friss levegő, kell a csend, az ősz utolsó virágait szeretném látni. És kell a lecsendesedés Advent előtt.

Nem nagy távolság Fehérvárcsurgó, hát oda autózok le, és a kék jelzésnél hagyom a járgányt. A kutya is jön, ő jobban vágyik a mozgásra, mint én.
Már az első métereken pirosló csipkebogyókat fotózok, még rajtuk van az eső nyoma. Ismerős út, a kéken már jártam itt sokszor. Most sár sincs, csak egy pici néhol, felcaplatok a töltésre a tó mellé.
Vannak máris virágok, lilák, kékek, a nedvességtől minden csupa zöld. A túranadrág és dzseki véd a széltől, hidegtől. Kesztyűt is húztam, nyirkos az idő. A nap nem süt ki, még csak nem is ábrándozok róla, szürkeség van. Eszembe jut, ez most itt a szürke ötven árnyalata.
Néhol horgászokat látok, csónakok vannak kint a tavon. A kutya boldogan rohangál, fácánok röpködnek föl a nyomában.
A töltés végére érek, kicsit gyalogolok az aszfalton, meglepően nagy a járműforgalom.
A növények még ősszel is szépek, fotózok bőszen, kéket, lilát, pirosat.

A csipkebogyók érettek, lehet szedni, a kecskerágók még jól mutatnak vázában. Lám, mennyi kincs, a természet mindig rejteget szépségeket.
A becsali büfében terveztem egy kávét, sajnos betegség miatt zárva. Gyaloglás tovább, a tóhoz érek, a sziklák alatt kerülök. 


A túlpart párába veszik, de mégis mennyi színt fedezek fel. Nem hoztam fényképezőgépet, csak a telefont nyomkodom, de szépen visszaadja a szürke és kék minden árnyalatát. A távolban látszanak a hegyek. A víz tiszta, minden kavics látszik az alján.
Mennyi jó emlék fűz ide, sok fürdés, meleg napok, mikor kitekertem ide bicajjal, és egész nap csak lógtam. Mindig jó ide jönni. 

A zsiliphez érek, nyálkásak a kövek. Három srác várja a kapást, még nincs sikerük.
A gát túlsó oldalán párás völgy, a Bakony oldala öleli. 

Aztán az erdő, és innentől a másik oldalon végig fák között haladok.
Az erdő már kopaszodik, még itt-ott mutatja őszi színeit. Az aszfaltot elhagyva földúton járok, nem nagyon sáros, kellemes az út.
Víkendházak között érkezem fel, fáradt rózsákat, szépen rendben tartott udvarokat látok. És sok-sok eladó házikót. 
Próbálok nem kimenni az aszfaltos útra, egy darabig párhuzamos földúton tudok menni. Kellemesebb, látványosabb. 
Végül a legkellemetlenebb rész jön, az aszfalton kell visszamennem. Nem bánom, nincs forgalom, belátok a házak udvarába. Pálinkáznak, őszi teendőket végeznek, füstölnek a kémények.
Belehúzok, elhagyom a Gaja völgy bejáratát, aztán már csak egy jó km, és visszaérek az autóhoz.
Jó kis séta volt, talán 6 km lehet. Megérte, tetszett, mint mindig. 
Szépek lettek a fotók, remélem kedvet csináltam nektek egy tókörhöz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése