2015. december 31., csütörtök

Évzáró

57 bejegyzés az idei év termése. Nem sok, nem is kevés, több mint egy jut hetente. Hobbiból dolgoztam rajta, hogy a blog frissüljön, az olvasók új receptekhez, kirándulási tippekhez jussanak.
Remélem sok kedves olvasónak okoztam örömet, talán néhányan sikerrel próbálták ki receptjeimet, és remélem nagyon sokan kirándultatok, túráztatok az általam javasolt, vagy más helyeken.
Köszönöm, hogy olvastatok, ránéztetek a blogra, ez a kulcsa annak, hogy tovább is éljen, formáljam, töltsem meg értelmes tartalommal. Írjatok, várok minden hozzászólást, küldjetek fotókat, kérdéseket, észrevételeket. Az író és olvasó együtt ér valamit.

A december, az Advent ideje nálam hangsúlyosabban a család ideje, kevesebb túra, több lakásszépítés, a sütés, főzés, vendégvárás ideje. A blogban kevesebb cikk íródott, a kirándulásaim inkább a napi kutyasétáltatásra szorítkoztak, de a határjárás, a természetben való lét fontos ilyenkor is. Biztatok mindenkit arra, hogy kiránduljon, érezze magát otthon a természetben, legyen a napi rítus része egy séta, tegyünk egy kicsit az egészségünkért.

Így, az év utolsó napján kicsit számot adunk sikereinkről, kudarcainkról, apróbb nagyobb örömeinkről, fogadkozunk egy kicsit, hogy mit csinálunk másképp, és pezsgőt iszunk, hogy szebb és boldogabb legyen az új esztendő.
Én is ezt kívánom minden olvasómnak, egészségben örömben gazdag új esztendőt, barátokat, kirándulásokat, közös főzéseket, egy szép és tartalmas 2016-os esztendőt. 

BÚÉK! 2016

Bakancs és Fakanál
Erzsi

2015. december 17., csütörtök

Mikulás a Gaja völgyben

December 5-én Mikulás túrára mentünk. A túra Bodajkról indult, a Gaja völgyön át tettünk egy kerülőt. A szervezők jó kis útvonalat találtak ki, minden fontos látnivaló fel volt fűzve a 10 km-es távra.
Bár már minden ismerős volt, a táj, a Bakony, minden időszakban más arcát mutatja. Most kellemes túraidő volt, a december ellenére. Délutánra még a nap is kisütött.

Elsőként a Bodajki Kálváriára mentünk fel, ahonnan szétnézhettünk, mert a panoráma csodás.

Következett rétek és erdők után az Alba Regia forrás,


 majd a Gaja völgy. Az egykori Ádám-Éva fája helyén remek új fahidat találunk, át is keltünk rajta.

A völgy megunhatatlan. A patak, a turistaút, a fák, a sziklák, a zöld moha, szebbnél szebb látványosságok, igazi turista paradicsom.

Sokan túráztak, mi is vidáman gyalogoltunk a Pisztrángosig, ahol a Télapó várt minket, és ajándékot osztogatott. :-)

Megkerültük a "tavat" és visszafelé a Gaja patak másik  oldalán sétáltunk, egészen a Varjúvárig. Egykor "menő" turistaszálló volt, a negyvenedik szülinapomra két napra béreltem ki, és jó kis parti, bográcsozás, sörivás, meg asztalon táncolás színhelye volt. Ma elhagyottan, szomorúan várja új gazdáját, aki ismét törődik vele.

A Varjúvár mellett fölmásztunk a meredek sziklás oldalba, és a tetőről napsütéses panorámát láthattunk. Alattunk Balinka háztetői, és a szurdok sziklái, nagyon remek kis kilátópont ez.

Még egy kis erdő, majd az egykori szintén elhagyott sípályán ereszkedtünk vissza Bodajkra.

Szép túra volt, jó szervezéssel, a végén teával, zsíros kenyérrel, és csinos kitűzővel.



2015. december 2., szerda

A Cserhát apró falvai (2. nap)

Cserhátsurányból másnap reggel egy szép régi kastély mellett elhaladva kezdtük meg a túránkat. A Jánossy kastély reneszánsz és barokk stílusban épült, 1602-ben. Előtte egy erőd volt itt, mely elpusztult.


 A az alsó kép bal oldali szélén látható őrtorony hétszögletű, egyedülálló, török emlékeket idéz. Későbbiekben a homlokzatot klasszicista stílusban alakították át, jelenleg magántulajdonban áll, nem látogatható. Egyik legrégebbi kastély Nógrád megyében.
 A kék jelzésen tovább haladva, még egy kastélyt is láthatunk, a Simonyi kastélyt, melynek főként kertje maradt épségben. Fotózni a fáktól nem nagyon tudtam, de szintén magántulajdon nem látogatható. A kocsmárostól egyébként jó kis történeteket hallottunk a kastélyokról és uraikról. :-)

Az időjárás borúsra váltott, a felhők szürkesége és csepegő eső kísér bennünket egész nap. De még így szürkén is élt a táj, csodás volt a felhőkbe burkolózó dombok látványa.



A színek tompák. A szem pihen. A lélek csöndben van. A nyugalom kézzel tapintható.



Dombnak fölfelé a szív ugyan hevesebben ver, az erekben dobol a vér, de legalább dolgoztatom őket. Kellemes tevékenység az egészségemért. A túra csodálatos. Nem számít ha fáj a térd, vagy esik az eső. Túrázni jó.
Meglátjuk Nógrádsipek első házait, tipikus palóc kontyos házak, bájos falukép. A faluban megszólít minket egy szívélyes öregúr. Lefotózzuk, aztán keresünk egy helyet hogy feltöltsük a bendőt is energiával. A templom mellett fedett asztal és pad található, jólesik a kolbász és a szalonna. Emi banánt eszik csokival. Hideg van, felkerül ránk a kabát.


Még szóba elegyedek egy igazi palóc népviseletbe öltözött nénivel, hagyja hogy fotózzam, templomba készül. A vasárnapi mise ideje van.


Megkeressük a kocsmát, pecsét, szokásos kávé, aztán búcsúzunk a falutól.
Bővebbet a faluról itt: http://www.nogradsipek.hu/latnivalok.html


Kicsit sáros az erdő, de szépségéből nem veszít semmit. Találkozunk végre túrázókkal, szembe jönnek, kéktúráznak, vidámak, és boldogok, mint mi. :-)


Az erdő telis-tele van ilyen és hasonló útbaigazító táblákkal. Kék túráról, egyéb látnivalókról, szépen rendezetten. Jólesik egy-egy ilyen pont, tudjuk hogy még hány km van hátra a célunkig. Van mihez tartani, jobban be tudjuk osztani az időnket és erőnket.


Emi fotóz, mindent ami a szeme elé kerül. Fát virágot levelet fényeket. Ő is jól mutat az őszi lombszőnyegen. :-)


A múltkori túrámhoz képest gomba nem sok van, ezt a szép populációt muszáj volt lefotózni. Ráadásul a tuskón van a kék jelzés.

Közeledünk Hollókőhöz, messziről a párán át látom a várat.
http://www.hollokoivar.hu/
Még egy kis sáros völgy, aztán rétek következnek, az eső szitál, kezdek fáradni. Éhes vagyok, lelki szemeim előtt nagy darab húsok tűnnek fel. Jó időben fogunk érkezni, bőven lesz idő étteremre a busz indulásáig.

Felmászunk az utolsó dombon, visszanézve látjuk a megtett utat, az erdő pompás utolsó őszi színeit. Csodálatos a Cserhát. Nem nagyon ismertem, itt Hollókő környékén jártam néhányszor túrázni, de feltétlenül visszajövök autós kirándulásra is. Megnézni a kis falvak templomait, tájházait, az összes többi látnivalót. Így sárosan csapzottan, túrázós göncben nem szívesen megyek be ilyen helyekre, jobb szeretek kulturáltan kinézni. Na igen. Ezzel is meg kellett küzdenem a kéktúra folyamán, hiszen a smink felejtős, a hajam épp vizes, a fejemre lapul, fülecskéim kandikálnak, a cipőm sáros, ahogy a nadrágom is. Mégis föl kell szállni a buszra, sőt étterembe is készülök. Igaz, a kutya sem ismer, de már túljutottam ezen, hogy érdekeljen. Bizony bizony a kéktúra segít levetkőzni a hiúságot, emberi gyarlóságainkat. Jó dolog az erdő csendjében elgondolkodni önmagunkon, lecsitulva, lelassulva megtalálni a szépséget mindenben. Az erdő gyönyörű. Nincs szebb a természetnél, és itt látom igazán, milyen kis porszem vagyok, és hogy mi fontos. Letisztulnak a dolgok. Újra megtanulom értékelni a finom falatot, a meleg zuhanyt, a percek örömeit. A hétköznapok rohanásában ez mind elveszik. Csak menni csinálni sietni megint hamar kell még.... ezek a munkás hétköznapok. Itt helyére kerülnek a dolgok, visszajön az egyensúly.


Hollókő. A Világörökség része. Bájos falu, eredeti formájában felújítva, megőrizve mindent. Nagyon szép hely, izgalmas, szép vendégházak, éttermek, hagyományőrző programok helye.


A faluról itt:
http://www.holloko.hu/




A Vár étteremben melegszünk a cserépkályha mellett. Én zoknit cserélek titokban, és várom az ebédemet. A túra végén szokásos pálinkám már melegíti a hasamat, a cigány pecsenyét várja. Meg is érkezik, zóna adaghoz képest elég soknak találom, de leküzdöm. Finom. Minden falatot élvezek, végül a tojás megmarad.http://www.holloko-varetterem.hu/

Palócruhás babákkal búcsúzunk a falutól. Még iszunk egy forró teát a busz érkezéséig,megejtjük a romkocsmában a pecsételést,  aztán átadjuk magunkat a pihenésnek. Bő két óra zötykölődés Pestig a sötétben. Jó kis hétvége volt, köszönöm Eminek is a társaságot.
A Cserhát apró falvai tele vannak kastélyokkal, kúriákkal, jobb és rosszabb állapotban ugyan, de fantasztikus történelemmel rendelkeznek, érdemes megnézni őket.
http://www.kastelyok.eu/content/n%C3%B3gr%C3%A1d-megye
Két nap távolsága 37 km. Szállás: Cserhátsurány, flamingó kocsma, 3500 Ft/fő.
Kék túra info: teljesítve eddig 750 km. :-) Már csak 375 km...

2015. november 26., csütörtök

Még két nap a Cserhátban

Messze van. Bonyolult a közlekedés, mégis rászántam magam egy újabb kétnapos kéktúrára, hogy fogyjanak a kilométerek. Korai kelés, átbumlizás Budapesten, és majdnem három órán keresztül buszozás Balassagyarmatra. Ott futás az átszálláshoz Becskére. Közben olyan falvakban járok, mint Mohora, és Csesztve. Ismerős nevek, Tolnai Klári, Madách jut eszembe róluk. El kell jönnöm még feltétlenül erre a környékre, és megnézni a múzeumokat, látnivalókat alaposan.
Szóval Becske. Érkezés, pecsét, kávézás, indulás. Az időjárás remek, és az erdőbe érve már minden más távoli, és semmi sem számít. Csak a csönd, a friss levegő, és pihen a lélek.

Mögöttem hagyom a napi robotot, nincs stressz, légüres tér van, zizegnek a levelek a talpam alatt. Csak megyek, hátamon most a zsák sem olyan nehéz, gondolataim megpihennek. Nem gondolni semmire, nem aggódni semmin, legjobb pihenés az erdő. Szanda vára felé közelítve no persze emelkedőn folyamatosan. A vár romjaihoz most nem megyünk fel, későn indultunk, hamar sötét van. Emi fotóz ezerrel. Fotózza a földet a fákat a tájat, minden hegynek dombnak örül, épp olyan felszabadult mint én. Tök jó túrázni. Ha már az erdőben vagyunk, minden rendben van.
Leereszkedünk a Mária forráshoz, térképet elő sem kell venni. A kék jelzés remekül festve, és látszik a fotón. A kék kék, a zöld zöld, és minden olyan egyszerű lesz itt.


A piros meg piros, mert az erdő ezer őszi színben játszik. Gyönyörű. Jó menni benne, akárhányszor is szuszogok fölfelé. A buszon volt idő reggelizni, így most csak menni kell.


Föl le és megint, s közben olyan szép színek vannak, tiszta gyönyörűség. Szanda várába nem kellett fölmenni, de én már jártam többször a romnál, ahol remek a panoráma. A várról többet itt:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szanda_v%C3%A1ra



Szandaváralján a falu közepén pecsételünk, aztán ismét fölfelé baktatunk. Pici falu, szegénység van, egy-két tisztességes porta, és sok elhagyott, rendetlen. Szomorú látvány. De a környék csodás. Visszanézünk a dombról, fotózunk, aztán újabb dombot mászunk meg.


Mintha a világ tetején lennénk, olyan sok hegyet látunk körbe.
Távolról látjuk Szanda várának romjait is.
Friss szabadság érzése lesz úrrá rajtam.


A nagy szabadságban és nagy szélben valahol elkóvályogtunk a kék jelzésről, de hamar visszataláltunk. Terényben már örültünk, hogy csak egy órányi út van hátra, így biztos, hogy még világosban elérkezünk a szálláshelyünkre. Beérkezvén Cserhátsurányba, ez a kis paci fogadott minket. A faluról itt olvashattok többet http://cserhatsurany.eu/turizmus/


Ez a kis falu a Cserhát dombjainak ölelésében csodás fekvésű. A Flamingó kocsma emeletén lévő vendégszobában foglaltunk szállást. http://www.flamingo.atw.hu/
A kocsmában pecsételtünk, és ittunk egy kávét. Kávét mindenütt kell inni, mert 120 forint. :-) Kérésünkre az önkormányzati konyháról vacsorát is hoztak nekünk, így teljes volt a kiszolgálás.
Ennyi kocsmában még sosem jártam, mint a kék túra során, ugyanis sok helyen a kocsmában van elhelyezve a pecsét. Az újak már nem, de így is sokszor kellett bemenni falusi kocsmákba. Megfigyelésem szerint ahogy belép egy-két idegen nő, mindig néma csönd lesz. Aztán ismét zsongás, és bámulás. Néznek bennünket, de nem szemtelenül, inkább kíváncsian. Aztán meg is kérdezik honnan és hova, bólogatnak jó utat kívánnak. Ma már nincs dohányfüst, és nem jövök zavarba. Kocsmák gyertek csak. -)

2015. november 20., péntek

Szarvasmáj gombás raguval

Szarvasmájat ritkán eszem, különleges csemege, amihez frissen hozzájutni és kreatívan elkészíteni jó program volt estére.
Hozzávalók: 40 dkg friss szarvasmáj, 2 fej vöröshagyma, 25 dkg gomba, só, bors, majoránna (nekem friss zöld van) fél cs. vaj, két evőkanál olívaolaj, két gerezd fokhagyma, 1 rozmaring ág, 5 dkg füstölt szalonna, balzsamecet, két pohár vörösbor. (egy meginni, egy a raguba)

A májat vékonyra felvágom, megtisztítom, borsozom, rávagdosom a zöld majoránnát, és  állni hagyom picit a fűszer alatt.

Ezalatt a gombát apróra kockázom, felvágom az egyik vöröshagymát szintén kis kockára, valamint a szalonnát. A másik fej hagymát szeletekre vágom, és félre teszem.

Egy serpenyőbe készítem az olívát, egy kanál vajjal, beleteszem a fokhagyma gerezdeket és rozmaring ágat, és felforrósítom.

Egy másik serpenyőben egy pici olajon párolom a hagymát, majd hozzáadom a gombát, sózom, borsozom.

Begyújtom a sütőt 180 fokra. Előmelegítem, a májhoz.

Közben elkezdem a májat sütni a forrósított olaj és vaj keverékében, a szalonnát is mellé teszem.
4 perc mindkét oldal kb.

A gombához ha elfőtte a levét,  vörösbort, és balzsamecetet adok, és jól összeforralom, hogy sűrű legyen. (Közben megisszuk a másik pohár vörösbort, hogy jobban menjen a főzés)

A májat sütöm, forgatom, ügyesen koncentrálok a két serpenyőre. Ha megsült, egy kis tálra szedem, és tálalásig előmelegített sütőbe teszem.
A sütőt most már ki is lehet kapcsolni.

A máj serpenyőjében  megpirítom a félretett szeletelt hagymát.

Ha elkészült a ragu, kenyérszeleteket pirítok, ráteszek egy májszeletet, rá a gombás ragut, majd a pirított hagymát.

Nagyon finom, jöhet a harmadik pohárnyi vörösbor hozzá.



2015. november 11., szerda

Egy csodás Somlói kaland

Szombaton a Bakonyi Kalandorok túráján, a "Várunk egy csodás Somlóira" nevű túrán vettem részt.
Remek társakkal indultunk el autóval, és a 8-as út melletti Flamingó étterem parkolójában gyülekeztünk.
(A Flamingóról annyit, hogy pocsék hely, WC nem működött, személyzet morcos és hozzá nem értő volt. )
Miután összejött egy nagyon szimpatikus társaság, áttettük indulási székhelyünket a pár száz méterrel arrébb lévő Jókocsmába, ahol remek kiszolgálást kaptunk, és a WC semmi kívánnivalót nem hagyott.

A túra vezető Somlói Juhfarkkal kínálta a túrázókat, nemes gesztus volt a részéről.

Elindultunk átvágva az úton, a csodás hegy irányába.
 
Kis forrás, kis emlékkő, aztán a Hegykapu és máris a szőlők között szuszogtunk fölfelé.
A levelek ezer színben játszottak, a napocska kisütött, a hátunk megizzadt, de mindannyiunknak jó kedve kerekedett.

Annyira szép a Somló, az ősz színeivel a bazaltorgonáival, a fehér kis kápolnákkal, takaros és elhagyott pincékkel, mindenképpen megér egy sétát.
 
A tervezett táv 15 km volt, egy kellemes kirándulásnyi hossz.

Elsőként a Szent  Ilona felújított épületét érintettük, és már itt remek panorámában gyönyörködtünk.

Tovább haladva ismét szőlők között vezetett az út, majd egy balkanyarral még meredekebben emelkedtünk, és a színes levelekkel borított ösvényen kapaszkodtunk fölfelé. Mintegy szerpentinen, körben a hegy oldalán.

Közben szuper szép sziklák, bazaltformák, fák és bokrok kívánkoztak lencsevégre, így sokat fotóztunk útközben.

A társaság picit szétszéledt, de Somló várában mindenki együtt volt megint.

A romantikus romok ingyen megtekinthetők, a kilátás úgyszintén. Nagyon szép a táj körben, az apró falvak a szőlők, és az erdővel borított tetőn a Szent István kilátó.


Itt a hegyen - pontosabban a hegy egyik lábán - kicsit jobban fújt a szél, de kiránduláshoz remek idő volt.

A társaság is barátkozott, meginterjúvoltam a többieket, no, felmérésem szerint Zalaegerszegről, Szekszárdról, Gyuláról, Győrből, Székesfehérvárról, Budapestről de még Bősárkányból is érkeztek túrázók.

Picit megpihentünk egy padon, amíg összevártuk a bámészkodó népet, falatoztunk, és közös fotó is készült.

Ezután fölmentünk a kilátóhoz, ami nyitva volt, a csoportos belépő 300 Ft, a kávé finom, a kiszolgálás kedves.

A kilátóban - mint egy légi felvételen - láttuk a várat, nagyon szép volt.

Innen egy meredek - de lépcsővel gazdagított úton ereszkedtünk lefelé, majd a kört folytatva a hegy másik oldalán gyalogoltunk végig.

Nemsokára a Szent Margit kápolnához érkeztünk, aztán saját ötletemre tettünk egy kis kitérőt a Kőkonyhához.
Íme a képek, remélem érdemes volt kitérni.
A Kőkonyháról egyszer már írtam bejegyzést, itt olvashatjátok: http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2013/10/kokonyha.html
Még pár száz méter ereszkedés a szőlők között, és a Somlói borok házában lehetett a hegy levét kóstolgatni. Én a birs szörpöt kóstoltam meg, nagyon finom volt.


Visszatértünk autóinkhoz, és nagyon kellemes emlékekkel tértünk haza.

A szervezők honlapját itt találjátok: http://bakonyikalandorok.info/


A szervezés lelkes, talán egy picit nekem gyors volt a hegymenet, és több a megállás, jobban kedvelem a kiegyensúlyozottabb menetelést.
De jólesett a Juhfark és a pogácsa, amit a szervező kínált.
A túra ingyenes volt, így nem volt külön információ a látványosságokról.

Akit érdekel, netán szeretne a Somlón túrázni, az alábbi túramozgalom leírásában mindent megtudhat:
http://termeszetjaro.hu/images/hkm_attachment/0/83/5_kapolna_a_somlo_hegyen.pdf?99432891311276152 

A túrán az alábbi két fotó lett a kedvencem:


Köszönöm a Bakonyi Kalandoroknak és a kedves túratársaknak a szép napot!