2015. január 26., hétfő

Lisicza borkóstoló

Adott egy jó kis üzlet Székesfehérváron. Borhálónak hívják. Borokat lehet ott kapni. Jó áron, finomakat. De nem csak venni, kóstolni is lehet. Jóképű borászok járnak ide, kínálgatják nedűjüket.
Tegnap Lisicza Sándor volt a meghívott borász, kinek rosé borát nagyon kedvelem.
A fiatalember családi pincészetet vezet, a méltatlanul mellőzött Pécsi Borvidéken, Helesfán.
A Lisicza Borház Kft. 1998. óta működik, 14,5 hektáron gazdálkodnak.
Gazdag fajtaválasztékuk közül különlegesség a Cirflandi, mely Sándornak is egyik kedvence.
Borainak címkéjén egy róka látható, mint megtudtam a Lisicza horvátul rókát jelent. Így hát a név kötelez.

Éva, Béla, és Bianka Borháló boltjában sokan gyűltünk össze a kóstolóra, lassan ismerősként üdvözöljük egymást a bort kedvelő vevőkkel. A borok mellé mindig kínálnak finom falatokat is, ezúttal füstölt kolbász, füstölt májas, és libazsíros falatkák jártak körül a tálcákon.
Volt még finom sajtos pálcikák, alma, sajt, mogyoró, ami emeli a borivás színvonalát.

A kóstolást sauvignon blanc-szal kezdtük, finom gyengéd fehér bor, kellemesen üde, indításként remek volt. Aztán megérkezett Sándor, és mesélt a borairól, borászatáról, nagyon kedves, közvetlen személyiség.

Következő bor cserszegi fűszeres volt, amit ezidáig nem nagyon kedveltem. Azt hiszem ez mostantól megváltozik, kétféle variációban is kóstoltuk, ízlett mindegyik. Különleges illata, kissé aranyozottabb színe karakteres íze nagyon tetszett.

Még mindig fehér bor következett, a ritkaság, a Cirflandi. Még a neve is különleges, és olyan cicás. :-)
A borásszal ellentétben nekem nem lesz a kedvencem, fejfájós bornak ítéltem meg, kicsit erősnek tűnt. No persze én amatőr vagyok, és nem szakértő.

Ezután következett a kedvencem, a rosé, aminek elvileg málnás, ízét kellene érzeni, de nekem szőlőízű, isteni illata van, és nagyon finom. Friss, pezsgő, szájba vétel után feldobódok tőle. Szóval nálam ez a nyerő.

A rosé után még két vörösbor kóstolása következett, és újra körbejárt a tálca finom borkorcsolya falatokkal. A borkóstolót megszakította egy kis időre Azurák Mihály irodalmi előadása, mely emelte az est színvonalát. Természetesen itt is a bor volt a téma. Már a római korban is szerették a bort, megénekelték, versek íródtak róla és hozzá. Mert a bor beszélgetéseket, kapcsolatokat hoz, összefűz embert az emberrel, és még finom is.

A hangulat remek volt, a borok finomak, a borász jóarc, a Borhálót pedig itt találjátok meg:
http://www.borhalo.com/fehervar

A Lisicza borászatról itt olvashattok többet:
http://www.lisicza.hu/

(Készült egy fotó rólam és a borászról, amit nem vállalok fel, öregít és hizlal a kép. :-)
Mondjuk nem a bor hizlal. A bor mértéktartással fogyasztva nagyon is egészséges.


2015. január 22., csütörtök

Sztrapacska, ahogy én készítem

Egy olcsó, gyorsan elkészíthető és nagyon finom receptet teszek közzé, próbáljátok ki:
Sztrapacska 4 főre:
Hozzávalók: 3 szelet füstölt szalonna, fél kg liszt, 2 tojás, só, két közepes krumpli, egy cs. túró (én laktózmenteset használok, a darabos fajtából) 1 pohár tejföl, víz.
Feltesszük a vizet forrni egy nagy fazékba. Sót teszünk bele.
A szalonnát felkockázzuk, kis lángon egy nagy serpenyőben megpirítjuk.
Lereszeljük a két krumplit, nagy lyukú reszelőn.
Tálban összekeverjük a lisztet, tojást, pici sót, vízzel hígítjuk, és nokedlitésztát keverünk belőle.
Belekeverjük a reszelt krumplit.
Nokedliszaggatóval beleszaggatjuk a forrásban lévő vízbe.
(Ha valaki nem szeret szaggatni simán egy deszkáról késsel leszaggathatja.)
Amikor kifőtt, hideg vízzel leöblítjük, majd beleborítjuk a pirított szalonnához a serpenyőbe.
Átkeverjük, még egy picit égjen alatta a láng, hogy ne hűljön ki, ha rátesszük a hideg túrót.
Tehát rátesszük a túrót, összekeverjük, és kész.
Tálaláskor tejfölt teszünk rá.
Nyami.


2015. január 14., szerda

Sárkeresztes



Új otthonom, Sárkeresztes egy bájos falu Székesfehérvár határától 5 km-re. Szeretném kicsit bemutatni, megismertetni veletek, hiszen kevesen tudják, milyen értékeket rejt.


Mielőtt ide költöztem, én is csak a 81-es főút mentén láttam a falut, sosem jártam be az egészet.
S miután végigjártam biciklivel többször is, nagy megelégedésemre szolgál, hogy immár én is a lakosa lehetek ennek a helyes kis falunak.
A faluról röviden annyit, hogy már 1193-ban van róla írásos emlék, tehát nem mai keletkezésű. Szomszédos községe Moha, melyet a Gaja patak választ el tőle.
1500 körüli lakosa van, és nagyon érdekes a fekvése.
Mivel a Móri Árok szélén helyezkedik el, a Vértes és a Keleti Bakony között húzódva, erősen szeles helység. Tulajdonképpen egy tektonikai törésvonal a két hegyvonulat között. :-)
Mikroklímája, talaja, növényei erősen emlékeztetnek a Kőszeg környékiekre, legelőször ez tetszett meg benne. Szőlődombja van, lankás lejtőkkel, emlékparkja, rekortános tornapályája, és gyönyörű parkerdeje.
Nagyrészt löszös, mészköves, dolomitos a talaj, de pontos leírást itt olvashattok róla:
http://www.sarkeresztes.hu/sarkeresztesrol.php

 Sokat esik az eső, és sokat fúj a szél, ennek ellenére a Gaja közelsége, a kis pincék, a határban lévő sok vad, és a rendezett szép utcák miatt nagyon tetszik nekem.
Ha tehetem minden hétvégén körbe kirándulok a környéken.
Egyik szép kirándulóhely a Parkerdő, melyben a II. világháború történéseire is emlékezhetünk.
Vannak ismertető táblák, lövészárkok, és már emlékkő is a hősöknek. A háborúban itt nagy és véres csaták zajlottak, ha sétálni indulunk, lábunk véráztatta földön jár.




A park nagy része hánccsal megszórt kényelmes útvonalon halad, növények állatok ismertető tábláival, padokkal, főzőhelyekkel ellátva.
Kilátó is van, ahonnan remek kilátás nyílik a Keleti Bakonyra, látni Mohát, Iszkaszentgyörgyöt, de még Fehérvárcsurgót is.
A parkerdő sétára, kocogásra, közös főzőcskézésre alkalmas, sőt csillagvizsgáló padok is vannak, ahonnan a tiszta égbolton, az útmutató tábla szerint ismerhetjük meg az égi csodákat.
Aki nem vigyáz, szellemekkel is találkozhat, hiszen sok halott katona nyughelye a park. Mindannyian bátor hősök voltak, félni nem kell tőlük.

A parkerdőn kívül van még egy Bársony István emlékpark is, aki híres vadászíró volt, és itt született Sárkeresztesen, az egykori Károlyi birtokon.
Ez a park egy kisebb, a falu másik felén található. Itt is padok, asztalok szolgálják a pihenést, kikapcsolódást. A református templom 1715-ben épült, még felfedezésemre vár.
Így tehát van hova mennem, nem unatkozom, és nagyon élvezem a gyönyörű környezetet.
Reggelente totálban látom a napfelkeltét, és az ablakból már-már giccsesen szép naplementékben gyönyörködöm.
Sárkeresztes pedig Csesznek után a legszebb falu már számomra. :-)

2015. január 13., kedd

Borkóstoló Móron Miklócs Csabinál

Karácsony után Szegedi vendégeim voltak, és szerettem volna őket valami jó kis programmal meglepni. Így esett választásom a borkóstolóra, hiszen náluk nem nagyon ismerik a móri borokat.
Előzetes levélváltás Miklós Csabival, aki azonnal és nagyon pozitívan válaszolt, majd szervezés, sofőrkeresés, és december 28-án este, romantikus havazásban indulás Mórra.

Már az érkezés is mesebeli volt, csupa hó fehér minden, és a pince előtt egy hordón pálinka volt kikészítve poharakkal, gyertyával, ahogy kell, a tiszteletünkre.
Ennél romantikusabbat el sem tudnék képzelni. A fogadtatás ötöst érdemel, és nemcsak Csabi borai, hanem a személyisége később is elvarázsolt bennünket.

Mindannyiunkat a nevén szólított, figyelt ránk, hozzánk beszélt, igazi partner volt a kóstolásban.

A kóstoló helyiség kellemes, meleg, kockás abroszos, régi képekkel díszített.Hangulata van, és az elsőként kínált forralt bor is megalapozta ezt.

Amíg a pincébe sétáltunk, finom hableánykát, habzóbort kaptunk a poharunkba, mely könnyed gyöngyözéssel kísért minket a pince végébe.
Időközben elment az áram a hóesés miatt, és mi vigyorogva álltunk néhány percig a tök sötétben.
:-)
Hamarosan rendeződött az áramkérdés, és megismerhettük Miklós Csabi családját, borászatát, és legfőképpen a borait.
A képen a sofőrünk mosolyog, akit szintén nem hagyott cserbe borászunk, neki is öntött mindenből, hogy szaglássza, érezze a bort. Inni házi szilvalét kapott, mely szintén nagyon finom volt.
A borok sorrendjét nem tudom elmondani, ahogy a kóstolt borok nevét sem. Egy biztos, mindegyik ízlett, mindegyik másért, és a hét bor kóstolása meg sem kottyant. Talán a finom sajt és sonka egyvelege tette, vagy talán azért, mert Csabi tudta mit és mennyit kell kínálni, hogy a vendég laza de még fogékony legyen.


A pincés kóstolás után az étel következett, pincepörkölt savanyúval és puha kenyérrel. Nagyon finom volt, talán egy picit forróbb lehetett volna, de ez a mi hibánk, lassan indultunk vissza a pincéből.
A borok közt volt fehér, volt siller, és vörös is, nekem a siller kivételével mindegyik ízlett.
Hoztunk is párat, jó áron jó minőséget kaptunk.
Köszönjük Csabinak a remek bemutatót, és reméljük nem utoljára jártunk nála.

A Miklós pince honlapját itt találjátok:
http://www.mikloscsabi.com/

Végül álljon itt egy kép az öröm mámorában úszó lányokról is:


Ajándékok a fa alatt

Az idén remek ajándékot kaptam a barátnőmtől, gyönyörűen horgol, és ilyen bájos ruhákat készített a teás bögréinkre:

Ügyes kezecskéinek termékeit megtalálhatjátok a facebookon https://hu-hu.facebook.com/Vasskati12 

A bögrék ruhája legombolható, így a csésze elmosható.

Én csak apró házilag készült finomsággal kedveskedtem. Házi fűszervajat készítettem, vajból, sóból, és kertemben termett kakukkfűből. A kis üvegtálak megint működtek. :-)




Finom sütőben sült krumplira kenve, vagy sült húsokhoz.


De lehet spagettire tenni, vagy éppen kiflire kenni.

Sütik, ízelítők, és más finomságok

A sok karácsonyi főzésből néhány fotót tennék közzé, és inkább csak ízelítőt szeretnék az elmúlt időszak hangulatából, és az okokat mutatnám meg hogy mitől is lesz a súlyfelesleg. :-)

A kis üvegtálkákban remek kocsonyaízelítők készültek előételként:


A sütik is sütődtek, a gyümölcskenyér egyik sláger nálam:





Volt gombakrémleves karácsonykor az asztalon, sikere volt, szelíd és erdei vadgombákból készült.
Ennek a receptjét közreadom, mivel könnyen és gyorsan elkészíthető, és remek vendégváró.

Erdei gombakrémleves 12 főre:
1 kg csiperke gombát, és 30 dkg vargányát, (fagyasztóból) megfőzünk 1,5 liter vízben, sóval borssal fűszerezve. A gombákat cikkekre vágom. Amikor megfőtt, turmixolom, beleöntök fél liter tejszínt, és épp forralásig hevítem. Petrezselymet is lehet belevágni, majd levesbetéttel tálalni. (Természetesen kevesebb adag is készíthető, fele vagy negyede alapanyagból.)

Az erdei gombaleves másik variációja a tejfölös krumplis vargánya leves. Ez is készült a konyhámban, és nagy sikere volt a vendégek és család körében.

Tejfölös krumplis vargánya leves:
fél kg krumplit kis kockára vágunk, feltesszük főni. Só, bors, babérlevél, majd beleteszünk 15 dkg vargányát, mely jó, ha fagyasztott, és nem szárított. Amikor puha a krumpli, a gomba is megfő, vékony piros paprikás rántással berántjuk. Jól átforraljuk, és egy tejfölös habarást is teszünk bele. Azzal újra átforraljuk, vágott petrezselyemmel kínáljuk.

A finom leveseken kívül volt még sok süti. Kókuszgombóc, amit sütni sem kell, meggyel a közepén, valamint a nagy családi kedvenc, a dió.

Ezt a sütit egy évben egyszer készítjük a lányommal, mert egy egész délután kell a formácskákban sütögetni, több száz db sül, aztán készül hozzá a krém, és összeragasztva mintegy dió, olyan a formája. Nagyon finom, több napig eláll, és mutatós. A formákat örököltem, nagyon régiek, de nem akarok újakat, ettől mindig emlékszem a nagynénémre, akitől kaptam.
Ilonka néném még az Eszterházy kastélyban Géza-házán volt szakácsnő, és remekül főzött. Talán örököltem valamit a tehetségéből. :-)

Gyúródeszkán a fél diócskák.

Itt pedig már összeragasztva, porcukorral meghintve, tálon.

A nagy ünnepi kaják köt szerepelt még az étlapomon rántott harcsa, majonézes, diós krumplival és salátával.


Majd az új év első napjaiban egy kímélő finomságot alkottam, grapefruit salátát.
Nem kell hozzá más, mint teljesen hártya mentesre megpucolni a grapefruitot, kicsi mézet tenni rá, és egy kis mentát vágni a tetejére.






Tejbegríz újragondolva

Ezt a divatos címet adtam receptemnek, mert manapság divat a régi ételek újragondolása. Nos, én a tejbegrízt gondoltam újra. Eddig mindig fahéjas vagy kakaós változatban készítettem, és nem is igen kóstoltam másfélét.
Most csinos desszertté formáltam, szép színesre, izgalmasra. És a végeredmény tényleg finom.

Az elkészítéshez kis üvegtálakat használtam, amit most szereztem be a Lidl-ből, ahol creme brule-t lehet kapni benne. Két desszert 500 Ft tálkástól, és a desszert is finom benne, meg a tálka is sokféleképpen használható. Nagyon praktikus, majd a következő bejegyzéseimben meglátjátok.

A desszert hozzávalói: fél liter tej, 3 evőkanál cukor, 3-5 evőkanál búzadara (érzésre, hogy ne legyen túl sűrű, de nagyon híg sem, és vegyük figyelembe, hogy főzés közben sűrűsödik) 4+1 evőkanál meggylekvár. A dekoráláshoz egy kis csokidara. (elhagyható)

Előkészítünk négy üvegtálkát, vagy ha nincs négy hőálló üvegpoharat, az aljára kenünk  1-1 evőkanál lekvárt.
Megmelegítjük a tejet majdnem forrásig, beleöntjük a darát és a cukrot, majd folyamatos kevergetés mellett felfőzzük.
Ne nagyon hagyjuk forrni, és kevergessük, hogy az alja ne égjen le. Néha le is húzhatjuk a lángról.
Amikor kész, a lekvárra öntjük, és a tetejére is teszünk egy-egy kiskanálnyi meggylekvárt.
Nagyon szép színes, izgalmas desszertet kapunk, és még finom is.
Jó étvágyat.


2015. január 4., vasárnap

Boldog Új Évet!

Minden kedves olvasómnak Boldog Új Évet Kívánok!

Kissé hanyagoltam a blogot az elmúlt időszakban, de nem voltak túrák, kirándulások.
Az ünnep a pihenésé családé volt. A blog írás nem lehet kötelező cselekvés, és most nem volt nagy kedvem hozzá. Az új év remélem frissességet, megújulást hoz, és lesznek új témák, új receptek, sok új kirándulás, túra, és kék.
Szép és boldog, sportban és élményekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!