2015. április 20., hétfő

Bátorkő váránál jártunk

Szombat, 9.30, tétován állok Várpalotán a Coop áruház előtt. Szent Isten, a plakátra CBA áruházat írtam. Sebaj, túrázóim feltalálták magukat, és megtaláltak engem.
Így indult a harmadik Bakancs és Fakanál túra Bátorkő várához...

Reggel frissen sütött kolbászos kenyérrel vártam a jelentkezőket, és még egy kis autózás, parkolás, majd el is indultunk merő szélben.
A piros sáv jelzés annyira frissen és nagyon fel volt festve, hogy el sem lehetett téveszteni. Hamarosan a Várvölgybe érkeztünk, ahol már nem ért minket a szél, viszont melegített a nap.
Az út mentén nyíltak a virágok, elborították a hegyoldalt, remek látványt nyújtva.
Üregek, barlangnyílások kísérték utunkat, egészen laza emelkedéssel. A hatalmas mohos sziklák romantikus képet alkottak, és ahogy beljebb haladtunk a Bakony erdejében, egyre vadregényesebbé vált a táj.
A Keleti Bakony közepén jártunk, Öreg Futóné, Kis Futóné, és a Fajdas hegy alatt.
Körülöttünk a medvehagyma összefüggő zöld képet mutatott, szedtünk is visszafelé néhány csokornyit.
A társaság szétszóródva, jókedvűen ismerkedett, beszélgetett egymással, azt hiszem élvezték a látványt.
Mátyás király egykori vadászkastélya felé közeledtünk, hatalmas sziklaformációk alatt.
Bátorkő egy kicsike vár volt, miután kinőtte tulajdonosa, a Kont - később Újlaky nevű - család, akkor épült Várpalota vára.
Mimi és Goldi a két túrázó kutyus bájosan ballagott mellettünk, jól bírták a túrázást. A várhoz közeledve egy kis mesét is elmondtam, ami igaz vagy sem, kapcsolódik a környékhez. Márkus szekrénye nagyon izgalmas név, és a hozzá tartozó monda is érdekes.
http://matyasmesek.oszk.hu/main.html?mu=hangzo_mese_13_markus_szekrenye.xml
Egy csokit kiosztottam, hogy legyen energia fölmászni a várba.
Megkapó romok láthatóak.

Sajnos kevés a falmaradvány, de hangulatos. A vár tövében tűzrakóhely, padok, asztalok vannak, és útközben is több helyen találunk pihenőhelyet.
Miután mindenki föl- és lemászott, elindultunk visszafelé.
A túra nem volt hosszú, de nagyon látványos, érdemes eljönni ide.
Utunk végére beborult az ég, a szürke marha szalámis és medvehagymás-sajtkrémes zsömlécskét, bagettet már csepegő esőben fogyasztottuk el. Mire a limonádéra került a sor, eleredt az eső, és indult mindenki haza.
Jó kis nap volt, az időjárás kegyeibe fogadott minket, a táj és élmények pedig sokáig megmaradnak emlékezetünkben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése