2015. május 29., péntek

Kolostorok romjai Nagyvázsony körül



Kissé el vagyok maradva a beszámolóval, de jobb későn, mint soha. Az utolsó túránk célpontjai a Nagyvázsony körüli kolostorok romjai voltak. Kevesen voltunk, baráti volt a túra, sokan lemondták. Pedig nem volt eső, a nap is kisütött, igazi túrázós időnk volt.
A Nagyvázsonyi vár parkolójából indultunk, ahol két legyet egycsapásra, még a Te szedd a kéken akcióba is beneveztünk. Kaptunk szemetesszákot, kesztyűt, és az út során összekapkodtuk a szemetet. Ezen a szakaszon ez igazán nem volt sok.
Induláskor még pár fotó készült a szemétszedő társasággal, aztán különváltunk, és elindultunk felfedezni a romokat.
A vár mellett mindjárt a Református erődtemplom található, és mellettük a kék jelzés, amin gyalogoltunk. Néhány perc a falun át, majd kiérve az erdőbe fordultunk.
Itt találhatóak a Pálos kolostor romjai, Kinizsi Pál sírja mellett feleségének, Magyar Benignának második férjével, Horváth Márk sírjával együtt.
A romokról már írtam a blogban, most nem részletezem a történelmet.

A romok után kis erdei szakasz, majd egy csodás völgy következett, ahol a rét összes zöldje és összes virága a túrázók kedvére pompázott. Nagyon szép a kilátás minden irányba, és remek ilyen területen gyalogolni.



Hamarosan elértük a patakot, majd a Szent Ilona templom romjaihoz tettünk egy kis kitérőt.
A romok után ismét a rét következett, immár a Kab hegyre is jó volt a kilátás. Minden gyönyörű zöld, az előző napi esőknek köszönhetően.

Az esőzések miatt a patak is kiöntött a medréből, így az átkelés izgalmassá vált.
Persze megoldottuk, és csak a túra élményeit gyarapítottuk ezzel. Hamarosan átszeltük a rétet, és ismét befordultunk az erdőbe, majd elértük a Tálodi kolostor romjait, és a Kinizsi forrást.
A romok mellett és a forrás mellett újabb források törtek fel a földből, egy másik patakocskát képezve. No ezért volt annyira sok víz az úton is. Nem véletlen, hogy itt épült kolostor, hiszen a víz éltető forrás szükséges volt számukra. Az egykori kolostorhoz kb. kéthektárnyi terület tartozott. Ezt is, mint a többi templomot és kolostort a környéken a törökök bejövetelekor felrobbantották, hogy ne tudják meggyalázni a szent helyeket.
Sajnos a romok eléggé elhanyagolt állapotban vannak, ráférne egy kis állagmegóvás.
Nagyszerű kirándulóhely, forrással, asztalokkal, padokkal, de ide is kellene felújítás, frissítés. 

Innen már a visszaút ugyanaz volt, összességében 7-8 km, 100 m-nyi szinttel. Nem megerőltető túra volt, sőt kevésnek bizonyult a táv.
A vár alatt jó kis asztal és padok vannak, oda tartottunk.
A Veszprémi egyetemről érkezett ismerősök, és a falubéliek is nagyon jól érezték magukat, főként mikor elővettem a túra végén az elemózsiát.
Házi készítésű töpörtyűkrémet, padlizsánkrémet, körözöttet, és snidlinges tojáskrémet fogyasztottunk friss reggel sütött kis zsömlékkel, kornspitzzel. Volt limonádé és frissen készült bodzaszörp, amihez a bodzát az előző túra végén szedtem.
Jó kis kirándulás volt, jó társaság, mindenkinek köszönöm a részvételt.

A túra végén még elautóztunk a Kab-hegy tetejére, hogy a kilátóból megcsodáljuk a Bakonyt teljes szépségében! Tavaly mikor itt jártam a kék túra során, annyira hideg volt, nem volt kedvem a kilátóba fölmászni. Most pótoltam, és szebb is volt amit láttam.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése