2015. június 19., péntek

Lendvahegy Cuk Borház

Szombaton délután Lendváról Ormoson keresztül Ljutomer és Jeruzsálem felé vettük az irányt. a gyönyörű szlovén borvidékre. A horvát határon még elkérik az útlevelet, de ennyi, és máris Szlovéniában vagyunk. A borvidékre kis utakon mehetünk, épp csak elfér egy autó. Izgalmas, kalandos, és rendkívül látványos. Késő délután aztán megérkeztünk Lendvára, ahol a város végén (Mo. felől) a Lendvahegy jól kitáblázott útján kapaszkodtunk fölfelé.


A legmagasabb ponton megtaláltuk a Cuk Borházat, melyet Éva és Péter valamint szüleik és a nagymama vezetnek, illetve már Éva társa is a családi üzletben dolgozik. Ízes magyar tájszólással beszélnek, nagyon jóleső hallgatni.
Az ember máris tudja, hogy jó helyen van.
Péter rábeszélőkéje amúgy is lenyűgöző, vidáman mókásan kínálta boraikat, amit meg is kívántunk persze. Így aztán rögtön szállást foglaltunk náluk, és jöhetett a borkóstoló, finom hidegtállal körítve.
Először a szobát csodáltam meg, egyszerű, hangulatos, kényelmes, sok fával, és tökéletes tisztasággal. Tetszett, elfoglaltuk.
Jöhetett az attrakció, ami olyan gyorsan történt, le sem tudtam fotózni.  Egy rosé pezsgővel kezdtünk, melynek tetejét karddal csapták le. Aztán már ittunk is....



Megérkezett az étel, barna kenyérrel, és friss meleg pereccel kísérve. Isteni volt, gusztusos, finom, és minden házi készítésű. A szalámik, kolbászok és sonkák mellett fantasztikusan finom vágott zsír és ajvár kísérte a hidegtálat. A vindős hús sem maradt le, hajszál vékonyra szelve kaptuk.
Csak felsőfokban tudok róla beszélni. :-)
Az ételt finom borokkal kísértük le, a fehér és rosé után mély, nehezebb vörösborok következtek. Csak kis termelésben palackoznak, üzletekbe nem kerül, legfeljebb néhány helyi étteremben találjuk meg. A borok neveinek története van, melyet természetesen jókedvűen hallgattunk meg.
Piroska könnye és Hadik vére egyaránt ízlett. Hoztunk is mindegyikből, ajvárral együtt.
Sajnos a vágott zsírt elfelejtettem, de már tudom a receptet... :-)
A legendák egyébként Lendva várához történelméhez szorosan fűződnek. Érdekességet itt olvashattok róla: http://nol.hu/kultura/20110311-piroska_konnye_hadik_vere-1007461



A várba és városba most nem mentünk, már láttuk, de aki még nem volt feltétlenül járja be. Mi inkább a pincébe mentünk le ahol a borokat tárolják, ilyen szépségesen....



Ja igen, és a vacsora után (csak hidegtállal szolgálnak, meleg étkezés nincs, de így is nagyon remek és elégséges!) még desszertet is kaptunk, nagymama által sütött rétest.
A porcukorból lepke formát mintáztak a tányérra, ami a Cuk borház jelképe.



És ami a leglényegesebb a  Hisa Vina Cuk-ban: a terasz, ahol ez a csodás látvány tárul elénk. Nem lehet betelni vele.
A borház honlapja itt: http://www.hisa-vina-cuk.si/index.php?id=24



A fedett teraszon nagy fa asztalok, és hordóból készült párnás, kényelmes fotelok vannak, nyitva tartás hétvégén péntektől vasárnapig, este kilencig. Mi akik ott szálltunk meg, természetesen még később is a teraszon kortyolgattuk a megmaradt és behűtött pezsgőnket.

Az árak barátságosak,  szállás két főre vacsorával, desszerttel, külön italokkal, reggelivel és vásárolt borokkal együtt 50 ezer forint.
A vacsi után sétáltunk is a naplementében. A borháztól pár percnyire épül a Lendvahegyi kilátó. Olyan magas, tériszonyosoknak nem ajánlott. De úgy látom belül üveges, és lifttel lehet majd felmenni.


A kilátás négy országba szól, Horvátország, Szlovénia, Magyarország és Ausztria egyaránt remekül látható.
Bár a borház mellett van a Lármafa, melyről borkóstolót borokat és egyéb dolgokat is elneveztek. Mi is megnéztük a régi betontoronynál. Egykor, a török időkben innen a hegytetőről lehetett a poros úton közeledő török ellenséget legjobban látni. Hiszen a lovak felverték az út porát. Nosza az őrzők, figyelők, hangosan lármáztak, fellármázva a lakosságot felhívták a figyelmet a veszélyre.
Ilyen egyszerű ez. :-)



A reggeli is remek volt, melynek felét becsomagoltattuk, annyira bőséges, nem tudott elfogyni. :-) Megemlítem még a borzselét is, melyet a reggeli mellé kaptunk, remek kiegészítője Péter finom sonkáinak.
Farmját is megnéztük a közeli Bánátán, ilyen helyes ír jószágokat tart.




A szalámik és kolbászok sorra lógnak, nem lehet nem vásárolni belőle. Isteni finomak, és különlegesek. A tanyán sok a munka, a család minden tagja dolgozik, szorgalmas, de a vendégszeretet, a kedvesség akkor is tökéletes, ha fáradtak. Csak ajánlani tudom mindenkinek az idelátogatást.
Egyébként most láttam a tévében a Gasztroangyalban, Borbás Marcsi is itt járt. És ahogyan nekünk, neki is nagyon tetszett és ízlett minden.



Szép hétvége volt, tartalmas, nagyon sok élménnyel töltött föl bennünket.
Évát Pétert és családját nem feledjük!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése